Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1933 (33. évfolyam, 1-104. szám)
1933-08-16 / 65. szám
4 oldal KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE augusztus 16 A „zöldhalmi csárdában11 minden csendes Betyár történet: Irta: Gaál Gyula dr. Hives Rózái, — betyármevén Pisze, — Szeged tájékáról a Kiskunságba tévedt öreg cigányasszony földbevésett kunyhója ott volt Bízó Mariskáék tanyája közelében. Ennek a vén cigámyasszonynak egész egyénisége valami csodálatosan furcsa volt. Hajlott termete, minit a földig görnyedt vén, szomorú fűzfa szánalmat keltett, arca pedig olyan ripacsos volt, mint az évszázados féketenyárfa forra- dásos torzsa Tanyaszerte bámulták tudományát A gémeskut ostorfájának lóbálódzásá- ból1, a távoli kofempszó méüabugásá- ból, a rétivizek vad madarainak repüléséből1 különös módon tudott a puszták és a buckák népének jóslatokat mondani. Varázslatos bűvészeié, babonás ráolvasása, tenyérből való jövendölésének hire eljutott Bízó András tanyaudvarába is. És mikor egyszer a sötét éj fekfetíe fátyolét ráborította a tanya környékére, Hives Rózái kunyhójában megjelent a már haláiraváJt Bízó Marcsa s könyör- gött a javasasszonynak, hogy gyógyítsa meg őt. Az öreg cigányasszony jól tudta, hogy merre van Bízó Marcsa szívbajának a patikája s a következő hold feljövetelre magához rendelte a leányt. Itt találkoztak és pedig utoljára Bizö Marcsa és szeretője, Vaski Gyurka. • Bízó Andrásék tanyájának kéményére rás-,állott a hal át madár és fejrava talozták a tanyai végső szobájában. Máma már erről is csak a régi, szomorú, fájdalmas nóta szól: — Vaski Gyurka betyárlegény... Marcsiját keresi Szegény... Ne keresd a szeretőd, tösz meg van az halva... Sok fehér szekfüvel szépen betakarva.. A betyár azonban hamar felied. Vaski Gyurka egyik pusztai csárdából ki, a másikba be és úgy mulatott, hogy a bor, a cigányzene, a csárdebéli lányok szerelme elnémítsa szive bánatát. Szerte'en természete szerette a végtelenségeket. Sokszor kegyetlen volt, de ^gen sokszor olyan kedves, tréfás dolgokat vitt véghez, hogy félv ármegye nevetett huncutságán. A nemesi kúriával szemben terpeszkedő szárazmalom előtti kispadon egy alacsony, kövér emberke ült és pipálga- tott Olyan gömbölyű volt ez az alacsony emberke, hogy hirtelen azt se lehetett tudni, hogy vájjon, hol kezdődik és hol végződik. Arcáról az édes megelégedés és boldogság veröfénye sugárzott le. Talán arról gondolkozott, hogy mikor elvándorolt az apai házból, egy tarka ingből és egy fehér gatyából állt egész stafi- rungja. És íme, most szárazmalomtulajdonos és saját malma előtti pádon üldögél és pipálgat. Élete malmának tarka kerekeit, — saját gyönyörködtetésére — buksi fejében talán még tovább is forgatta volna, de figyelmét a szemközti kúria udvarában történtek kötötték le. A léckerítésen keresztül kíváncsian nézegette a nagy készülődést. Dániel, a parádéskocsis a kocsiszínből ugyanis előhúzta a hintót, közben a körülötte settenkedő agárra, vizslára és kópéra vágott, hol a gyeplőszárral, hol a farmatringgal az szerint, hogy melyik esett kezeiigyébe. — Az ántikrisztusodat Dániel, ne bánsd azokat a kutyákat, mit tudod, nem lesz-e még valamelyiknek bőréből diploma, — kiabált falusi kastélyának ámbitusáról kiséri Péter Imre ur, hites indzsellér, több nemes vármegyéknek táblabirája. A pádon üldögélő gömbölyű kis emberke befelé nagyot nevetett s magában azon örvendezett, hogy a kevély urasági kocsist is leszidta és megtréfálta gazdája, aki egyébként is arról volt híres, hogy humorizáló, szellemes agya állandóan szikrázott. A szélehossza egy gömbölyű BZélmotnár tehát nevetett és tovább figyelte | az eseményeket. Dániel a hintóra rakta a szépmüvü duplapuskát, remekbekészült vadásztós- kát, százféle faggatással ékesitett, fel- cafrangozott dohány zacskót, domborműves tajtékpipát és egy nagy köbtar- talmu csikóböröskulacsot. Dániel széjjelnézett s miután nem látott senkit, kitekerte a kulacs nyakát... — Nyerit ám az a csikó, Dániel, így jobban teszed, ha nem dézsmálod meg utravaló italomat! — kiáltott Péter Imre ur Dániel felé. A mindenmerre egyforma gömbölyü- ségü apró molnár most már nem bírt szilaj jókedvével és egy hangos nagyot nevetett. Hétfőn tárgyalta a kecskeméti törvényszék szüne ti tapácsa a két hó- ' nappal ezelőtt történt fülöpszálliási | leventegyilkosságot. Az ügyészség szándékos emberölés címén adott be vádiratot ifj. Magyar Gábor 21 éves legény ellen, mert agyonszurta Csapién Sándort. A vádirat indokolása a következőképpen adja elő az esetet: A két legény már régóta haragos viszonyban volt a közös »ideál« miatt. Pünkösd napján össze is pofozkodtak. Junius 17-én nagy leventeünnepély volt Fülöpszálláson, amelyre a két fiatalember (szintén leventék), együtt ment. Magyarnál egy jó vastag meggyfabot volt, amit A megnehezült viszonyokkal kapcsolatban termésizetesen. a húsfogyasztás terén is érezhető a pénztelenség. Érdekesnek tartjuk a közönséggel az alábbiakban ismertetni, hogy ejz év január elsejétől július 31-ig miről számol be a vágóhídi kimutatás. Bika januárban 3, februárban 3, márciusban 3, áprilisban 6, májusban 2, júniusban 2, júliusban 1, összesen 20. | ökör januárban 7, februárban 9, márciusban 11, áprilisban 12, májusban 16, júniusban 9, júliusban 5, összesen 69. Tehén januárban 22, februárban 26, márciusban 34, áprilisban 24, májusban 32, júniusban 32, júliusban 22, összesen 192. Tinó januárban 2, februárban 1, márciusban 1, áprilisban 1, májusban 2, ; júniusban 4, júliusban —-, összesen 11. | Kaptuk я következő levelet: Igen tisztelt Szerkesztő Ur! A »félhivatalos« Haasi Hírlap augusztus 8-iki számában városunk vizi életéről megjelent cikket csak ma olvastam. Magam is úgy látom, hogy cikkíró ur megrendelt írása nem a valóságot tükrözi vissza, célja inkább az, hogy a város vezetőségének egyet sadarintison. Abban igaza van neki, amit első mon- | datában ir, hogy egyetlen egy alföldi várost sem áldott meg a jó Isten annyi üdülőhellyel, mint a kiskunok »hirös« városát, Ha’ast. A többi megállapítása azonban hamis utón jár. Én, mint vérbeli sóstói, már sok esetben szálltam sikra Sóstóért; a város e közkincsét a pos- ványnak engedni át bűn. Ezt nemcsak én állítom, de .állítja minden józan — Kend meg ne a messzeségből ne- vetgélejn, hanem jöjjön át hozzám! —• kiáltott Péter I. ur a meghökkent pot- rohos emberkére. — Mire a kismolnár átcihelődött, a négy szürke ló indulásra készen toporzékolt a hintó előtt. — Azért szólítottam át kendet, — szólt Péter Imre ur a tömzsi molnárhoz, hogy az agarat, meg a kopót fogja meg s ne engedje, hogy a hintó után szaladjanak, mert az útra magammal csak a vizslát viszem. — Értem, tekintetes uram — mosolygott a kismolnár s egyik hóna alá az agarat, a másik hóna &lá a kopót hirtelen odaszoritotta, a hintó pedig méltóságteljes gördüléssel eindult. (Folytatjuk). azonban útközben belehajitott aiz egyik rozsvetésbe, mivel köziben kibékültek. Az ünnepély után a két legény a legjobb barátságban karonfogva igyekezett hazafelé. Amikor a rozsföldhöz értek, Magyar hir- tele.nül és váratlanul átugrotta az árkot és fölkapta az előbb eldobott fütyköst. Csapiár utána ugrott. Verekedni kezdtek, azonban Simon György szétválasztotta őket. Már ismét békülni kezdtek, amikor Magyar előrántotta bicskáját és szíven szúrta Csapiárt. , Magyar önvédelemmel védekezett. A bíróság azonban nem fogadta el és 10 évi fegyházbüntetésre ítélte1. j i ; . Üs^ö januárban 1, februárban —, márciusban 1, áprilisban —, májusban 1, júniusban—, júliusban —, összesen 3. Borjú januárban 45, februárban 59, márciusban 88, áprilisban 84, májusban 102, júniusban 92, júliusban 67, összesen 537. — Szarvasmarha összesen: 295drb. Juh januárban 175, februárban 131, márciusban 113, áprilisban 80, májusban 47, júniusban 76, júliusban 306, összesen 928. Bárány januárban —, februárban 8, márciusban 67, áprilisban 199, májusban 406, júniusban 385, júliusban —, ösjz- Sjaesen 1065. Sertés januárban 112, februárban 104, márciusban 112, áprilisban 93, májusban 115, júniusban 134, júliusban 137, ösz- stzesen 807 drb. eszű, városát szerető s a közérdekért küzdő kiskunhalasi polgár. Arra kérem ezúton a cikkiró urat, szíveskedjék most már kiruccanni Sóstóra is. Felta- risznyázni sem kell e kiránduláshoz, mert ott két jó vendéglő várja a fürdeni és üdülni vágyókat. Az ut oda igazán kifogástalan, mert nem a város vezetősége, hanem a vármegye gondoztatja. A strandon azonban meglátszik, hogy a város gondioztatja(?), mert »hihetetlenül piszkos.« Ha fekete szemüveg nélkül szemléljük is, újból csak ezt állapíthatjuk meg minden rosszmájú szándék nélkül. Hogy mi rosszmájuak volnánk s felelőtlenül minden rosszat rá akarunk kenni Sóstóra, ezt cikkiró ur sem hiszi komolyan. Vagy pedig nem látta még Sóstót. Ha mi rákenhetnénk azt a sok piszkot, maszatot, sarat, — ami e közkincset díszíti, — azokra, akik e mocsokért felelősek, még a fülük sem látszanék ki belőle. I) Ismételten felkérem a t. cikkírót, szíveskedjék mielőbb kifáradni Sóstóra, akár a fizető, akár az ingyen strandra s próbálja meg ott önfeledten élvezni Sóstónak üditő, tiszta vizét. Talál ott majd körülötte lubickoló urakat és hölgyeket is, kérjen tőlük is interjút, majd meg fogja kapni a felvilágosítást. Egy sóstói. TOLL és TINTA A férj íukarnága válóok Egy vidéki városi kiskereskedő érdekes válóperében hozott határozatot a legfelsőbb biróság. A kereset a hűtlen elhagyás alapján idult, amefiy- ben a feleség azzal védekezett, hogy ura végtelenül fukar volt. Minden háztartási ügybe be’eavatkozott, szemére- hányta, hogy költekezőén éli, sőt azt is megtette, hogy elvette tőle az éléskamra kulcsát és amikor a főzéshez, vagy a háztartás ellátásához kellett valami: előbb férjéhez kel.ett fordulnia, hogy az neki a szükséges holmit kiadja. Megtiltotta az asszonynak,, hogy élelmiszereket vásároljon a boltban, sőt felszólította az üzletvezetőt, hogy feleségének hitelben árut ne szolgáltasson ki. Ezek miatt a házasfelek többször különváltak, de az asszony mindig visszatért férjéhez abban a hitben, hogy letesz rossz szokásairól és meg fog változni. Ezek a kísérletek azonban hiábavalók voltak, mert férje még zsugoribb lett, mint eddig volt, rongyosan engedte járni feleségét, sőt a nagy ünnepek alkalmával csak úgy mehetett az asszony a templomba, hogy a szomszéd asszonytól kért ruhába burkolta elrongyolt ruházatát. Végül is nem tűrhette már ezt az állapotot és férjét otthagyta, de azzal védekezett, hogy erre az eljárására férj0 magatartása cegendő alapot adott. A férj védekezésében azzal érvelt, hogy a takarékosság nem bűn és ő sohasem kötelezte magát arra, hogy az éléskamrát nyitva fogja tartani, de felesége tűrte is éveken át ezt az állapotot és ő maga is hozzájárult ahhoz, hogy ilyen háztartásban éljen és ilyen családi életet folytasson. Miután pedig az asszony beismerte, hogy a háztól önként távozott, a házasságot az ő hibájából fel kell bontani. A válókeresetet a Kúria elutasította azzal az indokolással, hogy a feleségnek a férj előzetes ígérete nélkül joga van ahhoz, hogy a háztartás kizárólagos vezetését követelhesse. A férjnek az az eljárása, hogy a legapróbb részetekig mindenbe beleavatkozott, olyan bizalmatlanság, amely az asszonyra nézve megalázó. Hogy a nő férje eljárását éveken át tűrte, nem jelenti azt, hogy az emberi bánásmódról lemondjon és hitvestársi önérzetét továbbra is sértegetni hagyja. Abból a körülményből, hogy a házasfelek a férj fukarsága miatt több ízben különváltak, a biróság azt állapította meg, hogy az asszony a férj eljárásába sohasem nyugodott bele, ezért a háztól való eltávozása jogos volt és minthogy iíyképen a hűtlen elhagyás fenn nem forog, a férfit pervesztesnek kellett nyilvánítani. Hirdessen a Helyi Értesítőben! A fülöpszállási levente agyonszurta haragosát, — tiz évi fegyházra Ítélték Mennyi húst fogyasztott Halas város közönsége julius 31-ig A KÖZÖNSÉG PANASZKÖNYVE Ée mégis — mi leez a Sóstóval?...
