Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1933 (33. évfolyam, 1-104. szám)
1933-05-24 / 41. szám
6 oldal KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE május 24 KÉMEK Mikor az egyik kém elrabolja a másik kém „anyagát“ (Budapesti tudósítónktól) Ha a kém „munkában“ van, akkor ellensége az egész világ. Leg« nagyobb ellensége pedig — egy másik kém. Hz talán furcsán hangzik, pedig tényleg így van. Egy állam tít« kait természetesen nemcsak egyet« len másik állam akarja ismerni. A kém legnagyobb ellensége — a másik kém Ennek az az eredménye,hogy min» den állam területén csak úgy hem« zsegnek a legkülönbözőbb idegen államok kémei. Ezek kapva»kapnak az olyan alkalmakon, amikor kílá= tásuk nyílik arra, hogy megkapa« rintsanak olyan híranyagot, amelyet másvalaki szerzett be, tehát a munka legnehezebb részét már elvégezte. Hogy pedig ilyenkor a legkevésbé sem válogatósak az eszközökben, azt könnyű elképzelni. В. V. H. holland származása da» cára az angol „Intelígence Service“* nek, ennek az egész világot behá* lózó, páratlan kémszervezetnek a tagja volt. Néhány sikeresen meg» oldott kisebb feladat után futár« szolgálatra alkalmazták Szt. Pétervár és London között. Egyetlen tenni* valója abban állott, hogy Szt. Péter* várott egy angol zsoldban álló orosz vezérkari tisztnél jelentkezzék, tőle titkos akták fényképmásolatait át= vegye és azokat az angol vezérkar« hoz továbbítsa. Abban az időben volt ez, amikor a cári Oroszország a Franciaor* szágtól kapott mílliárdok segítségé* vei teljesen újjászervezte a hadse* regét, melyet az orosz»japán háború alaposan lezüllesztett. A nagysza* básu hadseregreformok nemcsak a különböző európai hadifelszerelési gyárak ügynökeit, hanem az idegen kémek légióit is a Névaparti met* ropolísba csábították. A szibériai hadtestek uj hadrendje angol kézbe kerül 1910 márciusában ismét útra küldték В. V. H.*t. Pontosan érke* zett, felkereste az emberét és bori* tékot cserélt vele. Az általa átadott borítékban ropogós angol bankje» gyek, az átvett borítékban pedig a szibériai hadtestek uj hadrendjének fényképmásolataí voltak. Mindkét fél meg volt elégedve a cserével. Kezet szorítottak és a hollandus a legjobb hangulatban ment ki az utcára. Fiatal volt még, az eddigi sikerei könnyelművé tették. Felébredt benne a kalandvágy. Ennek a vágynak meglepő rövid idő alatt már meg* határozott tárgya is akadt. Mert alig fordult be egy mellékutcából a Neroski Proszpekt fényáradatába, egy nő surrant el mellette. Egy nő... 1 És egy pillantást lövelt feléje, egy pillantást, mely egysze* riben szivén találta az Intelligence Service emberét. Egészen gépiesen sarkonfordult és követni kezdte Ebben a pillanatban még nem gondolt arra, hogy megszegje azt a parancsot, hogy még az éjjel utaz» zék vissza. Csak ment minden cél nélkül a lány után, élvezte annak könnyű, lepkeszerű mozdulatait, be» szívta parfőmjének illatát. Ha az megfordul utána, ha bármily jelét adja annak, hogy ismeretséget akar, В. V. H. bizonyára gyanút fog. De a lány csak ment, nem tullassan és nem tulgyorsan, kecsesen, gon* datlanul és a németalföldi képtelen volt a szemét elfordítani a karcsú, ingerlő alakról. Az angol kém gáláns kalandba keveredik Az egyik sarkon a lány végre megállt és odaintett egy szánt. De amint pici lábát a szán felhágójára tette, elcsúszott és egy halk sikoly* lyal a hóba esett. Az angol kém a következő pilla* natban már mellette termett. Fel« segítette. A lány nyőszőrgött és sirt. Fájt a bokája. És ez nagy baj, nagyon nagy baj volt, mert sze» gényke táncosnő volt az Alhambra» 1000 rubeles áldozat В. V. H. terve meglepően bevált. A titkár többszőr a földig hajolt, mikor az ezerrubeles bankjegyet meglátta. Karikacsapásszerűen ke» rültek egy diszkréten kivilágított szeparéba. És az engedelmesen hozzásimuló, forró leánytest — el* feledtette vele, hogy már csak egy óra van hátra az északi expressz indulásáig amely svéd területre vitte volna őt az okmányaival. Mig egyszerre csak ... egyszerre mulatóban és ha nem lép fel, elveszti a szerződését. De legalább is a fellépti diját... Az Intelígence Service embere mindezt alig néhány perc alatt tudta meg. Szinte észrevétlenül. Egészen természetesen, magától ér» tetódóen jött minden. És egészen természetesnek találta azt is, hogy nem sokára már egymás mellé si* múlva repültek a szánon az Al* hambra=mulató felé. Hiszen, amint a lány szavaiból kiértette végered* ményben pénzről volt csak szó. Az Alhambra titkára bizonyára nem lesz érzéketlen néhány nagyobb bankjegy iránt és szívesen törli aznap estére azt az egy táncszámot a sok közül, hogy egy előkelő ide* gén a szeparéban elszórakozzék... Mindezt kifejtette a lánynak és az hálásan mosolygott. — Igazán nagyon kedves magá* tói, — mondta. a bájos ismeretlenért csak, úgy a harmadik üveg pezs* gónél hirtelen egy kis szúrást érzett a nyakán. Fel akart ugrani, nem tudott. Meg akarta ragadni a lányt, nem tudta a karját megmozdítani. Egy pillanat alatt minden tagja megme« revedett. Csodálatos módon azon* ban teljesen magánál volt. Egyálta* Iában nem kábult el. Csak éppen az izmai nem engedelmeskedtek akaratának. Egy pásztoróra borzalmas következményei Látta, amint a lány nyugodt mozdulattal csavarja vissza vékony arany tokjába a tűt, amellyel véd* telenné tette. Azután egy píllana* tig fürkészve figyelte az előtte ülő férfit, majd kedvesen elmosolyodott és hibátlan angol nyelven meg* szólalt: — Tudom, hogy lát és hall en» gem, kedves barátom. Ne féljen semmit, ez a kis izommerevség három órán belül elmúlik. Azt ajánlom, hogy akkor menjen nyu= godtan haza és pihenjen le. Semmi* esetre sem lenne célszerű, ha bot* rányt csapna, mert én éppen oly kevéssé vagyok az Alhambra tán» cosnöje, mint ahogy az az ur nem a titkár, akinek maga olyan nagy* lelkűén ezer rubelt adott értem. Viszont a szibériai hadtestek had* rendjére nekem is szükségem van... Föléje hajolt és könnyű ujjakkal kutatta végig a tehetetlen férfi zsebeit. Megtalálta a borítékot, fel* tépte és elégedetten biccentett: — All right, my deer. Megnézte arany karóráját. — Húsz perc múlva indul az északi expressz. Ugye, azzal akart utazni ? Nos, most jó lesz nekem is. Ha sietek, még éppen elérem. A bucsucsók a szeparéban Gyorsan magára kapta a kalap* ját és a bundáját. Egy lépést tett az ajtó felé, azután visszajött. — Maga igazán kedves fiú, — mondta és egy kis sajnálkozás csengett hangjában. — Búcsúzóul megérdemel tőlem egy ... Ajkon csókolta és kísíetett. В. V. H.»ra a pincér egy fél óra múlva akadt rá. Nagy volt a ria* dalom. De teljes három órán át két orvos is hasztalanul fáradozott azon, hogy az angol kémen segít* sen. Az pedig tehetetlenül fuldokló dühhel tűrte a külömbözó hatású injekciókat. Közben bőven volt ideje, hogy könnyelműségének követkéz* menyein eltöprengjen és nagyon komornak találta kilátásait, ha az okmánymásolatok nélkül állít be Londonba... E töprengések eredményeképen hajnaltájban egy elegánsan öltözött, de dúlt arcú férfi rontott be a rettegett Ochrana épületébe. — Francis Walls angol kereskedő vagyok, — lihegte és odavágta az útlevelét az ügyeletes osztályvezető elé. — Biztos tudomásom van arról, hogy az északi expresszel egy veszedelmes női kém utazik a a határ felé ... Magával viszi a szibériai hadtestek hadrendjének fényképmásolatát... Az orosz tisztviselő hideg szeme felvillant. — Honnan tudja ? — Vele vacsoráztam az Alhamb* rában... Be akart hálózni engem is ... Rá akart beszélni, hogy utaz* zam vele ... Hogy segítsek neki az okmányokat átcsempészni a vám* vizsgálatnál... Engem 1 Egy angol állampolgárt! Kémkedésre akart csá* bitaní! Hallatlan! Őszinte felháborodás csengett a hangjában. — Valóban hallatlan, — mond* ta udvariasan az orosz. — De ... miért hagyta őt el ? Miért nem adta át a legközelebbi rendőrnek ? — Mert elkábitott... Mikor vo* nakodtam a gyalázatos ajánlatott elfogadni egy mérgezett tűt szúrt belém! Csak ezelőtt egy fél órával tértem magamhoz. A mulató egész személyzete igazolhatja. És rögtön ídesíettem, hogy jelentést tegyek és elégtételt kérjek! — Oroszország végtelenül hálás önnek ezért. Azonban az ön elég* tétele csak abban állhat, hogy való« ban sikerül elfogni és elítélni azt a nőt. — Természetesen. Hiszen azért jöttem ide, hogy segítsek. — Uram, nem fogom elmulasz« tani, hogy jelentésemben ezt ki* emeljem. Most azonban a legsűr* gősebben intézkednem kell, hogy az expresszi tartóztassák fel. Az egyik kém izgalmas hajtó* vadászata a másik kémre. Már nyúlt a telefon után, de az állítólagos angol kereskedő közbe» vágott: — De kérem, hiszen csak én is* merem azt a nőt. Személyleírás után talán nem is lehet elfogni. Talán megváltoztatta a külsejét... A legbiztosabb mód mégis csak az valna, ha utolérhetnénk. — Ez igaz. De hogyan ? — Külőnvonattal. Adjanak mel* lém két megbizható embert és én szívesen rendelkezésükre állok az üldözésnél. Az Ochrana osztályvezetője fel» ugrott. — Ez az! — kiáltotta lelkesen. — Uram, gratulálok az eszméjé* hez... Azonnal intézkedem! Egy óra múlva zúgva repült a külőnvonat az orosz síkságon a ha* tár felé. Az állomások simán áten* gedték. A cár parancsára ... В. V. H. véresre harapta az ajkait türelmetlenségében. Ha nem érik utói az expresszi, elveszett. A határ közelében, egy egészen apró állomáson, Korovcsenkán a külőnvonat végre berohant a varsói expresszmelletti sínpárra. Öt perc múlva pedig a szép lány kezén már ott zőrgőtt a bilincs. Egy szóval sem tiltakozott. Egy arcizma sem rándult meg. — Nem szép magától. Pedig még meg is csókoltam... Mindössze ennyit mondott, mikor az Intelligence Service ügynökét megpillantotta. Engedelmesen szállt át a külön*- vonatra, amely lassan megindult Szt. Pétervár felé. A többi már gyerekjáték volt az angol kém számára. Az Ochrana két ügynöke sohasem tudott szá* mot adni arról, hogy hogyan aludt el, mitől aludt el, hogyan tűnt el a vonatról a szolgálatkész angol kereskedő az orosz államkőltségen szerencsésen visszaszerzett fénykép* másolatokkal együtt. És a szép lány hallgatott. Hallgatott akkor is. mikor hat két múlva a Péter«Pál* erőd udvarán felakasztották. Még a nevét sem árulta el. A vasárnapi sport mérkőzések КДС — KNSK 5:0 (2:0). Biró: Policb. A helyi derbi a KAC fölényes győzelmével végződött. Első félidő 20. percéig a KAC uj összeáLlitásu csatársora nehezen talált magára, a második félidőben azonban odaszegezte ellenfelét kapujához. Góllövök: Sonkó (3), Holló és Szvetnik. KNSK több tartalékkal állt ki, de igy sem mutattak kevesebbet, a rendes csapatuknál. A KAC vezetősége felkéri a játékosait, hogy csütörtökön délelőtt 10 órakor tartandó tréningen minél nagyobb számban jelenjenek meg. A KNSK 28-án a Bácska eLóni mérkőzésére autóval megy Bajára. Kísérők jelentkezzenek Körpcl Andor egyesületi titkárnál, a Gazdasági Bankban. A Maradékáruház tölgyfáiévá) védjegyű cipői szépek, Jók és olcsók 9*50 10*50 11*5« szabott Arak. 100 gyönyört) minta.
