Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1933 (33. évfolyam, 1-104. szám)

1933-04-15 / 30. szám

április 15 KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE 5 oldal A halasi népművelés gyors iramban, bámulatos eredménnyel és súllyal hódit a városban és a tanyák népe közt Elöljárójában talán mindjárt azzal a megállapítással kezdhetnénk, hogy a népnek sajátos speciális művelése tulajdonképen a háborút követő idők­ben indult meg intenziven hazánkban ‘ és nagy segítségére volt az a pro­tektorátus, amellyel néhai gróf Kle- belsberg Kunó kultuszminiszter át­fonta. Ez a nagyvonalú kultúrpoli­tika nem feledkezett meg a népről az eldugott falvak és tanyák lakos­ságáról, a kultúra fölényét kiterjesz­tette a legszélesebb nép rétegekre is, hogy ezáltal a szellemiekben is biz- tositódjon Magyarország súlya és te­kintélye befelé és kifelé egyaránt. E sorok írója az irodalomban is elite helyet biztosított a tanyai nép­művelésnek különösen, amikor egyik könyvében hosszasan foglalkozva a kérdéssel megírta, hogy a nép mű­velése egészen értelmes és sajátosan pompás érzékkel halad előre. Meg­írtam azt is, hogy ez a kiválóan ne­velési munka messze túlhaladja a sablonpedagógia megszokott és el­nyűtt kaptafáit és hogy az, ami ma a tanyákon ezen a téren történik, az minden vérmes reménynek leg- vérmesebb zenitjére is felkapaszko­dott már. És azt is hozzáfűztem többek között, hogy azok a tanfo­lyamok, amelyek népművelésben most startolják a tanyákat, olyan eredményüek és hatásúak, amelyeket a Coméniusok és Pestalozzik is meg­irigyelhetnének. Ezt a megállapítást fényesen iga­zolták az események eredményei, mert a halasi tanyákat gyors iram­ban és bámulatos eredményeivel hó­dította meg az a szellem, amely céltudatos munkával és ritkaság- számbamenő agilitással különöské­pen a Pest vármegyei népművelést jellemzi. Ezért elsősorban a várme­gyei népművelés elnökéé dr. Erdélyi Lóránt alispáné az érdem, aki pá­ratlan nagylelkűséggel, a művelődés iránt rendkivül kifejlett érzékével, tudásával és tekintélyével, biztosan és sziklaszilárd hittel a magyar jö­vendőben, kimagasló egyéniségével dirigálja ezt a nemzetépitö népmű­velést. Mellette kell megemlítenünk dr. Bocsánczy Lukács népművelési titkárt, aki ebben a nagy munkában jobbkeze és a betű csatájában mint­egy szárnysegédje. A halasi népművelés nagy ered­ményeinek utjai főképen a külön­böző tanfolyamokban jutnak élesen kifejezésre. Ezek a zene, ének, gyors­írás, rajztanfolyámok, levelezési tan­folyam, analfabéta tanfolyam, utóbbi nagy eredménnyel a felsővárosi is­kolában, a tanyákon már színpadok állnak, színjátszás képezi a széles látókört, szavalcesték, előadások, tu­dományos és ismeretterjesztő beszé­dek tarkítják és csiszolják ma már a tanyavilágot, amely annyira elha­gyott és magáramaradt volt a hábo­rút megelőző időkben. A tanyákon ma megtaláljuk a me­sedélutánokat, a vetitettképes előadá­sokat, a tanyai felnőttet épenugy, mint a gyermeket ezek a képek el­kísérik a tengerek rejtelmes vilá­gába, el az egzotikus földrészekre, belevezetik a történelem legkülön­bözőbb korszakaiba, utat nyitva és lehetőséget adva arra, hogy a ma­gyar tanyák gazdalakossága nyitott szemmel nézzen bele a nagy világ minden pontjába. Csodálatos és megkapó egy-egy ilyen tanyai előadás. Szeretettel és hálával csüngnek a tanyai emberek az előadókon, jókedvvel és vidáman látogatják ezeket az előadásokat, a művelődés utáni vágyódás megkap­ta a lelkeket, a halasi népművelés biztos léptekkel érte el mindazt az eredményt, amely képzeletben em­berfeletti munkának tűnt fel. Ebben nagy segítséget jelentett dr. Fekete Imre polgármester odaadó és dicsé- retreméltó támogatása, Szabó Antal és Róna Gábor igazgatók fáradtsá­got nem ismerő, ambiciózus és agi­lis munkája. Az előadásokból nem felejtettek ki semmit, ami fontos lehet és jelen­tőséggel bír, nagy teret nyújtottak a közegészségügynek és föképen a gaz­dasági jellegű előadásoknak, ame­lyek fejlesztették a gazdákban a mo­dern gazdálkodás iránt való érzé­ket és megmutatták számukra az utat, amelyen haladniok kell. Tanyai barangolásaim közepette jól esett hallani a lakosság széles ré­tegeiből azt a megállapítást, hogy a nép spontán módon és nagy sze­retettel beszél a népművelési elő­adásokról, valósággal rajong értük, megérezte és megértette az idők sza­vát, amely a művelődést írja elő mindenki számára. Az előadásokat rendszerint a tanyai iskolákban tart­ják és ezeken zsúfolt termek beszé­desen igazolják a legnagyobb érdek­lődést. Annyit a krónikás hűségével kell megállapítani, hogy a népműve­lési előadások hatalmas lendülettel sodorták magukkal azokat is, akik talán semmi érdeklődést sem tanú­sítottak eleddig a művelődés iránt. Érdekes megállapítani azt, hogy ezek a népművelési megmozdulások még a városi lakosság soraiban is lelkes híveket és hallgatókat toboroztak maguknak. Illetékes helyről nyert információ szerint a következő működést fejtet­ték ki a belterületen és a tanyai kül­területeken a népművelés folyamán. Belterületen: 1 analfabéta tanfolyam (30 hall­gató) 160 órás, 1 levelezési tanfo­lyam (37 hallgató) 20 órás, 1 gyors- irási tanfolyam (28 hallgató 100 órás, 1 ének tanfolyam (51 hallgató) 300 órás, 4 zene tanfolyam (63 hallgató) 300 órás, 50 népművelési előadás, 25 vetitettképes előadás, 30 mese­délután, 6 gyermek szórakoztató dél­után és 4 műsoros est. Nyugati tanyarészen: 6 egészségügyi tanfolyam 20 órás, 3 számolás-mérés tanfolyam 20 órás, 3 kézimunka tanfolyam 20 órás, 1 nóta-nevelő tanfolyam 20 órás, 1 ének tanfolyam 20 órás, 2 zene tan­folyam 20 órás, 160 népm. előadás, 50 vetitettképes előadás, 100 mese- délután, 20 gyermek szórakoztató dél­után, 50 ünnepély, 20 műsoros est és 16 színdarab. Keleti tanyarészen: 13 egészségügyi tanfolyam 20 órás, 6 gyakorlati tanfolyam 20 órás, 3 művészeti tanfolyam 20 órás, 120 mesedélután, 172 ismeretterjesztő elő­adás, 60 ünnepély és 14 drb. szín­darab. Az iskolánkivüli népművelés nagy és nemes gondolata ma már bele­ágyazta magát a köztudatba és meg­szerezte a maga számára az elisme­résnek minden jelét. A vezérvármegyének azonban nem psak a halasi részén, de szerte mindenfelé, a legkisebb zugban is, egyre nagyobb köröket hóditő, di­adalmas felvonulást tart ez a nép­művelési derekas munka, amely minden bizonnyal aranybetükkel fog­ja belevésni Erdélyi Lóránt dr. al­ispán nevét Pest vármegye kultúr­történetébe. Mesterházy Ambrus Beszélgetés Dr. Kovács Vince kanonokkal Halasról, halasi híveiről és a hitélet egyre terebélyesedő virágos fájáról Közel hét esztendős nehéz, tövi­ses és akadály rengetegtől körülvett lekipásztori működés után a váci egyházmegye káptalanjának aktiv tagja lett dr. Kovács Vince halasi esperes-plébános, a teológiai tudo­mányoknak kivételesen nagytudásu papja, aki ugyanakkor maga a sze­rénység és az a papi alázat, amely csak a kiváltságosoknak adatik meg. Ennek a lapnak a hasábjain ve­zércikkben emeltük ki dr. Kovács Vince kimagasló érdemeit és az 1 egész város katolikus lakossága ki­vétel nélkül előlegezte a számára a legnagyobb elismerést, még mielőtt Halason bemutatkozhatott volna. Ezt a kivételesen magasztos fogadtatást az a tény magyarázza meg, hogy dr. Kovács Vincét még Halasra ér­kezése előtt olyan hirek előzték meg, annyi entuziazmus nyilvánult meg a róla szólott jelentésekből, hogy Ha­lason minden hívének egyet dob­bant a szive: ez a mi papunk, akire vártunk. És valóban az a közel hét eszten­dő, amelyet a halasi plébánost mi­nőségében töltőit, hatványozottan igazolta a várakozásokat, nem is egészen hét év és dr. Kovács Vince a szivéhez nőtt mindenkinek, akiről a spontán rajongás hangján emléke­zett meg Halason és annak széles­körű tanyavilágában mindenki. Ez a hét év az alkotások és a körül­tekintő, agilis munka jegyében zajlott le, külső munkában és a lelkek belső alakításának jegyében is, ö valóban a lelkek pásztora volt, aki őrködött és éber szemmel vigyázott Krisztus tanítása szerint az ő juharra és bá­rányaira, alatta a hitélet sok szem­mel, sok éber és vigyázó gondolat­tal és körültekintéssel gazdagodott. Most, hogy kanonok lett, hogy a főpásztornak a figyelme feléje, az egyházmegyének egyik legkitűnőbbje felé fordult, felkerestük plébániai dolgozószobájában, hogy mondana el néhány szót arról, milyen benyomá­sokat szerzett Halason hét esztendő folyamán és milyenek azok az im­pressziók, amelyeket itteni, mond­hatnánk emberfeletti nehéz munkája során, a szivébe zárt. Dr. Kovács Vince kanonok eleinte nem akart nyilatkozni, a nála már jólismert és megismert szerénységé­vel, élénken tiltakozott az ellen, hogy öt újság hasábjain szólaltassák meg és csak nagynehezen lehetett rávenni arra, hogy kérdéseinkre megjegyzé­seit megtegye. Dr. Kovács Vince Halasról, ha­lasi híveiről és a halasi hitélet nagy megindulásáról a következőket mon­dotta: — Halason az Egyház munkája meglehetősen nehéz szolgálat, mert köztudomású, hogy állami, vagy vá­rosi támogatásban nem részesülünk, vagy csak egészen elenyésző mérték­ben. így azután legnagyobbrészben a hivei áldozatkészségére és támo­gatására szorul az Egyház minden­kor, ha valamilyen formában segít­ségére kell sietni. Ezen a téren a legszebb megnyilatkozásokat láttam és tapasztaltam Halason, a halasi hívek olyan mértékű áldozatkészsé­gét találtam meg, amelyről csak a legnagyobb dicséret hangján lehet megemlékezni. A híveknek ez az ál­dozatkészsége és nagylelkűsége több fontos állomáson nyilatkozott meg, így többek közt a kápolna telekvé­telénél, a kápolna felépítésénél, az uj polgári iskola megvételénél, to­vábbá a tanyák lakosságának na­gyon sok irányban kifejtett jólelkü odaadásánál. t — Ez a felismert* nagylelkűség azután már kezdettől fogva nagy ambíciót és fokozott munkakedvet adott a pasztoráció munkájánál, de ez a nagylelkűség az, amely pagy- ban fokozta a lendületet az egyházi munkában mindvégig és minden vo­nalon. És még valamit — folytatja. Nem volt szomorúságom, nem volt ré­szem gáncsvetésben, egy szívvel, egy lélekkel a hívek mindig azt akarták, amit én is akartam. Ez olyan nagy dolog, annyira fontos része egy lel­kipásztor munkájának, amelyről an­nak, aki felületesen nézi a dolgo­kat, fogalma sem lehet. így azután ebben a nagyon harmonikus, egyet­értő munkában lehetett építeni, le­hetett dolgozni, kedvvel, hittel és nagy örömmel. Az egyháztanács is minden eléje vitt dolgot egyhangú­lag fogadott el, betetőzvén a hi­vek ezreinek egyöntetűen megnyil­vánult magatartását. A hitélet Halason — mondja to­vább, bámuLatraméltó, felemelő és gyönyörűséges példája a vallásos életnek. Templomunk zsúfolásig meg­töltött mindig, a szent áldozok szá­ma egyre emelkedik, a hithez ra­gaszkodás nagyon felemelő megnyi­latkozásait napról-napra megfigyel­hetjük. Ez az intenzív és nagyon belsöséges hitélet nemcsak itt a vá­ros belterületén, de a tanyákon is folytonosan nő és fokozódik, több tanyán harangot is állítottak már föl és a szent miséken megjelenők szá-_ ma is állandóan növekszik. — Ami Halassal való vonatkozá­somat illeti, mondhatom, hogy én nagyon megszerettem Halast. Ami­lyen nehezen hagytam ott és sajnál­tam pasztorációs tevékenységem szín­helyét Kecskemétet idejövetelemkor, épenugy sajnálom most Halast itt­hagyni, ahova annyi szép lelki em­lék köt és ahol jó hiveim annyi szeretettel támogattak és vettek kö­rül. Többet nem mondott a nyilvános­ság számára dr. Kovács Vince ka­nonok, aki különben is, mint lapunk­ban már jeleztük, csak május végén távozik el Halasról Vácra, addig pe­dig a halasi plébániát vezeti tovább adminisztrátori minőségben. ■ ■liniiWIIWhl II ■■■■—■— HU 11 ||1Г Т~ПТ---Т1 Az idén korábban jelentkezett a tavasz, mint a múlt évben. Tavaly ilyenkor még csupaszak voltak a fák, most pedig már százezerszámra vi­rágzanak az Alföldön. Bizony, megle­hetősen veszélyes ez a korai virág­zás, mert a szeszélyes időjárás köny- nyen leperzselheti az idei gyümölcs- termést. ; _

Next

/
Oldalképek
Tartalom