Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1933 (33. évfolyam, 1-104. szám)

1933-03-29 / 25. szám

6 oldal KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE március 29 SPORT Labdarúgás Halasi csapatok győztek a vasárnapi fordulón Kiskunhalasi AC — Bátaszéhi TC 2:1 (0:0) bajnoki, bíró: Móder A KAC csapata vasárnap Báíaszéken játszotta a tavaszi negyedik bajnoki mérkőzését és mind végig nagy iramú, élvezetes küzdelem után megszerezte a két! pontot. Szép számú közönség volt kiváncsi a baj nők,jel ö’t KAC-rai, titkon remélve, hogy az addigi1 bajnokjelöltek sorsára jut a KAC is és egy-két pontot В áta székien fog hagyni. Ez a reményük majdnem valóra vált, mert Bátaszék tel­jesen egyenrangú ellenfél volt. BTC indítja el a labdát, de, a támadást a KAC veszi át és irtát az első 5 perc­ben két biztos gól hely eze tat hagy ki a csatársor. Bátaszék nagy igyekezettel1 küzd és két messziről lőtt labdáját Kul­csár könnyen fogja. Meglépő a BTC lendü'ete és Kulcsárnak több veszélyes helyzetben kell közbelépni1. Májer, a bá- taszéki centerhalf tömi csatársorát lab­dával, de Kristóf—Győri is szilárdan ált. KAC egymásután két szögletrugást ér el, Holló mindkettőt szépen rúgja, de a bátaszék! védelem, elhárítja a veszélyt. Az első félidő nagyobb része változatos mezőnyjátékkal teÄk e". Félidőben Báta­szék örül a döntetlennek, arra, nem is gondol, hogy a vezetést is meg fogja szerezni, ami azonban a 16-ik percben be is következik. Negyedórái KAC fölény után vitéz Lencsés a tizenhatosnál kapja a labdát, amit kézzel maga elé stoppot, mindenki füttyöt vár, Kulcsár is leáll és utána sem nyúl az egyébként könnyen védhető labdának. A váratlan eredmény meghozza a bátaszéki közönség hangját, de a KAC csapata az idegen környezet­ben is megtalálta a nyugalmát és há­rom perc múlva egyenlít is. Takács— Hoffmann sikeresnek ígérkező támadá­sát kézzel akasztják és a büntetőt Hoff­mann a tizenhatos vonalról a bátaszéki védő fal között irtó erejű lövésével a hálóba ragasztja. A bátaszéki védelmet meglepi a halasi csatársor néhány gyors előretörése, azonban a rossz talajon a labda ugirál és sohasem; jön Lábra. 28-ik pejreben Hoffmann szép szögletrugását Sonkó kapufán'ak fejeli, majd a,z onnan visszapattanó labdát ugyanő besodorja. A bátaszéki csapat kellemes csalódást keltett játékával. Ez az együttes még meglepetéseket fog szerezni az alosz­tályban. Májer közép és Leopold jobb fedezet, a csapat főerösságá, de a bal­szélső Bauer is veszélyesen gyors és jó lövő csatár. KAC csapatában, de a me­zőny legjobbja is Kulcsár volt. Párat­lan védéseivel! még az eddigi játékát is felülmúlta. Kristóf gyorsasága és ra­vaszsága most is kitűnt. Győri jobb half, mint bekk, de, ezen a neki idegen posz­ton, is jól mozgott és hasznos tagja, volt a csapatnak. Vanyiska óvatosan játszott, kerülte, a közelharcot, de feladatát hibát­lanul látta eíli és úgy látszik, hogy ai centerhalf probléma vele meg van oldva. Zseni most is a, megszokott jó játékát nyújtotta és Simányi, iis megfelelt. Csa­társorban a góllövők voltak a legjob­bak. Holló beadásai már jobban sike­rülnek és lendületesebb, mint eddig, mig Csíncsáknak és Takácsnak gyenge, nap­juk volt. A bíró kifog'ásta'anul vezette a mérkőzést. • KNSK — KPTE 3:0 (1:0). Bíró: Molnár Kiskunhalas másik csapata, a Nagyká- lo.zi Sport Kör vasárnap nagy meglepe­tést szerzett híveinek. Végre a sok si­kertelenség után igyekezetüket és szor­galmukat siker koronázta), ügy létszák, hogy megtört a jég s ez a győzelem, haj következő alkatomkor is ilyen igyekezet­teli és akarással) lápnak pályára, csak kezdete lesz a sikereknek. A mérkőzés mezőny játékkal kezdődik s már az első percekben kitűnik, hogy a Nagykáloizi ma jó napot fogott: ki. Szebbnél-szebb támadásokat vezet |3i kiskőrösiek ellen, amit a 38-ik percben siker koronáz. Ko­lozsvári a két védő játékos között ki­tör s mintegy 25 méterről kapásból megvágja a labdát, ami' a sarokban akad meg. Továbbra is támadnak, azon­ban a jó kiskőrösi védelem mindent tisztáz. A második félidő is Nagykáiozi fölénnyel indul, azonban Kiskőrös is lassan feljön s Bolemányi többször ve­szélyezteti a Kálozi kapuját, melyet a szükségből kapusnak beugró Király fel­tűnően jól őriz. A kiskőröisiek támadása alább hagy, minek eredményei két Nagy- kálozi gól, melyet a 30-ik percben Lag- !er rúg és a 37ék percben ugyancsak ő fejel a kapus kezéből. A Nagykáiozi csapatából jók voltak: Király, Tóth és Bor, vagyis a védélem, mig élöl Kolozs­vári, Lagler és a npigy igyekezettel játszó Szabó. A kiskőrösiek csapatából a védelmet és Bo’emányit emelhetjük ki. Molnári bíró körültekintéssel' vezette a mérkőzést. * Kafocsai FC — Bicska SE 1:1 (1:1). A vezető gólt Kalocsa rúgta a 17. percben1. Ezután az egész csapat véde­lembe vonali vissza s az eredményt igyekszik megtartani. Bácska a II. félidő 32. percében' egyenlőt 11-esből! Volt még egy lines, amit Deák kivédett. Ezzel, az eldöntetlien'nel a KAC csapata hárOm tiszta ponttal vezet a| bajnokságban. Bácsalmást SC — Bajai TurWi SE 2:2 (2:1). Birkózás Szombaton d. ei. 10 órai kezdettel a városi színház teremben rendezte a KAC ez évi országos junior birkózó verse­nyét. A KAC úgyszólván teljes számú junior gárdáját indította, mig a vidéki egyesületek közül Pesterzsébet, Buda­pest, Miskolc, Szolnok és Szentes egye­sületei indítottak versenyzőket. A ver­seny végeredményei a következők: Légsufy. I. Beda, Szolnok. II. Virág, KAC. III. Csemzi, Szentes. IV. Sárközi, KAC. Pehely. I. Tóth, Szentes. II. Fazekas, I Szolnok. III. Markovits, KAC. IV. Nagy- pál F. KAC. Könnyű. I. Horváth, EMTK. II. Názer, Törekvés. III. Varga, KAC. IV. Erdei. KAC. Kisközép. I. Fekete, KAC. II. Kriesza, Szentes. III. Kovács F. KAC. Nagyközép. I. Nagy, KAC. II. Ricsányi KAC. III. Balogh, KAC. Kisrtshéz. I. Jekkel, Miskolc. II. Körösi, KAC. III. Novák, KAC. Nehéz. I. Biró, Szolnok. II. Vass, Szen­tes. III. Kovács B., KAC. A KAC versenyzői a várakozásnak megfele’ően szerepeltek. Anyakönyvi hirek — Március 19. — március 26. — SZOLETTEK: Katz Simon és Diamant Linának Zsig- mond nevű fiuk. Kovács István és Horti Juliánnánaík István nevű fiuk. Nyerges János és Herda Nagy Emeren- cdának Jenő nevű fiuk. Rátóti Sándor és Tumbácz Teréziának Sándor nevű fiuk. Csányá Pál és Rózsa Piroskának Károly nevű fiuk. Csele P. Antal és Tóth H. Eszternek Mária nevű leányuk. Boldizsár Erzsébetnek Sándor nevű fia. Brecska Rozáliának Magdolna nevű leánya. MEGHALTAK: Szakái Irén Krisztina 21 hónapos kor­ban, Illés Sándor 14 napos, Babós Lajos 74 éves, Kiss Sándomé Juhász Veronika 60 éves, Nagy Kállozi József 75 éves, Ju­hász István 7 hónapos, özv. Nagy Ko­lozsvári Imréné Szakács Zsófia 76 éves, Kolompár Juliánná 7 hónapos, Horváth János 79 éves korban. KIHIRDETETT JEGYESEK: Szabó István Dudás Erzsébettel,. Balla Sándor Sztanflk Máriával. Hideg József Varga Anna kiskunmajsai lakossal. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Kornya János Károly Margittal. Oláh István Nagy V. Eszterrel. Rusz Árpád Büchlfer Teréziával. "" 3 Felelős szerkesztő és kiadó: PRAGER JANOS — Ha a tengertől nem féltünk, remé­lem, et,től a kazamatától se fogunk meg­ijedni. Mindenesetre vigyázzunk arra, hogy egymástól ejt ne válasszanak ben­nünket. Ügyelünk, hogy mindig együtt legyünk s ha a Legkisebb ellenséges szándékot látjuk is ellenünk, nyomban össztüzet kell pisztolyainkból leadnunk.. A főbejárat tíz iméter vastagságú szik­lafalán át széles és sötét folyosóra ért az expedíció. A sötétséget csak részben tudta eloszlatni az a (néhány szurokfák­lya, amellyel nők sétáltak ííe s fél a fo­lyosókon. A fáklyák imbolygó fényében kanyar­gós lépcsőkön vezették a katonák egyre magasabbra a|z expedíció tagjait. Szo­rongó, furcsa érzés vett erőt Kolumbu- son, amikor hosszú ut után ^m akart véget érni a végnélkül! lépcsőzet, amely a komor és szűk sziklafalak között úgy tört a magasba, mintha valami ismeret­ien nagy hegy belsejébe vezetett volna. A rut pofa lihegve törölgertte verejté- kes arcát s rémülten közölte társaival aggodalmait. — Egy tapodtat sem megyek tovább! — kiáltotta rekedtes hangján. — És aján­lom, hogy nyomban forduljunk vissza, mart most már a vak is láthatja, hogy csapdába estünk. — Helyes, álljunk még! — Osztotta a nézd,el maga Kolumbus is. — És kér­dezzük még a katonáktól, hogy hová és még milyen messzire akarnak vezetni. S ha úgy látjuk, hogy csakugyan ve­szélyben forgunk, akkor golyót röpítünk ezeknek a disznóknak a gyomrába és visszamegyünk a kijárat elé. Viisszamet- gyünk és halomra lövöldözünk minden­kit, aki utunkat merészeli állni. (Folytatjuk). Amerika Felfedezése . 11 IDEGENBŐL FORDÍTOTTA: ANONIM Illlilllllilllllllll Folytatás 19 I Kolumbus és a többiek mosolyogva [ követték a vendégszerető törzsfőnököt. Elhaladtak a fészek-falu mellett s belép­tek az irdatlan őserdőbe. Előttük ösvény volt, amely kanyargósán kígyózott be­felé. Jó óráig baktatott itt egymás mö­gött a társaság. Végül megszakadt az erdő s gyönyörű táj, fantasztikus szik­lákkal ékesített dombvidék terült el a csodáikozók előtt. * A sziklás dombok emberek ezrétől nyüzsögtek. Az első pillanatra nyilván­való volt, hogy a rézbőrüek sziklákba vájt barlangvárosban tanyáznak. A matrózok ámu'lya szemlélték в külö­nös várost, amely legalább is három kilométer hosszúságban terült el a ba- zaltos domblánoon. I A törzsfőnők, aki eddig szó talonul baktatott a kis csapat élén, most hirte­len megtorpant. Hatalmas lábait szét­vetette s büszke önérzettel lendítette jobb kezét birodalma felé. Mintha csak ezt mondta volna beszédes tekintete: Nézzétek és csodáljátok, milyen nagy­szerű várost emelt a mi művészetünk! Valamit morgott is az öreg, de ezt már a matrózok nem értették meg. — Gyerünk, öreg kakiadu, gyerünk! — nógatta az öntelt indián-vezért Ko­lumbus. — Siessünk, mert szétvet a kí­váncsiság. Látni akarom belülről is azt a fantasztikus várost, amely valóban im­pozánsan hat a távolból. Jó félórai gyaloglás után a város szé­léhez ért az expedíció. Csak most cso­dálkoztak igazán a matrózok, most, hogy teljes pompájában kibontakozott előt­tük a rézbőrüek város-művészete. A szikla dombok ezerfé’e fantasztikus alakra voltak faragva. Lapostetejü, ter- raszos sziklaházak százai sorakoztak egymás mellé. Volt olyan ház, amely szakasztott úgy nézett ki, mint egy em­beri fej. A számiakét s a szájat óriási üregek ábrázolták a gigantikus méretű sziklaszobron, amely belül üres volt s Lakóhelyül szolgált. De voltak haj!, gyik és különféle állati fej formájú házak is, mégpedig egytő'.-egyig gigásziak, három, négy, öt emelet magasságúak. A csodálkozás moraja zúgott fel az expedíció tagjai körében,, amikor a szik­la-város egyetlen uccáján végigvezette őket a vén törzsfőnök. Csak akkor, csak itt közvetlen közelről látszott, milyen müizléssel és művészettel faragtak a rézbőrüek fantasztikus életet a halott kősziklákba. A széles kőuton száz meg száz indián férfi és nő rivalgott és csodálta tátott szájjal a nagy viz jövevényeit, öregek és ifjak, ráncos képű vénasszonyok és sudámövésü, igézőén szép arcú leá­nyok ámultak csoportokba verődve a soha nem, látott idegeneket. A törzsfőnök azonban egyetlen moz­dulattal szétrebbientetle a kiváncsi so­kaságot, amely ijedten húzódott vissza a vendégek elől a sziklaházak sötét üre­gébe. Az egyik hatalmas sziklapalota előtt egy pillanatra megállt a törzsfönök. Két karját kitárta s meghajtva fejét vendégei előtt, jelezte, hogy célhoz ér­tek. Kolumbus és a matrózok szinte szólni sem tudtak az elébük táruló lenyűgöző látványtól. A palota legalább tiz emelet magasságú volt s nemcsak a várost, de az egész vidéket uralta. Az egyes eme­leteken kiugró erkélyek diszlettek, re­mek faragásokkal. Az erkélyeken meg­annyi istenszobor diszlett valami isme­retlen, igen finom kőanyagból faragva. A törzsfőnök most szájába tett két ujj ával hármat Rittyentett, mire vagy húsz izmos és feltűnően díszes ruhá­zatú, lándzsás katona lépett ki a palota főbejáratán és a bejárat két oldalán vi1- gyázzba merevülve tisztelgett a vendé­gek előtt. A vén óriást mintha kicserélték vol­na. Alázatossága, szolgaszerü meghu- nyászkodása eltűnt és délcegen kihúzva magát, főnöki méltóságába öltözött. Most már nem, hajlongott és nem hizelgett, ha­nem pattogó hangon, energikusan intéz­kedett. Két katonát — egyetlen mozdulattal — Kolumbus mellé áflitott, egyéttegyet pedig a matrózok mellé. Aztán intett, hogy vezessék be vendégéit a bejára­ton, ő maga pedig eltűnt egy mellék- bejáraton. A matrózok meglehetősen kényszere­detten követték a kísérőket. Ami nem is csoda, hiszen a palota szerfölött hason­lított Spanyolország egynémely szikla- börtönéhez. A rut pofa meg is jegyezte: — Barátaim, attól tartok, hogy csap­dába kerülünk. Bemenni csak beme­gyünk ezen a kőkapun, de hogy miként jövünk ki rajta, azt bizony nem tudom. Kolumbus szükségesnek vélte, hogy bátorságot öntsön embereibe. Helyi Értesítő LapváJlalat-nyomda Kiskunhalas.

Next

/
Oldalképek
Tartalom