Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1933 (33. évfolyam, 1-104. szám)

1933-03-08 / 19. szám

6 oldal KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE március 8 üalasi gabonaárak március 7 Búza 72 kgr*os 1Г50— P, rozs 6 20— P. boletta nélkül. Ferencvárosi sertésvásár. Arak könnyű sertés 92—66, közepes 100—102, nehéz 102—108 fillér. Irányzat élénk. Anyakönyvi hírek — Február 26. — március 5. — SZOLETTEK: Harnóczi János és Nagy Tyukos Er­zsébetnek József nevű fsuk. Megy gyesi János és Tombácz Annának Anna nevű leányuk. Trázs; Ilonénak György nevű fia. Babó Benő és Zubor Juráménak Erzsébet nevű leányuk. Nagy M. Erzsé­betnek hatva született leánya. Elő Ká­roly és Horváth B. Julliáninárnak hatva született leányuk. Horváth János és Szefcs'jk Erzsébetnek László nevű fiuk. Steinmetz Sándor és Neumarkt Libának Gabriella nevű leányuk. MEGHALTAK: Dr. Darányi MihJlyné Rádóezi Irén 48 éves korban, Somogyi Ferenc 2 hóna­pos, Dóczi Máté 17 hónapos, Virág Já­nos 78 éves, Babos Baflázsné Harnóczi Etelka 27 éves, Tomány István 81 éves, Szekula Pá’né Schneider Juliánná 23 éves korban. KIHIRDETETT JEGYESEK: Szerdahelyi Bé,1a budapesti lakos Gold­berg Erzsébetté'. Zsombor István Pap­rika Piroskával'. Orbán Károly Monda Margittal. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Kovács V. Benő Váczi Mária Magdol­nával'. Vörös Károly Maruzsa Erzsébet- ■tsfJ. Gyöngyi Lajos Nagy Viktóriával. Kovács József Opóezki Zsuzsannával Varga János Lukács Rozáliává'. Barna János Bazsa Máriával. Musa Benő Far­kas Teklává', ökördi Sándor Nagy Ju­dittal. SPORT Rovatvezető ■ dr. Bácsalmási Antal Labdarúgás KAC ciánoshalmi T. E. 4:2 (3 : 0). Bajnoki mérkőzés. Bíró: Maros Az első tavaszi bajnoki mérkőzés nagyszámú közönség jelenetében, nap- sugaras, de szslejs időben folyt. te. A KAC csapata Kulcsár—Kristóf, Várady, —Győry, Simonyi, Zseni— Hoffmann, Csincsák, Takács, Sonkó, Holló felállí­tásban jiélient meg a pálcán és — bár a mérkőzésen általában fölényben volt, mégis csak elkeseredett küzdeem után tudta legyőzni a JTE nagyszerű együt­tesét. A tartalékosán szerepig helyi csa­pat nem elég egységes még, a gépezet nyikorog és kihagy, annyit azonban megalapíthatunk, hogy az együttesben szereplő nagyszerű egyéni játékosok né­hány komoly mérkőzésen teljesen ösz- sze szokva folytatni tudják az őszi dia­dal sorozatot. A KAC választ térfelet és a szét se­gítségével az egész esőfélidőn át nyo­masztó fö'ényben játszik. A JTE csatár­sora csak háromszor tudja Kulcsár ka­puját — hirtelen és veszélyes támadás­sal — megközelíteni. A KAC 15 perces szi aj offenzáváiját kitartó felkesedéáket védi a vendégcsapat nagyszerű védel­me. Sonkó 20 méteres bomba lövését a kapufa feső éle védi. Takács1, mint center, felvéitVÍa foglalkoztatja a jobb és blalszárnyat s az egyre nyomasztóbb KAC fölény végre eredményes. Győri Szerén a veszélyes jánoshalmi balszár­nyat, Csincsákhoz passzol, azután Győri —Csincsák—Hoffmlann a labda útja, Hoffmlamn Takácshoz továbbit, aki' a szenzációs és gyors kombinációt fordu­lásból! beadott kapás lövéssel értékesíti góllá. A nagyszerű akciót dörgedelmes taps köszöni meg. Egy perc sem telük el, Sónkénál van a labda. Átkígyózik a halfsoron, kicselezi a hátvédeket és ka­pust és a labdával besétál a kapuba. 2:0! Hoffmann és Takács jó helyzetben elsietik a nagyszerű gólaikaJlmakat. Most a JTE csatársora támad gyorsan és vészé yesen. Róth nagyszerűen sikerült hatalmas lövését Kulcsár csak bravúr­ral teszi ártalmatlanná. A 39-ik perc­ben котаэг a KAC eliten. Szépen száll a labda, a KAC kapuja elé, Róth és társai fej© elől Kulcsár ök’e továbbítja a me­zőnybe. A JTE rövid iéliakzstü, de ve­szélyes támadása íeirázza a helyi csapa­tot és Sonkó három bombája is ered­ményt igér, de a méretezés magasra sikerült. Már1 a 44. percben vagyunk, amikor Sonkó elkeseredésében meg­vágja a labdát. A JTE kapusa kiejti a gyilkos erejű lövést és a szemfüles Takács — nem szégyen« magát — a hálóba kotorja. 3:0. A második félidő meglepetést igér. Már az e'sö perc gólt hoz a KAC ellen. Róth sarkos lövése eliten nincs apelláta! 3:1! A KAC szél elten is tud. Takács a 4. percben a sarokba helyez. 4:1! Most már változatos a játék, de keményebb is, mint az első félidőben. Sonkó fejei a kapu fölé, majd Róth veszélyeztet. SavjMer, a JTE centerhalfja kezd ki­fulladni és kezd igen durván játszani. Minden közelharcát lefújja a biró. A kö­zönség »Pipás Pista« bee© névvel tün­teti ki a magáról megfeledkező SaviTert. A 24. percben Újvári I. 4:2-re javít. A KAC erősít, de a vendégcsapat állja a harcot, sőt a 37. percben 11-eshez jut. Újvári áll a labdának, de Kulcsár a gyengén helyezett lövést nyugodtan védi. Nagy az öröm a játékosok között. A JTE most nagyon betefekszik. Állan­dó és veszélyes rohammal küzd, de a KAC védelme, különösen Kristóf bizto­san veri vissza a támadásokat. JTE támadással ér véget a mérkőzés. A KAC megérdemelten nyerte meg a csatát, mert jóval többet támadott és a kapu előtt energikusan tudta táma­dásait befejezni. A közvetten védelem­ben Kristóf volt a legjobb. Kulcsár né­hány bravúros védéssel mutatkozott be. Nem; sok dolga volt. Várady az első félidőben kifogástalanul végezte felada­tát, a második félidőben 'elkalandozott. A KAC legjobb játékosát a fedezetsor­ban táláljuk. Győri edzés nélkül is csa­pata legjobb tagja. Simonyi jó volt. Zseninek még keli egy-két erős mérkő­zés, hogy őszi jó formáját elérje. A csatársorban csak Sonkó és Takács ját­szott úgy, ahogy szoktak. Sonkóra na­gyon vigyázott a JTE, hiszen két em­ber állandóan rá állt, de igy is veszélyes volt minden támadása. Takács nagy kedvvel és lendülete sen játszott. AUg ismertünk rá! Kapu előtt ő volt a leg­veszélyesebb csatár! A Hoffmann — Csincsák szárny még nem kiforrott. Hollót már sokkal jobbnak is láttuk. A mérkőzés meglepetése a JTE nagy­szerű játéka volt. A védelem és a két szélső half nagyszerűen játszott. A csa­társorban találjuk a mezőny legjobb emberét Róth személyében. Ha a csapat Polákkal és Rebstokkat kiegészül1, a bajai alosztály legjobbjainak is méltó el­lenfele tesz. A biró jól működött. * BSC — BSE 2:0 (1:0). Bajnoki. Baja. * A jövő vasárnapi KAC—Bajai Turul SE mérkőzésre kedvezményes utazást biztosit a KAC szurkolóinak. Azoknak, akik a csapattal akarnak utazni, vonat- költsége 5 pengő. Indulás d. e. 11 óra 18 р.-kor. Ugyanekkor autóbusz is megy Bajára, indul 11 órakor a városházától, ezen 20 személy utazhat. Költség oda- vissza 3.20 P. Mindkét utazásra vonat­kozólag a Hoff marín-féle trafikban le­het felvilágosításért folyamodni. A ve­zetőség félkéri sportszerető tagjait, hogy minél többen vegyenek részt a bajai utón, mert a Turul elten! mérkőzés eredménye sorsdöntő jellegű. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS. Mindazon rokonoknak, jóba,fátoknak és ismerősöknek, kik fetejtbatetten gyer­mekünk, testvérünk temetésén résztvet- tek és ezáltal fájdalmunkat enyhítem igyekeztek, ezúton mondunk hálás kö­szönetét. — Id. JUHASZ LAJOS ÉS CSALADJA. и—---------------- '----------a Felelős szerkesztő és kiadó: PRAGER JANOS Amerika Felfedezése ........... IDEGENBŐL FORDÍTOTTA: ANONIM llllllllll..................... Folytatás 16 — Az ötét pompás! — nevetett fel jó­ízűen a vezér — csak arra is gondolni kell, hogy mi lesz akkor, ha visszafelé sül el ez a fegyver s a vademberek isteneik megcsúfolását s legszentebb ér­zéseiknek durva kigúnyolását látják tet­tünkben. Mi lesz, ha a bálványok kihor­dásában templomrablást, ugrándozása- inkban pedig kegye'etük megsértését lát­ják? Nos, erre felelj, fiatal barátom! A sebhelyes kétszer se kérette ma­gát. Megfelelt bizony ő, mégpedig ala­posan. — Kétségtelen — mondotta, — hogy amikor urunkat, Kolumbust körülugrál­ták az óriások, ezzel öt és bennünket megtisztelni, nem pedig megbántani akartak. Valószinüteg sohasem láttak még hozzánk hasonló lényeket s igy inkább isteneknek, semmint halandó em­bereknek tartanak. Ha tehát kihordjuk a bálványokat s végigcsináljuk azt a ko­médiát, amit az imént a rézbőrüek csi­náltak velünk, úgy még jobban megerő­södik az a hisde'-mük, hogy nem gyarló emberi ellenségek, de halhatatlan is­tenek vagyunk, akik átjöttünk egy ki­csit eldiskurálni a rézbőrüek istenei­hez, mint afféle egyenrangú kollégák­hoz. Az egész társaság hahotára fakadt a volt pápai főnök ötletén. — Ennek az embernek alighanem igaza van — gondolta Kolumbus is. — Semmi kétség, hogy isteneknek tarta­nak minket a vademberek. Ha tehát sa­ját isteneik társaságában szemlélnek bennünket az erdő bozótjából, úgy min­den bizonnyal ismét megjön a bátorsá­guk s közelebb fognak hozzánk me­részkedni. — Győztél barátom! Tiéd az igazság! — csapott a mt pofa vá’Jára Kolum­bus. — Az ötlet, amit felvetettél, cél­ravezetőnek látszik s igy nincs más hátra, mint gyorsan és energikusan megvalósítani, il'etve kilakoltatni az is­teneket. Nos tehát, rajta fiuk! Markol­játok meg a bálványokat és hordjátok ki a tisztásra. ( A matrózok hangos röhögéssel mar­kolták meg az ijesztő figurákká fara­gott fatörzseket s éktelen zsivaj köze­pette hordták ki az erdei tisztásra. Ott aztán szép sorjában egymás mellé he­lyezték őket és megkezdték a fülsiketítő zenebonát. Ugráltak és üvöltöztek, mint a félbolondok, majd micor kifáradtak, átölelték a bálványokat s hosszasan csókolgatták és ölelgették őket. Közben persze ©gyre figyeltek, milyen hatást vált ki cselekedetük az erdő szé­lét ellepő és sóbálványként ámuló réz- börüekből. Kolumbus boldogan kiáltott fel. — Legalább fétezar ember tolong már az erdő szélén. Látszik rajtuk, hogy kéjmámorban úsznak az istenek gyüle­kezetének láttára. Rájuk keltene azon­ban ijesztem, hogy közelebb kényszarit- sük őket. Tudjátok mit? Vegyük válla- inkira a bálványokat s induljunk meg roészkodók, hogy el akarjuk csábítani isteneiket. Majd meglátjátok, milyen nagy tesz köztük a jribülió s milyen ri- mánkodva jönnek majd hozzánk, hogy adjuk vissza a bálványokat, életük és mindenük oltalmazott. 1 Az idea rendkivü'i tetszett a matrózok­nak. Nem is kérették hát magukat so­káig, hanem kiki felkapott egy-két fa- bálványt s táncolva és üvöltözve meg­indult a tenger felé eső erdőszél felé. Közbe-közbe visszapi'-lantgattak a mat­rózok s kíváncsian lesték, vájjon mi­lyen hatást vált ki cse'ekeletük a rézbő- rüekből. Hát bizony óriási riadalom támadt a tollasok között. Mint az ebek, úgy voní­tottak kínjukban s valóságos futóver­senyt rendezték egymás között, hogy ki -érjen előbb a veszélyben forgó iste­nekhez. Nem telt el másfél pérc sem, hogy ,a matrózok a bálványképeikkel megindul­tak s máir is minden oldalról körül vol­tak véve rikácsoló, magukat földhöz verő, tollas üstöküket tépdeső vadem­berekkel. Az expedíció kénytelen volt megállni. Kolumbus, aki a legnagyobb bálványt már amúgy se igen tudta cipelni, te­tette az irdatlan fatörzseit s kézjelekkel kérdezte a zajongó rézbőrüelktől, hogy mit akarnak. Fülszaggató oirditozás volt a felelet, amiből persze egy szót sem lehetett megérteni. Csupán sejteni tehetett, hogy a rézbőrüek valami kérelmet adnak elő és pedig valószinüteg azt, hogy ne vi­gyék él üdvösségüket: a bálványokat. Ekkor előlépett egy fantasztikusan öreg, ezerarcú vénség, egy óriási testű díszben és fegyverzetben. Egyik kezé­ben lándzsa, a másikban óriás-tengeri teknősbé'ka páncéljából készített védő­pajzs. A válláról parittya lógott, a há­tán keresztbe vetve jól megtermett ijj függött. Fején, bozontos nagy fején megszámlálhatatlan toll diszlett. A matrózok megh őkkenve ámultak a hatalmas Szál aggastyánra. Gyorsan te­tették a bálványokat s feszült kíván­csisággal vették félkörben körűi az öreget. — Ahá! — szólt önfeledten Kolumbus. — Ez az ember alighanem a vadak ki­rálya lesz. Szó ami szó, külső megjele­nésében valóban királyi jelenség. No de lássuk, mit akar. A sasorru vénség, a vadak fejedelme néhány lépésnyire megállt Kolumbus előtt. Egyenes és magas volt, mint az őserdő szálfája. Dús szemöldökének hosszú sertéi egészen beborították szem­gödrét, de hiuz-szemeiinek villanó fénye erősen áttüzelt a szemöldök-függönyön. A feszült csendet a rézbőrii vezér törte meg először. Kitárta karjait a bál­ványok felé s úgy tett, mintha vala­mennyit köb ére ö'éteé. És szólt oiyan hangon, mintha prédikációt tartott volna. Szavat hol remegve ©'.lágyultak, hol meg zengve harsogtak, de bármilyen ékesen is beszélt, Kolumbus és társai egyetlen szót sem értettek belőle. Csak sejteni lehetett, hogy a bálvá­nyokról beszél az örrsg s arról a nagy veszélyről, ami isteneik elrablásával fe­nyegeti! a rézbőrii népet Minél tovább beszélt a to'.lbóbitás vezér, arca annál kifejezőbb lett. Tisztán lehetett olvasni arcáról, hogy alázatos könyörgés min­den mondata. S mikor befejezte szavait, száz meg száz rézbőrü fakadt sírásra s magának a szónoknak is könny patak­zott szemeiből. (Folytatjuk). velük a tenger felé, hadd higyjék a bá­rézbörii, aki előtt feltűnő tisztelettel nyitottak utat a többiek. Előlépett teljes Helyi Értesítő Lapvállalat-nyomda Kiskunhalas.

Next

/
Oldalképek
Tartalom