Halasi Hirlap, 1933 (1. évfolyam, 1-34. szám)

1933-06-20 / 6. szám

Kiskunhalas, 1933. junius 20. kedd I. évfolyam 6. szám A Gazdasági Egyesület félhivatalos közlönye. Politikai, gazdasági és társadalmi lap ELŐFIZETÉSI ÁR: Fél évre — — — — — 2 pengő 50 fillér Negyed évre — — — — 1 „ 25 „ Vidékre fél évre — — — 3 „ 50 „ Felelős szerkesztő lapvezér: MEDVECZKY KÁROLY gazdasági főtanácsos Szerkesztőség és kiadóhivatal: HURT KÖNYVKERESKEDÉS (Városháza épület) Lobogjon a zászló A magyar .miniszterelnök szózata mint harci riadó zúgott át a csonka haza bus téréin. örvendetes harsona ez azok számára, akik a lespedést megunva, egy nagy magyar lendület magasz .os vágyát hordozzák szivükben, de ko­moly vészjel azoknak, akik még most, a ma­gyar 'élet hamvadó tüzérnél is csak a magok zsiros pecsenyéjét sütögetik. Ösztönös, nagy magyar vágyak törnek föl e harsona hangjára a meggyötört le lkokból, hogy elsöpörjék a nemzeti újjászületés lelki és anyagi akadályait. Ám ezek a kiáradó vágyak csak ak­kor nem válnak puszíitó orkánná és csak úgy enyhülnek a magyar élet veszteglő hajójának lankadt vitorláit, duzzasztó fuvalommá, ha egy vezérlő akarat irányt szab' nekik. Ez:t az irányt,, a magyar vágyak teljesedéséneik útját jelzi az a kibontott zászló, amely alá hívja népét a ve­zér serkentő riadója. Most, amikor Halas népe is válaszút elölt áll, föl kell figyelnie arra a zászlóra, amely a nemzeti egység szimbólumaként uj remények szineit sugározza felénk. De hát mit is jelent számunkra ez a zászló? Kérdésünkre felelet az a munkaprogramm, amelynek vezérfonala a nem­zeti egység gondolata s az a harcos magyíalr egyéniség, aki e munkaprogramm végrehajtására — a mi segítségünk reményében is — vállalkozott. A célkitűzés helyességét illetőleg, ami: nem egyéb, mint -uj élet megalapozása a régi romjain, már eddig sem igen volt nézeteltérés magyar és ma­gyar közt. Ami elválaszt bennünket egymástól, az. inkább a munkaterv megvalósításának mód­jára és tempójára vonatkozóik. S bár ezen a ponton meg kell értenünk azokat is, akit a szen­vedések súlya alatt roskadozva- azonnali, gyöke­res változást követelnek, még inkább igazat kell adnunk azoknak, akik a hirtelen fordulat kocká­zatos következményeitől félve, türelemre és mér­sékletre intik a nemzetet. Arról van szó, hogy most, a kibontott zászló alatt, fogjon kezet a kétféle magyarok tábora, hogy a nagy célt, amelyben nem lehet különb­ség, biztosan elérhessük. Akik az eddigi tempó­val nincsenek megelégedve, gondoljanak arra, hogy az ö támogatásuk újabb lendületet adhat a most még megfontoltan haladó vezetőknek s igy hamarább részesei lehetünk az uj, tisztább és boldogabb magyar élet teljességének. Végül pedig, ha már a közös magyar cél tekintetében úgyis egyek vagyunk, a megvaló­sítás módjára és tempójára nézve meg eíőbb- utóbb meg kell egyeznünk, nem lehet komoly akadálya annak, hogy vezérül fogadjuk el azt a férfiút, aki először intézte szózatát minden ma­gyarhoz. Gömbös Gyula múltja, 'politikai, meg­fontoltsága s mindenekfölött izzó ’magyar lelke bizlosiíék lehet mindnyájunk számára d nem­zeti munkaterv maradéktalan megvalósítását •il­letőleg. Lehet, hogy majd jegyszer, ha megérett a helyzet, huszáros rohamot fog vezényelni, de addig is bízzunk benne, amíg a lépésről-lépésre haladó pozícióharc akadályain túl nem leszünk. Hallja meg hát Halas népe is a nemzeti ri­adót s álljon oda a nemzeti egység zászlaja aláj, do’gozni és harcolni áldozatos lélekkel, testvéri egyetértésben, a szebb és .boldogabb magyar jö­vendőért ! • Szombaton este. sok száz halasi és pesti ©m- ] bér aggódva ha’lgatta a rádió időjárás jelentésé:, ' vagy kérdezgette szomszédjától, hogy ugyan mi­lyen tesz az idő vasárnap? A kedvező időtől függött ugyanis az, hogy a hetek óta tartó nagy készület nem fog-e rosszul végződni; a sok-sok derék szereplő fáradságos munkájának, jóakarata kéészülődésének, lelkességének meg lesz e az ered- jr.énye? Szombat este idegesen feküdt le a kö­zel száz szereplő és nyugtalan álomba merülve várták a vasárnapi jó időt, hogy vájjon elmond­hatják-e, elénekelhetik-e, ©láncolhatják-© mindazt, amit városunk hírének emelésére és nagyobb di­csőségére- oly ‘kitartó szorgalommal tanulgatták. Megérkezik a filléres gyors Borongós vasárnap 'regge'ra ébredt a város, de a bizakodók — és ki nem volt bizakodó? -— esöm-ent-es napot jósoltak. A háziasszonyok hozzá­fogtak a sütésh-ez-füzéshez, a család apraja-nagyja pedig megindult az állomás felé, hogy a 7 óra 53 perckor érkező filléres gyorssal érkező ven­dégeket üdvözölje. Kocsi és autótábor és 'a ven­dégvárók hemzsegő tömege fogadta a piercnyi pontossággal befutó filléres gyorsot, melyről 1269-en szálltak le. A vendégek között ott lát­tuk a fővárosi sajtó képviselőit is: Ajtay Józse­fet a Magyarságtól, Szűcs Nándort az Újságtól és rrég -sok mást. Az állomás előtt érdekes és ékes rigmusok­kal (köszöntötte 'az érkezőket a kis dobosnak öl­tözött Kovács József, aki egyúttal a délutáni népünnepélyre is meghívta a vendégeiket. A kö­szöntő után a vendégek egyrésze a vendéglá­tókkal távozott, a nagyobb része pedig kisebb csoportokra osztva 'szakava ott vezetők kalauzo­lása mellett elindult, hogy városunk nevezetes­ségeit megtekints-e. Végig a városon »Nem hittem volna, hogy -egy alföldi város­nak ilyen pompás fasora, utcája legyen!« — ki­áltott fel 'kitörő lelkesedéssel az egyik parti, amint végig tekintett az állomásról bevezető fasoron. Mi, a vendégeket kisérő halasiak is büsz­kén fedeztük fel és állapítottuk meg, hogy tény­leg szép ez a mi városunk. A fasor végén álló művészi elgondolása' Ku­ruc szobornál 'megállt a hullámzó tömeg és ér­deklődéssel hallgatta a halasiak boldog megál­lapítását, hogy ez az egyetlen Kuruc szobor, az országban. Majd nagy érdeklődéssel mentek a, vásár­tér náddal 'körülkerített és ideiglenesen beépített részére, hogy -megnézzék a délutáni ünnepségek színterét. Innen a gimnáziumhoz vezetett az ut, ahol, a díszteremben a diadalmasan előre törő és mind­inkább nagyobb hírre törő halasi csipkskiáU-itást tekintették m-eg, ahol magyarruhás lányok mu­togatták meg a szebbnél-szebb darabokat és ma­gát a készítés módját is. Minden látogató az el­ragadtatás hangján szólt a halasi csipkéről, amely ez alkalommal is igen sok uj csodáiét szerzett magának és a városnak. A vendégek közül sokam részt v-ettek a gimn. évzáró ünnepélyén, majd meg­tekintették a régiségtárat és a könyvtárat is. Azután a városház felé tartottak, ahonnan szétoszlottak, h-ogy megebédeljenek iés kipihenhessék magukat, hogy felfrissülve lehessenek jelen a délutáni nép­ünnepélyen és népművelési napon. Népművelési nap és népünnepély Ebéd után elszomorodő szivvel tekintettek a mindjobban beboruló égre és a cseperegni kezdő esőre, az ünnepség rendezői és szereplői »Vége a hetek-hónapok hossza, fáradságos munkájá­nak. Nem jön ide senki« — mondogatták elke­seredve. A derék rendezők és a lelkes szerep­lők tévedtek, mert jöttek a látni-hallani vágyók. Zuhog a zápor, de a nép jön, szakadatlanul fo­lyik a bejárók felé .és mintha szép idő lenne), oly nyugodtan foglalja el a helyét. Igaz, hogy esernyő alatt ül vagy sétál a kétezer ember. Közben av Levente zenekar hangja mellett bevonult a közel 100 főből álló régi halasi nép­viseletben pompázó táncosok -csoportja, kiknek -megjelenése- felvillanyozta a -már-már olkes’ere- dők-et. Hirtelen -eláll az eső. Pár perc alatjt újabb ezerrel szaporodik a szám. Felhangzik a Vá­rosi Dalkör »Hiszekegyje«. Megkezdődik az elő­adás. Dr. Fekete Imre polgármester, a népmű­velési bizottság elnök-e ünnepi beszédet m-on-d, amelyben kiemeli, hogy a városunk iskoíánké- vüti népművelése a tanításon, és .nevelésen kívül a magyar népi-as erői, a népművészetet: akarja kifejleszteni és önmagából akar egy világot ki­építeni, amely minden ízében magyar. Beszédes végén köszöntötte a vármegye kép­viseletében megjelent Újhelyi Tibor aljegyzői és a megjelenteket. Utána Nagy Czirok László mondotta, el nagy sikerrel dr. Gaál Gyula alkalmi köszöntő versét. Majd a hum-oros Béka,kantáiét énekelte el a Vá­rosi Dalkör, amely után a felsőszállás: műkedve­lőik adták elő »Levente a galambom« c. egyfeb vonásost. A puszta fiainak előadása meglepte' a (hallgatóságot, miért szereplésük a várakozáson felül sikerült. Barnaánges fiuk; a. Levente zene­kar tagjai vonulnak a szabad színpadra és nagy hatással adják elő zeneszámaikat. Elvonulnak a leventefiuk, hogy helyt adjanak a 16 daliás fér­fiből álló csoportnak, akik cigányzene mellett lej- tik el a finomsággal, hol igazi férfierővel teli »Kunverbunkost«, amelynek nagy sikerét bizo­nyltja az, hogy meg -kellett i-smételniök táncu­kat. Ismét a Városi Dalkör lépett a pódiumra!, -hogy előladja a magyar népdal virágaSlbóH ösz- sz: gyűlj lőtt színes népdal virágcsokrot. Majd Gye- nizse Balázs a tőle már megszokott kiválósággal adott elő -egy tréfás magánjel-enetet »Naszvagyi sógor« csodás es-eteiből. A magánjelenet előadása, közben nyugat felöl hatalmas felleg indult útnak, amely akkor ért a hallgatók fej-e felé, miikor pompás népviseletben felálló huszonöt pár a hí­res »Dobozy-csárdás« táncolásához fogott. De a közönség lelkesen kitartott és elragadtatással szem­lélte a szép párok által előadott táncot. Zuhoi- gó zápor zudult a szereplőkre és a hallgatókra, elmosva a többi szebbnél-szebb számot. Futott a tömeg, de nem haza,, hanem a sátraik alá, hogy megvárja a népünnepély esti folytatását. Népünnepélyünk sikere csak az estéli órák­ban bontakozott ki a maga teljességében. A m-ü- sorszámok sikerét' méltányoló tapsviharoknál is * figyelemreméltóbb volt az a lelkesedés, melyei Egyes szám ára 10 fillér Népművelési nap és népünnepély

Next

/
Oldalképek
Tartalom