Halasi Hirlap, 1933 (1. évfolyam, 1-34. szám)
1933-06-13 / 5. szám
4. oldal HALASI HÍRLAP junus 13 kedd Közgazdaság — Mezőgazdaság A földmivelésügyi miniszter levele lapunk főszerkesztőjéhez A Mezőgazdaság megsegítése Irta: KOVÁCS JENŐ a hódmezővásárhelyi mezőgazd. bizottság elnöke Főterményünk és a legnéikülözheíelienebb közszükségleti élelmi cikkünknek, a búzának, a reánk következő gazdasági évben való értékesítési lehetősége, avagy módozata, immár valóban sürgősen aktuális kérdés. Közvetlenül bennünket érdekel elsősorban mezőgazdákat, valamint a búza bérért, illetve részért dolgozó mezőgazdasági munkásokat; de közvetve, mindazokat is nagyon életbevágóan érinti, akiknek egzisztentiája a mezőgazdasági népesség fizetőképességén alapszik. Már pedig mezőgazdasági országban ugyan akad-e valaki, aki eltudná magát, illetve keresetét vonatkoztatni a föld hozadékától ? Ezért van az, hogy a búza és rozs általában a mezőgazdasági cikkek értékesitési problémája mind intenzivebben érdekel nemcsak bennünket agráriusokat, de ugyancsak élénken foglalkoztatja a közvetlen gaz- daérdekeltíégeken kívül álló köröket is. Ne essék zokon, hogy mint gazdálkodó annak a baílaej tetememnek adok kifejezést, hogy amint a múltban történt, úgy lesz a jelenben is és eme, a mezőgazdaság összeségét, elsősorban érintő életbevágóan fontos szakkérdés megoldásánál éppen mi a gazdálkodók leszünk ismételten negatív szerepre utalva, következésképpen továbbra is szenvedő alanyai, sőt áldozatai maradunk »a mezőgazdaság megsegítése« köztudatba plántált divatos jelszónak! A gazdaközönség egyébként is, de összeségében is, mindenkor azon az állásponton volt, és van, hogy nem a mesterségesen felfokozott egyes mezőgazdasági terményáraktól várhat egészséges helyzetet, hanem attól, ha más egyéb közszükségleti cikkek árait sem engedjük mesterségesen felhajtani és ha a számtalan egyéb foglalkozási ágban kifejtett munkának sem tulajdonítunk olyan nagy értéket, amit oly aránytalanul túlzottan kellene dotálni. Mi azt tartanok egészséges, állapotnak, ha itt a mezőgazdasági államban a mi terményárainkhoz igazodnék az ipari és kereskedelmi cikkek ára, ha ahoz igazodnék úgy a közteher, valamint a kamat. Itt azonban előtör a kérdés; a nagy kérdés, vájjon van-e hata'om, amelynek módjában állana az arányosítást ilymódon keresztülvinni? A mezőgazdasági termelés produktumait, valamint annak a munkának az értékét, melyet eme cikkek, termények előállítására fordítottunk, arányosan összhangba hozni, egyrészt annak a munkának aiz értékével és évről-évre fizetett horribilis költségével, amelyet administráliós kiadások gyűjtőnevén jelölhetünk meg; továbbá, hogy a földbirtok mint nagymunka árán gyümölcsöző töke, a mai lenyomott alacsonyabb rendüségéböl kiemelhető legyen az ingótöke munkanélküli jövedelmezőségét ha nem is meghaladó, de legalább is megközelítő állapotába. A búza ára íbolet Iával, akár őrlési adóval való megadóztatása tulajdonképpen mit jelent a közgazdasági életben? Azt jelenti, hogy a mezőgazda állal produkált javak elleiárlékének jel.niös nagy részét nem a termelők, hanem direkt uíon az államkassza kapja meg. A 12.50 P-s búza mire a malomba került, másik 12.50 P adóval terhelten került a kő alá, az ily módon előállított 25 pengős fogyasztói árból, 8.50 P, mert nem: a termelő kezéhez jutott, a mezőgazda fizetőképességét tette tönkre. Ha ez a métermázsánkénti 8.50 pengő is a termelőt Illette volna, nem állott volna elő az a helyzet, vajgy legalább is nem olyan mértékben, mint az ma van, hogy t. i. egyetlen mezőgazda sem épít, nem tataroz, nem vásárol, nem perlekedik és most már nem is gyógyit- tatja magát. Ezért nincs munkája az iparosnak, a szíjártónak, a bognárnak, a kereskedőnek, az ügyvédnek, az orvosnak. De nemcsak a búza adójával vagyunk így, hasonló az eset a húsnál is, annak fogyasztási adóval váló megterhelése miatt. A husárák 1926 óta 60 százalékkal esett, ellenben az adója és egyéb költségei 100 százalékkal emelkedtek, úgy annyira, hogy ma a marha eladási ára sok esetben kisebb, mint a budapesti vásárra szálitás költségei és különféle adói, illetékei. A közvetlen és közvetett adózás adózás ilyen mérvét — most már talán minden vonaton belátják — a mezőgazdaság a teljes tönkremenés veszélye nélkül el nem bírhatja, tehát valóban tenni kellene valamit. Adóbevételekre az államháztartásnak tagadhatatlanul szüksége van. Az állam ezernyi baja közepette az adófizető polgárság fokozottabb áldozatos erőfeszítését kívánhatja a mai súlyos időkben, ez tagadhatatlan. Ez az erőfeszítés azonban csak egy bizonyos határig mehet addig, amig a kisgazdaságok üzemképességét nem veszélyezteti. Mi kisgazdák nem ismerhetjük el az adófizetési kötelezettség azon mérvét jogos és helyesnek, hogyha a föld jövedelme nem futná, a főik vagyon állagának megcsonkításával is tartozunk adót fizetni. A föld a kizgazda kezén — jól meg kell érteni — nem vagyon, hanem munkaalkalom. Hivatal, munkát igen sok és igen nehéz fáradságos munkát igénylő hivatal. Ugyebár furcsa volna, ha valakitől1 nem a fizetésének egy bizonyos kis hányadát, hanem a hivatalának e,gy részét kérnék adóba. Nem szabad azt józan polgári gondolkozással megcselekedni, hogy a kisgazda a maga üzemét a maga hivatalát, munkaalkalmát áldozza fel, hiszen éppen elegünk van a munkanélküliekből, akiknek részbeni, mégpedig jórészbeni eítartását úgyis neki kell vállalnia. Hogy a mezőgazdaság fenmaradását és üzemben tartását biztosíthassuk, ha már terhei, kiadásai és szükségleti cikkeinek árai nem csökkenthetek, kénytelenek vagyunk, mi is a mesterséges árfelhajtás elvét — átmenetileg — elfogadni. Az ipar, t. i. a gyáripar, a bánya stb. mesterséges árfelhajtó szerve, mint tudjuk, a védővám és a kartel. A mezőgazdaság, mert export feleslegekkel rendelkezik, a védővámot, mint árfelhajtó eszközt nem használhatja. Kartelhe a kisgazdák százezrei nem tömöri the tők, szerintem egyetlen ut marad a búzaár szabályozására az t. i., ha a felesleget kitudnánik venni a forgalomból s ezzel a kínálatot ami az árat nyomhatná, egyszerűen megszüntetnénk. Ez az elgondolás vezetett, amikor ilyen irányú indítványt terjesztettem a mezőgazdaasági kamara, valamint törvényhatóságunk elé. A búza felesleg közforgalomiből való kivétele többféleképpen történhetnék. Felvásárlás utján, ha volna alap. De nincs. Szerintem nem is kell. Én a gazdálkodó úgy gondolkozom, hogy nekem kell megsegíteni az államot, úgyhogy boldoguljon. 10 millió kát. holdnyi szántóföld művelés alatt álló "terület van csonkahazánkban. Ha adó fejében kát. holdanként 50 kg. búzát; effektiv fbuzát adnánk le, ez azt jelentené, hogy 5 millió métermázsát kivontunk a forgalomból, vagyis, 2—2 és fél millióval többet, mint amennyi az évi export felesleg. A kormány ha ezt a menynyi céget részben kiviszi akár dömpimg áron is, részben pedig a szükségletet árszabályozásra használja,, úgy lehetőséget biztosítottunk magának a kormányhatalomnak arra, hogy a búza árát a mezőigazdaság létfeltételének szintjén tarthassa. A régi. boldogabb világban született az a közmondás, »egy rókáról két bőrt huzni nem lehet«. Ugyan ki tudná ma úgy hirtelen összeszámolni, hogy a mezőgazdáról hányán hányféle bőrt húznak le. Aki mindezet nemcsak látja, hanem önmagán. érzi is, fel kell, hogy emelje tiltakozó szavát a polgári társadalom legerősebb védőbástyájának további gyengítése ellen. Ezért hivom fel a közfigyelmet arra a végveszélybe sodort helyzetre, amelybe mezőgazdaságunk -s rajta keresztül az egész polgári társadalom került. Crazdatudnivalók Ä Kütietii vagy lóféreg mint értesülünk, határunk egyes részein nagy pusztítást végez. Ezen kellemetlen kárlevő, mely leginkább a szánaz, porhanyós és jól. trágyázott földben szeret, legtöbbször a trágyával kerül a földre. Különösen a melegágyakban szokott szaporodni, éppen azért a me’.egágyi trágya felhasználásánál — pláne, ha a melegágyban lótetüt észleltünk — óvatosnak kell lennünk. A lótetü a föld lalatt él, ahol korhadó trágya vagy növényi anyagokkal él, d® szükség esetén a rovarokat is megeszi. Ha nagyon e van szaporodva, akkor legjobb ugart hagyni, me yet gyakran szántunk. A gyakori szántástól elmenekül a lótetü, de elpusztítjuk a föűd alatti ivadékát is. Igen jól bevált irtási mód az is, hogy: a fertőzött terű éren meredek falu edényeket, esetleg virágcserepeket ásunk be úgy, hogy a felső pereme a föidszinével egyszintűén legyen. Lehet még úgy is irtani, hogy a fertőzött területen ősszel 50 cm. mély meredek falu árkokat ásunk. Az árok aljára friss lótrágyát hintünk, melyre mint csalétekre rámegy a lótetü. Időnkint \a.z árokba helyezett trágyát megnézzük és az od;a sereglett lóférgeket ösz- szeszedve, elpusztítjuk. A tbngiari vetések különösen a korai vetésnek általában gyengék és sárgák. Ennek egyijr oka az, hogy a hideg, nedves idő késleltette a mag csírázását és a kikelést. A másik pedig az, hogy a kikelt tengeri kevés napfényt és meleget s emellett sok nedvességet kapott. A természet azonban az elmaradt növényi fejlődést pótolni tudja s ha az idő melegre változik, pótolni is fogja. Beszélgetés Bánhidy Antallal, az európai hírű magyar műrepülővel A repülőnap izgalmai közepette is sikerült a »Gerle 13« legendás hősével néhány perces beszélgetést folytatnunk. Munkatársunk pár kérdésére a következőkben válaszolt a népszerű pilóta. — Mondjon valamit legmegkapóbb repülői élményéről. — Erről nehéz beszélnem, hiszen oly sok felejlhe e.- íen élmény van, már mögöttem, hogy alig lehet közülük bármelyiket is kiemelni. De talán mégis van egy a sok közül, amelyik mélyebben ragadta meg Seikeimet a többinél. Földközi tengeri körüli repülésem alkalmával az egyptomi gúlák fölött éreztem valami kimondhatatlan és felejthetetlen .magi Oetődést. Lenyűgözött az a tény, hogy én a 20. század technikai csodájával ott vagyok az évezredes egyptomi kultúra csodálatos technikai alkotásai fölött. Az évezredektől elválasztott s egyképen csodálatos technikai, alkotások egybeélése felejthetetlen marad számomra. — Milyen tervei vannak a jövőre vonatkozólag? — Ez főképen anyagiaktól függ. Mindenesetre készülök ismét egy nagyobb repülésre és pedig Finnországba szeretnék repülni Debrecenből leszállás nélkül. Ez a tervem, ha valami közbe nem jön, még a nyár folyamán kivitelre kerül. — Mi a benyomása városunkról és közönségéről? — A város és közönsége egyaránt megtetszett. Az érdeklődéssel meg igazán meg vagyok elégedve, mert az még várakozásunkat is felülmúlta. — Mit üzen a halasiaknak? — Üdvözlöm és kérem őket, hogy támogassák a magyar repülés ügyét. Hiszen ai repülésé a jövő s így minden fejlődni akaró városnak érdeke, hogy — ha csak lehetséges — maga is belekapcsolódjék a repülőjáratokba. Halas is megtehetné s bizonyára jól járna vele. Gondoskodjék tehát alkalmas repüíötérrő. s biztosítsa magának a repülő technika gyakorlati előnyeit. A kiváló magyar pilóta gondolata érdemes a közönség figyelmére s arra, jiogy a város vezetősége érdeklődjék a megvalósítás lehetőségei iránt, I tott szives jókívánságokat hálásan köszönve, biztosíthatom az Egyesületet, hogy közérdekű munkájában i mindenkor támogatni fogom. Szívélyes üdvözlettel: KÁLLAY s. k. fö'.dmiveiés- ügyi miniszter.« A Délpestmegyei Gyümölcstermelők Egyesületének megalakulása alkalmából Medveczky Károly gazd. főtanácsos az alábbi leve’et kapta: »Tisztelt Barátom! A Délpestmegyei Gyümölcstermelő Egyesület megalakulása alkalmából hozzám Jutta-
