Halasi Hirlap, 1933 (1. évfolyam, 1-34. szám)
1933-06-13 / 5. szám
2. oldal HALASI HÍRLAP junius 13 kedd A gyümölcstermelés nagy jelentősége a magyar közgazdaságban Az isteni Gondviselésnek terve« vannak a magyar nemzettel. Kiválasztotta arra a nemes hivatásra, hogy őrködjön a Nyugat s Kelet de- marciatioján, a keresztény s pogány művelődés találkozó pontján a keresztény művelődés vívmányai felett, a Kelet erőszakos hordáinak barbár támadásai ellen. Ezen történelmi hivatása a századok folyamán sók martyriumót szerzett neki, de minden megpróbáltatásai után dicsőséges fény- nyeíl emelte fel fejét a világ népei előtt. A magyar nemzetnek hivatása teljesítésében leghűségesebb, legtöbb vigaszt nyújtó s áldást adó kisérő társa volt az áldott magyar föld. Innen merítette mindig azt az erőt, mely meg- aeietezta a századok viharai közt. De ha mindig kedves s őseink vérétől s emlékétől megszentelt volt a magyar föld, kétszeresen az most, mikor a kegyetlen trianoni ítélet úgyszólván csak a talpalatnyi földet hagyta meg lábaink alatt. Úgy érezzük, hogy innen keli kiemelnünk sarkaiból börtönünk falait s innen jutunk ki régi nagyságunk tiszta, napfényes levegőjére. A magyar föld s az ehhez kapcsolódó nemzeti közgazdaság a trianoni béke folytán igen nehéz s nyomasztó viszonyok közé jutott. A történelmi Magyarországnak számos, dús forrása volt, honnan bőséges arányokban 'merítette gazdasági kincseit s a polgárság jólétét előmozdító esziközc'ket Ahogy országunk testét scétdarabolták, elrabolták kétharmad részét, nekünk csak a magyar Alföld nagy síkságát hagyták meg. Le- degradáltak egy szegény agrárállam sorsára, amelynek az állami lét fentartásához szükséges milliókat csupán mezőgazdaságából kell előállítania. Mikor magunkhoz tértünk a'.éltságunkból a nagy s szörnyű összeonSlás után, rögtön hoz- zákezdtünk a romlók elhordásához s az építéshez. Iparkodtunk is minél többet termelni, de csak a kenyérmagvak s takarmánycikkek terén. Egyszerre azután egy szép reggelen arra virradtunk, hogy a magyar búza, mely az európai piacok dédelgetett kedvence volt s amely Magyarországot Európa gabonamagtárává avatta, körül van véve ádáz ellenségek által. Európában lábrakapott az »agrár őrület«, amely szerint még az úgyszólván egészen iparos államok, mint Ausztria, Németország rávetették magukat mezőgazdaságuk nagyarányú fejlesztésére, különösen a búza termesztésére. Ehhez járult az amerikait búza versenye. Amerikában a búzát a,z őserdők alig érintett, szűzi földjébe vetik, meg nálunk 300 esztendőn át mindig ugyanazon, halálosap kizsarolt földbe. Mennyi költséges utánpótlást kívántatik nálunk természetes s műtrágyákban s a megmérhetetlen munkaenergiában, hogy földünk megteremje az átlagos 8—10 mázsa búzát kát. holdankint? Innen van, hogy a sokkal olcsóbban termelt amerikai búza kiszámíthatatlan rengetegével ránehezedik a magyar búzára, s minden vámot s szállítási költséget legyőzve, sokkal olcsóbb áron jelenhetik meg a bécsi, prágai piacokon, mint a tiszai av^gy a pestmegyei. E nehéz s szorongatott helyzetünkben nem feledkezik meg rólunk az áldott magyar anyaföld s mintegy hallani véljük szavait: Ne essetek kétségbe, vannak még az én keblemben kincsek, melyeket eddig egészen elhanyagoltatok, holott megszámlálhatatlan vagyonok s kincsek s gazdasági lehetőségek vannak bennem elrejtve. Ezen kincsek egyik legelseje: a szakszerű magyar gyümölcstermesztés megierem'ése. Általában a magyar agrár közönségnek, még a műveltebb osztálynak is igen hiányosak az ismeretei a gyümölcstermesztés terén. Kezembe akadt nemrég egy statisztika, még a háború előtti időből, a béke korszakából, 1913-ból. Magyarországban ebben az évben 50 ezer vaggon gyümölcs termett. Ebből csak 7 ezer vaggonnal tudták értékesíteni 20 millió korona értékben. A többi elveszett a magyar közgazdaság számára részint a megfelelő kereskedelem, részint az ipar- technikai feldolgozás hiánya miatt. Pedig most azt a mennyiséget, meljy elveszett az elrabolt területekkel, be kellene hozni az okszerű termelés által. A magyar gyümölcskertészet alsóbbrendűsége a müveit nyugatéval szemben rögtön kitűnik, ha tekintetbe vesszük, hogy a mezőgazdaság terén nem áll azon a fokon s nem karolják fel azzal a szeretettel, mint amennyit jövedelmezősége folytán megérdemel. A búza, kukorica, baromfinevelés s állathizlalás után messze-messze következik a gyümölcstermelés. Sok országot beutaztam már, de még seholsem láttam annyi torzbonrz, terméketlen gyümölcsfát, mint Magyarországon. Úgy áll ott az utszélen, gondozatlan külsejével, mint az Alföld egykori szegénylegénye. Pedig a magyar talaj s éghajlat mindenféle gyümölcstermelésére alkalmas s a. külföldi csemegekereskedők úgy nyilatkoztak, hogy a megyar gyümölcsnek színre, iz e, fűszeres i latíjra nézve nincsen párja a világon. Amikor a magyar gyümölcs ik ereskedelemképes ö tönyben jelenik meg a közfogyasztás piacain, minden gyümölcs felett győzedelmeskedik. Kecskeméten s Jánoshalmán, mikor a cseresznye s kajszinbarack érik, szir.te rajzanak a, külföldi kereskedők. Hamburgból, Prágából, Berlinből s Varsóból jönnek ide. Szinte hihetetlenül hangzik, ha nem volna eleven valóság a kecskeméti »vörös szilva« esete. Néhány évvel ezelőtt, ha jól emlékezem 1928-ban, néhány berlini s varsói kereskedőnek feltűnt a kecskeméti gyümölcspiacon a kajszin mellett a vörös szilva. Megrendelteik 2 vaggon próba-szál- liitmányt. A földmivelési minisztérium által kiküldött szakértők felügyelete alatt eszközölt csomagolás után e két vaggon o'y feltűnést keltett, hogy egy hétre rá 60 vaggonra történt rendelés s az év szeptember végéig 300 vaggonnal futott ki a kecskeméti állomásról a külföldön annyira- megkedvelt vörös szilvából. Az okszerű, rendszeres gyümölcstermelésnek két alapfeltétele van: I. termeljünk egyfajta gyümölcsből v aggontéíelekben, ami a messze külföld kereskedőjének érdemessé teszi, hogy hozzánk fáradjon. A második feltétel: tetszetős külsőben, ép, egészséges, józamatu gyümölcsöt vonzó pakolásban bocsássunk piacra. Az első feltétel megoldási módja az lenne, ha minden község határában uj gyümölcsösöket rendeznénk be. Ezek az 1—2—5 holdid terjedő gyümölcsösök Lehetőleg úgy volnának egymás mellé ültetve, hogy azők 100—200—300 holdas gyümölcserdővé válnának, mint azt a legeltető társaságoknál találjuk, hol több gazdának legelő- illetéke, mely az ő privát tulajdonát képezi, egy nagy mezővé olvad össze. Az igy erdősített gyümölcsösök igen alkalmasak arra, hogy egyfajta gyümölcsöt nagy arányokban termeljünk. Erdélyi Lőránd, Pestvármegyének nagyszerű alispánja, aki teljes szeretettel csüng Pestvármegye gyümölcsészetének fellendítésén, az ország legkiválóbb kertészei, pomológusai s kémikusai révén összeállított gyümölcskataszter után megszerkesztette Pestvárrrjegye gyümölcskataszterét is. Kiskunhalas az 55-ik körzetbe esve megtaláljuk, hogy e területeken legjobban az almafajták, ezek közt is nevezetes té i fajták (Enz rozmaring, Török Bálint, Londoni pepin, nyári piros asztrahán) igen szépen diszlene’k, továbbá a kajszinbara(ck- fajták s a legkiválóbb cseresznyék. Ezek az erdősítések gyümölcsösök könnyűvé teszik a kártevők ellen egyöntetű s kiadós védel- tíelmét. A gyümölcs helyes szedése, pakolása, kereskedelembe bocsátása is ily módon praktikusan lebonyolitható. * i ; A gyümölcstermelés sokkal komplikáltabb, mint egyébb termelési ág. Több tudást követel az ültetésben, a gondozásban, a favédelemben, a szedésben, mint a szemtermelés. Helyén való a gyümölcsészet terén az erők egyesítése, tömörítése városi, járási, megyei gyümölcsészet: egyesületekben, szövetkezésekben. Kaliforniában a gyümölcstermelők szövetkezete állítja be a tavaszi fagyok idején az olajkályhákat a fák füstölésére. Verdenken, mely Berlin fellett eseresznye-térms- léséről csaknem világhírű, ez a szövetkezet a iák gyökereire kártékony alj-talajvizek eltávolítására alagcsövezési munkálatokat hajtat végre s külön cseresznye vonatokat indil. A második feltétel gyanánt említettük, hogy gyümölcseiniket tetszetős külsőben, vonzó pakolásban bocsássuk piacra. Csalk egy kis példa erre: A városi csemegekereskedések kirakataiban sokszor látunk arany s ezüst cirádás dobozokban aszalt szilvát. Mindez a francia Agen vidékéről származik, melynek 5—6 községe többet vesz be e szilvanaszalványokból, mint a mostani Magyar- ország egész gyümölcstermeléséből. Szinte rosszul esik párhuzamot vonni a magyar gyümölcs s a Nyugat terméke között. Amerikában már régen kísérleteznek egy olyan cse- resznye-fajiia előállításán, mint amekkora egy barack. Egy amerikai tábornok, kiváló pomoló- gus, említi emlékirataiban, hogy a jonaí.han almát, mely az észákamerikiai Egyesült Államok legkedvesebb gyümölcse, nem adná oda Kalifornia arany-bányáiért. A franciák a Versailles! bé- fceokmányok közé felvették a kimutatást azokról a gyümölcsfákról, melyeket a német gránátok zúztak össze s értők1, mint a nemzeti vagyon, figyelemre méltó részéért kárpótlást követelnek. Stájerben annyira mennek a téli alma kitermelésében, jóllehet az egész tartomány alkalmas az effajta gyümölcs kitermelésére, hogy hajszálnyi pontossággal jelölik ki a határokat, melyek a kanadai renet, a masánszki s lichtenwaldii viaszalma legjobban diszlik. Csehországban külön törvény gondoskodik a gyümölcs termelésiről. Mindenkinek kötelessége erre alkalmas területét gyümölcsfákkal beültetni. Amennyiben fáinak gondozását 'elmulasztaná, elvégezteti ezt a munkát az állam, az erre kiképzett szakmunkásaival, de ennek költ- séégét levonja azután a termett gyümölcs értékéből. De nem is csoda. A gyümölcstermelés nagy jövedelmezősége rögtön kitűnik, ha a kertész statisztika szerint egy kis számvetéssel élünk. Egy nyári gyümölcsfának, minő, a kaijszinfbaraek, cseresznye, meggy, mikor az ültetés után az 5—6-ik évben rendes termését megkezdd, évi jövedelme 30 pengő. Egy almafának, akár nyári, akár téli, 50 pengő jövedelme van. Egy 100 négyszögöl területien, melyen 10 fát ültetünk, 300—500 pengőt kapunk. 1000 négyszögöl területről 3—5 ezer pengőt. Melyik az a legdusabb ily nagyságú terület, mely ennyit tudjon jövedelmezni más növénnyel? A gyümölcs-csemeték ültetése tehát a legjövedelmezőbb befektetés, ha átgondoljuk, hogy egy csemete ára az ültetéskor legfeljebb 1 és fél pengő, egy-egy fa pedig gondos ápolás mellett 50—60 esztendőn keresztül képes szép eredményt s jövedelmet biztositani. Van még egy motívum, mely parancsolólag előírja, hogy a gyümölcsészet okszerű, a kereskedelem követelményeinek megfelelő módon fél- karolásával egy percig se késlekedjünk: ez a kötöttünk fekvő országok gyümölcstermesztésének nagy lendülete s az emberi táplálkozás uj iránya. A mo dern e mber irtózik a zsír s háj tömegtől tagjain, különösen a nő. Az élettel való küzdelem, meg a sok sport, acélos izmokat kiván, Az emberi táplálkozás vitaminokra s kalóriákra van hazirozva, melyeket húsokban s gyümölcsökben talál meg legjobban. A tésztás étetek a félmüveit s nyers népek felé kezdenek húzódni. A gyümölcs lassankint leszáll magas piadesztáljáról. melyet áz úri asztalon, mint dezert, avagy mint kompőt foglal el, hogy közönséges táplálékává váljék á népélelmezésnek. Amerikában már a kezéést, mint ahogy Mussolini hirdeti: Gyümölcs- munkás asztalokon is gyümölescsiel kezdik az étcsel kezd a napöi! El tudjuk-e mérni, mennyi gyümölcs, hány billió tonna, iákár nyersen, akár iparilag feldolgozva tizeknek, zsemmeknek, szükségeltelik e célra? Micsoda nagy tere s jövője nyílik itt a gyümölcstermelés értékesítésének ? Micsoda nagy ür fog támadni mezőgazdasági termelésünk s jövedelmeink terén, ha e milliókat érő s Ígérő üzemágat nem tudjuk a kellő időben s felkészültségben beállítani az európai népek gazdasági versenyébe?! . A magyar népnek lelkében a gyümölcskultúrához még nincs meg a kellő felkészültsége. Lelkében még mindig az ázsiai steppékről hozott örökség izzik, mely mérhetetlen ázsiai déli- bábos pusztákról álmodik, melynek kéklő végtelenségét nem zavarja egyetlen fa a síkságon. A nyugati 'kultúra zúgó ereje kezdi ezeket a pusztákat mindig kijebb nyomni s nekünk itt a Kelet s Nyugat találkozóján nem az tesz többé a feladatunk, hogy mint Európa gabonaraiktára szerepeljünk, de az, hogy a kontinens gyümölcsös- kertjévé válva, mint csemegekereskedés szo'gál- juk a közfogyasztást s előteremtsük azokat a milüárdokat, melyek az igények szertelen felduzzadása folytán az állami élet fentartásához szükségeltetnek. Záró gondolatnak megfelelőbbet nem találunk, mintha a gyümölcstermesztés nagy erkölcsi hasznáról is megemlékezünk. A gyümölcstermesztés megtanít a reménységre, a magyar föld alázatos szeretetére s szívós, ernyedetlen munkálá-
