Halasi Hirlap, 1933 (1. évfolyam, 1-34. szám)
1933-12-30 / 34. szám
Kiskunhalas, 1933. december 30 szombat 1. évfolyam, 34. szám A Gazdasági Egyesület félhivatalos közlönye. Államéleti, közgazdasági, társadalmi és művészeti hetilap ELŐFIZETÉSI ÁR: Fél évre ’ — — — — — 2 pengő 50 fillér Negyed évre — — — — 1 „ Vidékre fél évre — — 3 „ 50 ,, Lapvezér: MEDVECZKY KÁROLY gazdasági főtanácsos Szerkesztőség és kiadóhivatal : HURT KÖNYVKERESKEDÉS (Városháza épület) Uj esztendő [ küszöbén Elmúlt ismét egy év, s mint ai me- ; sebeli királyfi, aki az elvarázsolt kas- j tély egymásbanyilö szobáin nyitogat l keresztül, úgy [állunk mos t mi is az j élet ufabb szolbájának, az ujeszten- | döpiek a küszöbén. Nyitogatjuk mi ; is egymás után az ajtókét s mindegyik előtt szivszorongva álluink meg: vájjon mit rejteget magában, vájjon megtaláljuk«e benne azt, amit annyira keresünk, a csodálatos »kék madarat«, a boldogságot. i Az idő az ember legcsodálatosabb mértéke. Boldog és boldogtalan múltak, szerencsés és szerencsétlen jelenek, reményteljes és reménytelen jövök örökös hordozója. Vele az ember apró részekre tördeli, méri azt, ami oszthatatlan, megmérhetetlen: az életet. S bár eát jól tudjuk, mégis oly nagy bennünk az újjászületés vágya, hogy jól esik a régi sebeket, könnyeket és kellemetlen emlékeket egy láthatatlan határsorompóval el- rekeszteni: ez a múlt évben volt, ez a múlté. Jól esik igy látszólagos fá- tyolt borítani a rnujltría s újra kezdeni mindent, jobban és tökéle tesebbben, |mint eddig, s újra várni, remélni ! azt, ami a múlt évben nem teljesedett. És ez a [határsorompó, ez a fátyol, ha átremegnek is rajta a régi fájdalmak, ha átragyognak is rajta á régi könnyek, mégis megnyugvást szerez, sőt lankadó, fáradt életünknek uj lendületet és uj mozgató erőt ad, melyet úgy nevezünk emberi nyelven: remény. így lesz az újév a karácsony szeretett-ünnepe után a remény ürme* jpévé s igy vágunk neki minden újabb esztendő hideg és sötét ismeretlenségének a szeretet melegével és a remény sugarával. És akármilyen sö- tétenlátók vagyunk is egyébként, újévkor lelkünk csak megtelik egy kis optimizmussal. Aggódva, szorongó érzéssel nézünk ugyan a jövő felé s önkénytelenül kérdések tolulnak ajkunkra. Vájjon teszté a jjövő évben elég virág, lágy kenyér és szöllő? Vájjon véget érnek-e megpróbáltatásaink ? Vájjon Jesz^e igazi nyugalom az emf- berek szivében, eljön-e a várvavárt békegalamb, vagy tovább .is kisért a pusztító háború szörnyű réme? Vájjon fogunké mosolyogni, nevetni, vagy csak írni, szümorkodni? Vájjon válóra válnak-e álmaink, vagy szertefoszlanák csalóka ködként? Mind olyan kérdés, melyre a titokzatosan mosolygó szfinx, a Jövő most még nem ad választ, mégis sokat csalódott, kiábrándult szivünket eltölti a reménység melege: hátha most, hátha az idén. S fátyolozott szemünk kitisztul s lehorgasz- tott fejünket kissé feljebb emeljük. így iállunk! most is ünnepi hangulatban, szivszorongva, de bizakodó lélekkel annyi szomorú mágyar év után ez uj esztendő kapuja előtt is. Nem látjuk, mi van mögötte, de lehet, hogy ez az uj esztendő kapuja a megszömorodott szivü magyaroknak talán az Élet Kapuja lesz s a sok apró magyar álom mellett talán valóra válik minden magyarok nagy álma: Boldog Nagy-Magyart* ország feltámadása. i í I ' ' : I. Az Uj Harmadik Róma egyenlő Mus- so1.inive', — aki az Uj Rómát meglátta, az Mussolinit látta., laki az yj Rómát tanulmányozza, az nem tanulmányoz más egyebet, mint azt, amit Mussolini 10 éven. keresztül teremtett. Mikor most Rómában voltam, sok- sokszor órákig e' álldogáltam a Piazza Vittorio Emanuelen, a Palazzo Venézia, velencei szépségű palotája előtt. Ott, ahol valamikor az osztrák-magyar követség irányította külpolitikáját. Álltam és le'.ki szemeimmel láttam, azt az embert, aki a Palazzó Venézia falai mögött naponta 12—15 órát dolgozik, — aki most már nem beszél o’y gyakran a néphez, mint régebben, amikor a Piazza Cotoínna balkonjáról fanatizálta, vezette őket céljai felé. Az utóbbi időben csak nagyon ritkán beszél Mussolini, de ott dolgozik a Pailazzo Vebeziában, onnan kiséri figyelemmel az olasz népnek minden szivedobbanását. S onnan látja Rómának azt a csodálatos perspektíváját is, amelyet ő és egyedül csak ö teremtett meg. A Palazzo Venézia ablakából láthatja a Campidogüot, az ősi GapitoÜumot, amelyet mintegy drága kincset hámozott ki abból a 800 öreg sárga házból, hogy a Capitolium egyedül uralkodjék Rómán. A Tarpeji sziklának sok vért látott kövei ismét olyan .merészen szöknek Róma. fölé, mint hajdanában s ismét úgy néznek ie Julius Caesar unokaöccsének, Marcellusruak a színházára, — a Mércét tuséra, akinek Julius Ceiasar valamikor sokszor idézett szavait mondotta: »Veni, vidi, vitci!« És Mussolini akarlata innen a Marcellus színházából egy hatalmi mozdulattal kilakoltatta a pár száz év óta ott meghúzódó ghetta lakóit. A ghettó eltűnt nyomtalanul. De a Paliazzo Veneziából talán mégis legszebben látszik a Via deli Impero, — a császárok útja, a császári fórumok királyi márványcsodái, ahol jobbra Julius Ceasar, balr ól pedig Traján — Nerv a — és Domitianus fórumai vezetnek egyenesen az Amphiteatrum Flavium, a Colosseum felié. Ezt a remek utat be fogja szegni a jövőben a császárok márvány Szobrainak sorozata. Most nyitották meg ünnepélyesen ezt a föliséges útját Rómának. Ezt az utat, amely ilyen lehetett hajdan, akkor, amikor a Co'osseumban: a, gladiátorok küzdöttek az oroszlánokká’, amikor a keresztényeket ezer és ezerszámra gyilkolták és amikor a császárok rabszolgákkal!, hordszékeken yitetták magukat annak kövezetén. Érzi mindenki, aki a Vila deli'. Imperot látja, hogy ilyen lehetett az antik Róma. Mussolini pedig, amikor a Páűazzb Venezia ablkaiból gyönyörködik a felséges látványban, — megkettőzött akarással akarja, hogy az uj Róma olyanná (egyen, mint amilyen Augusztus császár Rómája volt. És az Augusztus korabéi Róma nap- ról-napr» hiaDad a megvalósuláshoz. Ha a mai uj harmadik Rómát bejárjuk, ha elámu'.unk az uj ásatások gazdag eredményein, ha az uj fórumok kincseit a Fórum Románum terjeszkedését, a császári palotáknak a feltárását a Palatínus hegyén megcsodáljuk, »— S ha alig ismerjük ki magunkat ebben az uj városban, ahol annyit ásnak, any- nyit rombolnak és annyit építenek, — mindenben, amit láttunk, éneznünk kell az uj szegemet. Mussolini szelemét. S azt hiszem, nincsen ma egy római utazó sem, aki ne akarná megismerni, akii ne érdeklődnék, hogy tulajdonképpen mi is ez a szélem, mi a lényege ennek az uj államformának, uj etikának, uj világfelfogásnak, amely pár év alatt úgy át tudta alakítani Olaszországot és a népét, a munkáját, amely 10 év alatt többet tudott teremteni, mint az elmúlt századok összevéve. Minden Szent évi utazónak első útja a fascista kiállításra, az u. n. Mostrára vezet. Ez a Mostra az, amelyen, ha figyelmesen, végig megyünk, sokát mesél nekünk a fascismus lényegéről. A Via deli Impore Roma ókori nagyságát mutatja, a Mostrából evvel ellenkezőleg a modem Róma nagysága tűnik fel előttiünk. És mégis, — meg kell, hogy érezzük a kettő közötti összefüggést Meg kéT., hogy érezzük, hogy Mussolini, aki a régi Rómát ásítja, a régi dicsőséget akarja visszaállítani s ennek a szegemnek az alapján akarja az uj harmadik Rómát megteremteni. Ott a Quirináli (a királyi hatalmat jelképező Róma) dombnak oldalán négy óriási, huszonnégy méter magas fasces — vesszőköteg acélból és bronzból, — mint négy oszlop hirdetik a fascílstiai kiállítást. Minden egyes fascesből hathat méternyire hatalmas szekereék nyúlnak e’ő. És ennek az erőt és hatalmat hirdető feketén ható épületnek a kapujában fekete ingesek — mint megannyi szobrok várják egy év óta a világ minden tájáról beözönlő embertömegeket. Bent, a kiállításnak sarkos felületek- ke\ szürke drapériákká’, erős távla,tóikat adó 16 termében, óriási sematikusan leegyszerüsitett szobrok, ém’ékek nem á fascizmus múzeumát mutatják be, — nem üvegszekrényekbe zárt relikvialtot sorakoztatnak fel, hanem azt mutatják meg, hogy hogyan érett meg a. sbciál- demokratából nemzetivé fett vezetőnek a fejében — a huszadik századnak ez az I állameszméje azzá, ami ma s hogyan valósította meg azt a Duce fokról-fök- ra lépésrő'-lépésre, elgondolása szerint. A 16 terem emlékei felír ázzak az o'asz nép öntudatát, amikor a háborús iratoktól kezdve azt a hallatlan gyors fejlődést pergetik le, amely az első fascist áktól kezdve, akik 1919-ben a Duce újságírói szavára zászlót bontottak, 1— az 1922. év októberéig úgy megerősödtek, liogy október 27-én Mussolini a lapjában, a PopoDo d'Itáüában meg- fujta a mozgósítás kürtjét, 28-án háromezer fascista vonult be a Campidoglxbra és vette be a fascizmus szent nevében vér nélküli Rómát. Ezt mondja el a Mostra élőén, képekben, szobrokban, beállítva azokat az eseményekbe, amelyből kilük tét az olasz nép egysége törekvéseiben és akarásában.. Elmondja továbbá azt is, hogy az D'asz nép nemcsak azokból áll, akik ma élnek, hanem azokból is, akik már .meghaltak — hogy magárnak a Musso- lininek a szavait idézzem: »Az élőknek és holtaknak egységébői.« | Ezt a gondolatot, a fascismusnak j majdnem, hogy mondhatnám aJflpgondo- > latát — amely csodálatoskópen a Katolicizmusnak is az a'apgondolata, a fajs- cismusnak a 10 éves Mostrája, kiállítása a !egme.grázóbban fejezi ki. A kiálCitás központjában fekete, drapériákkal bevont, fekete teremnek, fekete függönye fölött nagy betűk hirdetik.. hogy: »Sacrario dei Martiri« — a martinok szentélye. Amikor belépünk, az első pillanatban semmit sem látunk, — a sötétség mélysége és a világítás vakító fénye elkápráztat bennünket. '' Majd lassamkint" disztingváiní kezdünk. A terem közepében hatalmás feEgyes szám ára 10 fillér Mussolini „Harmadik Rómája“ Irta : Féltoronyi Magda Roma terza dl Mussolini (Ország—Vllsíi engedélyével)
