Halasi Hirlap, 1933 (1. évfolyam, 1-34. szám)
1933-12-23 / 33. szám
2 HALASI HÍRLAP december 23. szombat Ottorino Respighi Zeneakadémiánk uj dísze Irta: Medveczky Károly A symfcmikus zene Római Nagymesterét Horthy kormányzó ismert élesen Karácsony a, mezőföldön látásává, kinevezte a Budapesti Zeneművészed Főiskola tiszteletbeli tanárainak világhíres sorozatába. Az élőket Pielro Mascagni és Glazunov; az elhunyt zenei világóriásokat a francia Vincent d’ Indy és a belga D'Albert képviselik ebben a diszies zeneszerző ! testületben. Respighi a Római Santa Cecília Zene Intézet uj szépségű zene alkotója a természetnek költőjén finom és szinas zenei megfestésével markolt be’e a lelkek j hárfáiba; Róma fenyőinek (I Pini di I Róma) titokzatos suttogásával1; önmagát ! feü avulva Róma diszkutjiainak »Le Fémtané di Róma« klasszikusan üdítő csobogó vizj átékainak bámulatos zened érzékeltetésével. Az o’asz dalok és táncok szenvedélyéi'égével irta meg a »Tiavasz«-t zie- ne és énekkara; mig bánatos egyházi áhítatot teremt Róma ünnepeinek (Feste di Róma) templomi hangulataival. Kifejezte a Rinascimento csodás festőjének Bottice'linek lebegőeh könnyed; örök ifjuságu hármas képét is a »Trit- tico Bo ttice'liáno« öttételes zenekart mestermüvében. Ideje már, a magyar zenevilág is Szabaduljon ai nehézkes germán utánzás egyoldalúságától; közeledve a latin nemzetek művésziesebben leikies zmé- haíigülat'aihoz. Respighi zenek öltem ényt alkotott még az Elsüllyedt Harangról, Hauptmann szövegére »La Campana Sommersa« sym- bo'icus selyem szálakból font symfoniák- ból teremtődött meg üvegcsipke köny- nyédségévet. Nőül vette művészetének és napsuga- rais zenevilágának hódoló fiatal növendékét : Oliviéri Sangiaoomo énekesnőt és zeneszerzőt. A zenei szépségeik fanatikus rajongóját. Feltűnnek leikeinkben a Római Vilila Borghese Park alkony bíborától kigyulladó hatalmas Pineák és komor Cyprusfák; de most az Esthajnal fényében égnek. Ezeket Respighi, a nagy Maestro Bologna szülöttje és Rimszky Korszakov egykori tanítványa a legújabb zeneművészetnek utolérhetetlenségével öröki- teitte meg; csak a Borbizoni iskola híres Plain-Aires festői versenyezhetnek vele a? erdők gyönyörű életéről a’kotott levegős-napfényes képeikkel. Talán azokat varázsolta át ő a zene dallamaira?». Respighit legutóbb Budapesten jártakor me'egen ünnepelte a főváros zené- világa. ■ i , , Lágyan susog körülöttünk a Béke és Szeretet nagyszerű ünnepének; bensőségesen leid hangulata, mint halvány olajfa erdőknek halk rezdülése, édesen szfáerikus zenéjével. Vergilius híres Eklogájábian jelezte az isteni [gyermek jövetelét, ki megújítja a világot. Énekelt a mezők és földek bukolikiuis szépségeiről (Cecini Pasctia; Rura; Duces) az örök ifjúságnak az örök tavaszról Írott Geor- gikonjábain. Názáreth és Mantova két Ezüst- hatfyujá legszebb tanításaikat: a szelíden legelésző báránykákról, a derült Ipompázatu szölilőskertekröl, a virágosán termő gyümölcsfákról, a szorgalmas munkában zümmögő mellekről pendítették meg leikeinknek hárfáin. Mindketten a mezei élet nagyszerűségeire buzdítottak. A munka gyümölcse: az Élet vörösbora és Krisztusnak fehér kenyere. Érzem a Virágillatot, a Füge és Sykomore fák fűszeres leheletét az Isteni Mester kedves Bethániájában, hol megpihentem valamikor Szentföldi utamon. Merengéssel látom Ná- poli Partbenopé busán ragyogó festői Pinea fenyőit; karcsú cyprusait a Porta Capuana körül Virgil sírjánál; Előttem a lágyan morajló tenger; a Végtelen ThaJassa. Amott messze, nagyon messZe Ga- Ileában édesen hullámzik a Genezá- rethi Tiberiás tó kövér halaival; a Szent hegy mellett. Kedves halászok várják az ifjú Prófétát, a telkeknek legnagyobb halászát. Boldog idők. A Várt Aranykor örömeiből vissza kell térnem a Magyar Mezőgazdaság jelenkori szó- rongatásaira a bajoknak szürkén go- molygó tömkelegére a mélyponton is túleső Jelenkori Közgazdaság sivárságára. Szemlét tartani az elsuhant időszak eredménytelenségein. Dühöng a fogyasztás és termelés válsága. Rómában Mussolini az acél- ötvözetű diktátor a javulásnak kezdeteit reméli, Budapesten egyes vezetők csak évek múltán számítanak erre? Addig is, mig Párizsban a termelés és fogyasztás organizálását páneurópai alapon, mint a jelen Századnak vezérgondolat át a megvalósulás útjára juttatják, Az olcsóbb termelés érdekében az iparcikkeknek és a termelés eszközeinek kell a tulrna- gas árait letörni és leszállítani, a mit Itáliában és Germániában máris megkezdettek. A belső fogyasztást kell megtöbbszörözni a fővárosi illetékeknek, belső fogyasztási vámvonalnak eltüntetésével. Vissza kell' szerezni az elvesztett német piacokat, ahonnan a bajtársi hűség megszegésével bennünket érdemtelenül kiszorítottak és a mi élelmiszereinket amerikai és orosz áruval pótolták felháborító módon. Már maga Wien főváros is enyhíteni képes nehéz helyzetünkön terményeinknek beengedésével, mire újabban némi biztosítást Ss adott; a magyar kormányelnök látogatásával kapcsolatban. Ajánlatos a kertgazdasági, gyümölcs és csemege szőlő termelési irányzat előtérbe helyezése a baromfi és hússertés tenyésztés fokozásával a gabonaterületeknek aránylagos lecsökkentése a takarmánytermelés javára; és az állathizlalás kiterjesztése a szépen fejlődő olasz kivitelre. »Mentsétek meg ezt a nyomorult országot!« Hangsúlyozta az OMGE. korelnöke gróf Teleki József a budapesti naggyülésén. Ebben az értelemben óhajtja a Mezőgazdasági Kamara, a majdnem egészében megmaradott »Nagy Alföld« gazda erőit össztefogni átütő erejű előhaladásra. Bizalmas tárgyalások folynak a Közművelődési Kormányzatnál az alföldi csonka egyetemek kiegészítésére mezőgazdasági szakokkal. Szegedre a keszthelyi gazdasági intézetet óhajtják áthelyezni és annak helyére a budlai kertészeti főiskolát ietelepiteni a ménesi útról, mikor is hat millió értékű telkek szabadulnának fel a földművelési tárca gyarapítására Buda körülépitett területén, a Gellérthegy tövében. Debrecenben a Paliagi gazdi, akadémia egyetemi bekapcsolását sürgetik már régen a város vezető tényezői, hogy a többi tudományszakok hallgatósága is átképezhető tegyen a mezőgazdasági ismeretekre és a jövő korszak erősebb gaZdla közvéleményének alapjai így lerakassanak. A gazdasági öntudat emelésére többször szóvá tettük az Országos Mezőgazdasági Kamara nagygyűlésein a Szegedi Árkádok terén a nemzeti nagyjaink emlékcsarnokából kifelejtett mezőgazdasági, erdészeti, szőlészeti és pomológiai úttörő nagyságoknak emlékműveit is. A nagy Széchenyi éppen száz esztendeje sürgette a Pantheon felállítását, ahonnan a műszaki és mezőgazdasági munkáknak történeti nevű apostolai nem hiányozhatnak. Ebben az államfenntartó köztermelési munka jogosulatlan mellőzését tapasztalta, sajnosén, a gazdaközönség és várja a mulasztás pótlását. Egyben kértük, hogy a földművelési tárca is nevezze el összes tanintézeteit a magyar gazdasági élet és tudomány régi kiválóságairól. Számottevő és gyorsabb eredményeket csak a gazdaközönség alaposabb megszervezésével lehet elérni, hogy számarányához és súlyához megfelelő döntő szerephez juthasson, mint azt Rómában, Berlinben és Wienben is örömmel szemlélhetjük, ezekben az ipari államokban és sajnosán nélkülözzük a par excellence agrár Magyarországon. Pedig mint Qicero mondja, nincs szabad emberhez ilő nemesebb foglalkozás »Nihil est homini liberó dignius, quam agricultural« E fontos kérdíésben az utolsó szót a ref. egyházközségi közgyűlés, legközelebb már összehivandó ülésén fogja kimondani, ami úgy hisszük, szintén hozzá fog járulni a cseréhez. Így érkezünk el lassan, városunk fejlődéstörténetének egy újabb fejezetéhez, melyei százak és ezrek óhaja válik majd valóra, város rendezési tekintetekből s egy a vasúttal párhuzamosan nyitandó temetőszéli uj közlekedő ut megnyitásával. De kilátások nyílnak a régi ref. temetői részek további parcellázásához is, ami értünk küzdő s már porladó őseink hamvai felett, a késő unokák részéről is a tegméltóbb alkotás tenne. Temetői és vásártéri telekcsere Mint már megírtuk, a város kép- | viselőtestüiete 'hozzájárult a ref. egyház és a város között tervezett azon { csere ügylethez, mely szerint a vá- j ros, vásártéri ingatlanának a Gyárfás kriptán alul eső részéből 3000 n. öl- nyi területet átadna a a ref. egyháznak, az Ótemetőböl körös-körüli lehasitandó, — összesen 3192 n. öüinyi területért, ráfizetés nélkül. A napokban tárgyalta ezt az ügyet a vármegye kisgyülése, mely a képviselőtestület határozatához szintén hozzájárult. Választások a református egyháznál A ref. egyház elnöksége a követvetkező sorok közlésére kérte fel lapunkat: »Egyháztanácsunk 1933. dec. 3-án tartott ülésén elrendelte a presbitérium és az egyházközségi képviselőtestület törvényszerű kiegészítését. Kilépnek az Egyh. Törv. I. te. 57. §-a értelmében 1. Bátory Gábor főgondnok, és Suba Imre gondnok. 2. A presbitérium azon tagjai, akik 1922. jan. 1-én foglalták el tisztüket, illetve, lakik ilyenek helyére hivatták be, névszerinti Daczi Sándor, Földvári Sándor, Gyenizse József id., Kónya József, Kovács Benő, Nagy Cz. Antal, Szabó Garbai István, Szálai K. Imre, Tóth G. Imire és Török István. 3. Az egyházközségi képviselőtestületnek ugyancsak 1922. jan. 1-én hivatalba lépett tagjai, névszei- rint: Babos Sándor, Bacsó R. János, Bíró Sándor (Sándor vő), dr. Bory Benő, Füle Sándor, Gáspár István (ökördi vő), Gál Gábor, Tóth B. La- jas, Horváth Sándor, Keresztes József, Kovács Lajos, Modok Balázs, Molnár Imire, Nagypál Ferenc légid., Nagypál Imre ifj., Szél Sándor id., Opóczki Sándor, Ráczkevy Gyula, Szűcs Benő id., és Ván Sándor id. 4. A presbitériumnak 3 évvel ezelőtt választott póttagjai közül, akik nem hivattak be rendes tagokká, névszerinti Bacsó Balázs, Tegzes Károly, Orbán Imre, dr. Kondás Balázs, Babos Sándor erdész és Recze Benő. 5. Az egyházközségi képviselőtestületnek 3 éve választott póttagjai közül azok, akik nem hivattak be rendes tagokká, névszerinti Mészöly Károly, Egyed I. István ifj., Baki Ferenc, Kolozsvári Kis Pál, Baki István ifj., Kis O. Lajos, Kis Illés Antal és Szülíe Lajos. Választandó: Főgondnok 3 évre. Gondnok 3 évre. 10 rendes presbiter 12 évre. 10 presbiteri póttag 3 évre. 20 egyházközségi képviselőtestületi rendes tag 12 évre. 20 egyházközségi képviselőtestületi póttag 3 évre. A kilépettek az Egyházi Törvények értelmében újra megválaszthatok. A presbitérium a választás idejéül 1934. jan. 3. napját, helyéül az egyházpénztári hivatalt tűzte ki; a választás az Egyh. Törv. I. te. 59. §-a értelmében a reggeli istentisztelet után kezdődik; ugyanezen §. értelmében a választás közfelkiáltással, vagy 100 jelenlevő választó kérésére szavaazással történik. Választó joguk van mindazoknak az egyháztagoknak, akik befizetett 1932. évi egyházi adójuk alapján a választói névjegyzékben benne vannak.« Medveczky Károly
