Halasi Hirlap, 1933 (1. évfolyam, 1-34. szám)

1933-11-21 / 28. szám

2 HALASI HÍRLAP november 21. kedd 1068 P 32 fill., Pázsith Antal 1058 P 95 fill., Kertész László 1045 P 94 fill., Szöllőssy Elemér 1036 P 80 fül., özv. Babenyecz Kálmánná 1034 P 12 fül., Gyenizse Lajos 1029 P 30 fül., Tóth Lajos 993 P 75 ! fül. Makay Károly kétszeres 978 P 40 fillér. Póttagok: Özv. Zilah Istvánná 971 P 97 fill., Ga(ál Mihály 960 P 52 fül., Czurda Rezső kétszeres 959 P 20 fül., Ju- j Ihász Pál 958 P 07 fill., dr. Hot I lender Ignác kétszeres 953 P 86 fill., J özv. Borbás Imréné 945 P 92 fill., ! özv. Pázsith Istvánná 939 P 87 fül., anarcsi Tegzes Károly kétszeres 936 P 26 fül., vitéz dr. Kémery Dezső j kétszeres 933 P 12 fül., özv. Or- J bán Imréné 922 P 93 fül., dr. Do- • licsek Lajos kétszeres 871 P 82 fill., j Gáspár Mihály 867 P 13 fül, dr. j Kun Andor kétszeres 825 P 60 fül., j dr. Keresztes Béla kétszeres 813 P 58 fill., ifj. Tóth B. Ferenc 785 P 70 fül., Horváth Gyula 768 P., dr. Farkas Lászl ókétszeres 734 P 22 fill., özv. Stimakovits Istvánné 717 P 44 fillér. j Ezen virilis névjegyzék tervezetet a városi adóhivatal állította össze, melyet a legközelebbi közgyűlés ál­tal kiküldött bizottság fog felülvizs­gálni. i A halasi Mária Kongregációk a máso­dik évtized kapujában Táz évvel ezelőtt alapította meg Ha­lason egy telkes fiatal pap, dr. Perez Antal gimnáziumi hittanár az uiri'.eá- nyok és a gimnáziumi tanulók MárLa- kongregációját. A háború és összeom­lás szűke erkölcsi gátszakadás súlyos esztendeiben sok-sok li'.iömos léteknek voltak ezek a kongregációk segítségére abban, hogy megőrizzék Istentől kapott hamvas tisztaságukat. A Szűz Anya tisz­teltén keresztül biztos kézzel vezették az ifjúságot az örökélet utján Istenhez és igazi, keresztényi kötelessógérzleiitai voltak buzgó munkásai egyházi célok megválóéitásának, önzefen támogatói az étet mostoháinak. A nemes lelkű kezdeményező által ültetett csemeték Jávor János hitto.nár 3 évi nyetegelésai után Baranyi László p’ébános, vö t prézes 6 esztendő lelki kertészkedés® alatt úombosodtalk gyü­mölccsel dúsan megáldott fákká és az ő páratlan agilitásának köszönhető, hogy most, amikor a kongregációk fennál­lásuk 10 éves jubileumát ünnepelték, fényes eredményekben gazdag múltat tekinthettek vissza. A kongregációkból kinőtt és azokban mást is működő tagok előtt keli! azon­ban legmélyebbre hajtanunk az elis­merés zászlóját, me.t vájjon, ha a ki­váló létek-magvelők által elszórt ne­mes magvak az utszeér© estek volna,, Szedhettek vo’na-e azok »a tövisről ró­zsát, vagy a bojtorjánról fügét.« í I ( ! I j I A jubileumi ünnepség keretében va­sárnap délelőtt fél 10 órakor ü;nn©pi szentmise volt a plébániatemplomban, melyet Baranyi László plébános celeb­rált. Ugyancsak Burányi László inté­zett megkapóan szép szfentbeszédet a zászlók atett fe'vonult kongreganísták- hoz. Mise után diszgyülés vo’lt a Káthoti- kus önképző Kör hallgatósággal zsú­folásig meglelt nagytermében. A »Fel Mária tiszta levente csapatja« kezdetű kongreganista induló után, amit a leá­nyok énekeltek, Vigh Árpád káplán, a kongregációk jelenlegi vezetője néhány kedves szóval megnyitotta a diszgyü- lést. Vastag Sanyi kisdiák remek, Len­dületes szavalata után dr. Perez An­tal mondotta el gondoláitokban gaz­dag, szépfe’építésű beszédét. Kifejtette, hogy az uj pogány Magyarország meg- kereiszteése, uj magyar típus nevelése és a krisztusi szociálizmus eszméjének diadalra juttatása a tiszta étet kemény parancsát követő kongregációk feladata. Vincze Ilonka és Ferenc szép zene­száma következett ezután, majd Ko­vács Ilonka és Orosz Jenő Ottó titká­rok ismertették az első tíz év történe­tét. Dr. Pongráqz B’emér hittanár záró­szavai s a Himnusz ©’éneklésével az é’menyekben gazdag ünnepé'y végétért. Délután 5 órakor a leány kongregáció magasszinvona’u müsorosdétutánt ren­dezett a szegény gyermekek karácso­nyi fe’ruházására, melyen Suba Ida, Pertich Manci, Kecskés Irén, Szőnyi Ilonka, Dózsa Ida, Ferenczi Jolán, Mit- rea Amá', Simon Magda, Kövecs Klári, Szvetnik Laci^ Fliber Juliska, Csertő Erzsébet, Soós Ilonka, Tichy Klári, Lé- vay Manci, Mikó Edit és Kovács Kató Szerepeltek kitünően és valamennyien sok tapsot kaptak. * A kongregációk Vigh Árpád vezeté­sével vonultak ei a második évtized meggyé,'ének határköve mellett. A ben­sőséges, lélekemelő jubi’eumi ünnepség Szép megrendelése s az a szerető gon- ; dosság. amivel az ifjúság hité ©tét Vigh Árpád ápo’jaa, biztosíték arra, hogy a kongregációk szép ©élménnyel gyü- mölcsöztetik a második évtizedet is, Isten örök dicsőségé:© és a társadalom javára. Tiz nap múlva lejár a védett birtokká nyilvánítás kárásánek határideje A gazdavédelmi rendelet nagyje- tőségével — ugylátszik — az elő­forduló komolytalan Jebecsmérlcsnek i ellenére is kezdenek tisztába jönni az érdekelt gazdák, mert a város- ; házán tömegesen jelentkeznek a »vé­dett birtokká« nyilvánításhoz szüksé­ges bizonyítvány és űrlapokért. A tömeges jelentkezés a városházám nagy munkatorlódást okozott és a jelentkezőknek igy nem tudják a bi- zonyitványpkat nyomban kiállitani s talán épen ez az oka, hogy a te­lekkönyvi hivatalhoz szombatig mind­össze hat kérvény érkezett még be. A telekkönyvi hatóságnál min- ; dánt meglesznek, hogy a beér- ! kező kérvények nyomban elinté­zést és foganatosítást nyerhesse- . raek s a telekkönyvi hivatal a hí- j vátalos órák alatt tanácsadással a j felek rendelkezésére áll. A város­házán is biztoiSithatnák a katasz- ; téri hivatal gyorsabb működését, ■ mert a kérvények beadásának ha- j táridefe november 30-án lejár! A kormány a gazdatartozások ren­dezésének népszerű ismertetése cél­jából egy füzetet bocs áj tot t ingyen a gazdaközönség rendelkezésére. A hivatalos népszerű magyarázat ban azonban — szerintünk — té­vedések vannak. Egyik az, hogy a kérvényen niem ok­mány, hanem törvénykezési bélyeg­ben kell leróni az illetéket. Azt mondá­ja továbbá az említett füzet, hogy az a gazdaádós, aki tartozása után az 5 és fél százalékos kamatot meg­tudja fizetni és bízik, hogy hitelező­jével a szükséges tőkevisszafizetési halasztásokra meg tud egyezni, ne kérje a védett birtokká nyilvánítást, mert a »védett birtok« tulajdonosa újabb kölcsönt nem kaphat. Kezdjük ott, hogy teljesen prob­lematikus, hogy az egészen tehermen­tes ingatlan tulajdonosa is hozzájut­hat -e belátható időn belül jelzálog-; kölcsönhöz, nem hogy az, akinek in­gatlana már most is meg van ter­helve a kataszteri tisztajövedelem ti­zenötszörösén felül. Ha valakinek1 az ingatlanán »védett birtok« feljegy­zés tesz, azt egy nem várható, de hekövetkezhető kölcsön kedvéért még mindig töröltetheti. A védetté nem nyilvánított ingatlanok tulajdo­nosait megillető az a kedvezmény pedig, hogy 5 és fél százalék ka­mat pontos fizetése ellenében a tő­két nem követelhetik tőlük s a hi­telező nem árverezhet — ezidősze- rint — csak december 31-éig terjed, azután esetleg zaklatásnak, sőt vég­rehajtásnak lehetnek kitéve. Bármeny­nyire valószínű is, hogy e tekintet­ben újabb' kormányrendelet követke­zik, mégis íaz a legcélszerűbb, ha mindenki, akinek főjövedelmi forrássá in­gatlanából ered és adóssága meg­haladj:! ingatlanai kataszteri tisz­ta jövedelmének t'zenötszörösét, kéri a védetté nyilvánítást. A védettség kérésének határideje 10 nap múlva lejár. Bár a város már 150—200 bizonyítványt kiadott s igy ezen a héten bizonyára sokan j be is adják kérelmüket a telekkönyv- höz, a rendelet által nyújtott ked­vezményt bajosan tudja igénybevenni mindenki, aki arra jogosult. Már csak j azért sem, mer‘t Balota és Szarkás- ' Debeák legtávolabbi zugába talán még annak a híre sem jutott el, hogy létezik a gazdavédelmi rendelet Sok méltánytalan sérelemnek venné ' tehát elejét a kormány, ha a nov. 31-i határidőt meghosszabbítaná. „S most nézd Uram nincs nekem lábam csak térdem van, csak térdem“ Egy kettétört élet fordul itt szi­ves kéréssel, könnyes, kétségbeesett könyörgéssel azokhoz az érzőszivü emberekhez, akiknek az élet örömül adódott s kikét a balsors legkegyet­lenebb csapása: a testi csonkaság meg nem látogatott. Julius végén történt, hogy egy ked­ves kis 15 éves iparos leánykának, Pakani Annának mind a két lábát elvágta a vonat. A halál hideg öle­léséből sikerült őt visszavenni az élet­nek és most, mint a »gyógyult« be­teg, szegényke kétségbeesve várja, hogy egy napon a kórházból ki kell jönnie é;S kétséges, hogy befogadjam a szomorúság másik tanyája: a men- ház. Bájos, rózsiaszinareu, csinos kis leány, amint ül a kórház folyosójá­nak egyik padján, de mikor onnan leszáll... borzalom az a térden já­ró kis csonkaság! Kérdezzük tőle:: mit csinál ha in­nen el kell mennie? Sötét gondolat tehet a lelkében, mert árnyékot vet a homlokára is: — Nem tudom... Nincsen sen­kim ... A szüléimét soha nem is­mertem. Nem kellek senkinek, mert nyomorék vagyok. Pedig úgy szeret­IRODALMI SZEMLE Jákob Thomas Mann öregsé­gére bezörgetett a bibliához Az ember születik fog1, haj és illú­zió nélkül és meghal ugyancsak fog, haj és illukió nélkül — valahogy ez a:z ősrégi és igen bölcs mondás jut eszembe, ahogyan a Thomas Mann a németek örökifjú és örökfiatal öreg irója hetven egynéhány évvel a vál­lán húsz éves ifjúi tűzzel a szivé­ben, elérkezett oda, 'ahol mégis csak mindenkinek ki kell végtére is kötni, felcsapta újra a biblia lapjait, hogy belőle témát és ihletet merítsen a legbővizübb íkuíból, Írók, festők, szob­rászok örök, külön szent könyvéből. Ahogy lelkesen lapozgatom a nagy német iróniáik ezt az újabb világiro­dalmi remeklését, eszembe jut az az élménysorozat, amellyel a Varázshe­gyet olvastam, előttem áll Thomas Mann a maga derűs bölcsességével, filozofálgató csicsergő csevegésével, az ő ötletei, fordulatossága, bája az írásban és kecsessége á stllusremek- lésben, ez Mann, éz ő, ahogyan ál­talában az írók őt eliteskaitülyába skatulyázták, ez ő a német nemzet büszkesége és a nemzetközi iro­dalom szinte páratlanul áló jelen­sége. És valóban, Thomas Mann beleélte magát az ószövetség egész világába, maga elé citálta Jákobot a lajtorjá­val, ahogyan felkuszilk ezekbe és Thomas Mann őt nem engedi, be­lecsimpaszkodik az iró, Jákób kön­tösébe és vele együtt hágja át a létra minden egyes fokát, vele együtt lelkendezi végig az égi jelenéseket, vele vibrál a szive a magasságokban és vele száll lie a természetfeletti mélységeikbe is. Valahogy úgy érzem, Mann ezt a könyvét a saját maga enyelgésére szánta, ezt a kötetet saját magának tartogatta prezentbe, ezzel a köny­vével úgy volt íróasztala rózsaszán félhomályában, mint anya a gyerme­kével, akit hittel és felsőbbrendü vá­gyódással igyekszik világra hozni. Thomas Mann Jákobjával kétségte­lenül Misöbbrendü gyermeket szült, Mann zsenialitása az egész vonalon tehát Jákobjával is elmondhatja, a »Veni, vidi, vici«-t. Felbecsülhetetlen, derűs, jóságos, andalitó élmény a Jákob elolvasása, irodalmi gurmannok csemegéje, izes, zamatos, gyönyörködtető, irodalmi érték. Köszönet érte Thomas Man­nák és azoknak, akik magyarra való átültetését elgondolták és hozzásegí­tették. Mesterházy Ambrus nék dolgozni, élni, élni... A kórházban nagyon szeretik és szánják a szegény kis árvát s ott tartanák szívesen ,de nincs rá mód, nem lehet. Hogy aztán mi lesz vele azt mi sem tudjuk. Készséggel és emberi kötelességünknek tartva tol­mácsoljuk Pakiani Anna kérését, mely- lyel az emberek jószivéhez fordul támogatásért. Nem kívánja ingyen: gyönyörűen kézimunkázik \ és arra : kéri a jó embereket, ha mást nem, adjanak neki legalább munkát, mert élni szeretne, élni, élni... Aki valamilyen ajándékkal, vagy munkával szánja meg a szegény kis árvát, juttassa lazt el a kórházba, vagy kiadóhivatalunkba, ahonnan mi szívesen továbbitjuk. a» ---- ==-----------------

Next

/
Oldalképek
Tartalom