Halasi Hirlap, 1933 (1. évfolyam, 1-34. szám)

1933-11-21 / 28. szám

Kiskunhalas, 1933. november 21, kedd I. évfolyam, 28. szám i4 Gazdasági Egyesület félhivatalos közlönye. Politikai, gazdasági és társadalmi lap ELŐFIZETÉSI ÁR: Felelős szerkesztő lap vezér : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fél évre — — — — — pengő 50 fillér Negyed évre — — — — 1 „ 25 „ Vidékre fél évre — — — 3 „ 50 „ MEDVECZKY KÁROLY gazdasági főtanácsos HURT KÖNYVKERESKEDÉS (Városháza épület) Erzsébet, királynő a magánosság bús fejedelemasszonya Irta : Gabriéle d Annunzio A bolyongó fejedelmi nőnek szo­borszép testét leeresztették a hideg, örökké világtalan sírboltba. ...Szelíden, ó szelíden nyújtogasd . ki sírom fölé zöld ágaidat, te bo- [ rostyán! Fakadjatok ki ti rózsakely- hek! s te érett fürtű gazdjag szőlő fond körül hantomat indáiddal. En­nek a sirversnek szavait susogta ő, a Halál közeledő elvérzetében. Fejfáját valahol messze-messze képzelte, az örökké morajló tenger kéklő vizein libegve; kihajolva Io­nia ezüstös hullámaira; melyek ned­ves ajkaikat csókra kinálgattak fe­léje. Márvány teste most sötét sír­boltban enyészik, de álmainak mű­vészi világa tovább tündfoköl a köl­tő szemei előtt. Távol Korfu cyprus- fás szigetén; a kék Ijoni partok mentén, hol megtört reménye és re­megő fájdalma össze vegyültek, ösz- sze forrottak a Tavasz tengerének méla ábrándíjaival. Magasztos lelkének zenei lüktetése egybeolvadt a világ diaiaméval; mi­kor lágy pázsiton vagy izzó homok­ban pihenve, csókos napsugaraktól ringatva; majd1 a csllagok fényében füröd've, némán hallgatózott. Érezte lelkének nyugtalan rezdülései együtt hárfáznak a hüs folyók és kéklő tengerek áramlásaival és ölelkező rytmusban szorongatják árván bus szivét. Erzsébet királyasszony bus halála önmagában tökéletességet jelent. A gyors tördöfés, mely Őt lefceri- tette; titokzatos szépségű, fenkölt éle­tének tiszta vonalait úgy előtüntet­te, mint mikor lehull a szoborról a lepel, hogy a márványmü örökké ragyoghasson. E nagysze ü, vészes elmúlás látása sok művészi elmét magával ragadott. Csak ők tudják felfogni e fejedelmi éltetnek szeplőt­len vezérfonalát. Csak ők láthatják a Halálban gyönyörűen beteljesült alakot, összhangot a Háláiban... a Halál idején. Nem érlelődtek-e már pihegő már- ványlkeblében a lélek gyötrelmei és ábrándjai, hasonlatosan az őszi gyü­mölcshöz, melyet ízlelni szeretett, mikor a Gén évei tó alkonyba hal­ványuló partjainál egy-egy szikla te­tején el-el merengett. Sorsa; Villámokkal világította meg magányos szellemének bérceit; erős, izzó kézzel jelölte ki Öt, mikor ideje betelt. Váratlan fényben világította meg képét s tűzte az emberiség örök emlékezetébe. Misztikusan cso­dás vágya betelt, mintha önmaga idézte volna föl az Ö-kor Eutha- násiáját, a »Szép Ha'áit.« Ebben Di­ána Artemis csak a kiválasztottakat részesítette, reá szegezve melleikre láthatatlan nyílvesszőit. Nem óhajtotta-e ő is a hirte’en Halált a kéklő égboltozat alatt? A végső pillanat szörnyű .val ósága túlszárnyalta a költő ábrándjait. Né­mán vérző márványajkain ott lebeg­tek Giovanni Wolfángó Goethe sza­vai: »Te Beteljesülés, dicső atyaiak legszebb gyermeke! íme végre kö­zeledel hozzám!« A vas, meg a vér erre a gyönyö­rül arcra is rásütötte a tökéletes mű­alkotás jellegét. Egyes részltetek otty művésziesen rendezettek, a hogy csak mithoszokban szokott lenni. Oly jellemzőiek, hogy régi történetként mondják el az uj »Eüthanásiát.« Haladjunk el gyorsan a gyíkos1 rab­szolga mellett. Bámulatos pontos­sággal követte ‘el gyászos feladatát. Látjuk az Eszmény és a Halál meg­testesülését. A Természet mélabus alkonyatá­ban; a lángoló fény órájában múlt el ez az álmatlan királyi asszony, ez a kék szemű bajor nő. Hajóján min­den reggel Ifigieneiia szavaival üd­vözölte a pirkadó Hajnalt: »Nincs édesebb a Rózsaözönlő Aurora arányló fényénél a szétterjedő vi­lágosságnál.« ...Még egyszer elhaladt a part felé, még egyszer elindult a Genfi tó tün- déries enyhén kék vizei felé; melyek mind ismeretlenebb, mind messzibb tájszépségek, mélységes titkainak Ígéreteivel igézték meg őt. Byron lord és Sche’ley költői szellemei vonzották magokkal. Végzete akkor érte- el... Az örökkévalóság küszöbén halkan halad át. Lelki szeme elkápirázik a kettészakitott életfátyolán át feltá­ruló fényes tulvilági liátománytól. Eléri a partot, hajóra száll; feje­delmi lépteivel lép a fedélzetre. Fel­szedik a horgonyt, mert hajózni keli, ha élni nem is szükséges!« így éne­kelte kétezer éve Virgilius, Mántova, hattyúja. E perctől fogva Élethajója nem anyagból való többé; métóságot öl­tő Gene ve: nagy tő hutám ba­rázdái el nem simáinak töb­bé; mert az Eszmény és Halál anya­gába mélyülnek, megmerevednek. ...így ez a fenséges Nő, ki élete áraiból száműzte a rutát, a Halál órájában lelke legszebb virágaiból dí­szítette fel magát. A bus magányos­ság tetőtől talpig fejedelmi asszo­nya áll előttünk. Szabadság, hatalom és áldott magányosság megtestesü­lése. Kettős koronát hordott fején, de csak egy birodalmat ismert, saját benső életét. Senki sem fogta föl nálánál jobban a festő Lio- nárdo dá Vinci szavait: »Saját ma­gamnál szebb birodalmat nem isme­rek.« Ott uralkodott ő egyedül. Ha­záját azon a földön találta, ahol ked­ve telt. Gyönyörűséget a villám se­bességében lelte. Szárnyainak képzel­te a száguldó paripákat; a dagadó vitorlát. Jól ismerte őt a kárpáti füvek ezüstös harmatja; a végtelen Óceán ezernyi lakója, a sokzugásu tenger sós vize, jól ismerték a sasok és a rejtelmes hegyi utak és a ki­es völgyök is. Szerette a futó paripa tajtékos zabláját, mint ahogy szerette a ha­jóján átcsapó vad hullámokat. Fájdalma ilyenkor volt legerősebb, olyan erős, mint az Anyiaföld fájdalma, olyan esedező, mint az örök Tenger árja. A Föld1, a szép köntösű bájos ki­rályleány; Nauzikáa Korfui földje volt. A tenger pedig Od'ysszeusnak tengere, aki kilenc évig küzdött Tró­jánál az Istenszü'te fehérkeblü gyö­nyörű Helénáért. A világban zarándokoló , fekeíeru- bás bus fejedelmi nő sok szomorúi ság után végre az Ijoni öbölben ta­lálta fel menedékhelyét az Aehíleion villában Homéroszi fák között, ék­szereit eladta, hogy azt megépíthesse magának; oda hordogatta a művé­szet csodáit Nápolybái. És ugyanaz a szem, mely egykor az éjszaki tenger partjain halvány sugarak mellett a borostyánkőbe foglalt természet csodáit bálmura; felfedezte a vibairzó tenger kékes hul­lámaiban a fehér Nayádok és karcsú Nerieidák szöktető játékait, HeFász partjain. És valamikor nyáron, midőn alko­nyodéit, Sapphói szépségű szobor teste epedéstől kimerülve; halványab­ban, mint a száraz levél, ott úszott a kék tenger vizét hevítő sóban, mely a morajlón lihegő hullámok mámor- telt ajkain habzott, csak a szépséges Itália költője dicsőítheti e távoli fe­jedelmi asszony ábrándos hősiessé­gét, ki külön világot teremtett ön­magának és felszabadított léikéinek törvényei szerint élt a napsugaras Hellasz fehér márványcsarnokában; a Korfui Villa Achiileionban, örök­zöld cyprusok; e sötét gyászfenyők bus sorainak társaságában. Megcsodáljuk kékülő ívben vont szempilláinak homályát. Magasztal­juk keskeny ajka haligatagságát, me­lyén a gyümölcsédes nedve enyhítette a könnyek keservét. Magasztaljuk keblét, titokzatos márvány keblét, melynek közepében Paiíász Athena® arany pajzsának dí­szét rejtegette. Magasztaljuk őt a bus királynőt ,aki talán eltűnt vol­na a feledékeny emberiség emléke­zetéből, ha márványszobrát a vas hatalma erőszakosain ki nem dombo­rítja a homályból; mindörökre oda állítva a világosság izzóan földöntúli fényébe. Földi élete csakugyan nem volt más, mint végtelen szomorú költe­mény. * Monte Nevosó hercegének művé­szi emléksorait magyarra szövtegezíe Medveczky Károly. Megindulnak az inség munkák Viriliseh névjegyzék tervezete az 1934. évre Kolozsváry Kiss László kétszeres | 5637 P 58 fii., Farkas Eltek kétszeres 3039 P 04 fii., dr. Tóth Lajos két­szeres 2270 P 58 fii., dr. Bori Be nő kétszeres 2019 P 58 fii., Árvái 'Lajos 1787 P 70 fii., Szekér Pál kétszeres 1678 P 84 fül., dr. Stei­ner Ignác kétszeres 1664 P 64 fii., Weisz Ignác 1563 P 96 fii., dr. So­két István kétszeres 1517 P 62 fill., dr. Nagypál Ferenc kétszeres 1503 P 94 fill., Kálmán Dezső 1456 P 23 fii., özv. Babó Benőné 1400 P 99 fii., dr. Monszpárt László' két­szeres 1391 P 44 fii., Kőrösy An­tal 1288 P 14 fill., Kolozsváry Kiss Pál 1284 P 61 fii., kik. Sréter An­dor kétszeres 1269 P 82 fii., dr. Präger József kétszeres 1253 P 56 fii., Nagypál Sándor 1250 P 91 fii., özv. Zseni Istvánné 1241 P 89 fii., Tirmann Konrád 1232 P 53 fii., özv. dr. Baibó Mihályné 1185 P 21 fii., Skribanek Mihály 1184 P 28 fii., Szekér József kétszeres 1162 ! P 42 fii., vitéz Dakos Kálmán két- I szeres 1124 P 22 fii., Nagy Kálozi j József 1116 P 34 fii., Rácz Jánois j kétszeres 1113 P 16 fül., dr. Mé- ! szöly István kétszeres 1091 P 64 : fii., dr. Szabó Fülöp kétszeres 1079 P 48 fii., Pataky Dezső kétszeres Egyes szám ára 10 fillér. • Mint értesülünk, a m. kir. belügy­minisztérium a halasi ínség munkála­tok megindítására 15. ezer pengő előleget utalt ki a városi hatóságnak, mely összeg pár nap múlva megér­kezik s az inség munkálatokat a ha­tóság hamarosan megindítja s a prum)- kanélküliek hosszabb időre ismét ke­resethez juthatnak. A munkatermeken már serényen dolgozik a hatóság.

Next

/
Oldalképek
Tartalom