Halasi Hirlap, 1933 (1. évfolyam, 1-34. szám)

1933-10-31 / 25. szám

Kiskunhalas, 1933. október ,31 kedd I. évfolyam, 25. a*ám A Gazdasági Egyesület félhivatalos közlönye. Politikai\ gazdasági és társadalmi lap ELŐFIZETÉSI ÁR: Fél évre — — — — — 2 pengő 50 fillér Negyed évre — — — — 1 „ 25 „ Vidékre fél évre — — — 3 „ 50 „ Felelős szerkesztő lapvezér: MEDVECZKY KÁROLY gazdasági főtanácsos Szerkesztőség és kiadóhivatal: HURT KÖNYVKERESKEDÉS (Városháza épület) Rodostói ünnep Az Istenért és a Szabadságért! Me ss ze -mess ne- mess ie, hová a ma­dár megy hűvös, ködös ősszel. Mesz- sze (engerparton, a zöld tenger sárga partján megható magyar ünnep ke­retében avatták föl Rákóczinak a nagy vezérlő fejedelemnek hellyreáv litott udvarházát. Fényes külsőségek között magya­rok országos küldöttségének élén je­lent meg jákfai vitéz Gömbös Gyu'a államvezér emökminiszter Nagy-Tö- rökországban, a szomorúan mormoló, bus Már vány tenger habjainál szive­ket indító avató beszédében az el­múlt kedden honunkba idézte a buj­dosó Rákóczi nagy lelkét, az Ege­ket ostromló tenger haragjában. Miért vették el tőlünk Kassát? Miért vették el Rákóczi vármegyéit? Miért vették el a Magyar Felföldét; az oda menekült vármegyék nemesi váraival együtt? Meddig kell még szenvedni ide­gen járom alatt Rákóczi hűséges né­peinek ? Hunyadi János, Szilágyi Mihály, Martinuzzi György bibornok és Kos­suth Lajos fényes kormányzósági kor­szakai után nagybányai vitéz Horihy Miklós, aki napjainkban Rákóczi tün­döklő alakját személyesiti meg; bölcs országosával megérezte a Nemzet szivének verését. Kiváló kormányel1- nökeivel befejeztefe az Ezredéves Emlékművet; a honfoglá'ó hét vezér szobraival; fölálittatta a pesti Duna partján Erzsébet királynénk díszes emléktemplomát és újjáépíttette Rá­kóczi rodostói kúriáját. Bethlen István és Gömbös Gyu’a világhírű keleti útjaikban meglátták és fölépittették Rákóczi düiedező ebédlő házát, melyre eddig csak a költő emlékezett, a Szabadság ez örök lámpája. * Valamikor alkonyat bágyadt fényé­ben közeledtem a Márványtenger ezüstös hullámain Rodostó, a török Tékirdág városka felé. Szomorú, föl- döntuliságha átcsapó nagyon bus hangulatban. A Nemzet szabadsághőseinek sor­sában végál’omás a keserű száműze­tés. Kossuth Lajos egyszerű lakása a Marsalai Ezrek utcájában Torinó­ban; Rákóczinak fából készült ebéd­lő háza a Márvány tenger partjainál. II. Rákóczi Ferenc római tanulmá­nyai után egy millió háromszázezer hold földjét áldozta a szent ügynek. Sirig hü atyai barátjának a nemes Bercsényinek ösztönzésére fiatalon, 28 éves korában bontotta ki a zász­lót »Az Istenért és a Szabadság­ért !« Milyen szép is volt a kezdet. 1703 tavasza csodálatosan meleg fuvalla­tokkal vért forralt a magyar erek­ben. Sieniávszky Palatínus herceg Erezáni kastélyában Lengyelország­ban keresték fel a nép küldöttei szathmári Bige László és Papp Mr hály; Zrínyi Ilona kurucai a fejedéi- I met. »Ugy várjuk Fenségedet, mint j az Isten fiát!« AranySzegélyü bordó \ selyemlobogókat most csókolta elő­ször a napsugár és a friss szellő. Felsorakozott gr. Rochefort fran­cia és lovag Ribinszky lengyel segítő lovascsapata, a kuruc sereg leugrált lovairól, megcsókolta a zászlók sze­gélyeit. »istennél a Hazá rt és Szabadság­ért!« — kiáltotta Rákóczi az erkély­ről édesen csengő hangján; kardjá­val Nyugat felé mutatott. »Arra van szegény árva Magyarország! Sorsukat mindhalálig összekötöt­ték; átölelte Bercsényit, ragyogó sze­meikben a lelkesültség könnyeivel kiáltották: »Együtt !a sirig!« * A rózsaujju hajnal aranyló ködé­ben szállottam partra Rodostóban. Szomorúan csobogott a Bujdosók Kútja (a magyar eseszme). A kápol­nában állott a Fejedelem maga fa­ragta esztergálj ozott öreg karos széke. Pünkösdnek virágos ünnepe volt. A konzul leányai a Berlioz Rá­kóczi indulóját adták elő. A szép­séges zenemű vonalaiban száz kard­nak ütemes összecsengése tört föl­felé, át a boltozaton a magasságos egekig. * Milyen szomorú is volt a Vég? 1711 február. ínségtől, pestistől ki­merült kuruc sereg fegyverszüneté­ben a Szkőlyai völgyön át Rákóczi örökre elhagyja széf Magyarorszá­got. Kavargó hófelhőben; behavazott tájon lerongyolt ruhában, lehorgasz- tott fővel haladt a bus csapat Len­gyelország felé. »Mégis, mégis mivé lettünk? Hi­ába folyt piros vérünk! Hazám lelke zokogva szólt, Bercsényi ez vég- bucsu volt!« Páris környékéről a Nap király or­szágából hat év múltán bujdosott tö­rök földre a vezérlő fejede’em negy­ven tagú kísérettel. Szelíd, szőlős kertek, fügefák öve­zik körül Rodostót. Nagypénteken, 1735-ben az ebédlő udvarházban el­következett a búcsú órája. Hajnalodott, a fodros bábu tenge­ren felfelé úszott a Nap; Mikes Ke­lemen a hü kamarás és gróf Csáky leemelik a falról a Fejedelem zász­lóját. Rákóczi fáradtan megáldja és ajkához emeli: »Nem hal meg én- velem Magyarország!« Szivét Franciaországba readieíi, megőrizni Gros Boisba, a Camalduli kolostorba. A forradalom forgatagá­ban eltűnt az Urna legnemesebb szívvel, azóta nem találják! 1914-ben országos zarándoklat készült ide. Franciaország a »Glóire« nagy nemzete mikor tekint már felénk, szegény magyarokhoz? Öh Rákóczi! Hazánk szentje, sza­badság vezére; sötét éjben fénylő csillagunk, neved hallatára lángo­lunk és sírva fakadunk! MEDVECZKY KÁROLY. A vezér diadalutja Gömbös Gyula miniszterelnök impozáns ünneplése a trianoni határon és Halason Kelebia, okt. 28. Tíz órára, döcög be az egy sae- mélykucsival vegyesvonattá előlép­tetett tehervonatunk a trianoni papír- béke alapján határvárossá lett Kelie- biára, a nagy Szabadka egykori pusz­tájára, Az állomáson nemzeti színű lobogókat lenget az őszi szelő. Zoliid fenyőből készült hata'mas diadálkapu (mutatja, hogy Kefcbia vár valakit. Várja a hazatérő vezért, Gömbös Gyula, miniszterelnököt, aki római, berlini és bécsi utjai után a rokon török és bolgár népeket kereste föl, hogy velük a barátsági kapcsolatot megerősítse, hogy a magyar gazda terményeinek újabb pfacokat szerez­zen. Még két óra idő van a vonat ér­kezéséig, de az állomás környéke mind színesebbé, mozgalmasabbá vá­lik. Katonás rendben vonulnak be Tompa vitézei, frontharcosai, rok- kantjai, képviselőtestülete. Majd Ke­lebia népe, iskolásai és leventéi jön­nek és állnak fel kijelölt helyeikre. Pár perccel a vonat érkezése előtt Bácsmegye alispánja is megérkezik. Mindenki tekintete a, közeli határ felé fordul. A nap is előbukkan sö­tét felhők közül, szétoszlatja az őíszí ködöt. Talán a közelgő magyar fel­támadást-jelképezi. A mozdony füty- tye jelzi, hogy elérts a határt. A 4—500 főnyi tömeg a Himnuszba ke'zd. A vonat kerekei ritmikusan dü- ] börgik: »Lesz még Nagymagyaror- szág!« A vonat megáll. A Vezér fia­talosan, katonásan száll le és áll meg Szabovlyevits Dusán dr. bácsmegyei alispán előtt. A Vezér arcán nyoma sincs az utazások, a tárgyalások és ünneplé­sek fáradalmának. Csak a nézése bá­gyadtabb, talán attól, hogy újra itt­hon van, vagy attól, hogy alig pár száz méternyire van a papirhatártöl. Mindenkin meghatódotság látszik. Fátyolozott hangon üdvözli a Vezért Bácsmegye alispánja. Beszédében rá­mutat arra, hogy Csonka-Bácsmegye lakossága titán! küzdelmet viv a meg­élhetésért, mert elrabo’ták négyötöd részét. Kéri a Vezért, hogy szerezze vissza azt, amit elvettek. Beszédét Sgy fejezte be: »Ezen a történeti helyen fogadjuk, hogy zárt sorokban állunk Nagy méltóságod egységet hir­dető lobogója alá, mert tudjuk, hogy a cél az integer Magyarország.« Az üdvözlő beszéd után Szabados Ica urleány köszönti a miniszterel­nököt és a kelebiai leányok nevében szép csokrot nyújt át. Katonásain pattan elő Sári János levente és a szeretet adójaként gyö­nyörűen földiszitett szőlőfejet és gyümölcsöt ad át a Vezérnek, aki a következőét mondotta: — Valahányszor külföldi útról jö­vök haza, mindig boldog érzés vesz erőt rajtam, mert tudom, hogy min­den egyes úttal hazám boldogulását segítem elő. Minden utam után lá­tom, hogy még rendkívül sok a ten­nivaló, amit el kell végezni. Hogy ezt elvégezhessük, szükség van az egységre. Jól esik halilainl, hogy Bács­ka népe a nemzet egységéért való küzdelemben mellém áll. Beszédét az­zal végezte, hogy a levente szónok által tolmácsolt utkérési ügyet meg­vizsgálja és a lehetőség szerint meg is csinálja. Hatalmas éljenzés közben, melyből a külügyminiszternek is jutott, elvo­nult a katonás sorban felállt vitézek, frontharcosok, leventék sorai előtt. Még nem volt itt a menetrend­szerű indulás pontos ideje, de a vo­nat elindult, hogy Halasnak is jusson idő az ünneplésre. A határtól Halasig Apró tanyák közt rohan a Vezért hozó vonat. A tanyák népe egy pil­lanatra abbahagyja munkáját és ka­lapot ,kendőt lengetve üdvözli a ha­zatérőt. Kisszálláson az urada,om tisztikarából és cselédeiből alakult küldöttség éljenzi a miniszterelnököt. A lobogódiszes Gőböljárás állomá­son is üdvözlő embercsoport feke- téllett, hogy hacsak egy pillanatra is, de láthassa a Vezért. Egy levente Egyes szám ára 10 fillér

Next

/
Oldalképek
Tartalom