Halasi Hirlap, 1933 (1. évfolyam, 1-34. szám)
1933-10-17 / 23. szám
4 HALASI HÍRLAP október 17, kedd V erbungosok Daliás idők szép emlékeit csillogtattuk meg a Halasi Hét alkalmakor a vterbungoa táncok bemutatásával. A táncok megtekintésére eljöttek hozzánk dr. Ebner Sándor a Nemzeti Muzeum s dr. Szilády Zoltán a Néprajzi Muzeum igazgatói, továbbá dr. Wolfram Ric- hárd a bécsi tudományegyetem lektora, — a világ összes népi táncainak egyik legalaposabb ismerője és kutatója. Jól esett hallanunk az elismerő szavakat, melyekkel tudtunkra adták, hogy a bemutatott vitézi lánc — a kunvterhungos, — egyike a legszebb népi táncoknak, amit valaha láttak. Táncainkról — kitűnő vendégeink — film felvételeket is készítettek. A fővárosi sajtó is elismeréssel adózott. — Szép felvételeiket készíttetett és mutatott be a táncokról, melyeket külföldi lapokban is közzétételnek. : ; , örömmel állapíthatjuk meg tehát, hogy régi táncaink bemutatásával városunk jó hírét és nevét öregbítettük. i , \ A vferbungos táncok eredete a mohácsi vész körüli időkbe nyúlik vissza. Pogány korabei őanagyar táncaink legszebb figuráit ezekben a táncokban tudtuk megőrizni és összesüriteni. írások bizonyítják, hogy a vferbungos táncokat a Thököly—Rákóczy szabadság- harcok idején, sőt már elébb is széliében táncoltak. A vferbungos táncokkal csalogatták táborba a legények elejéi. Ha a vferbungosoknak elegendő újoncot toborozni nem sikerült, a »burkus elleni« s a 7 éves háborúk idején, de később a Napóleoni háborúk idején is (a »kötéllel fogás«-hbz folyamodtak. A hiányzó létszámot a város főbírája jelölte ki. A kijelöltek, miivel 5—6, jsőt 10—12 kemény esztendei szolgálat fenyegette őket, igyekeztek a kelepcéből szabadulni. Többen közötök a pusztákon kerestek menedéket, ahol az akkori törvények szerint magukat szabadon védelmezhették s igy ejfogatásuk nehezen ment. Ezért folyamodott elemük a hatóság a »kötéllel fogásihoz. A kötelet a ló hátáról, ha a nyakukba vethették, — földre teperhatték, a »bujdosó legény« tovább nem védekezhetett. A kötélled fogás emléke az alábbi népdalban maradt fenn városunkban: i Künn legel már mind az ökör, mind a £ó Gyere haza akasztófára való Gyere haza akasztófára való Hadnagyokkal kerestet a fóbiró.„ A verbuválások idejében egy-egy nagybajuszu, daliás huszár őr mester jetent meg városunk főterén néhány altisztté’, vagy olykor egész szakasz huszárral, luk szintén szép emberpéldányok s mind jótáncosok voltak. A hatóságnál történt jelentkezésük után, tisztjeikkel együtt zászló alatt, muzsika és dobszó mellett járták a várost. A kiváncsi fiatalság pedig követve őket. A város téréin tanyát ütöttek s trombita és dob- szóval adták tudtu! ottlétüket. A tisztek asztalt és Székeket vitettek a térre, a verbunkos káplárok^pedig táncot indítottak. A tisztiek a jelentkezés személyi adatait egy nagykönyvbe bejegyezték. A verbunkosok betértek a korcsmákba is, hol szintén táncvigalmat rögtönöztek. A muzsikaszóra legelőbb a verbungosok, utánuk a »sállá babák« léptek ki, csörgős cipellőkben, majd táncra perdült az egész fiatalság. Utóbb még az öregek is egymáséhoz verték talpaikat. Az őrmester kövér, piros bugyeüárisábó! gazdagon fizetett, amellett a táncoknál is jópéldát mutatott, altisztjeivel együtt lankadafan szorgalommá* lejtették a ve.bungos táncot. Nyakukból 2—3 teli kulacs bor lógott s lazákból vastagon kiná’koztak. Hogy a fiatalságban mimé. inkább megpezsdüljön a vér, őrmester uram az asztalokat is Végig rakatta borral, sőt ha úgy kivántatott, még hordót is üttetett csapra s itatták a legényeket. E szép időkre emlékeztet az alábbi népdal, mely Városunkban Löki Nagy András nótáskönyvében maradt fenn: ff Zászló lobog, muzsika zeng, verbunk ái [ Teli hordó jó vörösbor foydogál, ! ( Gyere pajtás, igyál egyet, adj kezet, Ezt kivárna tő'ed a kun nevezet... Aki mulatság közben az őrmesterre ,lekezeit, azt regrutának nyilvánították. A fejébe huszárcsákót nyomtak s őrmester uram az újoncot, a szerződés meg- peesé teléíteképen táncra per diteftte. A vferbungosok fáradsága nem igen esett hiába. Mikor már többen kezet adtak, az őrmester boldog volt s csöpögősre kifent nagybajuszát vigabban húzogatta Hogy «»zavarnak több foganatja legyen, rigmusokat js indított. Id. Modok Sándor a halasi verbuválások idejéből- az alábbi őrmesteri rigmust tartogatta meg a fejében a számunkra: Csapj fél tehát pajtás, add b© a kezedet Ne gondolkozz soká, ne törd a fejedet Lénunggal megrakom majd minden zsebedet . Menázsit is kapsz majd, amennyit megehetsz. ■ Van már egy regrutám, indulhatok táncra Nem szedem homlokom, mint a ruhám ráncra Kiállhatok evvel mindenkor a sáncra Legyünk pajtás Vígan, igyunk a rovásra. Van már két regrutám, örülök szivembe’ Én főkáplár vágyók, úgy nézz a szemembe Ugorj egyet pajtás, állj be seregembe Mulasd ki magadat te is úgy kedvedre. Hát te pajtás talán felséged szánod Azért nem adsz kezet, de hidd el, megbánod Csapj fél azért öcsém, ha van bátorságod Vagy mondd e: szaporán, mi a kívánságod? Ládd-e pajtás, mily szép s jó vitéznek tenni Gyere katonának, ha nem tudsz mit tenni Meg tudják ám itten a hálád kefélni Légy hűséges s nem fog semmi bajod lenni. Bizony katonának, vitéznek termettéi Mert már amint látom, sok gombát megettél Nyárban a legyekkel sokat vitézkedtél \ Kövess hát engfemet, hogyha megszerették Vagy mondd el szaporán, vfajjon hol termettéi Talán Napkeletén Valahol születtél A szervesen színből nagyon bő részt vették . Tanult legény vagy te s ékes termetedbe Fűzfa kard il enék látom a kezedbe Zöld lapuból csinált süVag a fejedbe De régen kereslek, mégsem jutsz eszembe... A. legnagyobb méretű s legtovább fartó verbuválások 1848—49-ben vó'tak, amikor százával jelentkezett a fiatalság a zászlók alá. Halason utoljára Miksa császárnak verbuváltak Mexikóba, 1865-bon. Bene Ádám halasi vferbungos őrmester, harmadirugá- Val össze is teremtett 6 szál regrutát: Martinyi Józsefet. Nagy Czirok Imrét, Bakódi Anta’t, Zana Mihályt, Révész Istvánt és Izsányi Sándort, kik valamennyien oda is voltak Mexikóban. Hogy vállalkozásuk balul ütött ki s nem sikerült uj hazát szerezniük, — bizonyára nem az ő Vitézségük hiányán múlott. A Verbungosokról s táncaikról amidőn megemlékezünk, még óliő dolog lesz fejamliteni, -hogy dr. Fekete Imre polgármester adta ki a jelszót: »A halasi vferbungos táncok után pedig, mivel a kereteik már megvannak, tovább kell nyomozni s azokat minél hamarább é’etre kell hiVni! Ezt városom becsütót- ügyének tekintem!« Egy emberöltővé! ezelőtt, — lakodalmi híres vőfélyeink, Kósa József és Kis Lajos ja kun vferbungos t a lakodalmakban még többször bemutatták, de már ők is panaszkodtak, hogy egyre ritkábbak lesznek a táncra felsorakozó cimborák. Táncaik egyes figuráit többen megjegyeztük. Haj’ott idejű po'gáraink — sajnos — ma már a legtöbben csak annyit tudtak a kun Verbungosról, hogy nem is volt az valamikor lakodalom, ahol 10—15 ember el nem Járta, Volna. Értékes adatokat nyújtottak a tánc menetéhez a már elköltözőttek közül: Németh B. Mihály, jd. Kis Faragó János és Kusztos Mihály öreg 'gazdák, mig a tánc áriájáról id. Cseri Gábor leb bentette fel a fátyott az 1930. évi termés kóstolgatása közben, a Tabánban. E csekély adatok birtokában indult meg a polgármester felhívására a nyomozás, me'y Gyenizse Balázs, Hatházi Sándor (kinek apja Verbungos káplár Volt), id. Modok Sándor., Darányi István, Orbán Ferenc és Sándor s Tabáni Kovács József beavatkozásával pár hét alatt eredményre vezetett. A tánc végleges összeállításánál Béres Erzsiké és Fűzik Katóka ok« tató táncmüvésznőánk segédkeztek. A táiíítgőrtalak művészi formába öntésén még dolgoznunk kéi-L Mindazonáltal segítő társaink fáradságát és- útmutatásait az élért sikerek után amidét) őszintén megköszönjük, még csak azt állapítjuk meg, hogy ime — érdem©» a múltnak emlékeit gyűjtögetni s tévednek, akik ezt a munkát nem eléggé becsülik, vagy azt jh'szik, hogy már minden késő. Vas akaratt al és hozzáértéssel a régi magyar élet- nett még sok szép emléke megmenthető volttal Cz. 'll A Halasi Öreg DiáhoK nesztora elhunyt Varga Nagy István kir. ítélőtáblái elnök, a Bácska Sárospatakénak, az ősi halasi főgimn. legkiválóbb növendéke, az 186-iki legelső érettségi- vizsgároitak Doyen-je, a kiskunság székvárosának lelkes barátja október 8-án örök álomra hunyta le jóságos szemeit Pécsett a, régi római Sppi- ane-ban, Pannónia fővárosában. Ezüst hattyúvá alakult nemes lelke dszálilott az örökkévalóság kéki lő magaslatai felé; felejthetetlen emlékeket hagyva szülővárosában, melyet annyira.szeretett s.ahol a 300 éves Alma Mater lycaális kul túr ünnepélyein mindenkor megjelent, repeső lélekkel. Pa|- riárchális ősmagyar egyéniségével uj életet öntve a fiatalokba. Benne és magasra iveit pályájában városunk és a Helvét hitvallású egyház a kultúra törhetetlen balynokát vesztette el. Ö volt a legöregebb halasi diák; alapiiványos áldozatkészségével mindenkor a legszebb példát -nyújtva a győzedelmes szép ifjúság, a »Giovinez.za« uj táborának: követésre méltót a régi erényék és-puritán jellemek terén. Országosan elismert fáíbuzgalmi vezérférfiu volt; uj templomot émelt Magyarország legszebb városában Pécseit. Ott is temették el nagy részvéttel Pannónia virágos kertjében. m. k Újabb állások a halasi fiatalság elhelyezésére A város vezetősége átérezve azt a nehéz állapotot, melyet az elhelyezkedési lehetőségek hiánya a mai fiatalság körében ökot, míirít köztudomású, mindent elkövet, hogy ezen- az álöpótőn tőle fcelhatőleg javítson: Ez a cél -vezette a g*yái kornoki állások szervezésénél is s erre szolgáinak á landó szükségmunka-akciói is. Ennek a megértő támogatásnak ujább jelét adja most a város vezetősége, midőn — mint értesülünk — a közel jövőben két újabb végrehajtói állás megszervezését s annak" rögtöni betöltését tervezi. De ugyancsak szándékában várt a városi vezetőségnek — s ez irányban is kedvezően folynak a tárgyalások illetékes körökké'1 — hogy állandó iparos tanonciskola létesüljön Kiskunhalason, mellyel szintén két állástalan halasi fiú állandó alkalmaztatása válik lehetővé. Mivel mindezeknek az állásoknak a betöltésénél elsősorban csakis állástalan halasi fiatalein- b§rek jöhetnek számításba s. négy fiatal erő biztos elhelyezkedésére szolgálnak, a' legnagyobb örömmel üdvözölhetjük a. váró? vezetőségének ez újabb szociális megértésről tanúskodó tervezetét s reméljük, hogy azoknak rövid, időn belül való megvalósulása előtt nem lesz semmi akadály. 383 Hirdessen a „Halasi Hírlapiban
