Halasi Hirlap, 1933 (1. évfolyam, 1-34. szám)

1933-05-30 / 3. szám

Pünkösdi számunk már szombaton megjelenik

Kiskunhalas, 1933. május 30. kedd

___

I

. évfolyam 3. szám

Gazdasági Egyesület félhivatalos közlönye. Politikai\ gazdasági és társadalmi lap

ELŐFIZETÉSI ÁR:

Fél évre — — — — — 2 pengő 50 fillér

Negyed évre — — — — 1 „ 25 „

Vidékre fél évre — — — 3 „ 50 „

Felelős szerkesztő lapvezér:

MEDVECZKY KÁROLY

gazdasági főtanácsos

Szerkesztőség és kiadóhivatal: HURT KÖNYVKERESKEDÉS

(Városháza épület)

Ünnepi fogadalmak í

után I

i

Anyák napja, harangszentelés, ágenda, ballagás, tem.plo mszen te lés, konfirmáció, tandéri színjáték, hősök ünnepe: megannyi áldott pihentető és eszméltetö áilomás az élet poros országutján megfáradt ember számára. Ha a legutóbbi hetek fölemlitett mozzanataira visszagondolunk, úgy érezzük, hogy az ünnepeknek ez a változatos, gazdag sorozata nem maradhat nyomtalanul életünkben. Azok a fölemelő emlékek, amelyek egy- egy ünnep alkalmává! fölrajzottaík, azok az ünnepi érzések, amelyeknek balzsamos hullámai lelkünket elárasztották, azok a magasztos célok, amelyek mintegy varázsütésre megcsillantak előttünk s azok a szent elhatározások, amelyek telkünkben megfogantak: bizonyára tovább kísérnek bennünket, mint hűséges utitársak és megosztják velünk az élet utjának nehéz fáradalmaitAkik ellenségei az ünneplésnek, azok talán sohasem gondolták végig egy-egy ünnep jelentőségét még a saját életük szempontjából sem. Am, ha ezt nem tették, próbálják elképzelni a rohanó életet megállás nélkül a munka szakadatlan robotos ritmusát altató daliam nélkül s a hétköznapok egybefolyó sivár szürkeségét a vasárnapok ujjongó aranya és bíbora nélkül. Rá fognak jönni, hogy az ünnep nem az élet fényűzése, hanem valósággal az élet kenyere.

Még pedig elsősorban a dolgozóiknak van rá igazán szükségük. Azoknak, ak|ik, szellemi vagy testi munkában ítékozo'ják életüket övéik s a köz javára. A munkás életek, lobogó leikék pihenése és erőgyűjtése az ünnep. Dicső emlékek előhívása a kegyelet aranyfürdőjének segítségével a jelenbe felejtkezett (világ számára, fölemelő érzések elhatalmasodása a hétköznapi munka robotjába belefásult (telkieken, eszményi célok dicsfényének biztató ragyogása az anyagias vergődés uttalan, sötét szakiaidékai fölött s magasztos elhatározások zengő himnusza a tévelygő életek segé’.ykiáltásaínak sivár hangzavarában.

Ha csak egy kicsit is részesedtünk ezekben az ünnepi áldásokban, ha csak efgy kicsit is tudtunk emlékezni, nemesebben érezni, célokat kitűzni vagy komoly elhatározásokra jutni: akkor nem ünnepel tünk ihiába.

Ám a dolog lényege mégis csak az, hogy mindezekből mit ltudunk életünk állandó tényezőjévé tenni. Hogy ünnepek hangulatát meg tudjuk-e őrizni hétköznapjaink számára s a hangos szóval, vagy telkünk mélyén kimondott fogadalmakat tudjuk-e magán- és közéletünk szabályozóivá tenni.

Jövőnk — az egyeseké szintúgy, mint a (közé — ázon fordul meg, hogy mennyire tudunk hasonlatosak lenni (ahhoz az ünneplő gyermek- sereghez, amelyik az elmúlt hét folyamán számot vetett Vallásos kötelességeivel s azok teljesítésére vonatkozólag fogadalmait téve s hitében megerősödve készül nekivágni az élet zajló tengerének.

Vájjon mi felnőttek, kjknek hajója már vészek közt hányódik, tisztában vagyunk-e a saját ágendánkkal, kötetességeinkkd1? Tudjuk-e, mivel tartozunk hazánknak, egyházunknak, városunknak, családunknak, egymásnak és önmagunknak? Óh milyen eredményes lenne, ha valamennyien

vizsgálatot tartanánk teendőink, kötelességeink, ágendáink elhanyagolt területén!

Az ünnepek jótékony hangulatában vegyük hát számba ismételten magán- és közétetszabta kö- tdességeinket s újítsuk meg naponta azok teljesítésére .irányuló fogadalmainkat. Az ünnepi érzések hangulata és fogadalmaink tudata kísérjen bennünket az élet utjain, hogy egymást és magunkat erősítve a ránk váró küzdelmekre Istentől is erősítést remélhessünk.

Hősi halottak és rokkant hősök

napja Halason

Esőre1 álló reggel köszöntötte május utolsó vasárnapján Halas város ünnepelni aikaró közönségét. Már-már úgy volt, hogy csak szivben- lélekben kel ünnepelni és nem lehet a köteles külső tiszteletadást megadni a hősi halottaknak és rokkant hősöknek. Lassankint azonban eltűntek a fellegek és fényes, derűs napsütésben megkezdődött, az egész napos ünneplés.

Délelőtt a templomokban volt hivatalos istentisztelet a rokkantak, hatóságok és iskolák részvéteiével. <

Délután olyan volt a város, mint a nyüzsgő hangyaboly. Mindenfelől egyféié irányult a mozgó tömeg- A Hősök szobra volt a célja mindenkinek. Legelőször a katonaság jelent meg és állott feil a szobor előtt és mögött. Azután jöttek a leventék, az iskolák, a hatóságok, egyházak, egyesületek s legutoljára vonult fél a rokkantak százada Farkas Sándor dr. ny. bírósági ale’nök vezetésével. Láttukra az ünneplők szemé köny- nyes lett. A szivekből kiáradó szeretet tiszteletteljes hódolat tál vette körül' a vak, csonka, béna hősöket, akik szerényen, de a 16 év előtti tüzes, hazaszerető létekkel állták körül1 halott baj- társaik emlékére emelt emlékművet.

Hangos »Imához« vezényszó után a Városi Dalkör a reményeket keltő Magyar Hiszekegyet énekelte el. Maj'd dr. Gusztos Károly városi tanácsnok állt a szobor elé és elmondta a hősi halottak himnuszát. Többek között ezeket mondta: A magyar ember mindig példaképe volt a H®-e- ilességteljesitésnek. A hazája iránt méginkább fokozódott ez. Mindenkor készen állott arra, hogy hazájáért életét áldozza. De nemcsak a haza szent földjén állt őrt a magyar, hanem, mint a világháború is beigazolta, az ország határain túl is kész volt a vérét ontani, mert a haza érdeke úgy kívánta. Halas hősei is kivették részüket a szent kötelességteljesitésből, mert ezer hősi habijának emlékezetét üljük ma.

A beszéd végén fogadalmat tett, hogy a késői utódok méltók tesznek a hős elődökhöz és a szobor talpazatára helyezte a város koszorúját.

Az Iparos Dalkar éneke és a Levente zenekar zeneszáma után a katonaság a jövő hőseinek koszorúját helyezte el az állomásparancsnok e szavakkal: Áldozatotok ne legyen hiábavaló.

A hősi halottak ünneplése után a rokkant hősök dicsőségét méltatta dr. Fekete Imre polgármester a következő beszéddel:

— Ünneplő Közönség! Halasi Rokkant Katonák!

Százezrek ajkáról szól ma az ének talán épp ebben az órában és ez a százezres fohász szál1, föl, megtölti az eget egész az ür zsámolyáig, majd megerősödve hömpölyög vissza, végigsuhan diadalmasan az alföldi rónán, megjelenik Erdély véráztatta földjén, a Kárpátok alján és hófödte tetején. Végig csókolja az

uzsoki szőröst & megy tovább Volhinia földjére, Gor- lice, Limanova, az olasz harctérre, a szerb frontra és mindenüvé, hol magyar fiú járt, hol magyar katönja lába alatt dübörgött a föld, hol magyar katona vére csordult ki. És erre a szent látogatásra megmozdul! a fü, isi z avarból sóhajok szállnak, a virágok pirosabbra festik ruhájukat, magyar katonák kiomloüt vé:© adja hozzá az anyagot.

— A mai napon az élők emlékeznek a hősi, halottjaikról, a mai napon a halott hősök; küldetlek üzenetet p.z élő hősöknek, nektek, halasi hadirokkantaik! A Ti érdemetek hadirokkantak mindenben azonos és közös az elesett hősökkel. Ti épp oly bátran, épp o'y áldozatos készséggel alfátok a harcot a hazáért, minit áztok, akiknek jelte'en sírja szétszórva a világ minden sarkán hirdeti a magyar katona örök dicsőségét. A Ti véretek épp ugy hullott, mint az elesetteké — — — — —

Az idegek kiegyensúlyozott rendszere goko- toknáli nem jő vissza soha. Csonkán, béna tsstíe', járjátok az élet útjait. És mégis ezekben a rokkant testekben, hősi léitek lakik, me'yet a háborús megpróbáJtatások csak megacéloztak. A Ti telketekben halasi rokkantak, egy nemzet lelke van mélyebben bele vésve, mint a márvány táblába az arany belük. És ez a lélek arról tesz tanúságot, hogy ezt a nemzetet nem a füt-fát ígérő politikusok, hanem az önzetlen, vérüket hullató tiz- és százezernyi névtelen hősök tartották fenn és mentették át századokról-százaidokra, A Ti telketeknek a hite volt az a csodálatos erő, mely ezer év óta minidig megújult, mindig kivirágzott. Ez a hit egyformán llobogva égett a kálvinista csilláig tövében, mint a kereszt alatt és minden más hiten tevő magyarban, aki ott vollt köztelek. Ti háborút járt hadirokkantaik, ezer esztendő óta Ti voltatok a gyermekek mesemondói. A Ti szavaitoktól ltett csillogóbb a szem és áztok nyomán formálódtak át a gyermeki telkek, a hazáért mindent fieliáílldo;- zóvá. Elődeitek nyomán ezer esztendő óta így szállt nemzedékröl-nemzedékre a hazáért való hősi kiállás készsége. A harci sip szava nem neműit el soha, a tárogató hangja Rákócit és Kossuthot siratva, 1914-ben Titeket is vitt előre!

— így szállt apáról fiúra ez az érzés, ez a gondolat és jaj volna a nemzetnek, ha a Ti példátok nem lelkesítene, ha a Ti] véretek hullása hiába lett vo'na, ha] az utánatok jövők lte'jkét nem hatná ált az a szent tűz, mely Titeket áthatott. Hiszen mondhatják, hogy hiába volt nagy harcotok, mégis; elveszett az ország kétharmada. Az ilyen kishitüeknek azt kell mondani, hogy a haza földjéből addig nem veszett el egy talpaCíattnyi sem, mig fiai telikéből a haza iránti áldozatos készség ki nem hull. Addig ideiglenesen taposhatják idegenek a magyar végeket, de az övék nem marad sohla, mert a Ti példátok, a Ti; hitetek, a Ti telketek megihtetik a magyar jövőt és abból megszületik a magyar feltámaEgyes szám ára 10 fillér.