Halasi Hirlap, 1933 (1. évfolyam, 1-34. szám)
1933-09-19 / 19. szám
Kiskunhalas, 1933. szeptember 19, kedd 1. évfolyam, 19. szim A Gazdasági Egyesület félhivatalos közlönye. Politikai, gazdasági és társadalmi lap ELŐFIZETÉSI ÁR: Pél évre — — — — — 2 peng« 50 fillér Negyed évre — — — — 1 „ 25 „ Vidékre fél évre — — — 3 „ 50 Felelős szerkesztő lapvezér: MEDVECZKY KÁROLY gazdasági főtanácsos Szerkesztőség és kiadóhivatal: HURT KÖNYVKERESKEDÉS (Városháza épület) Kiállítás előtt Régen rájött az emberiség arra, hogy a tanítás és a tanulás sokkal eredményesebb, ha a gyorsan elhangzó szavak helyett egyszerűen a Bzem elé állítjuk azt, amit meg akarunk érteni. A sokszor csak félig értett szavak elrepülnek, ellenben a hosszasan megszemlélt dolgok képe sokáig emlékezetünkbe vésődik, s gondolkodásunknak továbbra is segítőtársa marad. Ennek az el- j vitathatatlan igazságnak az ismerete teremtette j meg a kiállítást is, a modem, életnek ezt a nagy szemléltető oktatását, melynek óriási fontosságát nem kisebb ember hirdette nálunk Magyarországon először, mint Kossuth Lajos. Úgyhogy azt mondhatjuk, hogy Kossuth szellemében cselekszik Medveczky Károly m. kir. gazdasági főtanácsos és az a serény gárda, mely háta mögött áll, midőn Halason egy nagyszabású ipari és mezőgazdasági kiállítást rendez. Hogy mit jelent e kiállítás városunk jó hírneve számára az idegenek szemében, hogy menynyire járul hozzá városunk tekintélyének az emeléséhez, arról szinte fölösleges szólnunk. Számunkra ennél a kifelé ható erőnél fontosabb befelé ható ereje. Mert az előkészületekből ítélve ez a kiállítás olyan nagy horderejű tanulságokat tár elénk, melyeket nem utána, de már előtte le keli szögeznünk, hogy mindenki rögtön ezt keresse és lássa meg benne. A halasi kiállítás a halasi ipar és kereskedelem, valamint a halasi mezőgazdaság kereszt- metszetét fogja nyújtani, hogy így egy pillanatra áttekinthessük azt, amit máskülönben fáradságosan vagy sehogysem tudnánk meglátni. Meg fogjuk látni, mert meg kell itt látnunk, hogy iparosaink és kereskedőink szorgalma, mun- j kája lehetővé teszi ma számunkra, hogy legkénye- j sebb igényeinket is kielégíthetjük és hogy nem | mindig indokolt más, nagyobb városok felkere- ! sése. Ezt ma már csak .akkor tehetjük, ha nem j ismerjük azt a nagy választékot és azt a lelkiis- ! meretesen kidolgozott, megbízható árut, melyet j iparosaink és kereskedőink gazdag raktárai nyuj- - tanak. E kiállítás után ez a jelszó: Pártoljuk a honi ipart! Még fontosabb tanulságot tartogat ez impozáns kiállítás mezőgazdasági életünk számára. A sokszor elhangzott tanító szavak után szeme elé is akarja állítani a halasi termelőnek, gazdának azt a valóságot, amit nem igen akarnak elhinni, hogy a sokat vádolt halasi homokban és szikes legelőben nagy őserő, kincs van, mely kissé gondosabb, körültekintőbb kezelés mellett remek gyümölcsöt s nemes állatpé'dányokat nevel gondozójának. Ez pedig fontos és életrevaló tanulság, mert ha a mai nehéz válságban kissé nyitottabb szemmel nézünk szét, azt látjuk, hogy a mai viszonyok között a mezőgazdaság e két, Halason még meglehetősen elhanyagolt ágának: a gyümölcstermelésnek és az állattenyésztésnek van még mindig jövedelmező hozama. De ezzel kapcsolatban mindjárt a halasi gazda elé tár egy másik, szintén sokat hangoztatott, de nálunk még mindig kevéssé szívlelt tanulságot is. Azt, hogy a mai válságban nem a mennyiségi, hanem a minőségi termeléssel boldogulhat. Meg fogja győzni a halasi gazdát arról, hogyha nem kel el jó áron gyümölcse és jószága s nem jövedelmez a velük való foglalkozás, annak csak az lehet az oka, hogy hitvány, silány minőségű fajtákat tart, hiszen a szép gyümölcsért, a nemes állatért ma is szép összeget kaphat, s ezeknek nevelése pedig itt sem lehetetlen. Kell hát, hogy felfigyeljen minden halasi gazdaember, törpebirtokos és termelő e kiállításra s kell, hogy szétnézzen majd annak idején abban Ta nagyszerű világban, ami itt elébe fog tárulni! Nemi szabad egy ilyen nagy horderejű életmegnyilvá-J nulásnak a halasi közönyben elhomályosulni, hanem érezze át fontosságát minden halasi polgár» s járjon belé szorgalommal, aki teheti, tanítani,, aki nem, legalább tanulni! S. J. ■ ■ srsrim Teljes zűrzavar é$ bizonytalanság a külpolitikában Akik gyökeres változást és gyors kibontakozást vártak a néhány hónlappal ezelőtt megindult külpolitikai tárgyalásoktól, azok egyre lankadó reménységgel figyelik, vagy már nem is figyelik a nemzetközi eseményeket. Mussolini kezdeményező lendülete nem járt azzal a várva-várt eredménnyel, hogy végre valahára (kiemelte volna ezt a sülyedő világot a politikai és gazdasági válság mocsarából. A négyhatalmi szerződés mindössze talán a lappangó és már-már kitöréssel fenyegető háborús veszély elhárítására volt jó, de még semmit sem tett idáig a nemzetek igazi békéjének megalapozására. A londoni gazdasági világértekezlet csődjét csak a leszerelési konferencia tökéletes kudarca múlta felit’: hogy a, népszövetség kétségbeejtő tehetőül- fenségéről ne is szóljunk. Minden jel azt mutatja, hogy a népek testvéri közeledésének, kiengesztelődésének és összefogásának lelki föltéíe’ei még hiányoznak s egy mindent jóvátevö, nagyszabású nemzetközi akciónak még homályos körvonalai sem mutatkoznak. Ám azért korántsem állt be szélcsend az európai politika zavaros vizein; mindössze kisebb méretű, részleges akciók váltják fel a meghiúsult nagyszabású elgondolásokat. Olasz — orosz — francia megegyezés Ez egyike azoknak a regionális szerződéseknek, amelyek hova-íovább fefsmerhe tetten összevisszaságba Szövik a nemzetközi kapcsoltatok szá’ait. Ma már annyi barátsági és meg nem támadási szerződés jött létre Szomszédos és távoli nemzetek közt, hogy ember legyen, aki kiismeri magát köztük. Mi csak azt látjuk, hogy a politikában a legnagyobb képtelenségek is testet öltenek, ha az érdekek úgy kívánják. Mert vájjon tudtunk volna-e még csak elgondolni is, nem jis olyan régen nagyobb képtelenséget, mint az oltasz fasizmusban diadalmaskodó túlzó nacionalizmus kézfogását a nemzet tagiadó orosz szovjettel, avagy a nyárspolgári demokrácia gőgös nemzőiének, Franc-feországnak ölelkezését a magántulajdon romjain épült kommunizmussal? De úgy látszik, hogy a politikában a tűz és víz nem e'enségei egymásnak s a legsúlyosabb, világnézeti elentétek sem számítanak az anyagi természetű, érdekazonossággal szemben. A két vezető európai nagyhatalom közeedése a szovjethez mindenéseitre azí mutatja, hogy Oroszország ismét súlyos fényezője kezd lenni a világpolitikának. .' A német — ‘‘osztrák viszony Az európai politikát triásik és talán legfontosabb részletkérdése'b hitleri N^netobszág és Ausztria egymáshoz való viszonya. Az kétségtelen, hiogy a nagynémet gondolat nem fog megállni a mesterséges országhatároknál, hanem e'őbb-utóbb hatalmába ejti asz. egész németséget. Hogy ennek a feji öntudaton ébredt németségnek egy része Ausztriában, másik része Csehországban él, az nem 'lehet akadálya a telki, majd azon keresztül a politikai egység kialakulásának. Hiába szeretnek mi magunk is ezt1 al komoly (kérdést, a saját érdekeink szemüvegén át nézve, kikapcso’ni a lehetőségek sorából; hiába tölit el bennünket jogbs félelemmel a majdan határainkig terjedő német tenger fenyegető közelségének gondolata: Németország : éfsi Ausztria egyesülésével1 minden, valószínűség szerinti Számolnunk kéül. Azok a pénzügyi injekciók, amelyekkel Franciaország mesterségesen tá’áCpja az egyébként sorvadásra kárhoztatott Ausztriát, valamint az az erkölcsi támogatás, amelyben Mussolini részesíti Doil- fuss törekvéseit „mind kevésnek fognak bizonyulni a 80 milliós németség ösztönös vágyából fakadó etetni, erővel szemben. Idegen pénzzel és ,hatalmi szávai mem lehet ernémitani ai vér szavát s ezért majdnem bizonyos, hogy az önálló Ausztriai papjai, vagy hónapja» meg vannak Számlálva. , < < < j f A magyar külügyminiszter Parisban Ha ia német-osztrák viszony fenyegető lehetőségeire gondolunk, akkor cseppet sem csodálkozhatunk azon a szokatlan szívélyességen, amelyet a francia, hivatalos körök a magyar nemzet képviseletében, hozzájuk érkező Kánya Kálmán, külügyminisztert foga|dr ták. Mert bármennyire könyörtelen és Jtögyatljan őre is Franciaország a trianoni börtönnek, mindjárt hajlandó Bilincseinken tágítani, mihelyt á saját, féltett biztonsága úgy kívánja. Most pedig nyilván ez ja. helyzet. Hiszen a francia diplomácia mindenkinél; tisztábban látja az Anschluss tehetőségét és vészéi elmét s így, egész természetes, hogy szívesen közeledik azokhoz:, akikre szintén, veszélyek tehet a német ejgység kialakulása. Ennek a veszedelmes politikai, helyzetnek: köszönhetjük mi a kezdődő francia érdeklődést’. Tudvalevő do’og, hogy .minden, ország többé-keVésbé «fensége a szomszédjának és, természeitesi szövetsége-e a szomszédja túlsó szomszédjánlak. Éppeh ezért az is valószínű, hogy a párisi'tárgyalások nem csapán gazdasági kérdések körül forognak, hanem politikai jelentőséggel is bírnak. Franciaország ma már kénytelen belátni, hogy az ujj formában, fenyegető német erővel szemben neki is fokoznia keil a kisantaní megbíz-
