Halasi Hirlap, 1933 (1. évfolyam, 1-34. szám)

1933-05-15 / 1. szám

2. oldal HALASI HÍRLAP Május 15. Kié lesz a Halasi Hírlap? nyaknak a nyújtása, amelyeket a legkisebb falu lakossága is élvezhet. E tekintetben Halas város vezetősége talán egyedülálló az országban, hiszen minden évben elvégzi a belügyi rendelet által előirt tanyabe]'ár ást, arainak folytán megismeri a bajokat s igy - sokkal könnyebben van módjában azokon segíteni. Ennek a hatalmas nagy határnak a gazdasági irányítását is minden eszközzel és módon meg kell* indítani. Vagy a gazdasági egyesületnek kell szert tenni minden áron olyan képzelt szakgaz- diaititkárra, aki az adminisztráció mellett a tanyá­kat is állandóan látogatja és segítségére van a gazdáknak a termelésben és támogatja őket az értékesítés terén is, vagy gazdasági feliigyelő- ségi székhelyit kell Hálásnak biztosítani, vagy egy gazdasági középiskolát, vagy más valami olyant, amely e nagy, fejlődő és erős gazdaváros mezőgazda lakosságának a szakirányú oktatását és boldogulását szolgálja. E tekintetben különö­sen az állattenyésztés fejlesztését tartom1 fontos­nak, mert ezen a réven lehet trágyatermeléshez jutni, amely a talajerő fenntartásának első fel­tételle. A közlekedés kérdése is fontos. Olyan vasúti politikát kell Halas irányában kifejleszteni, hogy Kiskunba las vonzási 'ereje minél nagyobb terü­letre terjedjen ki és szolgálja az itteni piaci, ke­reskedelmi és forgalmi szempontokat. Ugyanez áll az úthálózat további kiépítésére is, amelyre vonatkozólag a kormányzatnak a jövöbety igen nalgyszabásu programmja vár megvalósításra. Csak igy lehet keresztülvinni, hogy a, környék be- szerveztessék és Halas, mint fővonal mellett fekvő és jelenleg is jelentős piaci és kereskedelmi köz­pont további fejlődése biztosittassék. Mielőbb létesíteni kell idegenforgalmi irodát és a városi képviselőtestületből idegenforgalmi bizottságot és a budapesti idegenforgalmon ke­resztül bele kell kapcsolódni a külföldnek Ma­gyarországra jövő idegenforgalmába, de ezt úgy meg kell szervezni, hogy megfelelő látványossá­got találjon itt az idegen s ezért egész tervszerű programra dolgozandó ki. Ennek előfeltétele az ország sajtójának állandó tájékoztatása, amelynek kapcsán mielőbb egy több nyelvű ismertető ké­szülendő Kiskunhalasról. A Távirati Irodától ki- rendeltséget kell kérni Halasra, amely minden- képen alkalmas volna az országos sajtó érdek- lődtséének állandó ébrentartására. Kiskunhalas fejlődésének legfontosabb szálai a halasi homokban vannak adva. E homok ara­nyat terem nekünk a gyümölcsben, a szőlőben, a baromfiban és sok más egyébben s ebben a homokban céltudatos és tervszerű munkával már ma is kitermelődött a világhírre szert tett halasi csipke és a Kiefer körte. Ebben az irányban kell továbbfolytatni a munkát és akkor Kiskunhalas fejlődésének az útjait leraktuk, amelyen előre­menni minden halasi polgárnak olyan kötelessége, mintha rajta fordulna meg a város jövendője. Mi lesz a tanyai iskolák vizsgáival ? Amilyen nagy örömmel fogadta a tanya népe a MANSz. közbenjárását az iskolaév megrövidíté­sének érdiekében, épen oly nagy meglepődéssel és megdöbbenéssel olvasta a kultuszminiszter ren­deletét, amely az iskolák vizsgáit csak júniusi vé­gére engedélyezi. A tanya népe nem tudja elhinni, hogy ez a rendelet a pusztai iskolákra is vonatkozik. Hi­szen mindenki tudja, hogy már akkor is, mikor még hírét sem hallottuk a gazdasági válságnak, alig várta a tanyai ember, hogy ipa, lánya levizs­gázzon és részt vehessen a gazdasági munkában. Eddig mindig befejeződött a tanév május végén, junius elején. Miért kellett épen most 'ki­tolni a vizsgák idejét junius végére, mikor any- nyina leszegényedett a tanya népe, hogy cselédet nem tud fogadni s cseléd helyett családjai végzik a munkát? A tanya népe szorongva vár újabb intézke­dést a tanyai vizsgák idejének megállapítására. Műsoros táacestély a Ref. Körben Piros Pünkösd Vasárnapján este a Reformá­tus Önképzőkörben szép .és gazdag műsorral egy­bekötött táncestély lesz, melynek sikere érdeké­ben Sáfrik Kálmán és Kovács József rendezők fáradoznak. A részletes műsort később közöljük. Ez a kérdés merült fel sok helyen, amikor híre ment, hogy a régóta várt második halasi újság végre napvilágot lát. Abban jóformán mindenki egyetértett, hogy szükség van rá. Mégis most, a megvalósulás küszöbén, igen sokan kérdezgették vagy találgatták, hogy vajjön melyik társadalmi osztálynak készül, kiknek az érdekeit fogja szol­gálni, vagy kiknek a kedvét fogja keresni. Különösen két irányban folytak találgatások és hallatszottak föltevések. Valamelyik tanyai gazdálkodó azt hallotta, hogy az uj lap az »uraknak készül.« így aztán, bármennyire örülne is a Halasi Hírlap megjele­nésének, Örömét megzavarja az alaptálán félté­kenység érzése. Bántja az a hiedelem, hogy a második halasi újsággal megint csak magukról gondoskodnak az urak. Az aggodalmaskodó tanyai magyar kellő fel­világosításban részesült. Persze azt nem tudni, hogy a kapott felvilágosítás mennyire nyugtatta még. A másik előzetes kifogás pedig csodálatos­képpen úri emberek részéről hangzott el, akik úgy sejtették, hogy a megjelenni készülő újság egyedül csak a gazdálkodók érdekeit akarja szol­gálni. Ez a föltevés már magában véve is mu­A nemzetközi vásár nyüzsgő forgatagában mindenkit megállít legalább egy-két pillanatra, so­kakat pedig valósággal megigéz leheletszerű fi­nomságával az a csoda, amely »halasi csipke« néven városunk dicsőségét hirdeti az idegenek százezreinek. Aki először látja a halasi csipkét, az meg­csodálja és nem tudja elfelejteni. Aki többször szemlélheti, annak csodálkozása szeretetté mélyül. Mert nemcsak első tekintetre, hanem figyelmes szemlélés után is úgy érezzük, mintha valóban csodával állanánk szemben. A művészet és munka frigyéből teremtő magyar tehetség finom cso­dájával. Ez a dicséret nem tőlünk származik. Mi csak boldog büszkeséggel ismételjük az elfogulatlan ide­genek megállapítását a mi csipkénkről. Jól esik hallanunk és olvasnunk itt is, ott is arról az ipar­művészeti remekről, amely városunkból kiindulva immár nem csak Halasnak, hanem a magyar név­nek is — dicsőségére szolgál. A halasi csipke hírnevét és azt szolgáló ja­nuári halasi rádióközvetítés nagy sikerét és az annak nyomán kelt nagy érdeklődést mi sem bi­Városunkban az iskolánkivüli népművelés az idei esztendővel olyan szép eredményeket mu tathat fel, hogy a vármegye vezetőségének figyel» mét is felkeltette. Erdélyi Loránd, vármegyénk népszerű alispánja, ki az iskolánkivüli népműve­lés leglelkesebb apostola, Ígéretet tett, hogy a junius hóban tartandó népművelési napon sze« mélyesen is résztvesz. Ezügyben a polgármester a legutóbbi megye» gyűlésen személyesen tárgyalt az alispán úrral és □□□□□□□□□□□□□□□□□a | FONOTT B0GSK0R0K, § a weekend cipők, szandálok ős topinkák g q legolcsóbban kaphatók: q §KUN BENŐI □ DIVATÁRUHÁZÁBAN □ □ (a ref. tempi, szemb.) a □□□□□□□□□□□□□□□□□a tatja, hogy miennyire alaptesten a fönt említett, gazdálkodó aggodalom. De épp oly alaptalan az az utóbbi jövendő lés is, amely szerint egy tisztán mezőgazdasági lappal lesz dolgunk. Az igazság pontosan a két véglet közt van A Halasi Hirlap nem akar sem csupán a föld népéé, sem kizárólag az uraké lenni. Hát iákkor kié lesz? — kérdezik újból a ké telkiedők. A felelet nagyon egyszerű: a gazdáké is, meg az uraiké is. De nem is csiak az övéké, hanem az iparosoké, kereskedőké, valamint a munkásoké is. Egyszóval mindenkié, aki e város­ban s e városért él és munkálkodik. Kitűnik ez a Halasi Hirlap közzétett prog­ramra]' á'ből, de be fog igazolódni követendő irá­nyában is. Azzal mindnyájunknak tisztában keli lennünk hogy a széttagolódás veszedelmes fényűzését < mai világban nem engedhet meg magának e vá ros társadalma. Csak egymást megbecsülve, együ* mehetünk valamire. Ennek az elengedhetetlenm szükséges társadalmi összefogásnak a szerve óhaj: lenni iá Halasi Hirlap. Az eredmény persze nem csak tőlünk függ, hanem a közönség megértő támogatásától is. G— —ír. zonyitja lobban, mint a kővetkező levél, amit Gyula diák, a rádió igazgatója irt a mai napon a pol­gármesternek: »Igen tisztelt Polgármester Uram! A halasi közvetítés nyomán még mindig ka­punk érdeklődő leveleket a halasi csipkéről. Valamelyik délelőtti felolvasásban 10—15 per­ces tájékoztatót szeretnék adatni junius második hete műsorában a halasi csipkéről, hogy ezzel propagandát fejtsünk ki. Arra kérem, szíveskedjék valamely ottani szak­értővel négy ritkán gépelt oldalnyi ismertetést Íratni, amely felölelné a halasi csipke keletke­zését, készités-módját s azokat a kézimunka ala­kokat (teritők, alátétek, stb.) amelyben felhasz­nálhatók. Az ismertetésért — propaganda lévén — díja­zást adni nem tudunk, de hiszen a szándék any- nyira közérdekű és hasznos, hogy azt hi szem örömmel vállalkozik rá az, akit Polgárin« tér Uram erre felkér. Őszinte tisztelettel' köszönti Somogyváry Gyula., [ junius 18-ikában állapították meg azt a nap amikor a város megrendezi ezen nagyszabá ünnepséget. Alispán uron kívül megígérte lejövetelé! Preszly Elemér főispán ur is, de képviseltetni fog* ja magát a kultuszminisztérium és a fővárosi sajtó is. Dr. Fekete Imre polgármester megkereste a MÁV igazgatóságát, hogy erre a napra — tekin­tettel a nagyszabásúnak Ígérkező ünnepségre, — filléres vonatot is indítson, melynek sikerére min» den remény meg van. Az ünnepély keretében a felsőszállási és fü­zesi gazdaifjuság is szerepelni fog a szabad szin* pádon. Ekkor kerülnek először bemutatásra májusa fa alatt a Nagy Czirok László gyűjtésében felt' kiskun táncok közül a „halasi kunverbunkos“ „Dobozi csárdás“ néven ismert egyik legsze régi magyar táncunk s több lakodalmi és tré tánc. E régi népies kiskuntáncok lejtésében mi egy 80 személy vesz részt, kik a táncok bemu. tására már hetek óta készülnek. A táncok őrs gos sikerén Béres Erzsiké és Fűzik Katinka c táncmüvésznőink hjzgjlkodnak. Hirdessen «Halasi HirJapbai ■ .............—-iir-'z. .. ■ =■ — A Halasi Csipke diadala Népművelési nap Kiskunhalason

Next

/
Oldalképek
Tartalom