Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1932 (32. évfolyam, 1-105. szám)

1932-10-05 / 80. szám

6 oldal Kiskunhalas Helyi Értesítője október 5 nem akarja elhagyni a pályát. 5 percig szünetel a játék. A rendezőség alig tud rendet teremteni. Ütemes hülyézés ki­séri a bjró minden ténykedését. A 38. percben a biró Savillert is kiállítja. Újabb hülyézés és újabb pauza. Közben Holló a korner vonaltól bead, Ujváry a hálóba öklöz. 2:0. A KAC nem tör már a kapura, csak áll és igyekszik kitérni az összecsapások elől. A közönség háborgása és szitkai mellett fejeződik be a mérkőzés. A já­tékról, a játékosok teljesítményéről alig lehet tárgyilagos kritikát mondani. A KAC játékosai csak testi épségükre gondolhattak ezen a »bikaviadalon.« A védelem és a halfsor igy is megmutatta kiváltságos képességeit. Csak egy lövést kapott Kulcsár, ez pedig a védők mun­káját dicséri. A csatársort Szinte meg­oldhatatlan feladat elé állította a ven­déglátó csapat szabálytalanul játszó vé­delme. A mezőny legjobb embere Róth volt a JTE-ből, mellette Ha'da, Polák és Borbély érdemelnek dicséretet jó já­tékukért. A biró? Talán el kellene hallgatni, de a sport miatt, a magyar vidéki labdarugó sport miatt meg kell monda­nunk, hogy a Szeifferthez hasonló já­tékerők teszik tönkre ezt a népszerű és nagy tömegeket megmozgató sport­ágat. A mérkőzés elfajulásáért egyedül ö birót tesszük felelőssé. Erély nél­kül, hozzá nem értéssel, ingadozással, a legelemibb szabályok ismerete nélkül nem szabad vállalkozni mérkőzés le­vezetésére. Dr. B. A. * KFC — BSE 2:1 (1:1). Biró: Maross. Kalocsa. Bácska — BTSE 1:0 (0:0)* Biró: Os- vaild. Közgazdaság — Tíz millió pengő értékű ba­romfit és tojást szállítottunk Angliá­ba pamutáru ellenében a most meg­kötött árucsere-egyezmény értelmé­ben. Halasi gabonaárak Október 4. Búza 72 gr*os 10’—, rozs 5'80 P. boletta nélkül. Ferencvárosi sertésvásár. Árak könnyű sertés 70—100, közepes 96—112, nehéz 114—116 fillér. Irányzat lanyha. Anyakönyvi hirek — Szeptember 25. — október 2. — SZÜLETTEK: Kolompár Arankának Jolán nevű leá­nya. Szabó András és Kováts Eszternek Ekzter nevű 'leányuk. Vőneki István és Bitié Viktóriának Piroska nevű 'leányuk. Sztamik Károly és Urfi Etelkának Zsófia nevű leányuk. Paprika Benő és Gyenizs© Eszternek Benő ni évii fiuk. Péter Szabó Ferenc és Mészáros Juliannának Benő nevű fiuk. Szabó Benedlek és Maklai Margitnak Ibolya nevű’ leányuk. Kocsis István és Nagy Veronikának Sándor nevű fiuk. Karai János és Ad ám Máriá­nak Benő nevű fiuk. Tanács Sándor és Kisistók Erzsébetnek Imre nevű fiuk. Ternyák T. Lajos és Lódri Baíbg Bor­bálának Piroska nevű leányuk. Bangó Lajos és Banga Zsófiának Zsófia nevű leányuk. Hegedűs János és BereczM Etelkának Mária nevű leányuk. Albrecht Ferenic és Pintér Erzsébetnek János nevű fiuk. Csömör József és Bodor Pi­roskának Mihály nevű fiuk. Födi Antal és Ternyák Eszternek Ilona nevű leá­nyuk,. Rácz István és Isaszegi Viktóriá­nak Dezső nevű fiuk. Martonosi Julián- nának Mihály nevű fia. Dohonyi Kata- linnlak József nevű fia. Maksa Annának Éva nevű leánya. Riafaí János és Rabi Etddának Katalin nevű leányuk. Gazdag Antal és Zsákos Szőke Erzsébetnek Erzsébet nevű leányuk. MEGHALTAK: Kolompár József 5 hónapos. Resztig Ferencné RoZinkia Juliánná 73 éves. Hu­ber Попа Anna 2 hólapo-s. Kaczur Esz­ter 10 éves. özv. Matkó Ferencné Fi­gura Juliánná 85 éves. Dr. Farkas Lász- lóné Molnár Margit 36 éves. Kolompár Jolán 4 napos. Segfried József né Linka Emília 36 éves. Tanács Imre 8 napos. Ternyák F. Piroska 1 napos. Tóth Ist­ván 1 hónapos. Kolompár Gergely 65 éves. özv. Gugona Istvánná Czviklik Tek’a 88 éves. KIHIRDETETT JEGYESEK: Majisai Imre Péter Eszterrel. Seges­vári János Kollár Irén Piroskával. Be- rqczki Sándor Holló Margittal. Fekete Mihály Váczi Máriával. Nagy ■ Kálmán Komlós Krisztinával. Sörfőző János já- noshalmai lakos Segesvári Zsuzsánná- val. Németh Ferenc pestszentlőrinci la­kos Kovács Ilonával. Rapcsik János Gusztonyi Ju'iánna jánoshalmai lakos­sal, HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Belényi Mihály Hegyi Jolán Julián- nával. Fehér János Dudás Erzsébettel. Felelős szerkesztő és kiadó: PRAGER JANOS rp A lÜZBRIGÁD REGENY IRTA: ZENTA1 FERENC Folytatás 1 27 — Hejh, ezek az átkozott gazemberek! — káromkodta el magát Kumani. — No most aztán alighanem csapdába ke­rültünk. — Ne félj! — suttogta Medárd. — Ravasz róka építette ezt a barlangot s Így hát vo!t neki annyi esze, hogy vész­kijáratról is gondoskodjon. — No akkor meneküljünk, mert ezek a veszett kópék mindjárt ránk rohan­nak! — sürgetődzött Kumani. Medárd elérkezettnek látta a pillana­tot, hogy mielőbb túl legyen az elfogatás veszélyén. Megragadta Kumani kabátját s magá­val vonszolta a sötét üreg mélyére. Ott azítán kiásta egy bizonyos helyen a falat s néhány ásó csapás után újabb üreg nyílott meg előttük. Inkább folyo- sószerü keskeny csatornának tűnt Ku­mani előtt az üreg, olyasfélének, mint aminöt viz’evezető fedett csatornának szoktak építeni. — No, pajtás, itt a menekülés útja! Bújj be hamar és kússz élőre, mint a vakondok — kuncogott hamiskásan Me­dárd testvér. Kumani kétszer sem kérette magát. Nagyon melegnek érezte már lába alatt a talajt, kiváltképpen akkor, amikor csi­korogni érezte feje felett a vasajtót. Amilyen gyorsan csak lehetett, bebújt a csatornába. Levegő bizony nem sok volt a szűk üregben s ami volt is, ször­nyen dohos volt. De mit törődött ezzel Kumani. Mászott négykézláb, kúszott hasoncsuszva, úgy, ahogy lehetett. Vagy félóráig tartott a földalatti vias- kodás. Ekkor aztán megszűnt a folyosó. Kumani hasztalan igyekezett tovább jut­ni, nem lehetett. Medárd, aki közvetlenül mögötte kú­szott, ráförmedt Kumanira, hogy leg­feljebb tiz centiméter vastag fal áll előtte, azt pedig tenyerével is kényel­mesen kinyomhatja. És valóban: Kumani első ökölcsapása alatt lehullt az akadály s friss levegő, meg napfény áramlott a fuldokló tü­dőkbe, Kumani szivét a szabadulás boldogító érzéte töltötte el. Am azért nem nagyon sietett kiugrani a förtelmes üregből s úgy tett, mint a vakondok: előbb alaposan körülszimatolt. Lapulva, percekig kémlelődve tanul­mányozta a terepet a két ember. De sehol semmi. Egyetlen gyanús zö­rej sem ütődött fülükbe s hire-hamva sem volt élőlénynek. — Gyerünk, testvér! — rántotta meg Medárd Kumani kabátját. > — De óvatosan ám! — pisszegett Kumani. — Óvatosan és minél, gyorsabban — idegeskedett Medárd. ; Nekilódultak hát. Amennyire csak tü­dejük bírta, rohantak ©szak felé, .min­dig csak észak felé a kukoricásban. Bizony nagy szükség is volt a hatá­rozottságra, mert mögöttük már felhar­sant az üldözők lármája, sőt néhány revolvergolyó is elsüvitett a közelük­ben. — A nyomunkban vannak! — lihegte a csuromvizes Kumani s amennyire csak erejétől tellett, .meggyorsította lép­teit. — Az átkozottak! — hörögte Medárd, aki háromméteres ugrásokkal szelte a levegőt. Jó félóra múltán elérték a kukoricás szélét. ‘ — No most merre menjünk? — néz­tek össze tanácstalanul. Kumani megemeltetett© jobb kezét. — Arra ni, pajtás! — És máris neki­lódult. Rohantajk, robogtak dtenyeföl- dejken, puha szántásokon, (tarlókon ke­resztül. A szusz is (kezdett már kifogyni tüde­jükből. amikor egy csőszkunyhóhoz ér­keztek. A kunyhó előtt ifjú legény bá­multa szájtátva a robogó alakokat. Medárd azonban nem sóikat törődött a leleffent szájú, kerekszemü dinnye- csősszel, hanem az egyik legelésző lovat megpillantva s felpattanva a fi­cánkoló gebére, alaposan oldalba bok­szolta. Mint a nyíl, úgy rohant a meg­rémült állat ismeretlen lovasa alatt, arra, amerre az éppen akarta. Kumani sem volt ügyetlenebb társánál s abban a percben, amikor megugrott a ló, ejkapta annak sörényes farkát s dehogy eresztette volna el addig, amig a rémült állat le nem vetette hátáról Medárdot. Ennek az árverésnek megtartását az árverés határnapot megelőző utolsóelőt­ti hétköznapon déli 12 óráig be kell je­lenteni. 1932—2533. vght. szám. ÁRVERÉSI HIRDETMÉNY. Dr. Bemolák Nándor budapesti ügy­véd által képviselt dr. Nagypál Ferencné javára 1720 P tőke és több követelés járulékai erejéig a kiskunhalasi kir. já- ráisbiróság 1932. évi P. 2762—36. számú végzésével elrendelt kielégítési végre­hajtás folytán végrehajtást szenvedőtől 1932. éfvi július 7-én lefoglalt 2685 P-re becsült ingóságokra a kiskunhalasi kir. járásbíróság Pk. 3891—1932—6. számú végzésével az árverés elrendeltetvén, annak az 1908. évi XLI. te. 20. §-a alap­ján a következő megnevezett: Dr. Ber- nolák Nándor ügyv. ált. képv. dr. Nagy­pál Ferencné javára 120 P S jár., továb­bá a foglalási jkönyvből ki nem tűnő más foglaltatok javára is, az árverés megtartását elrendelem, de csak arra az esetre, ha kielégítési joguk ,ma is fennáll és ha ellenük halasztó hatályú igénykereset folyamatban nincs, — végrehajtást szenvedő lakásán, Kiskun­halason, Gsengeri-u. 7. sz. a. d. e. 11 órakor, folytatólag Harmat-u. 4. sz. a. délben 12 órakor és folytatólag Gőböl- járás-pusztán 28. sz. a. d. u. 3 órakor leendő megtartására határidőül 1932. évi október hó 10. napja tűzetik ki, amikor a bírói! ag lefoglalt bútorok, könyvszek­rény, Íróasztal, bőrfotelok, könyvek, szőnyegek, képek, ezüst evőkészlet, rá­diókészülék, jégszekrény, hordók, stb. s egyéb ingóságokat a legtöbbet ígérő­nek készpénzfizetés mellett, szükség ese­tén becsáron alul is el fogom adni. Kiskunha’ason, 1932. szeptember 16. Ulrich Józse/f kir. jbir. végrehajtó. Medárd magas ívben repült le a föld­re bulkott lóról. Szerencsére puha volt a szántás s nem törte össze tagjait. Gyorsan és frissen ugrott fel a földről s nagy lendülettel vetette rá magát a még mindig hempergő gebére. Kumani js ott termett a ló körül. — El ne ereszd! — kiáltott rá Me- dárdra. Medárd alig akart hinni szemének. — Hát te? hogy cseppentél ide? Szár­nyaid nőtték ta’-án, hogy utolértél, hol­tet én táltoson rohantam. Kumani felnevetett. — Engem barátom nem lehet fakép­nél hagyni. Amikor nagy hirtelen lóra kaptál, én meg a ló farkába kapasz­kodtam. Mé,g a beleimet js kirázta, igaz, de legalább itt vágyók. Ha nem támad ez az ötletem, azóta talán már szerb fogságban vagyok. Medárd határtalanul boldog volt, hogy nem szakadt el tőle hűséges cimborája. A helyzet azionban változatlanul veszé­lyes v'olt, nem volt tehát idő az érzel- gésre, elszánt tetteiket sürgetett a szükség, mert körülbelül három kilo­méterre mögöttük egész sereg ember loholt feléjük­Néhány erős rántással talpra állítot­ták a vadul nyeritö lovat s habozás né(kül mindketten hátára ugrottak. Az­tán jó alaposan oldalba bokszolták, mire a szegény állat ismét vágtatni kez­dett. Addig hajszolták az elkjnzott lo­vat, amig össze nem rogyott alattuk- Ekkor már beállt a sötétség, ami lényegesen csökkentette az elfogatás veszedelmét. Sietve ott hagyták a min­den porcikájában remegő állatot s neki­lódultak a sötétségnek. Meg sem álltak addig, ámjg egy kisebbfajta tanya nem került utjokba. Ott aztán betértek a pitvarba s szóba elegyedtek a kisiető gazdával (Folyt, köv.) A t. épitö- ács« és cserepe»a« mesterek és ai épittetö közönség figyelmébe! Szegedi Kertész»féle tégla és cserépgyár szabadalmazott kettős Valczos szalag hornyolt cserépgyértményát az itteni piaczon ismertetni óhajtja, és ezért ezrenként P 60*— kivételes árban árusítja. Elsőrangú minőség, fagy» és vízálló. Lerakat: személypálya« udvaron és Menczer Mihály fakereskedő telepén, Kiskunhalas. _______________Csakis I. osztályú, szegedi Kertész-féle két kapcsos és kettős falczú cserepet kérlen. Beretvás Pasztilla a legmakacsabb fejfájást is elmulasztja! Nyom*(ott * Helyi Erteritö Lípvállalat-ayomdíbu, Kiikuntukio*. 1932.

Next

/
Oldalképek
Tartalom