Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1932 (32. évfolyam, 1-105. szám)
1932-08-20 / 67. szám
augusztus 20 KüknnhaLa» Helyi Értesítőbe 5 ia 7 > . и a iron iek ja Bank iron éb= ikat nagy Irilliazüst 5ZÜ5» I ma« órát, osan SPORT Birkózó-Verseny. Augusztus 28-án, vasárnap este 8 órai kezdettel a KAC birkózói klubközi versenyt rendeznek a szentesi birkózókkal. A szentesiek különösen a kisebb súlycsoportokban kiváló erőt képviselnek. Tóth a légsulyban az olympiai válogató versenyen 3-ik lett, Túri a délkerüliet egyik legjobb légsulyu birkózja, Erdélyi kiváló kisközép súlyú, versenyző. A halasiaknak még nagyobb küzdelmekre lesz Szükségük, ha győzni akarnak. Kejneszfes Lajos világbajnok, Tasnádi Jó- zsej Európa bajnok és dr. Ambrus Pál Magyar bajnokok a halasi birkózó-Ver- Senyen. Augusztus 28-án a KAC kliubközi versenyén dr. Ambrus Pál Tasnádi Józseffel szabadstilusu versenyt viv, míg Keresztes Lajos Miskey Árpáddal fog mérkőzni. Ezen versenyeken pontozás nem lesz, végkimerülésig és tus győzelemig tartanak. T. Bajnoki fuftbaUmférközássk. Vasárnap, 21-én fél 5 órai kezdettel rendes helyárak mellett a szegedi alosztály első osztályában igen jó szereplő Ujszegedi T. C. futballistáival játszik a KAC csapata barátságos mérkőzést. Már megírtuk, hogy a Tcét halasi futballcsapatot a délnyugati kerület bajai alosztályához csatolták át, ami igen komoly feladatot tűz az egyesületek elé. leg családi otthont nyújtok tanulóknak, kik Budapesten, vagy Kőbányán járnak iskolába, teljes kitűnő ellátást és gondoskodást kertes villámban RÁKOSLIGET, XIV. 4. Társalgás: német, francia, angol. Tanulmányaiban segítek. Budapesttől 25 perc. Va« suti havibérlet 3 pengő. Dr. Diirgensen, birodalmi akadémikus. I i i I Az alosztály bajnoka ugyanis beleszól az országos bajnoki küzdelmeikbe. A következő tizenegy csapat vesz részt a bajai alosztály bajnokságában: Bátafszéki TC, Bajai Turul SE, Bajai Bácska, Bajai MTE, Bajai SE, Bácsalmási SC, Jánoshalmái TE, Kalocsai FC, Kiskőrösi Petőfi SE, Nagykálozi SE, Kiskunhalasi AC. A sorsolást már megejtették és még e hónapban megkezdődnek a bajnoki mérkőzések. A két halasi csapat programm- jaa következő: Aug. 28. KAC—Bátaszé- ki TC Halason, BSC—Kálozi Bácsalmáson. Szept. 4. Kálozi—KAC Halason. 11-én KAC—Bajai MTE Halason, JTE— Kálozi Jánoshalmán, 18-án Kálozi—Bajai Turul Halason, Bajai Bácska—KAC Baján, 25-én KAC—Kalocsai FC Halason, Kiskőrösi PSE—Kálozi Kiskőrösön, október 9-én Kálozi—Bátaszéki TC Halason, Jánoshalmái TE—KAC Jánoshalmán, 16-án KAC—Bácsalmási SC Halason, Kálozi szabadnapos, 23-án Bajai MTE—Kálozi Baján, KAC szabadnapos, ( 30-án Kálozi—Bajai Bácska Halason, Bajai SE—KAC Baján, nov. 13-án KAC— Bajai Turul Halason, Kalocsai FC—Kálozi Kalocsán, 20-án Kálozi—Jánoshab i mai TE Halason, Kiskőrösi PSE—KAC í Kiskőrösön. ! * I A KAC kerékpárosai felkéretnek, hogy j 21-én d. e. 11 órakor a Göre-féle ven- I déglőben megjelenni szíveskedjenek. — Szakos ztályvezetöség. F. hó 22-től kezdve következőképen indul az autóbusz » Sóstóra d. e. 8 óra 15 perckor, i 1 d. e. 10 óra 30 perckor, d. u. 2 óra — perckor, d. u. 6 óra — perckor. Vissza d. e. 8 óra 30 perckor, d. e. 10 óra 45 perckor, d. u. 3 óra 45 perckor, d. u. 6 óra 15 perckor. Tisztelettel: Brinkus Dezső autóbusz vállalkozó. N agy vállalat ksros mymi шшъ (lehet nős Is) hosszabb időn át tartí foglalkoztatásra. Olyan jómegjelenésüt, jóbeszéiőképességüt, szimpatikusát, aki egy gyár mindennapi szükségleti cikkét eredményesen be tudja az ottani — esetleg környékbeli — háziasszonyoknak vásárlásra ajánlani. Minél ügyesebb, minél eredményesebb munkát végez, annál többet keres. Saját kézzel irt ajánlatukat küldjék — lehetőleg fényképpel ellátva, melyet visszakapnak — & 99 Dolgozó *6 Jeligére Blockner ]. hirdető irodájába Budapest, IV. kér. Városház tscca 10. EGY I REGÉNY I LEGIONISTA NAPLÓJA Folytatás 2 Szavai meggyőzőek voltak és én elhittem, hogy a marokkói halálimezőkön gyilkos fegyverrel! az európai civilizációt fogom védelmezni. Persze most már tudom, hogy az európai barbarizmus szolgálatában állottam. Gondolataim annyira elfoglaltak, hogy észre sem vettem, .amikor a vonat berobogott a marseillei főpályaudvarra. Egyenesen az erődbe mentem, bejelentkeztem most már katonásan. — Brávő! — hangzott a válasz. — bátorság... semmitől sem visszariadni, Ilyen ember kell nekünk. Csak bátorság, szégyent nem hozni a légióra. Ajutalom nem marad el... Na sok szerencsét, leléphetsz. Azután közölték velem, hogy este hat órakor indul a hajó és búcsúzóul kezembe nyomtak egy fényképet. Izgatottságomban akkor meg se néztem, hanem a zsebembe csúsztattam. Este hat órakor fájdalmasan búgó sziréna jelezte az indulást és az »Órán« hatalmas pöfékeléssel kiúszott a kikötőből, fedélzetén néhány száz »szabad- sághős«-sel, útban a marokkói halál- mezők felé. Az Órán már jól beúszott az éjszakába, amikor elhagytam a fedélzetet és lementem az egyik közös hálófülkébe, amelynek berendezése fökép burgonyás zsákokból állott. Utitársaim, illetve jövendőbeli bajtársaim, akiknek ugyanaz a sors jutott osztályrészül, mint nekem, már mélyen aludtak. Volt köztük leszerelt katonatiszt Németországból, a Leszerelés elől megszökött bankpénztáros Romániából, B. listás miniszteri tisztviselő Magyarországból. Szerettem volna most elbeszélgetni velük, dia Dlyan jóízűen horkoltak, hogy sajnáltam felkelteni őket. Rá akartam gyújtani egy cigarettára és amint benyúlok a zsebembe, kezembe kerül a fénykép, amit búcsúzóul kaptam Marseilleban. — Ahá! A francia Gloire — jutott eszembe nyomban, amikor ránéztem. A kép vérfagyasztó jelenetet ábrázolt: ketten már holtan hevernek valami fé- lilg-meddig rombadőlt összetövöMözött épület előtt, egy harmadik elszántan szagzi revolverét a szemlélőre, a negyediknek valószínűleg a muníciója fogyott el, mert lelőtt bajtársa töltény táskájában kotorász. A kép túlsó oldalán van a magyarázó szöveg: »így küzd a legionista.« Igen, ilyen haláltmegvetö bátorsággal kell küzdeni, mit nekünk az élet, csak folt ne essen a becsületen. A képen természetesen ál-csataje’enet van megörökítve, a düledező pajta, silány an összetákolt színpadi diszlet, a halottak is ál-halottak rajta, akiknek csak addig tarthatott szerepük, mig a fotográfus be nem mondta, hogy: »köszönöm, kész!« Mit akar ezzel! á képpel elérni a francia hadvezetőség? Propagandát aligha, mert ha valaki ráaéz erre a rosszulható harci jelenetre, bármennyire is észrevehető rajta a színpadi rendezés, elmegy a kedve attól, hogy magára öltse az idegen légió exotikus egyenruháját. Ha még feketék hevernének a porondon! ügy látszik, hogy a kép azok számára készült, akiknek már nincs pardon, akiknek úgyis minden mindegy, ha pedig meg kell halni, tessék a mellékelt recept szerint... Harminchat órai utazás után a hajó horgonyt vetett az oráni kikötőben. Pompás panoráma tárult elénk, napfényben ragyogott minden, karcsú mi- narettek szökkentek a magasba, hatalmas kupolák pöffeszkedtek az ég felé, az uccákon festői tömeg hullámzott, fehér humuszos arabok, kék-vörös egyenruhába bujtatott feketék, a civilizáció »felszabaditottjai«, akik meggörnyedt háttal, csikorgó fogakkal cipelik az európai civilizáció jármát, minden pillanatban rettegve a fenyegető korbács- ütésektől. A kikötőben egy szakasz fegyveres katona várt ránk, amint partraszáll- tunk, körülvettek bennünket, majd egy őrmester megmotozta ruhánkat, akinél zsebkést találtak, elvették, azuitán útnak inditották a »friss szállitmány«-t a pálmákkal szegélyezett uccákon keresztül a kaszárnya felé. A benszülöttek az érdeklődés legkisebb jele nélkül suhantak el mellettünk, csupán itt-ott vigyorgott ránk egy-egy sötétbőrü szépség, vagy kézlegyintéssel üdvözlő bevándorolt francia. Más nem örül itt a légió újoncainak. Aki igen, az vagy nő, vagy francia. Akadt arab, aki elcsoszogva mellettünk, undorral! köpött egyet. Amint megérkeztünk a laktanyába, megfürdettek, megborotváltak, kopaszra nyírták a hajunkat és rövid pihenő után útnak indítottak Sidi Bel-Abbesbe, a légió főhadiszállására. Mielőtt az útra felsorakoztunk volna, hozzám lépett egy zömök fiatalember és legnagyobb meglepetésemre magyarul szólított meg: — Ugye, ön magyar? — Igen — feleltem csodálkozva. — S. vagyok Budapestről — mutatkozott be. — Csak na féljen semmitől, ha okos és ügyes, jó dolga lesz. Nekem már sikerült. ■— Mi sikerült? — Már második évei szakács vagyok. Ez a legjobb beosztás. Ide nem repülnek a puska golyók. — De én nemi tudok főzni. — Nem keü tudni, csak mondja, hogy tud. Aztán majd megtanul... Egyébként itt van a Slezák is Nagyváradról. 6 se tudott, de azt mondta, hogy tud. •— Garde á vous! AUavan mar ehe! — hangzott a vezényszó, mire kezet ráztam S.-rel és a következő percben már masíroztunk az állomás felé. Néhány órai ut után megérkeztünk Sídi-Bel-Ab- besbe. A kaszárnya udvarán egy tiszthelyettes vett át bennünket. Később tudtam meg, hogy szintén magyar, valami Grécsi nevű Pécsről. Azzal kezdte, hogy másnap reggel minden körülmények között adjuk el a civilruhát, mert máskülönben elégetik. — Az egyenruhán kívül — mondotta — semmit sem szabad viselni, sem megtartani. Ez az egyik módja annak, hogy elejét vegyék a szökésnek. Katonaruhában nem lehet szökni. Civilruhát pedig n©m lehet vásárolni, mert arra nagyon ügyelnek, hogy az embernek soha pénze ne legyen. A parancs után felvezettek lakosztályunkba, egy hatalmas terembe, amelyben harminc ágy sorakozott egymás mellett, tisztán, fehéren, minden ágyon egy csajka és egy kanál. Vacsorát kaptunk és egy órával később lefekhettünk. Kimerültén dőltünk le ágyunkra és álmunkból reggel hat órakor zavart fel a kemény parancsszó: — Fölkelni! Pillanatok alatt talpon voltunk, rendbehoztuk fekvőhelyünket és levonultunk a kaszárnya-udvarba sorakozóra. (Folytatjuk). Beretvás Pasztilla i leanakiüiabb fellijiat is elmulasztja I
