Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1932 (32. évfolyam, 1-105. szám)

1932-11-23 / 94. szám

6 oldal Kiskunhalas Helyi Értesítője november 23 — Äutöba'ieset érte Tarnay főjegyzőt. Tarnay Árpád dr. vármegyei főjegyző az elmúlt héten édesanyjává/au tón igye­kezett Budapestre. A dabasi országúton egy megvadult bika rohant a gépkocsi­nak. A veszedelem elkerülése végett, az autó kormányát félrerántották s az autó neki vágódott egy arra haladó te­herkocsinak és felborult. Tarnay fő­jegyző súlyos bordatörést szenvedett s kórházba szállították, mig édesanyja fejsérülésébe belehalt. — Ä SERTÉSPESTIS enyhüléséről] — úgy látszik, — még mindig korai beszélni. Több helyütt szünőben van ugyan a járvány, viszont más közüte- tekben uj erővel lángolt fel a vész. Hi­vatalos kimutatás szerint jelenleg 103 községben pusziit vármegyénk területén a sertésvész. Gazdamemorandum Gömböshöz Nagyatádi Szabó István szoborleleple­zési ünnepélyére Budapestre seregliett kisgazdák átadták Gömbös Gyulának a magyar gazdatársada’om memorandu­mát. A memorandum a tiszántúli gaz­dák november 13-iki határozati javas­latán épüli fel. A gazdák; kívánságai és panaszai a következők: 1. A 6300. számú gazdavédelmi ren­delet 2. pontját változtassák meg. Enged­je meg a kormány, hogy azok a gaz­dák, akik saját hibájukon kivül képtele­nek fizetni, 1933. évi termésükből' 1933. október 31-ig fizethessenek, addig kí­méled időt kapjanak. 2. A terményárak- rendkívül csökke­nése következtében e pillanatban kép­telenek: eleget tenni kamatfizetési köte­lezettségüknek a gazdák, még akkor is, ha terményüket eladják, ezért kérik, hogy erre az évre is mentesítsék őket ez alóli a teher alól. 3. A dollár- és fonttartozásokkal fcap- cso’atban ugyancsak! a kamatterhek 50 százalékos csökkenését kívánják. 4. Azokat a földeket, amelyeket dol­lár- és fonttartozások: fejében elárverez­tek, adják vissza, mert itt uzsorakama­tok tették a kisembereket tönkre. 5. Azok1 számára, akik a földteherren- dezésbe belekapcsolódtak, tegye lehe­tővé a kormány, hogy a hitelezőkkel megkezdett egyezkedési tárgyalásokat tovább folytathassák. A memorandum — aimeiyet a minisz­terelnök elfoglaltsága miatt nem tudott személyesen átvenni — kiemeli még azt is, hogy a kisgazdatársada’om boldogu­lásának: legfőbb útja: ezeket a kívánsá­gokat sürgősen teljesítse a kormány. Lehetetlennek tartják ugyanis a mai ter­heket tovább viselni akkor, amikor a búza ára az ország legtöbb vidékén 11 pengő, bo’etta nélkül; az árpa 7, a kukoricái 4 pengő. A marha ára 1926- bam 1 pengő 20 fillér volt, ma 20—22 fillérért kell elvesztegetni néha; a sertés 1926-ban 1.80 pengő volt, ma 60—70 fillér. Megnyílt! Megnyílt! Megnyitottuk fényképész műtér' műnket Bethlen-tér 2 sz. alatt (Hoff mann trafik mellett), ahol a nagyér demü közönség rendelkezésére ál lünk. Soha nem hallott olcsó ának Művészi munka! Pontos kiszolgálás Zseny Benő és Ifj. Wachszman Jenő Halasi gabonaárak November 22. Búza 72 kgr=os 9'40, rozs 5‘30 P. boletta nélkül. Ferencvárosi sertésvásár. Árak könnyű sertés 76—80, közepes 80—90, nehéz 100—Ю4 fillér. Irányzat lanyha. Anyakönyvi hírek — November 13. — november 20. — SZÜLETTEK: Béki László és Bajusz Rózá iénak László nevű fiuk. Fekete Illés és Dózsa Máriának Mária nevű leányuk. Gyöngyi István és Kis: Eszternek Zoltán nevű fiuk. Horváth Vince és Forgó Juaánná- nak Sándor nevű fiuk. Kelemen Máriá­nak: Sándor és István nevű fiai. Tóth Abonyi Ferenc és Vincze Veronikának Erzsébet nevű leányuk. Stalter Ferenc és ódor Mária Valériának Mária nevű leányuk. Mátyási János és: Kuti Julián- nának László nevű fiuk. MEGHALTAK: Tanesik Mihály 44 éves. Özv. Szűri Miklósné Paprika Juliánná 72 éves. Cse- hó Kovács Franciska 43 éves. Szettert Erzsébet 75 éves. Tóth B. Antal 53 éves. Lócskai György 15 éves. özv. Teg­zes Istvánné Tóth Terézia 81 éves. Bó- tás József 73 éves. Szűcs Mihály 4 hó­napos. Kardos Károly 31 éves. KIHIRDETETT JEGYESEK: Harkai József Kakük Ilona kiskun- majsai lakossal. Nagy Imre Varga Mar­gittal. Visnyovszki János Huszár Erzsé­bettel. Meskó Lajos Czechspiva Kata­linnal. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Paor Smo'cz László Molnár Zsófiá­val. Lakatos Antal Lakatos Teréziával. Macska Károly László J. Molnár Erzsé­bettel. Kőházi Imre Kalló Mária Magdol­nával Benedek: Károly Rózsa Katalin­nal. Komáromi Lukács Kubina Vilmá­val. Kovács B. László Szabó V. Teréziá­val Kovács B. Sándor Lehr Erzsébet­tel Horváth Sándor Kis Veronikával. Bárány József Tallér Etelkával. István Tamás Dám Margittal. Gárgyián Géza Dömötör Martonosi Rozáliával. MEGHÍVÓ. A kiskunhalasi Szociáldemokrata­párt november 27-én, vasárnap dél­után 3 órakor népgyüLsl tart Fülöp Jenő korcsmája udvarán Szász Ká­roly u. 11 sz. alatt. A gyűlés elő­adói Kéthly Anna és Szeder Ferenc országgyűlési képviselők. A gyűlés iránt érdeklődőket ez utón is tisz­telettel meghívja a rendezőbizottság. ^G| Egyetlené KÖMOZDUlflm lÜMPQRfi fßV OmALA^sSlEKr^Mr!^ Kérjen díjtalan ismertetést Kővári An­taltól, aki üvegezést és képkeretezést a legolcsóbb árban, vállal, házhoz is ki­megy. Aladdin lámpa és hozzávaló al­katrészek is kaphatók. Található Lan- germann József üzletében. Felelős szerkesztő és kiadó: PRAGER JANOS Amerika Felfedezése "111111111111111111111111111111 IDEGENBŐL FORDÍTOTTA: ANONIM .................. Folytatás 2 — ügy értem uram, hogy a legénység céltalannak látja utunkat. A legénység őrültségnek tartja a vállalkozást s sze­retne visszafelé fordulni. Kolumbus fimomveretü arcán ismeret­ien ráncok sűrűsödtek. Az iménti lágy vonások dacba és szigorba s valaminő megnevezhetetlen keménységbe torzul­tak. Keskeny ajka szinte teljesen eltűnt a két fogsor egymásra feszülő erejétől. Homlokán, boltíves homlokán kidagadt erek kígyóztak. Mélyen ülő szemeiből lobogó lángok csaptak elő. Az egész ember félelmetes volt. Az indulatnak ez a rettenetes hábor­gása azonban csak néhány múló pillana­tig tartott. A vasfegyelem hamar béklyóba verte a kitömi készülő haragot s mire megszólalt, már ismét a régi volt. — Azt mondtad ugy-e bár — szólt bi­zonyos ünnepélyességgel hangjában, hogy a legénység cé talannak látja a hul­lámokkal való további küzködést s visszafeé szeretne fordulni. Nos, tehát mondd meg a legénységnek, hogy az ut irányát én szabom meg s én döntöm el azt a pillanatot is, amely a visszafor­dulást sürgeti. Egyben üzenem a legény­ségnek, hogy amennyiben bárki közülök hangos szót emel kétségéről avagy kis­hitűségéről, azt azonnal a tengerbe do­batom. Ki-ki jól vigyázzon tehát a nyel­vére! Nem tűröm, hogy vállalkozásom sikerét fegyelmezetlen banda nehezítse. Jaj annak, aki nagy utam elé — az ele­meken kivül — akárcsak egy morzsát is gördít. Nos tehát, megértettél barátom? Rodrigoz csak a fejével intett, hogy tudomásul vette a figyelmeztetést. Szól­ni nem tudott, de nem is mert. Felesle­gesnek is tartotta, hogy vitába szálljon ezzel a vasemberrel, aki egy hét óta da­col! a viharok meg-megujuló rohamával is a vitorlást ropogtató irdaí'an tengerrel A tengerrel, amelynek nincsen vége, csupán kezdete. A nagy vízzel, amellyel több mint istenkisértés volt felvenni a harcot. Rodrigoz már nem vitázott, ő már ha­lott volt. Lélekben és testben egyaránt. Már nem is úgy érezte magát, mint test­ből és vérből való husemtoer, hanem mint a kísértet, aki a halál után üdérc- ként csatangol az óceánon, amely el­nyelte és megölte őt, meg a többieket: az egész Albatroszt. Rodrigoz már az óceán fenekén érezte magát, ahová visz- szavonhatat’.anul letaszítja ennek a meg- áta'kodott dac-titánnak megmásíthatatlan akarata. Rodrigoz tehát nem vitázott. Szó nél­küli és zokszó nélkü* felemelkedett helyé­ről és kisietett a fedélzetre. És kihir­dette' Kolumbus üzenetét. — A hajón ©gy akarat uralkodik! — kiáltotta érces hangon a lapuló és meg­rettent legénység feje fölött — még pe­dig Kolumbus akarata. Jaj annak, aki pisszenni. mer, vagy szembehelyezkedik ezzel az akarattal. Kolumbus akarata pedig változatlanul India. Szó sem lehet tehát arról ,hogy feleutján gyáván visz- szaforduijon az Albatrosz, ellenkező­leg : lelkesedéssel és ujult erővel! törünk aj cél felé: mindig csak nyugat felé, amig vagy a világ végére vagy Indi­ába nem érkezünk. Halló!?... megértet­tétek, emberek? — Meg... — dünnyögte néhány fa­nyar ábrázatu hajósegény, akik történe­tesen ott ténferegtek a fedélzeten. Magukban azonban a pokol fenekére kívánták Rodrigozt. Különösen a fősza­kács vo't roppant elkeseredve. Meg is piondta a kuktáknak, hogy semmi kedve Isincs a világ végére eljutni. — Hogyne, hogy lezuhanjunk ott va­lami szakadékba. Valami irdatlan sötét­ségbe és egy szálig elpusztuljunk? Mert ne higyjétek ám, hogy valaha is elérjük a 'mesés Indiát. A fészkes fenébe is! Csak bolond ember gondolhat olyan hülyeséget, hogy keletre ér, ha nyugatra megy. A főszakács gúnnyal felkacagott. Csak úgy rengett hatalmas pocakja, ahogy kiröhögte az ostoba vállalkozást, amely­nek 'mindannyian beugrottak. Rodrigoz e percben a hajó elülső ré­szén foglaltoskodott. Nem is sejtette tehát, milyen lázitást végez a fedélzet másik: oldalán a főszakács. — Vagy nem látjátok talán, hogy veszedelembe rohannak? — szónokolt egyre jobban betemetegedv© a konyha­főnök. — Elég bárgyuság tőletek, hogy birkamódra tűritek, mint visz benneteket a biztos pusztulásba egy elmebeteg fan­taszta. — Jó, jó, de mit csináljunk? — mor­dultak fel négyen-öten is egyszerre, akik ott csoportosultak a halpüeolás körül. — Ezt ne tőlem: kérdezzétek, bará­taim, — rikácsolta teli indulattal a fő­szakács — hanem kérdezzétek meg ta­lán saját józan eszetektől. Ez a kijelentés nagyon is világos volt. A körülállók valamennyien érezték, mire célzott a főszakács. Nyilvánvalóan arra, hogy tengerbe kell dobni Kolumbust meg Rodrigozt, a hajót pedig visszafordítani kelet felé. — Hm!... Erre már mi is gondoltunk — tűnődtek a jelenlévők. — Csakhogy, hol van az a vakmerő, aki meg merné szervezni a lázadást? Aki közölni merné e"szánt gondolatát a másikkal? Aki ne tartana joggal attól a lehetőségtől, hogy hátha áruló akad közöttünk? Az árulás­tól pedig mentsen meg az Isten, mert ezesetben halálnak halálával lakóiunk mindnyájan. Kolumbus emberfeletti ha­talommal rendelkezik. Birtokában van a mágusok minden tudományának. Az al- chimia a kisujjában van. A nagytudomá- nyu szerzetesek minden csodaszerüket rendelkezésére bocsájtották, mielőtt út­nak indította vo’ha ezt az átkozott Al­batroszt. Kolumbus tudja, hogy mit csi­nál. Kolumbus nem fél az elemektől. Kolumbus velünk is elbánik. Vigyázzunk tehát, ha kedves az éltetünk! Körülbelül így gondolkoztak vala­mennyien, kivéve Pietrót, a másodkor­mányost, meg a főszakácsot. Pedig hát nem igen tehetett volna, azt állítani a legénységről, hogy valami jámbor együttes lett volna.. Amennyi em­beri szemetet, vad és mindenre elszánt söpredéket össze tehetett kotorni Spa­nyolhonból, az mind együtt volt itt az Albatroszon. Ezerszer megjárták már ezek a gonoszarcu fickók a tengert, részben mint kalózok, részben pedig mint ka'andvágyó és pénzéhes világcsa­vargók. (Folytatjuk.) Helyi Értesítő Lapvállalat-nyomda, Kiskunhalas

Next

/
Oldalképek
Tartalom