Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1932 (32. évfolyam, 1-105. szám)

1932-02-24 / 16. szám

4 oldal Kiskunhalas Helyi Értesítője február 24 Erre, mintha meglepődtek volna, — összenéznek a kocsin ülők s kérdik egy­mástól: mit szólsz hozzá? Ekkor meg­szólal a kocsiderékban hátul) könyökölő, ki eddig a fejét sem mozdította meg, csak nézett hátrafelé a majsai torony irányában: — Ha már a gázduram igy akarja, hát ne vögyünk hasragot, fogadjunk szót! Azzal már perdülnek is Le a kocsiról. Gyorsan kifognak s kérdik a gazdától: — Hová is kössük be ezt a szegény pára lovakat, mert hát nem hoztunk ám semmi takarmányt, nagy térő volna az ilyen hosszú útra! Gazduram megjelöli a helyet a saját hamos lovai mellett, be is kötik őket a jó istállóba, aztán jó szénát tesz a ven­dég lovak elé. (Folytatjuk). Cz. L. A pénzügyi viszonyok nem javultak, kölcsönt nem lehet kapni — a hitel hiányát az ingat­lanforgalom is erősen érzi — írja a Mező­gazdasági Kamara januári helyzet/elentésében HALASI EMLÉKEK I IV. A bugaci adó AZ ADÓ BESZEDÉSE. A bugaci adó beszedése ahány >fur- bie« csinálta, annyífé’eképen ment vég­be. Az eljárás mikéntje attól is függött, hogy az adószedők kivel, milyen ember­rel, vagy milyen erővel1 állottak szenv ben. Gyenizse Lajos bodoglári gazda mint szemtanú leírása és elbeszéléséből erre vonatkozólag becses adatokat szereztem, melyek tökéletes megbízhatóságuk és részletességük miatt figyelmet érdemel­nek. Még serdülő gyermek korában 1871-ben történt az eset édesapja bo­doglári tanyáján. Csöndes júniusi nap van s az ebédidő utáni déli! verőt tűri a halasi puszta. Hangos kutyaugatásra riad fel a gazda a tanya végén terpeszkedő vén eperfa árnyékában tartott pihenőjéből. Amint széttekint, két saEangos-caframgos szer­számú leizzadt lovat pillant meg, utánuk meg egy nem kotyogós kocsit, ennek derekában »högyös tetejű« к alapú kifor­dított subában ülő pár embert, amint egyenesen a tanya udvarnak tartanak. A gazda Látva, hogy a kalapjuk is te van áJlatzózva, felpattant delelő helyé­ről s kezébe hosszú botot kapva, a ko­csit ugató kutyákat kezdte pirongatni vele, mert már az első pillanatra tudta, hogy az érkezők valami »nincsíeenségi ügybajuak.« Közben Látja ám, hogy egy harmadik ember is, —■ félkönyékre dűlve a két elől ülő mögött hever a kocsi­derékban. Az adjon isten, fogadj isten elhang­zása után azon kezdi a, vénebbnek látszó elölülő, kinek akkora a bajusza, mintha kányát nyelt volna ei: — Hejnye, de jó harapós kutyái van­nak gazduramnak! Ide se volna jó éj­szaka betévedni! Ha tudtuk volna, hogy ilyen mérgesük a kutyák, hát erre se gyüttünk volna! —■ Ha mérgesök is a kutyák, de a gazdájuk nem olyan mérges ám! — mondja a gazda. — Akkor hát az isten éltesse gazd- uramat! Azzal nyújtja, a kezét a kifordított Suba alóli s teikezel a gazdával. Utána a másik elől ülő is, ki engedelmet is kér a »bebotramáskodásuk «-ért, de hát nem tudják jól a járást, erre még sohasem jártak. Úgy látják, hogy rosszul igazí­tották el őket. Már reggel óta jönnek s régen a tett helyre kellett volna érni­ük. — Hát hová igyeköznek? — kérdi a gazda. — Harka-Kötönybe, a Bertus Lázár ménöséhöz! Ugyan messze van-e még, aztán vájjon hogy juthatnánk oda a, leg­rövidebb utón? — Hát nizzék csák —■ mondja nyugat felé mutatva a gazda, — ha a Szabó- sikon van most is a cserénye, bizony még jó másfél óra járás ide, de csak annak, aki tudja az e.-döbeni utakat! Aki mög nem tudja jól á járást, az; bizony naplemöntig is együhet-mohét az erdők közt, mire oda talál. — Tyüh, az áldóját neki! Ezt már nem birják ki a lovaink! — mondja a nagy­bajusza, — pedig nekünk estére ott köll Jönnünk! A gazda jól tudta már, hogy itt hová bodorodik a dolog, — úgy szólt a vezér­nek látszó nagybajuszához: — Szánjanak Lei öcsém uram, eresszük ki; a lovakat, majd ösznek-isznak —• ve­lünk együtt, legalább könnyebben birják az utat! A Duna—Tiszaközi Mezőgazda- sági Kamara most adta ki januári helyzetjelentését. < Ebben a jelentésben a Kamara többek közt a következőket irja: Az időjárás egyenletes, mérsékelten hideg, többnyire borús és szélcsen­des volt e hóban, nagyon kevés, he­lyenként majdnem semmi csapadék­kal. A pénzügyi viszonyok nem ja­vultak, kölcsönt nem lehet kapni és bár egyesek szerint ebből kifolyó­lag megszűnt a gazdák további el­adósodása, mégis adóra, adósságok kamataira, a tavaszi munkáltatásra pénzre van a gazdának szüksége, értékesíthető készletei már jórészben elfogytak. A hitel hiányát az ingat­lanforgalom is megérzi, a gazda készpénzért nem tud venni, kölcsön­pénzen nem mer, igazában nem is kap kölcsönt. Valami keveset azon­ban mintha élénkült volna az ingat­lanforgalom. Gazdarészröl kifogásol­ják egyesek, hogy sok más foglal­kozású egyén, különösen az értelmi­séghez tartozók vásárolnak földet. Ennek okát már előző jelentéseink­ben említettük, hogy t. i. a földben látják megtakarított kis pénzük leg­biztosabb elhelyezését. Ez a mező- gazdaságra egyáltalában nem mond­ható káros jelenségnek, mert házat építenek a szerzett ingatlanra, ker­tet, szőlőt, gyümölcsöst, baromfit^ nyésztést létesítenek, értékesebbé te­szik a földet, munkaalkalmakat nyúj­tanak, ha pedig ezt nem teszik, az idők javulásával ismét eladják hi­vatásos gazdáknak. Az értékesítési viszonyokat a ter­ményárak lassú szilárdulása, a szarvasmahrhaárak némi emelkedése, viszont a sertésárak tetemes esése jellemzi. A baromfiárak átmeneti csökkenés után ismét megszilárdul­tak, de ezekben sincs meg az ál­landóság, amire a mezőgazdaságnak mindennél nagyobb szüksége van. Az értékesítésre a külföldre való ki­Kalocsa város február 15-én rend­kívüli közgyűlést tartott és ennek I legérdekesebb és Kalocsán kívül la­kókat is érdeklő része volt az az in­dítvány, amelyet a már elhunyt Ká­konyi István képviselőtestületi tag nyújtott be és amely indítvány azt célozta, hogy Kalocsa városát taka­rékossági szempontokból községgé fejlesszék vissza. A közgyűlésen történtekről a kö­vetkezőkben számol be kalocsai tu­dósítónk. A tárgysorozat első pontjával ki­merítően foglalkozott a közgyűlés. Néhai Kákonyi István ugyanis indit- ványt nyújtott be vitel gyakorolja a legnagyobb befo­lyást, erre nézve tájékoztatásul közöl­jük a magyar mezőgazdasági kivi­teli intézet közleményeiből a követke­zőket: A bécsi február 1-i marha­vásárra 194 drb. magyar, 2094 osz­trák belföldi, 169 drb. jugoszláviai és 100 drb. romániai, összesen 2557 darab vágómarhát hajtottak fel. A fogyasztással arányban nem álló nagy felhajtás folytán a vásár el­lanyhult. Ugyanoda a sertés fővá­sárra 4770 drb. zsirsertést és 8357 drb. hússertést hajtottak fel. A zsir- sertések közül 1397 drb., a hússer­tések közül pedig 30 drb. volt ma­gyarországi. Az irányzat élénk volt és a zsirsertések erősen tartották áraikat. Svájcba kiviteli kereskedő­ink február 8-i átadásra 250 drb. szarvasmarhát szállítottak és remé­lik, hogy megfelelő árat fognak érte kapni. A kilátások továbbra is rósz" szak, mert hiszen a fokozódó mun­kanélküliség az árak emelkedéséi nem teszi valószínűvé, másrészt pe­dig a fennálló rendelkezések a ma' gyár exportőrök tevékenységét erő­sen befolyásolják. Az árak a követ­kezők voltak: Vágott baromfi: ma­gyar csirke kg-ként 2.03—2.30 P, tyuk 1.69—183P, liba 2.17 P, orosz fagyasztott tyuk 1.49—1.76 P, u. az liba 1.36—162 P. Elő baromfi: ma­gyar tyuk 1.62—169 P, román tyuk 1.36—142 P, galíciai ugyanannyi, mint a román. Anglia vágott ba­romfi bevitele: január harmadik he­tében 805 cwt. (50.8 kg) vágott ba­romfit vitt be. Az első helyen áll Magyarország 1638 cwt-tel, második helyen Oroszország 1628 cwt-tel. A közölt adatok bizonyítják, hogy ki­vitelünknek milyen nagy verseny- nyel és egyéb nehézségekkel kell megküzdeni, de figyelmeztetnek az adatok arra is, hogy a termelésnél, bármiről is legyen szó, a kivitelre al­kalmas, minőségre kifogástalan áru­ra kell törekednünk. a város adminisztrációjának to­vábbi csökkentése és a községgé való visszáalakulás tárgyában. A város vezetősége kimerítő előter­jesztésében rendre cáfolta az indítvány роя- tozatait, melyek többnyire ellen­tétben állanak a fennálló törvényekkel és rendele­tekkel s igy végre nem hajthatók, másrészt pedig takarékosságot sem jelentenek. Az előterjesztést Erdős Árpád) ta­nácsnok ismertette. Ebben részlete­sen vannak felsorolva a városi tiszt­viselők hatásköri teendői, a múlt i év folyamán elintézett ügydarabok száma stb. kiemelvén, hogy a tiszt­viselők száma a létszámcsökkentés folytán 32 főről 22-re apadt s hogy további csökkenés a város közön­ségének károsodása nélkül nem le­hetséges. A jelentés végül rámutat a négy városi üzem jelentőségére, melyek rentabilitása egy üzemi fel­ügyelő beáffitásával volna biztosít­ható. A polgármester jelentéséhez több felszólalás történt. Dr. Madarász Gyula a városi szabályrendelet mó­dosításával remél újabb megtakarí­tásokat s erre nézve a vezetőség javaslatait várja, miért is az előter­jesztést nem fogadja el. Dr. Nyáry Béla és Szabóky Jenő magukévá teszik a polgármesteri jelentést, mi­hez ez utóbbi azt az 'indítványt fűzi, hogy a város jövedelmeinek emelése végett a jelentés szellemében hatal- maztassék fel a polgármester, hogy a városi üzemek egy arra való hozzáértő felügyelőre bízassanak, ki azokat a költségvetés megterhelése nélkül vezetné. Képviselőtestület mindkét indítványt nagy többséggel elfogadta és néh. Kákonyi István javaslatát a községgé való visszafejlődés és további létszámcsökkentésre vonatkozólag lolrcra+ifsffia elvetette. О r s z á g—V Ilág — Hamis 5, 2 és 1 pengősök kerültek forgalomba Esztergom környékén. A hamisítványok jó utánzatok, de könnyen hajlíthatok. — Szivszéhüdés érte és holtan lezuhant a pódiumról dirigálás közben Pelzer Lajos a bécsi Stúdió kar­mestere. A zuhanást rádión is hallották. — Á vadászfegyver behozatalai kapcso­latban nagy jeen tőség ü intézkedés tör­tént. Húsz százalékkal csökkenti a kor­mány a vadászfegyverek vámját. — Má­sodik rádió-'eadót épit a Vatikán, Mar­coni legújabb találmányaival tökéletesít­ve. — 1582 repülőgépet építettek tavaly Amerikában. — A napok óta tartó hó­vihar teljesen megbénította Bulgáriában és európai Törökországban a vasúti forgalmat. Az orlent-expressz igy Szó­fiából visszaindult Páris felé. — Több millió gázálarcot rendelt a; francia kor­mány, amelyeket veszély esetén a pati­kában áru sít tat. — Kocsit, lovat agyon­gázolt a vonat tegnap reggel félkitenc órakor a kispest—kőbányai vasúti, so­rompónál. — Megtalálták Vácon Lände­rer Lajosnak, a szabadságharc hires nyomdászának sírját, aki a »Talpra ma­gyar«-! először kinyomatta. — Megala­kult az uj francia kormány. — Egy debreceni rendőrségi irodai főtisztnél házkutatás során gyanús eredetű áru- raktárt találtak. — Telaszky újra Lon­donba utazik. .— Földrengés volt Ho- monna környékén. — Kína ellentáma­dásba kezdett, megállt a japán offenziva. — A kínaiak lelőttek két japán repülő­gépet és telibe találtak egy japán hadi­hajót. — Pisztoly párbajt vívott Algyőn két szegedi fiatalember, amely sebesü­lések nélkül végződött. — Letartóztatták Spitz Illés Lajos újpesti futballista fele­ségét, akit zsebtolvajláson értek. — Dühöng az influenzajárvány Szegedén. — A képviselői összeférhetetlenség re­formjáról tárgyalt lakásán gróf Károlyi Gyula Zsitvay Tiborral. — Ma minde­nekelőtt leszerelésre van szükség! — mondja a, Csanádi püspök pásztorlevele. Hirdessen a Helyi Értesítődén! Továbbra is város marad Kalocsa — meg­bukott az az indítvány, amely községgé való visszafejlesztését kivánta

Next

/
Oldalképek
Tartalom