Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1932 (32. évfolyam, 1-105. szám)
1932-12-24 / 103. szám
10 oldal KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE december 24 Halas szive A kurucz vitéz Ítélete Szerkesztőségünkhöz a következő adomány nyugtázások érkeztek: — Ä Református Nőszövetség részére a szegények segélyezésére a következő adományok érkeztek: Dr. Molnár Kál- mánné 1 zsák burgonya, Körösi Antal 20 kg. kenyérliszt, Záboji László 2 kg. rizs, Hodiossy Géza 5 P, Schön Samu cég 1 P, Fodor áruház 2 P, özv. Sti- makoviich Istvánná 1 P, Czurda gyógyszertár 2 P, Kun Benő cég 1 pár kicsi harisnya, Fridrich Lajos 1 P, dr. Antal Zoltánná 5 kg. élelmiszer, 1 csomag ruha, cipő, Makay gyógyszertár 50 f, Weisz Ignác 1 P, City drogéria 1 P, Juhász Istvánná 1 kg. szalonna, Seidner Sándor 1 P, Kiss László 1 P, Záborszky Sándor cukrász 50 f., Bodoky Gedeonná 50 f., Nagy Sándor 50 f., Hurth üzlet 50 f., Ván Balázs 50 f., Faragó Sándor 50 f., Sza'ay Károlyné 40 kg. burgonya, Halasi Gazdasági Bank Rt. 20 P, Práger Sándor t P, dr. Gaál Gyula 1 P, Halasi Takarékpénztár 10 P, dr. Dolicsek Lajos 1 P, Gy. B. 60 f., Kohn Benő 2 P, Gaál inane 1 P, Kerekes Sándor 1 P, Paczolay Győző 1 P, Tyukody Jenő 1 P, vitéz dr. Kun Bertaan 1 P, Halasi Hitelbank Rt. 10 P, Kereskedelmi Bank 5 P, Práger János 10 P, Bodoky Gedeon 1 P, Tegzes Károly 20 kg. rozs, Tegzes Károlyné 1 P, Tegzes Kamilla 10 kg. bab, Tegzes Ili 10 kg. liszt, Buday Ágostonná 1 P, Nagy István 1 P, dr. Mészöly 1 P, özv. dr. Babó Mihályné 1 P, Széli Józsefné 1 P, Kalmár János 1 P, Dezső Ferencné 1 P, Pomázá Gizella 2 kg. bab, N. N. 1 P, Paprika Imre 50 f., Bacsó Jánosné liszt, özv. Varga Lászlóné 2 P, Stepa- nek Ernő 20 kg. kenyérliszt, használt férfi cipő, Jeremiás Lajos használt női cipő, Babay Béla 1 P, Sütő József 50 f., Kutsinszky Bé'a 1 P, Paczolay István 50 f., Makay Antal 50 f., Makay Károly 50 f., Németh Pálné 5 kg. krumpli, 2 kg. liszt, Gyenizse Benőné 20 kg. krumpli, ifj. Füle Sándor 1 kg. szappan, Komlós Antalné 10 kg. burgonya, Szabó Ferenc cipész 50 f., Szanyi Sándor 10 kg. burgonya, Nagy István 50 f., Maján Györgyné használt ruha, Kolozsvári István 5 kg. bab, Balázs Józsefné 1 kg. bab, 2 kg. liszt, Kinkő Imre 6 kg. krumpli, Fazekas Bálint 2 P, Baki Istvánná 20 kg. krumpli, 3 kg. bab, özv. Paprika Imréné 50 f., Hirkó Balázsné 6 kg. krumpli. (Folytatjuk). Az Úri Leányok Mária kongregációja hálás köszönettel nyugtázza a szegény iskolás gyermekek karácsonyi bazárjára beküldött nemes szivü adományokat. — Természetbeni adományok: özv. Kiss Jánosné 1 tortát, bort és 1 szobadíszt, özv. Bukovy Ferencné 2 drb. húsvéti tojást, Csókási Mária 1 tortát, kis kosarakat és cukrot, Benedek Etelka 1 doboz cukrot, Belényi Károlyné 1 kg. cukrot, Trapl Dezsőné szőlőt, Mészáros Endréné 1 kg. cukrot, Hóza Ferenc 1 kg. keksz és 1 és fél lit. rumot, Árvay Károly fél liter rumot és fél liter likőrt, Bártfai Dezső fél kg. teasüteményt, Mikó Istvánná 1 üveg uborkát, Hangody Istvánná fél 1. málnaszörpöt, Vince Ferencné 5 kg. gesztenyét, özv. Fridrich A’ajosné 1 drb. pulykát, Fridrich Lajosné 2 kg. húst, Kosa Istvánná 2 kg. kolbászt, Hudy András 4 és fél kg. virslit, Záboji László 50 pár kis virslit, Iskolanővérek 2 tortát, 26 drb. zsebkendőt, 1 babaszoba berendezést, 3 képet, 1 kézimunka tálcát, 1 téritől, 1 mackót, tütartót, tojást és nyuíat, Szesz- trenka Ferenc 2 drb. képet, Kedves Anna 1 drb. kézimunkát, Hattyú drogéria 3 drb. szappant, Funk Árpád 2 drb. cigaretta tálcát, Faragó Sándor 1 db. majolika hamutartót, Faragó Olga 5 db. tűpárnát, Károly József 1 pár cipőt, Fehér István 1 db. kézimunkát, Balogh Mihályné 1 db. relief térítőt, Hurt Ferenc 4 db. táskát, Szántó Manóné 12 db. szalvétát, Bognár Lajos 60 db. játékot, Adám Gyula 1 db. cigaretta tálcát szipkával és 5 db. képet, dr. Kovács Vince esp. plébános 2 db. tortát és 5 db. kézimunkát, Decker Józsefné 1 db. hamutartót és 1 szenteltvíz tartót, Angyal Mátyásné 1 boros és likőrös készletet, Benedek Lórika 12 db. tálcakendőt, Tir- mann Konrád 3 pár harisnyát, Heller Jenőné kekszet, mogyorót, cukrot, Juhász testvéreik sok ruhát és cipőt, Polgár Gyüláné női kabátot, Paprika Benő 2 kg. húst, lm céh Mária és Imreh Vilma nagy mennyiségű játékot. — Pénzadományok: Morava Károly 50 P, dr. Musa István 30 P, dr. Zeisz Károly, dr. Pető Jenő 20—20 P, dr. Monszpart László 12 P, Bleyer Mór, Szilágyi Imréné és Hitelbank 10—10 P, В aranyi László hittanár, Majorosak János, Csorba Albert, özv. Kecskés Antalné, Te.movszky Ferencné, Takarékpénztár, Kereskedelmi Bank, Gazdasági Bank, dr. Tóth Gézá- né, Szilágyi Imre, özv. Babenyecz Kálmánná és N. N. 5—5 P, Rizsányi György 7 P, dr. Schu’ler Imre, dr. Fésűs György, dr. Ha’ász D. Sándor, Szántó Ferencné és Róna Gábomé 4—4 P, Boskó Vilmos, Szekeres Imre, dr. Juhász Pál, dr. Kovács Elemér, Szabó Antal és Szántó Ernánuelné 3—3 P, Nagy Kálmánná 2.50 P, Dakos Kálmánná, Henni Aiadámé, Várady Kálmánná, özv. Halassy Bsláné, Szentgyörgyi Lenke, Flieber Juliska, Torma Károly, Rizmayer Mihály, Tankovi eh György, Gi 1 eh György, özv. Illek Rajmundné, Tulit Péterné, Bugoss Istvánná, Schichta Maliid, Dolicsek Lajos, Babó Lászlóné, U'e Sándor, Nagy Lajosné, özv. Nemes Sándorné, dr. Borbényi István, dr. Domokos Sándor, dr. Bódy Lajos, Szilágyi Imre, özv. Pázmány Józsefné, Tarján Béla, Czurda Vilmosné, Hangody Istvánná, dir. Sokét István és N. N. 2—2 P, Ho’ló Józsefné, Teremy Imréné 1.50—1.50 P, Kazi Sándor 1.20 P, Puruczky Kálmán, Ga- va'lér Márton, László Imre, Kőrössy Anta1, Bodoky Zoltánná, Huszár Dezsőné, Gulyás Mihályné, Hegyessy Re- zsőné, Huber Imréné, Borbényi István, özv. Sándor Józsefné, Nagy Márton, Babenyecz István, Krammer Balázs, Lux Jánosné, Gazdag Istvánná, özv. Horváth Zsigmondné, Jakus Sándorné, Valkó Lőrinc, Laczi István, Rudics Jánosné, Lévay Ferenc, Varga T. Józsefné, Bergl Albert és fia, dr. Rupnik János, Har- nóczi Józsefné, Dohonyi Sándorné, Lengyel Ferencné, Rádóczi Gyuszi, Hatvani Imréné, Ligeti Bé'a, Ranocs János, Vin- cze Ferenc, Schulcz Jánosné, Gyüriissy Gyuláné, Gubás Imréné, Unghváry Gyu- láné, Paor István, Budai Lajos Jakus Benő, Suba Pálné, Dobozy Istvánná, dr. Fedor József 1—1 pengőt. (Folytatjuk). A Kiskunhalasi Iparos Dalkar zászlószögét megváltották 30—30 pengővel: Dr. Musa István, Kiskunhalas város közönsége; 25 pengővel: Fridrich Lajosné; 20—20 pengővel: Pesti Hirlap szerkesztősége. Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, dr. Pető Jenő, Schneider Ignác Utódai; 10—10 pengővel: Bátory Gábor, dr. Fekete Imre, Ha'asi Gazdasági Bank, Kálmán Dezső, Kiskunhalasi Iparos Ifjúság önképző Egyesülete, Kovács Oszkár Budapest, dr. Kovács Vince, Pa- taky Dezső, Tompa község elöljárósága; 5—5 pengővel: Árvay Károly, özv. dr. Babó Imréné, Baky József, Békéscsaba polgármestere, Bittó Dezső, dr. Borbás Imre, dr. Borbényi István, vitéz Dakos Kálmán, id. Dobó Kálmán, dr. Dohány József, dr. Fésűs György, Fröhlich Alajos, Graf és Bartos Utódai Budapest, Gyenizse Antal, Halasi Hitelbank, Halasi Kereskedelmi Bank Rt., dr. Hollender Ignác, Horváth Ferenc, özv. Horváth Zsigmondné, Huszár Dezső, Jánoshalmái Iparos Dalárda, dr. Juhász Pál, dr. Kathona Mihály, Kecskeméti Kereskedelmi Iparhitelintézet és Népbank, Ke- ébia község elöljárósága, Kiskőrösi Ipartesteiét, Kiskőrösi Keresztény Iparos Da kar, Kiskunhalasi Atlétikai Club, Kiskunhalasi Izr. Hitközség, Kiskunhalasi Kereskedelmi Csarnok, Kiskunhalasi Róm. Kát. Legényegylet, dr. Komlós Balázs, dr. Kovács Géza, Kőrösy Antal, Kőrösy Jenő, Krafcsik Zoltán, Kristóf József, dr. Kuesera Miklós, Martinyi József, May József Budapest, dr. Monszpart László, Nagykőrös közönsége, Ob- lath Sándor Budapest, Róna Gábor, dr. Schuller Imre, Soltvadkart község elöljárósága, Soroksár község elöljárósága, dr. Steiner Ignác, Szabó Ferenc, id. Szabó János, Szabó Zsigmond, Tóth Imre, Tyukody Jenő, VasziÜevits Fedor, Weisz Ignác, Wendler Zoltán, dr. Zeisz Károly. (Folytatása következik). Népies humoreszk Irta: GAÁL December vége felé járt az idő. A kemény fagytól dermedtek, zuzmarások voltak a fák ágai, igy nem csoda, ha ebben a farkaeorditó hidegben szinte didergés volt nézni a faluvégén őrt álló busuló kturucot ábrázoló szobrot, mivel a vitéz rák óéikor abeli, nyári kosztümben áll ebben a viharos téli időben, egy nagy darab terméskő tetején. A szobor ruházati ho'miai közül csak egy volt télies, a két csizma, melyik közűt az egyik a vitéz jobb a másik a ba'lábán ékeskedett. A busu’ást pedig a szobron az fejezte ki, hogy Rákóczi eme kőbőlfaragott katonája kardmarkoatára- támaszkodott, kezefejét ála alá támasztotta, lehor- gasztott fejét pedig búnak eresztette és bánatosan nézett maga e é. Vagy talán nem is maga elé nézett, hanem a szobrász-suszter által remekbekészitett csizmái orrát mélázta tűnődve.. Akárhogy is alt a dolog, az egész falu büszke volt erre az egyetlen szoborra, — amely ugyan ha szigorúan vesszük a helyzetet, — nem is volt igazában egyetlen, — mert hiszen a falu másik végén Nepomuki Szent Jánosnak szobra mélázott. Igen ám, de mivel a fenttisztelt szent férfiúnak miliő és millió szobra van ezen a kerek nagy világon, busuló ku- rucot jelképező szobor pedig csak ez az egy van, igy hát egészen természetes, hogy Rákóczi saomorkodó közkatonájának sokkal nagyobb volt a tekintélye, mint a János szenté. Ezt mutatta az is, hogy a kögya’ogost a falu apraja és nagyja mindannyiszor, va’ahányszor arra ment, mosolyogva nézegette, Nepomuki szent János szobra előtt pedig hűvösen csak süvegét emelte meg. * Esteledett. Fehérágyat vetett a tél és beállt a nagy havazás. Minden tizedik háznál disznótoroztak, mulatoztak, igy tehát nem volt rajta semmi bámulni való, hogy még az északiszél is jókedvre szottyant ésoly é’esen fütyörészett, hogy Dudoliék meleg konyhájában a maradék abalevet lefetyelő Puffancs nevű kutya ijedten szalad ki az udvarra, hol miután okosabbat nem tehetett, a csillagos égről lemosolygó, ezüstsugaras holdat kezdte ugatni. Bent pedig, — hol a disznótoros vacsora vese’evessel kezdődött és farsangifánkkal végződött, — a jókedv szilaj csikaja a vendégekben kétlábra kezdett ágaskodni. A nagyszobában a fiatalság tambura és okarinaszó mellett mulatott, dalolt és táncolt. A kis o^dalszobában pedig csöndes pipaszó mellett a zöregek szóbeszédeztek. Egyszerre azonban az egész társaság elhallgatott, mert odakint a kutyák nagyon fogtak valakit. Az öreg Dudoli szaladt ki szétnézni és pár pilanat múlva Jarjapka sógort tessékelte be nagy boldogan, aki az esteli vonattal érkezett Kiskőrösről. Ez a Jarjapka sógor, amolyan magyarba ojtott tót ivadék volt, aki bár nagyon szerettei a tótok nemzeti eledelét, a sült tökmagot, Ide viszont nagy rajongással hódolt a tüzes magyar nektárnak, a rubinszinü homoki kadarkának is. Most is pityókos álapotban érkezett. Tiz'iteres fonott üvegben hozott ajándékbort. Az üveg azonban megérkezéskor már csak félig volt, mert a másik felét az utón kicucüzta belőle a jó öreg kiskőrösi. A vendégkoszoru kitörő örömmel fogadta a váratlan vendéget, még pedig azért, mert Jarjapka bácsi arról volt hires az egész környéken, hogy százával készítette a nevetségesnél-nieVetségesebb rigmusokat, melyekkel aztán Ízesre fűszerezte prózai beszédjét. Alighogy lecihe’ődött, már kezdte is: — Galagonya, fabokor, jaj, de jó a disznótor. Ugy-e Dudoli sógor? — Jó, jó, — nevetett Dudoli, a házigazda, — hanem most nem a kádencia a fő, hanem az, hogy jól egyék és nagyokat igyon. — Bizony, igaza van sógorom, — adta vissza a szót Jarjapka, — hiszen GYULA dr. még a nóta is azt tanítja: — Ha iszom, a levit, vidám kedvre hevít. — De szeretem magát, kedves „ar- japka bácsi, — kiáltott kacagva egy tömzsi kis tanyai bakfis. — Hogy ha szeretsz igazán, csókolj meg hát szaporán, te aranyos kisleány! — bökte ki magából a poézist Jarjapka. Vidám zsivajgás, nevetgé’.és, kedves egészségre való kivángatás között asztalt bontottak s megkezdődött a tánc. — Áll a bál! — kiá'Utott harsányan Jarjapka bácsi... * Hajnal felé járt már az idő és a társaság öregebbjei már el is távoztak, ugy- annyira, hogy az idősek közül már csak a házigazda' és Jarjapka kvaterkáztak kettesben. Eleinte simán ment a diskurálás, de minél többet ittak, annál é’énkebb lett az eszmecsere, mely később valóságos szócsatává élesedett. Arról volt ugyanis szó, hogy Dudoli a házigazda ebben a mostani sanyarú világban annyira gyengén áll garas tekintetében, hogy még egy pár uj csizmát se volt képes venni. — A csizmában nincsen kérög, mert mögötte a patkánymérög, — verselt és nevetett Jarjapka. Idáig még nem lett volna baj, azonban később áttértek saját falujuk dicsérésére és a másik falujának leszólá- sára, minek azután furcsa lett a vége. Jarjapka kezdte. — Mit hencög ke Dudoli sógor ezzel a maguk igön-igön egyszerű falujukkal. Mit, még maga a busuló kuruc szobrukkal hozakszik elő, hiszen azt már saját eszi vei is beláthatja, hogy nem sokat ér az egész kü- katona, mert lássa, mindig el akar dűlni és ezért támaszkodik a kardjára, mög aztán abbul mög, hogy öklit az élte alatt tartja, az következik, hogy iszonyú fájhat a jámbornak mind a harminckét foga, ha ugyan csinált neki ilyet a kőfaragó. — No, no, de a csizmáját már nem j szólhatja le sógor, — vágott közbe mosolyogva az óesárlásnak a házigazda, mert azt már magának is be köll látni, hogy ennek a mi terméskübül faragott Rákóczi-katonánknak olyan a re- mekbekészült a csizmája, hogy szinte gyönyörűség nézni, annyira remök. — Hát ha maga szerint az a csizma annyira remök, mög amint az előbb em- litötte, magának uj csizmája mög amúgy sincs, azt javasolom kednek, hogy huzza le a kükatona szobrán! azt a pár csizmát és viselje kend egészséggel. A házigazdát iszonyú méregbe hozta ez a gúnyolódás és imigyen tálalt ki Jarjapka előtt: — Hát ez mégis borzasz- tóság, amit sógorom velem véghez visz, de ez mind nem bántana engöm, csuk a falunk büszkeségét, ezt a< gyönyörü- ségös szobrunkat ne sértötte volna mög azzal, hogy ennek a vitéz katonának csizmáját komendálta el neköm. Lássa, maga egy szót se szólhat, már csak azért se, mert ugy-e a maguk falujába ilyen kurucszobrot még nem ál itottak föl. Jarjapkában faluja iránti büszkesége egyszerre tótágast ált és csak úgy félvállról hánya-veti módon eképen hencegett: — Micsoda, még hogy Kisköröst meri ócsárolni, hiszen a mi falunkban szü’etött az a hirös Petőfi Sándor, akiben akkora poétaság volt, hogy halála után majd mindön kiskőrösire jutott versölési tudományából, hiszen maga tudja sógorom legjobban, hogy én is milyen szép kádenciákat tudok csinálni Azoknak hasítson ke párját. — Ha már annyira akarja az én ver- sömet is ha lani Jarjapka sógor, hát idesüssön: — Azért hogy Petőfi Kiskőrösön termött... Mindön kiskőrösi nem szülhet ám versöt! Jarjapka érezte, hogy csúnyán lefőzték, de azt is, sejtésszerüen úgy érezte, hogy valami olyan remekbekészült csizma, — talán épen a megbántott kuruckatona csizmája egy olyat rúgott rajta, hogy csak arra eszmélt, hogy a havas udvaron hasra esve fekszik... • A vonat egy nagy gúnyosat Rittyentett és Jarjapkát Kiskörös felé szál'Ította.„.
