Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1932 (32. évfolyam, 1-105. szám)
1932-12-10 / 99. szám
2 oldal Kiskunhalas Helyi Értesítője december 10 Kóródi-Katona János képviselő leleplezte az uszító szert sajtót Kóródi-Katona János a tompái kerület országgyűlési képviselője bátor és öntudatos magyarsággal leplezte le a képviselőház november 30-iki ülésén azt a féktelen uszítást, amelyet a szerb sajtó egy része Magyarország ellen folytat. Mint ismeretes, Kóródi-Katona János képviselő i egyik kiemelkedő szónoka lesz a ja- j miár nyolcadikén tartandó halasi revíziós napnak és ezért, továbbá, mert bennünket, mint határvárost közelről érintő interpellációt, az alábbiakban közöljük: 1. Van-e tudomása a külügyminiszter urnák, a szerb kormány hivatalos lapja a »Vreme»-nák november 10-én és november 18-án megjelent, magyar államiságunkat súlyosan sértő békebontó és uszító cikkeiről? 2. Hajlandó-e a külügyminiszter ur a szerb kormánynál erélyesen elégtételt és ennek a magatartásnak megszüntetését követelni? Véresre verik a magyar állampolgárokat T. Ház! Mint határmenti képviselő, több Ízben idehoztam azokat az állandóan ismétlődő határincidenseket, amelyek különösen a jugoszláv határ irányában történnek. Interpe lációm bevezetéséül most is kénytelen vagyok felhozni azt a körülményt, hogy legutóbb két asszonyt, akik szabályszerű igazolvánnyá! mentek, át a határon, letartóztatták, pénzüket elrabolták, őket véresre verték és az egyiket még ma sem engedték szabadon. Ugyancsak a lapok hozták, bogy csütörtökön Madaras község határában lelőttek valakit és a magyar kiküldött katonai bizottságot sem engedték oda a holttesthez, hogy megállapítsák, vájjon tényleg nem volt-e az illetőnek szabályszerű határátlépési igazolványa. Ha az ember elgondolkozik ezeken a dolgokon, akkor kénytelen a hátteret keresni. A háttere pedig ennek a magatartásnak az az uszító cikkezés, amelyet a szerb sajtó már bizonyos idő óta folytat. Ezeknek a cikkeknek tekintetében különösen vezető szerepet visz a Vre- me, amelyre* köztudomású, hogy a szerb kormány hivatalos lapja. Ennek a lapnak november 10-iki és 18-iki számában olyan hangú és olyan stilusu cikkek jelentek meg, amelyeket feltétlenül szóvá kell tennünk, hiszen végeredményben egy velünk diplomáciai viszonyban lévő állam hivatalos kormánysajtójának magatartásáról van szó. Szemenözedett hazugságokkal uszít a szerb sajtó T. Ház! A Vreme november 10-iki cikkében a következő kitételek vannak (olvassa): »Ez az ezeréves Magyarország azokkal a természetes határokkal egyálta'ában soha nem létezett. A valóságban sem István király országa, sem Magyarország ebben a formában nem állott fenn századokon át megszakítás nélkül....« »A földrajzilag kikere- kitett »ezeréves Magyarország«-nál a történész évszázadokon át Csehországra, Török-, Oláh-, Román-, Lengyel- és Németországra bukkan. A szerb »status is stato«-ról nem is akarunk emlitést tenni...« »A történelmi Magyarország sohasem volt az, aminek a soviniszta politikusok a népnek beszélik.« »A húszmilliót számláló magyarság csak a soviniszta politikusok fantáziájának produktuma, magyarizált svábok; továbbá ez a szám egy őrült osztályállam illúziója. Akik elsősorban visz- szjakivánják a régi természeti határokat, azok egykori császári és királyi tenge- résztisztek »—méltóztatnak érteni, hogy kire céloz ezzel« — »nyugalmazott fő- isaolgabirák, főispánok és fogorvosok és a többi egyenruhás rokonság.« Ezzel iaz ö fatalista ázsiai viselkedésükkel, védizzadó, követelő őrjöngésükkel és utólagos pityergésükkel, mellyel balsorsukat szemlélik, úgy tűnnek fel a magyarok, mint a mongol .lovasok árnyékai, kik Európa szivében nyergükben forognak egy földrajzi káprázatkép után melynek máj már a talaja is hiányzik.« További kitételeiben ezt mondja ez a cikk (olvassa): »Az igazi magyar mindig csak napszámos volt. Beteges, háborús atavizmusukban mindig azt hittük, hogy a magyarok (Hunger) éhenkórász nyi- ülaikat más szomszédok elén irányítják.« Kóródi-Katona János: Azt mondja a továbbiakban (olvassa): »Nekünk a magyar őrülettel szemben egy más ideát kell feláfllitanunk. A pánszlávizmus eszméjét, amely legalább is épp oly jó eszme, mint a magyar földrajzi eszme. A na|gy óhaj, az összes szlávok’, különösen az északi és déli szlávok összefor- rasztására, amelyek csak ejgy keskeny sáv által vannak szétválasztva, mindenekelőtt éppen a magyarokat nyelhetnék el. A nagy szlávság részéne a magyarok csak a mongol lovasok árnyékát képezik, amely a szláv tengert elválasztotta. Pánszlávia megvalósulásává' Magyarország el fog tűnni úgy, amint eltűntek a többi ázsiai nemzetek is, amelyek a Ti s za -D un a- S z áv a -Dr áv a mentén csatangoltak..« Ez az egyik cikk. A másik cikkben (Jánossy Gábor: Elég volt bel ölje!) a következő kitételek vannak. (Olvassa): »Bár a magyarok’, ezek az utolsó beérkezettek már ezer éve, hogy Európa szivében mozognak, mégis a világ részére teljesen ismeretlenek’ maradtak. A világháború előtt a külvilág csak az operettek huszárszereplői, cigányzenéi és főlég az éjjeli mulatóhelyek magyar leányai által válltak ismeretessé. A magyarok azt képzelik, hogy a múltban Európát és a nyugati kultúrát a török bevándorlás ellenében ők mentették meg és hogy a római egyház által nekik adott nevet, »a kereszténység véd- bástyája«, valóban megérdemelték volna. Az európai nagyhatalmak érdekközössége nem emelte fel a fátyolét ennek’ a Tisza-Duna között élő kis nemzetnek,.« Vegeitekig lehetne folytatni ennek a két gyalázkodó cikknek a magyarság elleni támadásait. Napirendre térhetnénk e dolgok felett, hai a Vreme nem lenne a külföldi sajtóban úgy beállítva, mint a szerb kormány hivatalos lapja. A magyarság bizonyos tekintetben szemben áll azzal az Mamaszmével, amely Jugoszláviában megvalósult, de a magyar lapokban, még a legszélsőségesebb revizionista lapokban sem történnek olyan gyalázkodó támadások a szerb nemzet élen, mint amilyenekét nékünk meg kiéül hallanunk és el kell itürnünk. Visszaemlékezte tjük a szerbeket arra az időre, amikor Szpnt István koronájának kötelékében voltak; azt hiszem', a történelem fogja megállapítani, hogy ők1 voltak a z a nemzetiség, amely ez alatt az idő alatt a legnagyobb jómódót élvezte Szerit István koronájának uralma alatt. (Jánossy Gábor: Valamennyi nemzetiség, ezer éven áít!) Azt az autonómiát, amelyet a, karlócai patriarchates élvezett, az Árpád idejéből való katho’ikus egyház még ma sem tudta elérni. Nálunk meglehetősen jó dolga volt a szerbségnek, hiszen Magyarország leggazdagabb földjét, a Bánátot és Bácskát, bírták és asz- szonyaik selyemruhájára, aranytallérjaira ás mindannyian visszaemlékezünk. Azt mondották, hogy az uj szerb követ, Du- csics poétaelkü ember és hogy bizonyos tekintetben békésebb hangot, békésebb állapotot fog hozni a két állam diplomáciai összeköttetésében. Ez a poé- tikus hangulat — sajnos — nem következett el, Azt hiszem, enriek a nemzetünket határozottan támadó és sértő, de amellett még háborús uszítást is végző ténykedésnek egyszer már véget kell vétai és ebből a szempontból erélyesebb intézkedésekre van szükség. Ebből a célból vagyok bátor a következő kérdéseket intézni a külügyminiszter úrhoz (olvassa): »Van-е tudomása a külügyminiszter urnák a szerb kormány hivatalos lapjának, a Vreme-nek november 10-én és november 18-án megjelent magyar államiságunkat súlyosan sértő, békebontó és uszító cikkedről? Hajlandó e a külügyminiszter ur ennek a magatartásnak megszüntetését követelni?« Puky Endre külügyminiszter az interpellációra azonnal válaszolt és kijelentette, hogy ezeket az uszító lap- közleményeket tudomásul veszi a külügyi kormányzat és mindent megtesz abban az irányban, hogy ezeket a féktelen dühkitöréseket a jövőben letompitsa a szerb kormány félhivatalosa. Három év alatt egy negye- dere zuhant a halasi sertéskivitel Pontos statisztika. Egyszerűen le- [ jegyeztük a városi állatorvosi hivatal- ; ban, hogy 1929-ben mennyi hízott sertést szállítottak el Halasról és hogy ezzel szemben 1932-ben mennyi került elszállításra. Sok komenlárt nem kell hozzáfűzni. Megdöbbentő az az eredmény, ami ezen a téren is előállott. Míg 1929 évben 9288 hízott sertést vittek vasúton Budapestre, addig 1932. évben csak 2892 sertés került elszállításra. Ennél semmi sem jellemzi jobban a mai gazdasági helyzetet. Ezt a szomorú statisztikát hónaponként adjuk: 1929. évben elszállításra került: január hónapban 1286 sertés, februárban 1047, márciusban 592, áprilisban 658, májusban 528, júniusban 855, júliusban 667, augusztusban 997, szeptemberben 1174, októberben 892, novemberben 634, decemberben 756 sertés. 1932. évben, januárban 417 sertés, februárban 366, márciusban 413, áprilisban 289, májusban 304, júniusban 192, júliusban 302, augusztusban 380, szeptemberben 77, októberben semmi, novemberben 150, decemberben nem történt szállítás. Unja már a legényéletet és megnősül Bárány Imre 81 éves halasi juhász Menyasszonya Kulcsár Krisztina 61 éves „hajadon" Az elmúlt napokban érdekes és nem mindennapi pár állított be az anyakönyvi hivatalba és előadták azt a kívánságukat, hogy az anyakönyv- , ben jegyezzék elő őket mint jegyeseket, mert egymásé akarnak i lenni. ! A férfi Bárány Imre öreg és fe- hérhaju juhász, 81 kemény esztendő nyomja a vállát, de azért friss és üde, pusztákon edződött ember. A menyasszonya húsz évvel fiatalabb nála, Kulcsár Krisztinának hívják. Az érdekes pár bejelentette, hogy nagyon szeretik egymást és már hónapokkal ezelőtt elhatározták, hogy házasságra lépnek. A kérdésekre a férfi a következőket mondta: — Kell az asszony a házhoz kérem, rmom már az életet igy egyedül. Aztán meg, ha asszonnyal vagyok, könnyebb az elszegődés is. Lesz, aki fejje a birkákat, sajtot csináljon, piacra járjon, főzzön nekem. Meg aztán — és itt kicsit lesunyitotta a fejét — lesz, aki pereljen a házban. A menyasszony mindenben helyt adott a vőlegénynek. Nem igazította helyre. Még a perlekedést sem, ■ ...: :• -^я О r s z á g—V llág 13 millió munkanélküli él az Egyesült Államok területén az amerikai munkásszövetség kimutatása szerint. — 450.000 cigarettát készít egy óra alatt egy londoni feltaláló uj töltőgépe. — Gandhinak a fogságban mindkét karja megbénult. — Agyonlőtte magát Nagykanizsán Jezersky Antal 23 éves kispesti tanító. — Tolnavármegyében az év utolsó negyedében a halálozások száma messze felülhaladta a születésekét. — Kifosztották ismeretlen tettesek a temesvári postahivatalt — Eckhardt Tibort választotta vezérévé a független kisgazdapárt. — A kiviteli bizonytalanság miatt tovább lanyhul a terménytőzsde irányzata. — December 17-én Győrött tart zászlóbontó gyűlést a nemzeti egység pártja Gömbös miniszterelnök részvételével. — A debreceni színház lényegesen leszállította a helyárakat. — Róma közelében egy sas megtámadott egy postarepülőgépet. A pilóta revolverével lelőtte a sast. — Budapesten az elmúlt év folyamán harmincnyolc ügyvédet töröltek az ügyvédi kamara lajstromából. — A chilei Llolleobam él a világ legöregebb hajadona, Rosa Huencho Tobár, aki 129 éves. — A fertőző megbetegedések száma az utóbbi hónapok alatt a kétszeresére emelkedett Budapesten. — Roosevelt elnök felesége egy bútorgyárat vezet Newyorkban. — A szlovák fűrésztelepek 90 százalékában leállt a munka, mert Németország megtiltotta a vágott csehországi fa behozatalát. — Budapesten megnyitották a 10. tüdőbeteggondozót. — 175 ezer pengőért dunántúli birtokot vásárolt a Nemzeti Bank elnöke. — A jövő héten 110 darab vágómarhát, 1250 zsirsertést és 200 vágott borjút szállíthatunk Bécsbe. — Horthy Miklós kormányzó kihallgatáson fogadta Kelemen Kornél országgyűlési képviselőt, az Országos Testnevelési Tanács elnökét. — Az OTI szanálásáról szóló rendelet a jövő héten kerül a minisztertanács elé. — Serédi Jusztinián Budapestre érkezett, hogy elnököljön a vallás- és tanulmányi alapot intéző bizottság ülésén. — Meghalt Budapesten Or- módi Vilmos volt főrend, az Első Magyar Általános Biztositó Társaság egykori vezérigazgatója. — Csikágó- ban öt álarcos bandita fényes nappal elrabolt két postatisztviselőtől egymillió dollárt tartalmazó postazsákot. Valamennyi bandita elmenekült. — A kolozsvári rendőrség elkobozta a »Kolozsvári Friss Újság« c. lapot állítólagos irredenta propaganda miatt. — Brassóban a diákság ismét revizióellenes tüntető felvonulást rendezett. — Felakasztotta magát és meghalt Szegeden tollender Manó kereskedő. — Zita királyné hozzájárult ahoz, hogy a neichstadti herceg hamvait a bécsi kapucinusok templomának sirkamrájából Párisba szállítsák.
