Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1932 (32. évfolyam, 1-105. szám)
1932-02-03 / 10. szám
6. oldal Kiskunhalas Helyi Értesítője február 3 — Nehéz székelésijein szenvedők, ! akiknek az agyvértódulás, a fejfájás és szívdobogás, az emésztési zavá- rok és különösen a végbélbajok teszik az életet nehézzé, igyanak reggel és este egynegyed pohár természetes »Ferenc József« keserüvizet. Klinikai vezető orvosok igazolják, hogy a Ferenc József viz műtétek előtti és utáni időszakokban is nagy- értékű hashajtónak bizonyul A Ferenc József keserüviz gyógyszertárakban, drogériákban és füszerüzle- tekben kapható. SPORT A katolikus Legényegylet vasárnap rendezte házi asztalitennisz bajnokságát, mely szép küzdelmek után a következő eredménnyel végződött: 1. Viziák, 2. Delia, 3. Károly, 4. Rokolya, a páros bajnokságot Delia— Viziák pár nyerte Károly—Rokolya pár előtt. Vasárnap a »Nagykálozi Sport Kör« rendez asztalitennisz versenyt, melyre már eddig is oly sok nevezés érkezett, hogy a versenyt két asztalon kell lebonyolítani. A férfi egyesen és pároson kívül a kezdők számára külön verseny lesz, melyen résztvehetnek mindazon játékosok, akik még nyilvános mérkőzésen nem jutottak helyezéshez. A verseny minden számban körmérkőzés szerint lesz lebonyolítva. Nevezni lehet szombat déli 12 óráig Szekulesz Károlynál. Sorsolás szombat délután 6 órakor lesz a Viziák-féle vendéglőben. i Г Közgazdaság Parasztcsirke vagy divattyűk ? A legutóbbi évek kísérletezései után kezd kia'aku’ni és tisztázódni a helyzet a baromfitenyésztés helyes irányára nézve. A nyugati tyukfajták, a leghorn és a rhode-is'and, a tapasztalatok szerint nem azok, amelyekből egy standard magyarországi fajta kitenyészthető. Ezek i az állatok egészen más klimatikus viszo- j nyok közt fejlődtek ki az ivadék válasz- , tás során, s a tapasztalat megtanított j bennünket rá, hogy az eredmény maximumát mégis csak a már itthon akkli- maüzálódott belföldi fajták biztosíthatják. Most az vo'na a feladat azonban, hogy a határozatlan je’legü és össze-vissza ke- j reszteződött itthoni tyukfajtákból kite- j nyésszenek egy határozott, következetes . vérirányt amely az elérhető jobb tojás- j hozamot egyesítheti a mi tyukfajtáink ‘ Európaszerte elismert és keresett ízletes i húsával. A nyugati fajtákkal szemben a kereskedelem állandóan kifogásokkal él. Az egyiknek szívós és ízetlen a húsa (ez a ' leghorn), a másiknak aránylag sok a ; csontvázában rejlő holtsúly: ez a hosz- i szuiábu rhode-island. Azonkívül ezek a: nyugati fajták rendkívül kényesek a mi kánikulai forróságunk és szibériai hidegünk végleteivel szemben! A nagy forróságban liheg és elfullad a nyugati állat, amikor a magyar baromfi még élelmesen megkeresi a maga olcsó éleimét. Télen pedig, a váratlan gyors lehűléseknél abbamarad a nyugati fajták tojáshozama is éppen úgy, mint a rósz- ’ szül teleltetett magyar fajtáké. A vedlés j hasonló tojásszünetekkel jár. Adva van tehát a helyes kiindulás, a helyes alapanyag a magyar baromfifaj- i iákban. Ezt a kitűnő és piacképes állatot j kellene megfelelő egyedi kiválasztással a célul kitűzött jótulajdonságok j faji megrögzítésével tó,tenyészteni. Ez 1 olyan tenyésztési rendszer vo'na, amihez nem kell semmiféle állami költekezés és semmi bűvészet! Ez volna a legolcsóbb és legtökéletesebb módja a magyar baromfi standardizálásának. így megmaradna a mi fajtáink ízletes húsa, a tojás- produkció átlagát pedig évi 120 darabra lehetne fölfejleszteni. A nép így olyan állatokat kapna gondozásába és munkakörébe, amelyeket már ismer, amelyek takarmányozása és ólaztatása a legolcsóbb s amelyek egészségügyi ellenállóképessége a legnagyobb. Természetes, hogy a vérkeveredésre ügyelni kellene 1 Baromfiállományunk de- generálódása gyakran vezethető vissza az úgynevezett »vérfertőzésre.« Egyszerű módon lehetne ezt a bajt kiküszöbölni: öt-hat falut kellene bekapcsolni egy vér- láncolatba és »A« falu kakasait, vagy e kakasok ivadékkakasait évröl-évre cserélni kellene »B«, »C« stb. falvak sorozatán végig. Ennek a rendszernek óriási gazdasági eredménye már két-három év múlva mutatkoznia. S mikor idáig jutottunk, akkor jöjjön a kereskedelem, vagy az értékesítés más rendszere és az állatok húsát és tojását váltsa be tak- sációs árakon, hogy a tenyésztő irányítást kapjon. Bizonyos, hogy minden falusi termelő önként be fog illeszkedni; abba a rendszerbe, amely részére a legtöbb hasznot biztosítja. Halasi gabonaárak február 2 Búza 10'70, rozs 11‘20 boletta nélkül. Ferencvárosi sertésvásár. Árak könnyű sertés 70—78, közepes 78—80, nehéz 80—82 fillér. Irányzat lanyha. [Regény A SZÖKEVÉNYEK Irta: Figyelő Folytatás 4 Az elhatározás, amely a két iegionis- tában megfogamzott, a kivitelre megérett. Vencz és Balten csak az alkalomra vártak; a legközeebbi előőrsre való kiküldéskor búcsút akartak mondani az erődnek. Vakmerő, szinte esztelen volt a vállalkozás; csak az olyan egyénekben születhetett meg, akiknek már nincs veszteni valójuk, akik leszámollak mindennel. Gyalog, élelem nélkül akartak nekivágni a hatalmas és félelmetes sivatagnak; azt vélték, hogy a Sors segítségükre lesz és elősegíti, megvalósítja menekülésüket. Nem fontolgattak, nem törődtek semmivel. Egyedül az lebegett előttük: minden áron, minden eszköz által megszabadulni. Csak most a napról- napra fokozódó ellenséges indulat közepette! és a rossz bánásmód hatása alatt látták, hogy mily meggondolatlan cselekedet volt az idegen légióba való belépés. Most derült ki, hogy emberi mivoltukat le kellett vetkőzniük; egyszerű számok lettek, amelyek nem értékeik. Nem je'entett a halál a két legionista szemében borzadályt, nem féltek az elmúlástól. A holnap bizonytalanságánál elviselhetetlenebb volt számukra a jelen kínlódása és megaláztatása. Végre elérkezett a várva várt nap. Jeffersen mindkettőjüket előőrsnek küldte tó. Az volt a feladatuk, hogy kísérjenek figyelemmel egy, az erőd hatásköre alól -Jtiesett területet. A feladat súlyos volt és veszélyes, mert baj esetén az erőd nem juttathatott segítséget. JefferI В sen úgy gondolkozott, hogy vagy sikert aratnak a legionisták, . vagy elpusztulnak. Az első esetben az elismerést ő aratja le, a másodikban megszabadul a kellemetlenkedő *uracsok«-tól. Arra azonban még gondolni se mert, hogy a két bájtárs szökési tervet forgat fejében. Vencz és Ba'ton megindult a kijelölt hely felé. Jeffersen gúnyosan utánuk szólt: — Ha nem találkoznánk, add át üdvözletemet a mennybélieknék. Balten nem tudván uralkodni magán, dühösen visszafelelt: — Korai az öröm. Nem harapunk olyan hamar a fűbe, mint ahogy kívánod. Még hallani fogsz felőlünk. Jeffersen nem válaszolhatott, mert egy hadnagy köze’edett, aki magához intette. A két legionista nyugodtan folytatta Útját. — Barátom — kezdte Vencz, — most hátat fordítunk ennek a börtönnek, amelyben élő halottak voltunk. Egész nyugodtan tehetjük, mert senki se mer gondolni szökésünkre. Mindenki azt véli, hogy Jeffersen halálba küldött bennünket. S valóban úgy is vo’na, ha a kívánt irányban haladnánk. Ahe’yett azonban délnek fordulunk s a legközelebbi oázis lakóinál védelmet találhatunk. Remélem, hogy belőlünk, élő halottakból valóban élők lesznek. Fel a fejjel ezért pajtás! — Igazad van, most is, mint mindig — volt a megértő válasz. — Minden kockázat nélkül szökhetünk; a parancsnokság nemcsak hogy nem küld ki senkit üldözésünkre, hanem még Jeffersent vonja kérdőre. Nyugodtan haladtak élőre. Lelkűkben a bizakodás vert gyökeret. Valami azt súgta, menjenek előre. Előttük V3n az élet, mögöttük a halál. Az erőd egyre távolodott. Már ben.- jártak a sivatagban. Némán, csendben mentek egymás mellett. Mindketten az elhagyott otthonra gondoltak; lelkűk visszaaszáj’ott a múltba, amikor kényelem közepette élték. A léptek lassultak. A két legionista abbahagyta a menetelést. — Takarékoskodnunk kell az étellel és itallal — jegyezte meg Vencz. — Most még nem vesz rajtunk erőt az éhség. S nem tudhatjuk, mikor jutunk újabb harapnivalóhoz. — Ez a legszigorúbb teendőnk. Ételhez vadászás által még juthatunk, italt j azonban nehezen találunk. A bajtársak a szerény vacsora után lepihenték. Nyugodtan aludtak; nem kellett semmitől s© tartaniok. Legfeljebb a vadállatok támadása hozhat reájuk veszélyt; a sivatag e részén azonban csaJi a hiénák kóboroltak, hogy fe’faiják az itt-ott heverő hullákat. A testet, lelket felüditő álom után a két legionista ujult erővel folytatta útját. A már előre meghatározott irányt vették fe'. A kilométerek egymás után maradtak él' s nem történt semmi, ami figyelmüket felkeltette volna. ^\z élet minden nyoma hiányzott; az égető homok megölt, elpusztított mindent. így ment ez négy napon keresztül. Folyton haladtak előre, a cél: az oázis felé. Sietniök kellett, mert már csak egy napi élelemmel rendelkeztek. S ha az is Helyi Értesítő Lapvállalat-nyomda, Kiskunhalas Anyakönyvi hírek — Január 24. — január 31. — Születtek: Miálovics András és Szabados Juliannának Juliánná Margit nevű leányuk. Sinke Antal és Kuklis Máriának Antal nevű fiuk. Juhász F. Balázs és Horváth Zsófiának Balázs nevű fiuk. Farkas Ferenc és Farkas Etelkának Etelka n®vü leányuk. Sebők József és Palatínus Erzsébetnek József nevű fiuk. Sipos Szabó Lajos és Vidéki Máriának Margit Rozália nevű leányuk. Fekete István és Miklós Illés Jolánnak István nevű fiuk. Darányi Imre és Nagypál Eszternek Imre nevű fiuk. Nagy Kálozi Imre és Földvári Eszternek Pál Balázs nevű fiuk. Rokolya András és Csikós Margitnak Ilona nevű leányuk. Kürtösi Sándor és Máté Tóth Máriának Magdolna nevű leányuk. Vince István és Tarjányi Veronikának Piroska nevű leányuk. Till József és Sági Jolán Emmának József nevű fiuk. Meghaltak: Juhász Balázsné Tasi Mária 45 éves. Karoster Konstantin 37 éves. Magyar István 23 éves. Csontos Vendel 58 éves, Te’ekesy Török Lajos 70 éves. Tóth Nagy Erzsébet Etelka 2 hónapos. Varga Mátyásné Barta Matild 54 éves. Rutka Etelka 3 éves. Wagner Péter 18 éves, Özv. Solti Mihályné Daczi Judit 85 éves. Lajos Gábor 71 éves. Özv. Borbás Jó- zsefné Sebestyén Juliánná 81 éves. Fekete Mátyás 78 éves. Gyulai Pál 58 éves. Kihirdetett (egyesek: Fodor Mihály Balázs Terézia soltv.ad- kerti lakossal. Paprika László Munkácsi Zsófiával. Horváth Szép Imre Zseni Jolánnal. Házasságot kStöttek: Sánta József Dobó Juliannával. Dóczj Mihály szegedi lakos Hudák Máriával. Makra János Hudák Jolánnal. Faragó István Monda Zsófiával. Gazdag Benő Lantos Juliannával.-nrniiiTT i >111 ■■Hl I ши и mi nnmi.mnüuMi Felelős szerkesztő és kiadó: PBAGER JANOS elfogy, e’nyeli őket a sivatag. Elpusztulnak és csontjaik ott fehérlenek majd az égető napon. Ennek dacára a remény nem csökkent a szökevényekben. Biztak abban, hogy szerencséjük nem hagyja el. — Még csak egy-két napig bírjuk, >—■ mondta Babon. — s akkor feltűnik előliünk a mentsvár, az oázis. — Már eddig is el kellett volna érnünk. Úgy látszik, nem haladtunk az egyenes irányban. . — Nekem is az a nézetem. A menetelés tovább fo'-yt. Lankadatlanul haladtak előre. Egyszerre Vencz felkiált: — Nézd pajtás az égboltozatot. Az előbb még tisztán ragyogó volt s most olyan, mint a ködös Albionban. — A szánum jön, — volt Balten válasza. — Gyorsan ássunk egy gödröt és afölé feszítsük ki sátrunkat. Jól tudod, hogy a sivatag homokviharával nem lehet tréfálni. Néhány perc alatt beföd mindent és megfojtja az élőket. Siessünk! Munkára! Gyorsan kiválasztottak egy magaslati helyet és annak a tetején buzgón ásni kezdtek. Hamarosan akkora üreget készítettek, amelyben kényelmesen elférhettek. Azután felállították sátorlapjaik- ból a vétíe’met nyújtó födelet. Alig készültek el, hatalmas zugás kíséretében nagy szélvihar keletkezett. A sátor alatt valósággal a bőrükön érezték a homok és porrétegak rohanását; érezték, hogy a homokdombok oszladoznak és más területre vándoro'nak. Közel egy félóráig tartott az elemek viaskodása, azután ©’csendesedett minden. (Folytatjuk.)
