Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1932 (32. évfolyam, 1-105. szám)

1932-02-03 / 10. szám

4 oldal Kiskunhalas Helyi Értesítője február 3 HALASI EMLÉKEK A tájfelnézők ii. Tudnivaló, hogy az »eiábitott« holmi­kat csak fele értékben lehetett eladni, az orrgazdáknak. Ezt a fee értéket igen­csak felajánlották a kárvallottak a nyomravezetőnek jutalmul, mely összeg fele a vármegye embereit kiette meg. Elsősorban, a komiszáros urat, mert hát a nyomozással felmerült költségekre va­lót az ő fizetésük nem: futotta, ami bi­zony abban az időben 200—400 forint között váltakozott a kerület nagysága szerint. Mondogatta is az utolsó halasi komiszáros boldogult Péter Pali bátyánk szálára hogy: »csekély fizetésünk mdfett m szabadkiegyezés biztosított bennün­ket.« Maga a lótartás is sokba került. Meg aztán iparkodtak komiszáros uraj- mék a »kétvizközt« található legjobb: hátas lovakat megszerezni, nehogy csú­fot valljanak valahol, ha ütközésre vagy szorításra, esetleg szabadásra kerülne a sor. A betyárok is jól tudták ezt, amit a nóta is eligazít: »Nem cserélnék tajtékpipát az úrral, Sem paripát komiszáros urammal, Komiszáros uram lova szépen jár, Deazenyim úgy repül mint a madár.« Az ellábitott holmi előteremtése pedig, — ha az csapásvesztéssel történt, vL- csakis a »Suttogok« besugása utján si­kerülhetett, kik azt a nyomravezetésért felajánlott összeg bizonyos hányadré­széért tették, úgyhogy mire komiszáros uraimék az elveszett holmikat előterem­tették, —• a károsultnak annyi pénzébe került, mint amennyit az elveszett hol­mija ért. Az ellábitónak meg sokszor még ennél is többe, néha annyiba, amennyi érője volt néki; meg a tetejébe 15—25 keménypálcák ütésébe még pe­dig a »derö5«-ten, a hegyébe pedig né­hány évi dutyi. A tájfe’nézö az ilyent igén csak ki­kerülte, legfeljebb kereslethiányban szen­vedővé lett. Ha pedig valahogyan az ő szereplése is kiderült, bizony holta nap­jáig viselte a bika csők, meg a főkötött dromustor csapásainak a nyomát a háta bőrén — amit a vármegye sózott oda. Ha pedig verése közben »szája eljáró« lett. szóval »vékonybőrü«-nek bizonyult, akkor meg »szembemondó «-nak is kel­lett lennie. Ez aztán az egész életére kiható súlyos következményekkel járt. Mindig rettegni® kellett a bajba kevertek bosszújától, amit pedig azok nem a vá­rosháza udvarán szoktak elintézni, ha­nem valahol a puszták, erdők mélyén, ahová még harangsző se igen hallat­szott, legfeljebb a halasi, mert a ml nagyharangunk szava igen csöndes idő­ben négy mérföldre is élhallatszoít. (Kár, hogy a bécsi arzenálban azt is összetörték.) így bizony a tájfe'nézőket nem egy­szer a megbízói altatták ed örökre, úgy hogy voilt, aztán nincs. így járt a Veréb Gazsi, meg a Szeg­deli Péter bátyánk is, kiknek szintén nem a temetőcsősz ásta meg a sírjukat, noha valamikor erős gazdák voltak őki- gy elmük. Csakhogy torokszáradó beteg­ségbe esvén, — mazttrrá tettek. Az ilyen sorsra jutottak örök nyugvó­helyét sirdomb se jelzi, legfeljebb egy- egy bikakaparásos gödör a galagonyás, kökénytüskes bokrokkal, fogyócskával szegélyezett erdős völgyekben vagy ku- tyatejes buckás legelőkön. A baromi magyarlajta bikánajk az a tu­lajdonsága, hogy a mezőben, ahol puha, frissen ásott talajra talál, ott gödröt ka­par, — hányván magára első patáival a homokot, hogy a bögöly csípések tői me- nekedjen. Dolgát végezvén, farkát ma­gasra fe’tartva szalad vissza a barom közé, nem is sejtve, hogy egy félig vagy egészen kikapart tájfeflnézőt hagyott ot­tan a hollói: s varjuk prédájául, mig egy- egy jobb érzésű pásztorflu, — ha vélet­lenül rátalál, — megszánva, könyörüle- tességből újból el nem földeli! Cz. L. Szegeden már készülnek a termelők az idei gyümölcsévadra — Az egyfajta gyümölcsöket termelők tömö­rülnek, hogy vagontelben adhassák el gyü­mölcseiket a kereskedőknek — A vetések hótakaró nélkül várják februárt, de már a nagy tiszaparti város, Szeged termelőtársadalma a nyári gyümölcsexportra készülődik. A jelekből ítélve alapos felkészült­séggel néznek a szegedi gazdák az idei gyümölcsszezon elé, mert elte­kintve a gazdaérdekektől, Szeged mindenek fölött vezető szerepre törekszik az Alföldön a gyümölcstermelés és gyümölcskivitel terén. Szegedi hírek szerint a szegedi gazdakörökben és a tanyákon in- tenziv munka folyik a nyári gyü­mölcsexport előkészítése érdekében. A Mezőgazdasági Exportintézet az Alföldkutató Bizottság felkérésére vi­téz dr. Selmeczy felügyelőt küldte ki Szegedre előadásokat tartani. A terv az, hogy pontos kataszter ké­siül az egyes gazdaságokban lévő gyümölcsfák fajtájáról. Ilymódon akarják elérni azt, hogy a szomszé­dos gazdák, akik egyfajta gyümölcsöket termei­nek és akiknél egyfajta gyümölcsből na­gyobb termés várható, a nyári exportálás idejére alkal­mi társulatokba tömörülnek, hogy vagontételekben kínálhas­sák gyümölcstermésüket a kereskedők­nek eladásra. A mostani kataszterbe való felvé­tel és helyszíni szemle alkalmával a termelők egyúttal szakszerű útmu­tatást kapnak a gyümölcsfák ápo­lására és védelmére, sőt a termés kiválogatására és csomagolására is. A szegedi példát Halason is kö­vetni kellene. Szomorú adatok az államva­sútak nagy Samarjay Lajos államtitkár, a MÁV el­nöke, hosszabb cikkben behatóan fog­lalkozik a MÁV-nak 1930—31. költség- vetési évben elért üzleti eredményeivel. A cikk részletes számadatokkal vilá­gítja meg a MÁV üzemi és forgalmi tel­jesítményeit a legutóbbi négy költségve­tési évre vonatkozóan. Az egyes szám­adási évek adatainak összehasonlítása alapján kimutatja a cikk, hogy a MÁV forgalmának hanyatlása 1930 elején kez­dődött. 1930 első két hónapjában — ja­nuárban és februárban — azonban még nem: öltött nagyobb méreteket a csökke­nés, de már március hónapban és ezt követően, állandóan rohamosan esett yissza a forgalom, mind a személy, mind az áruszállítás terén. Az 1930—31. szám­adási évnek már nincs egy hónapja sem, amelyben a forgalom csak meg is közelí­tette volna az 1927—28, vagy az 1928— 29 évek forgalmát. Az egész évi eredmé­nyeket véve alapul, az 1930—31-i szám­adási évben a MÁV forgalma arra a szintre esett vissza, amelyen 7—8 év előtt volt. 1930. év őszén, előrelátható lévén hogy a forgalom nem fogja elérni az előirányzatot, a MÁV kénytelen volt a személyvonatok számát apasztani, majd 1931 januárban újból csökkenteni. A két csökkentés 1 millió 424 ezer kilométert tett ki és a közönség részéről sürü felszólalásokra adott alkalmat, de még mindig kevesebb volt, mint amekkora csökkenést az utasforgalom apadása megkívánt volna. Az áruforgalom; szinte katasztrófális visszaesését mutatja ai te hervonaíu teljesitményeknek nagymérté­kű csökkenése, amely utóbbi teljesít­mény az 1930—31-iki számadási évben 16.8 százalékkal esett vissza az előző évihez képest. A MÁV pénzügyi eredményeiről is igen érdekes adatokat olvashatunk a cikkben. Amig az 1929—30 évben a bevételek 286,719.180 pengőt, a kiadások deficitjéről 285,506.684 pengőt tettek ki, addig az 1930—31 évben 246,934.744 pengő bevé­tellel szemben 275,503.304 pengő volt a kiadás. Az 1929—30 üz’etév pénzügyi mérleg© még 1,210.496 pengő fe'esleggeí zárult. Ezzel szemben, amint látható, az 1930— 31 évben, már 28,568.560 pengő hiány állott elő. A MÁV vezetöségének sikerült Ugyan a kiadásokat az efoző évvel szem­ben 10,005.380 pengővel csökkenteni, bár egyes kiadási tételek, így a nyugdijak emelkedése nem volt elkerülhető, de a hiányt mégsem; lehetett ellensúlyozni, mert 1930—31-ben a bevételek csökke­nése nem; kevesebb, mint 39,784.436 pen­gőt tett ki. A hiánynak az a magyaráza­ta, — irja a MÁV e’nöke — hogy az 1930—31 évben az egyre fokozódó gaz­dasági pangás nyomán előállott nagy­fokú beivételcsökkientést már nem le­hetett ellensúlyozni, bár nemcsak a ki­adások apasztása, hanem a bevételek növelése céljából is olyan mélyreható intézkedések történtek, amelyek már az utazó és szállító közönségre is érzékeny kihatással voltak. — Meghívó. A kiskunhalasi Iparos- ifjúság Önképző Egyesülete február 7-én, délután 2 órákor tartja évi rendes közgyűlését, az egyesület Szathmári Sándor-u. helyiségében, melyre a tagok tisztelettel meghivat­nak. Tárgy: 1) Évi jelentés. 2) Az évi zárszámadás bemutatása. 3) Tisztviselők, választmány és szám- vizsgálók megválasztása. 4) Évi költségvetés előirányzat megállapí­tása. 5) Indítványok, melyek a köz­gyűlésig írásban benyújtandók, Amennyiben a közgyűlés a megje­lentek csekély száma miatt nem fen­ne megtartható, úgy február 14-én a megjelentek számára való tekintet nélkül fog megtartatni. összeállították a gazdaimp prog­ramiját A február 21-iki gazdanap prog- rammját, mint velünk azt közük, összeállították. A gazdanapot dél­előtt fél 11 órai kezdettel a színház­ban tartják meg. A gazdanap programmja a követ­kező: Megnyitó és üdvözlő beszédet mond ónodi Balázs ,a gazd. egyesü- sület elnöke. Szabó Lajos kamarai főtitkár elő­adást tart a homoki gazdálkodásról. Polcnyi Márton a parlagi barom­fitenyésztésről. Gesztelyi Nagy László a Duna — Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara igazgatója aktuális gazdasági kérdé­sekkel fog foglalkozni. Horváth Ferenc a halasi gazdi népiskola igazgatója a gyümölcster­melésről és védelemről. Meissner Károly a melegvérű ló­tenyésztésről. A záróbeszédet tartja Tegzes Ká­roly gazdasági tanácsos. Ezután bemutatják az országos lo­vasnapról készült filmfelvételeket. Heeirják Bajs város sserö megszállásának történetét A Bajai Tóth Kálmán Polgári Ka­szinó előterjesztésére a város tör­vényhatósági kisgyülése elhatározta, hogy a város szomorú s nemzeti szempontból is fontos fejezetét, a szerb megszállás történetét meg- iratja. П ft ИИ Ш|||||а||>1'шимяввш<щ^цццйм—та—гдмдааядма 1 majsai vadászok engedélyt kérnek a miniszterié] a fogoly­nak Mórással való fogására Azzal indokolják kérelmüket, hogy rendkívül elszaporodott a fogoly A Majsán megjelenő Kunsági Hír­lapban olvassuk az alábbi érdekes vadászhirt; »Január 31-én zárult a tulajdon­képpeni viaszászszezon. A fogoly va­dászata még december 15-én lezárult, a nyulra pedig február elsejével kezdődött a tilalom s tart egészen szeptember 15-ig. Vizimadarakra ugyan lehetne még vadászni, die a kacsák és a libák még nem jöttek meg, csak ha az idő egy kissé eny­hülni fog, iákkor látjuk őket. így csaknem félesztendei puskázás után nyugatom vár a nyulakra, amelyek egyébként is annyira megfogyatkoz­tak, hogy szinte hihetetlen. Nem úgy a foglyok, amelyek oly nagy szám­ban lepik el a földeket, hogy szinte már elemi csapás és a gazdák ugyan­csak panaszkodnak a falánk álla­tokra, amelyek megeszik a babof, napraforgót, kölest ,stb. A Vadász- társaság most akciót indit azirány- biain, hogy a minisztériumtól megkéri az engedélyt a fogolynak hálózás»al való kifogása iránt.« jk Nyomtatványo* hat ízléses kivi­telben szolid árak mellett készít LAPUNK NYOMDÁJA! 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom