Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1932 (32. évfolyam, 1-105. szám)

1932-11-09 / 90. szám

6 oldal Kiskunhalas Helyi Értesítőbe november 9 kömére vált eredménytelen fölénnyé. A 9. percben ártatlan helyzetben Reps- tok, Kedves hibájából, megszerzi csa­patának a vezetést. A jánoshalmai csa­pat vergődik, d© igy is fölényben van. A 24. percben Repstok már két gólos előnyt biztosit csapatának. A KAC szur­kolók hangos tempózással biztatják a KNSK legénységét, de hiába minden. Uj- váry 11-esből lövi a JTE harmadik gólját. Belényi a 38. percben csőrrel erősen kapura rúg és a labda a kapus kezei közül a hálóba vánszorog. 3:1. Savffier a 42. percben 40 méterről sza­badrúgáshoz jut. »Na ez biztosan gól ’esz!« — mondja a közelben valaki. És a gyenge lövés a még gyengébb Kedves lábai között a hálóba döcög. 4:1. A második félidő tapogatódzó já­tékkal indul meg. A csapatok még ta- pogatódzással sem találnak egyetlen ép­kézláb játékost sem. Nincs játék, nincs izgalom. Nincsen nívó, de biró sincsen. Bencze játékvezető elmehetne tanulni Toldi Miklós derék szolgájához á »vén Benczéhez.« És mégis Bencze a me­zőny legjobb embere. Közben Ujváry gólt lő, majd Repstok sem szégyen]i a Kedves gyengeségét újabb góllal ki­használni. 6:1. Kedves megunja a dol­got és kiáll. Király ai kapus. Szépen is véd, de a volt jánoshalmi kapus Ujváry neki is elveszi a kedvét, amikor helyezett lövése a hálót éri. Sport nincs, de a potyogó, vánszorgó és döcögő gólok mégis változatosságot jelentenek. Sport nincs, de mégis. A 25. percben Hunyadi, a KNSK intézője ci­vilben ugyan, de beleavatkozik a mér­kőzésbe. A biró és Hunyadi szellemi csatát-sportot vívnak a pálya közepén, a, játékosok össze-vissza szaladgálnak, vitatkoznak, a gyereksereg is kiváncsi a vita témájára, tehát az is a pályára vonul, a rendőrség botrányt vél fölfe­dezni, tehát megteszi az előkészületeket. Bábeli zür-zavar. Csak azt látjuk, hogy dr. Bódy e'nök kifelé tuszkolja csapata játékosait, a biró még mindig Hunya­dival vitatkozik, a gyereksereg stb. A közönség szinte örül annak a nagy mozgalomnak, ami a pályán folyik. Ér­dekes is, izgalmas is, csak az a kár, hogy nem hallunk semmit sem,. Végre letellik az 5 perc, a biró fütyül és me­het mindenki haza. A csapatok és játékosok teljesítmé­nyét méltatni, a biró játékvezetéséről jó vagy rossz kritikát mondani, ez volna a tudósító feladata. Ez a feladat néha nagyon könnyű, néha azonban, mint a je'en esetben, szinte megoldhatatlan probléma. A jánoshalmai csapatot még nem lát­tuk ilyen rosszul játszani, mint vasár­nap. Halla, a bal hátvéd futballozott egyedül a csapatban, a többi csetlett- botlott. Hogy a JTE mégis ilyen hatal­mas vereséget mért a helyi csapatra, az a szerencsének és a kapu előtti ha­tározottságnak tudható be, no és nem utolsó sorban Kedves kriminális formá­jának is nagyrészben. A KNSK lélek nélkül játszott és a mezőnyben úgy is egyenlő erejű ellenfélnek számított. Egy lövő csatár ke'lett volna csak, hogy más eredményről számolnánk be. A csapat egy tagja sem: felelt meg. Kedvesről is csak azért emlékezünk meg, mert 5 volt a legrosszabb. A biró gyenge, erélyte­len, majdnem olyan rossz, mint a játé­kosok. Dr. B. A. Nyugat — Délnyugat 4:2 (0:0). Szent Korona Kupa. — Székesfehérvár. 1800 néző. Biró: Klein Á. (Budapest). Nyugat: Mák — Tirk, Dómján — Horváth, Mente, Farkas — Kulcsár Nagy, Keleti, Neumann, Kelemen. Délnyugat: Simon — Veréb, Lósz — Reinhold Kruskovics, Kajtor — Pozs- gai, Bedekovics, Jakubecz, Sonkó, Csász. Góllövők: Keleti, Sonkó, Nagy (11-es- bő’.), Sonkó, Ke’eti, Nagy. Az első félidő tapogatódzó játékkai indul Nyugat mezőnybeli fölényével. Eredmény nincsen, mert a védelmek el­sőrangúan működnek. A második félidőben Nyugat hatal­mas iramot diktál és Keleti meg is szer­zi ai vezetést. Kezdés után Délnyugat erösit, Pozsgai 2 méter magas erős beadását Sonkó a kapus kezei elöl élesen a jobb sarokba fejeli. Tipikus Sonkó gól! Nyugat 11-esből ismét megszerzi a vezetést, de a halasi Sonkó Bedekovics passzát kapáslövéssel gól­lá értékesíti és Délnyugat egyenlít. 2:2. A második félidő 20. percében Sonkó mindenkit kicselez és már csak a ka­pus áll vele szemben, de pechesen fölé- he’yez. Csász, a Délnyugat balszélsöje megsérül és ettől kezdve 10 emberrel játszik a csapat. Keleti lesállás gyanús helyzetben szerzi meg a Nyugat har­madik gólját és Nagy a mérkőzés utol­só percében állítja be a végeredményt. Sonkó eső válogatott szereplése tel­jes sikerrel járt. Voltak Halason is »vészmadarak«, akik előre bejósolták Sonkó várható kudarcát. »Le fog égni«, »5 lesz a mezőny legrosszabb embe­re«, mondogatták és Sonkó megcáfolta a rosszmájuakat. A »Nemzeti Sport« szószerint a következőket írja: »Dél­nyugat kellemes meglepetést keltett vá­ratlan jó játékával. A védelem itt is jó, a halfsorban Kruskovics, a csatár­sorban Bedekovics, de különösen Sonkó nyújtott kiváló játékot.« Ugyan igy vélekedik Erdős Zoltán országos amatőr szövetségi kapitány is. KAC kombinált — Jánoshalmái L. E. 4:0 (1:0). Jánoshalma. Biró: Vanyiska (KAC). Nagy fölény után Kecskés (2), Csin- csák I. és Holló góljaival győz a KAC. Jók: Győri, Szveínik István és Magyar. Vanyiska jó biró volt. • A KAC 13-án, vasárnap utolsó baj­noki mérkőzését játsza Kiskőrösön. A nagy fontosságú mérkőzésre a KAC ked­vezményes utazást biztosit szurkolóinak. Indulás 12 óra 50 perckor gyorsvonat­tal; vissza 18 óra 44 perckor személy- vonattal. Mérkőzésre szóló kedvezmé­nyes jeggyel együtt az utazás 2.80 P-be kerül. Előjegyzést csakis a Hoffmann- féle trafikban lehet eszközölni, ahol a jegyet azonnal kiadják. BIRKÓZÁS. Kovács Mihály, a KAC kiváló birkó­zója vasárnap induit a Kassa város bajnokságáért megrendezett birkózó v r- senyen. A nargy konkurrenciában is si­került a kisnehézsulyban a második he­lyezést megszereznie. Kovács Mihály szép szereplése egy újabb siker és szép állomás azon a nagyszerű szereplés­sorozaton, amellyel a halasi fiuk az or­szág figyelmét Halas felé fordították. Vájjon Halas mikor ismeri már el fiai­nak az érdemeit? Mikor lesz sport­telepünk, a birkózóknak training lehe­tőségük? Dr. B. A. Ennek az árverésnek megtartását az ár­verés határnapot megelőző utolsó előtti hétköznapon déli 12 óráig be kell je­lenteni. Az árverést a bejelentő fél távollétében is megtartom. 434-1932. vght. sz. ÁRVERÉSI HIRDETMÉNY. Dr. Nagypál Ferenc ügyvéd által kép­viselt Kiskunhalasi Hitelszövetkezet, mint az O. K. H. tagja javára 5200 P tőke és több követelés járulékai erejéig a kiskunhalasi kir. járásbíróság 1932. évi 1721. sz. végzésével elrendelt kielégítési végrehajtás folytán végrehajtást szen­vedőtől 1932. évi augusztus hó 27-én lefoglalt 9726 P-re becsült ingóságokra a kiskunhalasi kir. járásbíróság Pk. II. fenti számú végzésével az árverés elren­deltetvén, annak az 1908. évi XLI. te. 20. ?-a alapján a következő megnevezett: dr. Frühwirt Jenő és Társai ügyv. által képviselt Strassburger Mária javára 150 P s :ár., dr. Frühwirt Jenő és Társai ügyv. által képv. Gyulai Borbála kk. javára 76 P 23 f. s jár., dr. Lindner Oszkár ügyvéd á'.t. képv. Vacuum Oil Compány Rt. javára 300 P 18 f. s jár. és a többi fel nem sorolt felülfoglalútá csatlakozottak javára is, továbbá e fog­lalási jkönyvböi ki nem tűnő más fog­laltatok javára js, az árverés megtartá­sát elrendelem, de csak arra az esetre, ha kielégítési joguk ma is fennáll és ha ellenük halasztó hatályú igénykereset folyamatban nincs, végrehajtást szen­vedő lakásán, Kiskunhalas, Pirtó-pusz- ta 105. sz. a. leendő megtartására ha­táridőül 1932. november 11. napjának délutáni 3 órája tűzetik ki amikor a bi- róitag lefoglalt bútorok, le és fetülfogiait gazdasági eszközök, háziállatok, gabona» széna, bútorok, rádió stb. s egyéb ingó­ságokat a legtöbbet ígérőnek, de leg­alább a becsár kétharmad részéért, — készpénzfizetés mellett el fogom adni. Kiskunhalas, 1932. évi október 18. Hodossy Gézia kfir. jbiir. végrehajtó. Felelős szerkesztő és kiadó: PRAGER JANOS 1.! i ­REGÉNY A 1UZBRIG AD IRTA: ZENTA1 FERENC Folytatás 32 S amikor fülembe csattant az első sortüz robaja, rávetettem magam Rigóra s addig szólítottam, markölásztam a nyakát, amig ti, háta Istennek épen és egészségesen rám nem nyitottatok. Medárd és Kumani önfeledten hall­gatták Propity elbeszélését. Aztán két oldalról karon fogták őt és hármasban, mint jó testvérek, kivonultak az elátko­zott házból. Egy óra múltán már messze jártak. S még egy óra múlva Szegedre érkeztek. A városban semmit sem időztek. Csak éppen a lapokat olvasták el, amelyek rendkívüli kiadásban öles betűkkel hoz­ták a szenzációt, hogy szerbek törtek az éjszaka Rigó Péter tanyájára, de a bátor gazda hősiesen védte magát az utolsó leheletig. Tizenkét szerbet kül­dött süni revolverlövésekkel a másvi­lágra, de hát végül győzött a túlerő és a hőálelkü magyart megfojtották a szerb brigantik. Medárd Kumani és Propity önkénte­lenül is hangos hahotára fakadt az os­toba hír olvasására. — No de ilyent! — fakadt fel Rumia­mból az indulat. — Még majd mártírrá avatják !azt az árulót! A sok vihart átélt három ember felült a Budapestre induló legközelebbi vo­natra. Kiskunfélegyházán azonban le­szálltak és átültek a motorosra, amely Kiskunmajsán át Hátasra vitte őket. Ha­lason megint más vonatra szálltak fel, arra, amelyik Homokszsntlőrincet is ut- baejti. Körülményes volt ugyan az ut, de simán és szerencsésen jutottak el a végcélhoz. S mintha csak az elemek is segítséget igyekeztek volna nyújtani a menekülőknek, nehéz esőfelhők vonták be az égíhatárt. Szaporán mennydörgőit és viüámlott, majd megeredt az eső és kövér cseppekben paskolta véges-végig az egész vidéket. Az éternek tánca egy­re vadabb lett. Az égi háború nőttön- nőtt. Mikorra Homokszentüőrincre ért velük a vonat, már vízben úszott az egész állomás. De mintha csak uj víz­özön keletkezett volna, változattan he­vességgel záporozott alá a felhők óce­ánja, ugyannyira, hogy az utasok, akik leszálltak, egy tapodtat sem mehettek tovább s kénytelenek voltak az egész éjszakát az állomás épületében tölteni. Csak három ember merészelte meg­kísérteni az Istent: Medárd, Kumani és Propity. ők dacoltak mindennel. Az öm­lő esővtel s a puskaropogásként pattogó villámokkal. Dacoltak a tengernyi víz­zel s a szuroknál feketébb sötétséggel. Igaz, hogy a sötétség mindössze egy- egy pillanatig tartott, mert hiszen egy­mást kergették az égen a sistergő és sikongó viliámkigyók. Medárd és társai kiosontak az áilo- másépuet mögé s egy hatalmas villám fényénél megkeresték a templomromot. — Ott van ni! — mutatott egy bizo­nyos irányba Kumani, — ott a tüzbrigád földalatti otthona. Medárd és Propity a kivilágosodott horizonton csakugyan felfedezte azt a magasba meredő omíadékot, amely úgy állt ott az istenítélet kellő közepén, álva daccal és keményen a pattogó villámok pergőtüzét, mintha csak kőbemeritve szimbolizálta volna azoknak lelkeit, akik titkos üregeinek méhében az irredenta Magyarország álomképét szövegelték a munka acélszálaival valósággá. És a három ember egyszerre lódult neki a viztengemek, egyszerre vetette magát a zivatarba, az égitháboru veszé­lyébe és kötözködésig érő sárban, víz­ben haiadt lépésről-lépésre a rom felé. Nehéz, nagyon nehéz volt az ut, az az alig három ki’bméteres rövidke ut, amit meg kellett temniök, hogy Tass Gere­bennek e'mondhassék: Vezér, a munkát elvégeztük! Az áruló kilétét felkutattuk s Rigó Pétert megbüntettük. Jó másfélórai küzdelem után végre ott álltak, a cél előtt. Medárd kapta el elsőnek a templomrom falát s ő csó­kolta meg legelsőbb annak megszentelt köveit. A három vasember eezrékenyül't. ők, akik szemrebbenés nélkül tudtak ölni a szent ügyért, most egyszerre nagyon el­lágyultak s ziokOigva adtak hálát az Egek Urának, amiért csodát tett velük s a hazáért a hazának megmentette őket. • Néhány perc múltán már ott álltak Tass Gereben előtt. A mindenható nagy- ur előtt, aki átszellemülten hallgatta Medárd jelentését, a csodálatos telje­sítményt ame’yet csak hősök tudnak felmutatni olykor nagy és szent ideálok szolgálatában. — Köszönöm — szólott három hősé­hez a vezér — a sikert, ami elmarad­hatatlan volt ilyen teljesítmény után. És köszönöm a haláltmegvető bátorságot, amellyel végrehajtottátok a parancsot s amellyel megoldottátok a megoldhatat­lannak látszó feladatot. íme, bebizonyí­tottátok testvéreim, hogy nincs lehetet­len azok előtt, akik a hazáért nem­csak é'mi, de meghalni is tudnak, ha kéül, ha annak érdeke úgy akarja. Néhány könnyet morzsolt szét szemé­ben Tass Gereben, aztán igy folytatta: — Hősök voltatok, igaz. De mily nagy az én örömem, hogy amig ti ezer vészben küzdtetek, mások is csodás dol­gokat müveitek. Uj hősök születtek az elmúlt napokban, hűségben, elszántság­ban és bátorságban ugyanazok, miként ti vagytok. Vegyétek tudomásul, hogy a tüzbrigád ma már nagyhatalom. Olyan hatalom, amellyel a poklok kapui se tudnak erőt venni. S ha a magyarok Is­tene Is úgy engedi, 1935-ben újból a miénk, ami elveszett, újból egy lesz a feldarabolt, szétmarcingolt isteni Igaz­ság: az ezeréves Nagymagyarország. • Amit Tass Gereben mondott, be is következett. Hősök légiója szállt szem­be az egész világgal, de eljött Csaba király fia az ő seregével és ádáz tusák után Kárpátoktól az Aldunáig minden taipalattnyi rögöt visszaszerzett a ma­gyarnak. (Vége). Helyi Értesítő Lapváilalet-nyomda, Kiskunhalas

Next

/
Oldalképek
Tartalom