Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1932 (32. évfolyam, 1-105. szám)
1932-10-26 / 86. szám
6 oldal Kiskunhalas Helyi Értesítője október 26 Most rövid BSE offenziva következik, «melyet újabb szabadrúgás akaszt meg, de ezt már ellene adja meg a bíró. Nagy kavarodás a BSE kapuja előtt, de Holló két méterről sem tudja a hely zieltet eredményesen kihasználni. A második félidő első öt perce ismét ® BSE-é. Kulcsár, majd a kapufa tisztázza a heves bajai ostromot. »Jön a KAC!« — mondja Szakter és csakugyan támadásba lendül a halasi csapat. Paor Sónkét szökteti, ez mellel stoppol és 20 méterről1 éles csavart lövéssel kettőre szaporítja a gólok számát. A BSE elkeseredetten támad. Négy komért ér el egymásután, de Kulcsárral az éten, a védelem nagyon szépen tisztáz. A 35.-ik percben Paornál a labda, de csak rövid ideig. Egy villanás és máris zörög a háló. Most jön a KAC finis. Lövés-lövés után, korner, kapufa, mellé, fölé, de a háló a Fortuna kegyeltje. A 42. percben úgy látszik, mégis gólt érhet el a KAC. A BSE hátvédje erősen és pontatlanul ad haza, a hatodai a kapus fölött száll el és gyors tempóban halad a kapu felé, Takács túlságosan be akarja biztosítani a gólt és a kapuba tartó labdát a háló mellé vágja. Ha nem avatkozik bele, gól lett volna. De ne legyünk telhetetlenek, győzött a KAC 3:0-ra. A KAC együttese megérdemelten győzött a szokatlanul jó BfcE ellen. V-a- nyiska, Sónkéi Kulcsár, Győri és Holló játszottak kiválóan. Sonkó válogatott formában van. ' A BSE-ből a csatársor jés a jobb half játszott nagyon jól. Egy gólt megérdemelt volna a csatársor jó játiéka miatt a bajai csapat. A biró nem a bajai alosztályhoz tartozik és nagyon jó volt. BIRKÓZÁS. Budapest VSC — KAC — 21:15. Nagy érdeklődéssel várta a halasi közönsiég a B. Vasutas országos hirü birkózó gárdájának a bemutatkozását. A budapesti birkózókban nem is csalódott a közönség, mert szép sportot és élvezetes küzdelmet hozott etz a találkozó. Valahogyan furcsán hatott azonban a Wendler„ elnök üdvözlő szavait megköszönő B. Vasutas vezető, Eckert József bizalomtól és atyai jóakarattól áthatott beszéde. A nézőközönség, a beszéd tartalmához igazodva, azt várta, hogy a budapesti birkózók csak rá néznek a »vidék gyermekcipőben járó« bajnokaira és azok a nézés erejétől két vállra fekszenek. A verseny mást mutatott. Verejtékes küzdelemben és biró- támogatás mellett ailakuTjt ki: a B. Vasutas nagy pontfölényü győzelme. A biró Eckert József volt, a B. Vasutas csapat vezetője. Részletes eredmény: Légsuly: 1. Kocsis (KAC(, 2. Bányász (BVSC), 3. Bálint (BVSC). Kocsis sokkal jobb, mint a Vasutasok. Hol az a nagy fölény? Pehelysúly: 1. Szendi (B.), 2. Mamlecz (KAC), 3. Nyári (KAC). Szendi országos bajnok, csak nehezen bír az agyonstra- pált Mamleccel. Nyári az est meglepetése. Van szive és nem imponál neki sem az országos bajnok, aki csak pontozással győz ellenfelei eilen. Pontozással! Könnyüsuly: 1. Galambos (B.), 2. Pogány (B.), 3. Soós (KAC). Galambos nagyon jó. Tussá! nyerte mindkét mérkőzését. Kisközépsuly: 1. Hegedűs (B.), 2. Fekete (KAC), 3. Vincze (B.). Hegedűs csalt játszott és teljes mértékben megérdemelte a közönség szinpátiáját. Nagyközépsu'y: 1. Bóbis (B.), 2. Nagy (KAC), 3. Záborszky (KAC). Bóbis sokkal jobb ellenfeleinél. Kár, hogy ő is tudja ezt és érezteti. Kisnehézsuly: 1. Kovács M. (KAC), 2. Klementás (B.), 3. Bajgáv (B.) Kovács Miska betegen is jobb; a két pestinél. A j biró itt is győzelmet szeretett volna ki- j csikarni clubtársai részére. Mikor tanulják már meg a pesti ve- 1 zetók hogy a vidékkel nem fehet már félvállról beszélni? Dr. B. A. Felelős szerkesztő és kiadó: PRAGER JANOS Halasi gabonaárak Október 25. Búza 72 gr«os 9' 80, rozs 5'50 P. boletta nélkül. Ferencvárosi sertésvásár. Árak könnyű sertés 76—80, közepes 86—110, nehéz 116—118 fillér. Irányzat lanyha. Anyakönyvi hírek • — Október 16. — október 23. — SZÜLETTEK: Kovács Sándor és Kovács Annának Sándor nevű fiuk. Molnár András és Silling Máriának Sándor nevű fiuk. Péter Szabó Imre és Dózsa Etelkának Etelka nevű leányuk. Lisák Mátyás és Januskó Jusztinának Irén nevű leányuk. Bakos József és Nagy Eszternek Józsiéi nevű fiuk. Mészáros János és Váradi Erzsébetnek Károly nevű fiuk. Segesvári Sándor és Kószó Máriának Ida nevű leányuk. Mig Géza és Bata Erzsébetnek Erzsébet nevű leányuk. Márkus István és Metzner Józsa Antóniának Józsai nevű leányuk. Áttörj0! Erzsébetnek Ottó nevű fia. Szitás József és Kürti Juiián- nának Mária nevű leányuk. Albert M. Imre és Szamajdák Amáliának Imre nevű fiuk. Biró József és Savanya Mária Magdolnának Erzsébet nevű leányuk. Árvái Mihály és Flaisz Máriának halva született fiuk. Dudás Imre és Puskás ,Zsuzsánnának Zsófia nevű leányuk. MEGHALTAK: Hájas Juliánná 3 hónapos. Orbán D. Sándor né Kovács Zsuzsanna 40 éves. Ács Mihály 79 éves. Szalai P. Lászlóné Kovács Cz. Judit 24 éves. Kiss Józsefné Szarvas Maliid 26 éves. Búza Lajos 55 éves. Bánóczki Imre 82 éves. Pál Magdolna 5 hónapos. KIHIRDETETT JEGYESEK: Horvát Sándor Kis Veronikával. Makra Imre kiskimmajsai lakos Börcsök Etelkával. Paor Smolcz László Molnár Zsófiával. Törted József kiskunmajsai lakos Kertész K. Amáliával, ótott Ferenc Mihályi Juliánná puszftamérgesi lakossal. Léder József Acs Sánta Hona Öttömösi lakossal. Zsiga János Rokolya Maliid szántó lakossal. BalSia István Pákái Erzsébettel. Tegzes Tamás Csapó Eszterrel. Macska Károly László Z. Molnár Erzsébettel. Butty Dezső kiskunmajsai lakos Faddi Margittal. Mig G. Sándor Csűri Mária szántó lakossal. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Nagy Ferenc Meggyesi Veronikával. Korsós Sándor Sinfcár Jusztinával. Bárt- fai Dezső Takács Margittal. Nagy Kálmán Komtós Krisztinával. Kovács János Zsigmond Anna Zsófiával. Németh Ferenc pestszentlőrinci lakos Kovács Ilonával. Kályhák, tűzhelyek és háztartási cikkek Olcsón kaphatók Lupum Mr vaskerereskedőnél (Postával szemben) Г REGÉNY Ä ti i IüzbrigAd IRTA: ZENTA1 FERENC Folytatás 30 A házigazda néhány szives szó után magukra: hagyta vendégeit. Kumani és Medárd szinte egyszerre fújták el a petróleumlámpát, amint egyedül maradtak. Aztán feheveredtek ruhástól az egyik szalmazsákra. Szorosan egymás mellé, hogy suttogva megvitassák a helyzetet s a legközelebbi teendőiket. — Tudod, hogy halálos csapdába kerültünk? — súgta Medárd Kumani fülébe. — Tudorri! —lehelte vissza a szót Kumani. — Azt hiszem, haligatózijk az ajtó mögött Rigó Demeter. Nagyon halkan beszélj hát, barátom, — sóhajtotta Medárd a leheletnél is tompábban. Kumani válasz helyett úgy tett, mint aki az igazak álmát alussza. Szabályosan, hatalmasan horkolni kezdett. Medárd csupa fül volt. Hallotta, amint valaki lábujjhegyen elsomfordált az ajtó mellől s bement a másik szobába. — Leskelődött, a gazember! — sziszegte fogai között Medárd. — No de a mi eszünkön nem fogsz túljárni, te bitang hazaáruló! E szavak után felemelkedett a szalmazsákról s odasompolygott az ablakhoz. Kumani horkolt ugyan, de azért sasszemekkel figyelte- társa mozdulatait. Medárd megfordította az elzáró reteszt s lassan, óvatosan kinyitotta az abatkszárnyat. Oly halkan nyílt ki az ablakszárny, mintha csak szellem fogta volna. Medárd azonban még a szellemen is túltett. Előbb kihajolt az ablakon s percekig figyelt, fülelt, kémlelt. Aztán, mintha csak vattából lett volna a teste, a legkisebb zörej nélkül kimászott rajta. Kumani utána. Nesztelenül, mint a kisértet lépett ő is az udvarra. Hajnali három óra lehetett. Az éjszaka változatlanul koromsötét volt. Medárd, anélkül, hogy akár egy muk- kanást is ejtett volna, megragadta társa kabátját. Megragadta és csendesen maga után húzta. A fal mellett mentek. Lapulva, mint önmaguk árnyékán A ház sarkán mozdulatlanságba merevedtek. iHaillgatőztak. Halk zaj ütődött fülükbe. Mintha valaki valahol kőbe botlott volna. De hasztalan imaresztgették szemüket, tekintetük belefulladt az irdatlan sötétségbe. Most imintha közelebbről jött volna a zaj. Mintha nagyon halkan suttogtak volna valakik. Mint a köpök, úgy neszeitek. A suttogás megismétlődött. Semmi kétség, emberek vannak a közelben. De kik lehetnek? A szerbek talán, akik napokig üldözték őket? Akik avizót kaptak az áruló Rigó Demetertől, hogy házában alusszák az igazak álmát a gyilkosok, itt az alkalom, hogy elfogják, vagy megöljék őket. Ki tudja, milyen összeköttetései lehetnek ennek az árulónak — gondolta Medárd, miközben egy önkéntelen mozdulattal kiemelte zsebéből revolverét. — Baj van! Már megint kelepcébe estünk! — zúgolódott magában Kumani s ő is marokra fogta a revolvert. A suttogás megszűnt. Ellenben közelgő emberi csoszogás zaja erősödött. Aki közelgett, már csak rövid lépésekre lehetett Medárdtól. — Ki a fene lehet ez? — évődött Medárd és mutatóujját a pisztoly ravaszára helyezte. — Ha még egy lépést tesz, lelövöm, — gondolta és fegyveres kezét előre lendítve, várta a lépést. A súlyosan feszült pillanatot irtózatos dörrenés robbantotta szét. Azután még egy, — még egy... gyors egymásutánban vagy tiz lövés. Medárd edzett volt már az efféle dolgokhoz. Amint e'.pukkant az első lövés, ő már a sarok másik fe’én lapult s csupán revolver© csöve maradt az innenső oldalon, hogy néhány golyót a lövöldözők közé eresszen. Medárd revolvere felett ott működött Kumani -pisztolya is s hogy milyen nagy sikerrel, azt -élénken elárulta az óriási zenebona Jialálorditás és jajgatás, ami egyszerre több ember szájából harsogott. Medárd és Kumani fegyvert váltott. És tovább folytatták a tüzelést. És amikor a menekülő emberek jelezték, hogy felbomlott a támadók frontja, Medárd és Kumani e’őugrott a falvéd mögül s addig lövöldöztek a menekülők után, amíg halotti csend nem tett Rigó Demeter házatáján. — Biztos, hogy azok az átkozott szerbek voltak! — mordult fel irtózatos haraggal Kumani, miközben hatalmasan belerúgott egy lába alá került holttestbe. — Egészen bizonyos, hogy ők voltak — lihegte Medárd, — hiszen rácul üvöltöztek. — No, -most mit csinálunk? Maradunk, vagy megyünk? — tette fel a kérdést Kumani. Medárd rövid volt. — Maradunk! — sziszegte, mint olykor a vipera. Majd kisvártatva, mintegy magyarázatként hozzátette: — Addig nem mehetünk, amig élve vagy halva kezünkbe nem kaparintjuk az árulót, Rigó Demetert. Megvárjuk a virradást s körülnézünk, vájjon merre van őkelme. Ha elmenekült, szerencséje van. Ha azonban itt van a közelben, úgy menthetetlenül a- halál fia lesz. Nem itt, hanem ott: tudod Homokszentíőrin- cen, a földalatti Kazamatában. Tass Gereben akasztófáján. És vártak. S amikor virradni kezdett, szemlét tartottak a heverő holttestek felett, öt hulla feküdt itt is, ott is, amott is. Medárd már a félhomályban megállapította hogy Rigó Demeter nincs a halottak közt. — Nézzük, talán a lakásban fesz? — szólt és máris megindult az ajtó felé. (Folytatjuk.) Beretvás Pasztilla a legmakacsabb fejfájást is elmulasztja 1 Nyomatott a Helyi Erteaitö Lapvállakt-nyomdiban, Kiskunhalas*)*. 1932.
