Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1932 (32. évfolyam, 1-105. szám)

1932-01-30 / 9. szám

4 oldal Kiskunhalas Helyi Értesítője január 30 HALASI EMLÉKEK A tájfelnézők A tájfe’nézöknek is rnla már csak az emlékei él; mind itt hiagyta már ezt a romlásnak, pusztulásnak indult szomorú világot. Pedig ugyfancsak nagy szelepet vittek a régi pásztor-betyár étet virág­zása alatt úgy a múlt század derekától kezdve. Életmódjuk olyíanformán kanyarodott ki, mint a kmézereké, csíakhogy ezek munkája, vaigy megbízatása jóval na­gyobb méretű volt amazokénál. A tájfénézői foglalkozásból bőségesen megélt az illető, hacsak az ő dolgába is bele nem; kapcáskodott egy ellenség a »süllő gó«, aki meg abból élt, hogy a tájfelnézők viselkedését és mozgását fi­gyelte s (az ezek munkája nyomán kö­vetkezett állápotokat tartotta ésdben. Legveszedelmesebb ellensége a tájfel- nézőknek a »suttogok« voltak, kik miatt számosán kerültek közülük a vadpusz­ták mélyén megásott jeltelen sírokba. piej a »Kullogok« közül is nem egyet »al­tattak el« örökra a tájfelnézők, hogy dicstelen tetteikért egy «egy sürüs her­cegben, vagy erdő tisztáson a hollók vájják ki a szemeiket. Ismeretlen csont­jaikat aztán nem egyszer a pásztorok földelték el — könyörütetből. Hogy ki volt a tájié1néző meg a sut­togó, egy-egy törvényszéki vagy birói tárgyaláson tűnt ki, de csak úgy, ha ezek megfelelő dotációhoz nem jutottak. Ha azonban megfizették őket, akkor a törvénybe ütköző cséekmény sohasem került napvilágra. A tájfelnézők is a Ráday-korszák előtt virágzottak. Azután az ő csillaguk is elhomályosodott, hogy végképen letűn­jön 1920-ban, amikor Héjjas Iván ve­zette rendfenntartó erők egy «egy éjsza­kai látogatással kapcsolatban — a bugaci adózással egyetemben a régi pásztor betyár éjét leizen utolsó csökevényeit is az élet színpadáról 1® nem terítették. A tájfe’nézőkre a sikon élő pásztorok­nak, meg azoknak volt nagy szükségük, akik nappal bírtak csak aludni, mig éjen- te mások értékei ^emelésében gyakorol­ták magukat. Az ilyen szerzeményből egy bizonyos hányadrész mindig a tájfel- nézőt illette, mivel ő nézte, kémlelte ki, hogy az egyes tanyáikon mi hol áll? Mely tárgyakhoz hogy és miként s mi­kor lehet éjnek idején a legkönnyeb­ben hozzájutni észrevétlenül1. Mindezeket könyv nélkül tudta és ész- bentartotta a tájfénéző, mert megbízás nélkül is kikémlelt ilyeneket s elkul- iogott a pásztorokhoz s egyéb »eíllábit- nokok«-hoz, kiknek elmondta — csak­úgy bizalmasan, hogy hol mit tapasztalt, mit látott vafiami »olyast« s hol mihez, milyen utón «módon tehetne könnyen hoz­zájutni. Ilyenkor aztán mindig kikötötte, hogy a fáradságáért »egy jusst« ő is húzzon. A tájfe’néző az ilyen emberek előtt nagy becsben állott, meig is volt náluk a jó ellátása is. A pirított kenyérből, sült szalonnából, a pirított tarhonyáiéveistten felmeílegifett »szárított hus«-ból, a tepör- tüs ford'itottká.sából, de még a tejfeles tarhóból is tóikig ehetett, sőt a csobogó nagy kábák tartalmának az utóját is a tájfeJnéző ihatta meg. Bevastagodás után aztán jól kiálthatta magát a terebélyes galagonyabokor alatti »tengődör«-ben. Másnap aztán, — de nem üres tarisz­nyával', — indult újabb tájfefaézésie. Télen szolgálati helykeresés, tavasszal sikár gyökér ásás, nyáron ürgeöntés, őszi időben pedig a fateve’ek alatt sün- disznókeresést szin’elva kódorpgtak a ta­nyák ►.•örül s igy senki sem sejtette, hogy ezek tájfelnézők. Ha valamelyik tanya állását kellőképen felnézni a kö­zelből nem tudták, — oda fölöstököm, ebéd vagy vacsora idején belátogattak s elfáradást vagy e éhezést, elemózsiából!' kifogyatkozást színlelve, vagy éjszakai szállást kérve kémlelték ki a tanya állá­sát, a tanyabeli emberiek megfoghatósá- gát, együttes erejét. Mindezen adatokra az éjjel dolgozó tolvajoknak-betyároknak nagy szükségük volt. Hálából nem egyszer a kialkudott hányadrészen felül még meg iß fizették a tájfítínézöket, hogy egy kis torokszáradó betegség elleni gyógy­szerre is jusson. Az ilyen gyógyszert pedig a hires szépségű Manó Тега csár­Egyik legutóbbi számunkban meg- | irtuk, hogy a szomszédos Szánk ' községben régiségekre bukkantak és megkezdték az ásatást. Annak ide­jén rövid jelentés alakjában még nem bontakoztak ki ennek az ásatás­nak nagyobb arányai, de most úgy értesülünk, hogy ezek az ásatások és azoknak eredményei messze felül­múlják a sablonos ásatások eredmé­nyeit, mert itt nagyértékü régiségek is vannak és most folyik ezeknek a feltár ásía. Az ásatásokról munkatársunk a kővetkezőket írja: A községtől 500 lépésnyire fekszik a kérdéses hely. Műveletlen földsá- vok közül emelkedik ki s bőven terem rozs benne. Egyik oldalán a kubikosok két 15 lépés hosszú és másfél méter mély árkot ástak, melyből 40 csontvázat, egy elrozs­dásodott kardot és gyűrűt szedtek ki. A csontvázakat a két árok közé dobták. A kiváncsi emberek a csont­vázak nagy részét már összetapos­ták. A kubikosok a fagy miatt ab­bahagyták a földásást, de a fagy megszűntével ismét folytatni fogják a munkát. A fél hold területű és 2 méter magas dombot 50 pengőért hordják le. Terméskövek a Kápolna-he­gyett Faragó Imre elmondotta, hogy a dombot már a nagyszülei is Kápolna- hegy-niek hivták, amiért a szomszé­dok sokszor kigunyolták őket. Az édesapja ugyanis szántás közben gyakran félmázsás köveket is talált, melyeket azután beépített a házba. Szántáskor még most is minden egyes forduló után élesiteni kell az ekevasiat a felszinre kerülő kisebb- nagyobb terméskövek miatt. A je­lenlegi tulajdonos édesapja még azt is állította, hogy földjük egy ré­szét viz borította, de az emlékezetes Luca-napi szél teljesen betemette homokkal. Török tisztek kincs után ku­tatnak Szánk határában Nagyot néztek egyszer a gúnyoló­dó szomszédok, mikor két idegen cifraturbános tiszt jelent meg és ide-odajárkált Faragóék földjén. Ha­talmas vasrudakkal turkálták a föl­det és közbien-közben csalódottan bólintgatták fejüket. Nagynehezen megmagyarázták az idegenek, hogy kincs után kutatnak. Térképet is hoz­tak magukkal, de nem vehették hasz­nát. Minden megváltozott, a Luca- napi szélvész eltemette a nyomokat. Elmondották az idegenek, hogy törö­kök és saját kincseiket keresik. Többnapos eredménytelen kutatás bőrű« — effé'e embereknek i)s a zöldha- tomi csárdában, majd amikor azt a cseh zsandárok felpörkö'ték, — a szanki »Fa- ki!incses«-ben kiszolgáltatni. A tájfe’nézői keresetből élők: utóbb megsokasodván, mindnyájának kereset nem jutott. Az igy kiszorultaknak, vagy elcsapottaknak igy más foglalkozás után kellett nézni. Találtak is olyant, amely még több jövedelmet biztosított. Kita­lálták, hogy jól lehetne keresni1, ha a hirdetett nyomravözetési dijakat e’kap- hatnák. Ilyen hirdetés pedig volt bőven abban aiz időben, mely úgy szólt, hogy a nyomravezető nevének eltitkolása mellett 50—100—200 forint jutalomban részesül. után eltávoztak Szánk tájékáról. Koponyákra, csontvázákra bukkantak a Kápolna-hegyen Pár héttel ezelőtt találták meg az első csontokat a Kápolna-hegyen. A lelet hire percek alatt bejárta a fa­lut ■ s a fél község kifutott a domb­ra. A kubikosok ásója egymás után ásta ki a csontokat. Koponyák, láb­szárcsontok, medencecsontok hever­tek garmadába rakva. A földben a csontvázak egymás hegyén-háíán, az egyik oldalt, a másik hanyatt, a harmadik arccal a föld1 felé feküdt. A jelek azt mutatják, hogy ez a hely nem rendes temetkezési hely volt, hanem háború vagy valami más pusztító halálnem megdöbbentő tömegsírja. Kincs után kutat az egész falu A szenzációs felfedezés felidézte a múlt emlékeit. Az öregek vissza­emlékeztek a két török tiszt 30 év­vel ezelőtti látogatására. Faragóék egyszer azt vették észre, hogy ide­gen emberek kora reggeltől késő estig túrják a földjüket. A titokzatos kincset keresték. Csakhamar elter­jedt a hire, hogy a Kápolna-domb­ban egy hatalmas harangot ástak el, melyet telis-tele töltöttek ezüsttel, arannyal. Két vállalkozó szellemű fi­atalember hatalmas kutat ásott ki a dómban, azonban — eredménytele­nül. Még ma is ásnak ,kutatnak a dom­bon, de a kincs még mindig nem ke­rült elő. Azért mégsem hagyják ab­ba a kutatást, erősen bíznak, hogy végre mégis siker fogja koronázni a kitartó munkát. — Nem szüntetik meg a Máv. üz- letvezetöségtket Szeged, Pécs, Deb­recen, Miskolc és Szombathely váro­sok érdekében küldöttség járt teg­napelőtt a kereskedelmi miniszternél és kérte, hogy az említett üzletveze­tőségeket ne szüntesse be. A minisz­ter válaszában megnyugtatta a kül­döttséget, hogy az üzletvezetősége­ket nem szándékozik beszüntetni. Köszönet nyilvánítás Mindazon rokonoknak, jóbarátok­nak és ismerősöknek, kik felejthe­tetlen édesanyánk, nagyanyánk, déd­anyánk özv. Borítás- József né szül. Sebestyén Juliánná temetésén meg­jelentek és ezáltal mély fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek, ezúton mon­dunk hálás köszönetét. Borbás család. HÍREK — Előfizetések szives megújítá­sára kérjük tisztelt olvasóinkat. — Ä gazdáktól fog gabonát vásárolni a honvédség. A honvédelmi miniszter elrendelte, hogy az Összes vegyesdan­dár hadbiztosságok, katonai alakulatok és csapattestek a honvédség termény- szükségleteit a gazdaközönségnél szerez­zék be. Különösen a gazdák fölösleges zab, takarmányárpáját, morzsolt tenge­rijét vásárolják meig a honvédség szá­mára. A termények értékét a szállításnál azonnal kézhez kapják a gazdák. — Református pusztai istentiszteletek. Január 31-én, vasárnap délelőtt 9 órakor a bogárzóii, délután 2 órakor a rekettyéi, február 7-én, vasárnap délelőtt 9 óra­kor a felsőszállási, délután 2 órakor a felsőkisteleki állami iskola termében re­formátus istentisztelet lesz, melyre ott lakó hívei figyelmét ez utón is felhívja a lelkészt hivatal. — Előadás és bál. Farsangvasárnap délután fél 4 órakor a1 Róm. Kath. Le­gényegylet előadja Gárdonyi G.: »Falusi verebek« c. 3 felvonásos népszínművét. Főrendező: Huszár Dezső igazgató. Sze­replők: Széchenyi Ferenc, Széchenyi Ma­riska, Bóka Bözsike, Széchenyi István, Belényi Béla, Farkas László, Farkas De­zső, Kardos Eta, Széchenyi Erzsiké, Ko­vács István, Arvay József, Kovács Irén- ke, Kis Manci, Paprika Károly, Szabó Lajos, Belényi Lajos, Csatári Benő és Oláh Lajos. — Este fél 8 órai kezdettel ismé­telten előadják a darabot az önképző- Egylet bálja előtt. Helyárak; D. u. öt első ►or 1 P, többi hely 60 fillér. Este a jegy, amely a1 bálra is érvényes, öt első (.sor 1 P 50 fillér, a többi 1 P 20 fillér. Jegyek már kaphatók az egyleti tagok­nál .Kérik a pontos megjelenést ,mert az előadást a kiirt időpontban pontosan kezdik. — Dr. Szombathy Károly voll kór­házi orvos rendelését megkezdte Ki- gyó-tér 3 sz. alatt (Gaál kút mellett.) — Teadélután. A kiskunhalasi IZr. Jótékony Nőegylet január 31-én, dél­után 5 órai kezdettel a hitközség tanácstermében teadélutánt rendez, melyre az Egylet t .tagjait, azok hozzátartozóit, valamint vendégeket ezúton is meghívja a vezetőség. — A Városi Dafkar legközelebbi pró­báját február 3-án este 7 órakor tartja a központi áll. el. iskolában. Az összes tagok pontos megjteenése kéretik annál inkább is, mert igen fontos a tagokat közelről érdeklő dolgok kerülnek ekkor megbeszélésre. — Felhívás. A következő sorok közlésére kérték fel lapunkat: A Ma­gyar Legitimista Párt Intézőbizott­sága, Budapest, I., Horthy Miktós- körtér 7. felkér minden királyhü magyar férfit és nőt, hogy minden- néven nevezendő anyagi kötelezett­ség vállalása nélkül a párt tömegei­nek megerősítése érdekében címét haladéktalanul közölje levelezőlapon az intézőbizottsággal. — Ismeretterjesztő előadás. A kis­kunhalasi Református Önképző-Kör minden évben szokásos ismeretter­jesztő előadásait a folyó évben is megtartja. F. hó 31-én, vasárnap délután 5 órakor Jeremiás Lajos gimnáziumi tanár Görgey Arthur-ról tart előadást. — Д postahivatal értesíti a közönsé­get, hogy ma, szombaton, 30-án 5—6 óráig és vasárnap, 31-én 9—12 óráig kivétéesen utalvány és csekk befizetési szolgálatot tart és befizetéseket ekkor is éfogad, hogy az elsejei torlódások­nak teejét vegye, I , . dásnő szokta leginkább a »rossz szőrü­(Fofytatjuk). Cz. L. Rengeteg értékes régiséget tárnak fel Szánkon, ahol megdöbbentő háborús tömegsírok is találhatók

Next

/
Oldalképek
Tartalom