Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1932 (32. évfolyam, 1-105. szám)

1932-10-19 / 84. szám

október 19 Kískanhalas Helyi Értesítője Csempészek között a román határon... A legújabb Üzletág: fináncok ellen biztosítani a csempészárut — Éjszakai beszélgetés a „biztositó társaság“ vezérigazgatójával — PAÁL JÓB EREDETI RIPORTJA — Aknaszlatinia: kis falu a Tisza part­ján, közvetlenül a román határ mel­lett. Voltaképen két részből áll: fönt a hegyoldalban van a bánya, mellette a bányaközség, itt laknak a bányá­szok, akik hajnalban indulnak nehéz munkájuk után. Valamivel lejjebb ter­peszkedik a maga düledezö házai-; val a tulajdonképpeni falu. Ennek a falunak most, a gazdasági krízis szo­morú napjaiban csodás konjunktúrája van. A fából összetákolt házak ge­rendás szobáiért talán nagyobb aranybért fizetnek, mint a bécsi Gra­ben pompás üzlethelyiségeiért és még igy sem lehet ma Aknaszlatinán, a faluban helyiséghez jutni. Ungvár- ról, Husztról, Munkácsról, Nagyszől­ősről jöttek el ide kereskedők, ők bérlik a szlatinai parasztházak sötét szobáit, amelyekben a legfinomabb portéka hever ládákban, bálákban, csomagokban, finom skatulyákban a falak mellett. Van mindenféle üzlet: en gros és en detail... Vevőkben sincs hiány. Romániából érkeznek a vevők, akik készpénzzel fizetnek. Ak­naszlatinán nem ismerik a kényszer- egyezséget, csődöt és a kvótát, Ide nem teszik egyeztetek a lábukat... Hogyan dolgoznak a csempé­szek? Kicsiny kis hid választja el Akna- szlatinát Mármarosszigettől, amely már Romániában van. És mégsem ezen a hídon bonyolódik le a csem­pészforgalom. Sokkal alkalmasabb erre a célra a Tisza... Szlatinán minden olcsóbb, mint Szigeten, a magas román vám na­gyon megdrágítja a portékát. Csak egypár példa: itt száz koronába ke­rül egyméter selyem, odaát százhet­venbe, itt százhúszért árulják méterét annak a szövetnek, amit odaát két­százra drágít meg a vám. És olcsóbb ideát a gyufa, frankkávé, kókuszzsir, cipő, szappan, harisnya, kalap, de főként a textiláru. Ebben is van a legnagyobb forgalom. Szlatinán ha­tármenti forgalom van, a bennlakók­nak nem kell útlevelet váltaniok: egyszerű határátlépési igazolvánnyal átengedik őket a hidon, Ezeknek az igazolványoknak ma árfolyamuk van... A forgalom lebonyolítása igen egy­szerűen történik. Megjelenik a vevő az »üzlet«-ben és kiválasztja a portékát. Nagy a választék. Alig van portéka, amit itt ne lehetne kapni. A legújabb Crépe de chine nevezetű parfőmtől kezd­ve a francia selyemharisnyán keresz­tül hermelinköpenyig minden megta­lálható a szlatinai üzletekben. A ve­vő kiválasztja a portékát, előleget ad, aztán ott nyomban megállapodik a »szállításra« valamelyik alkalmi »speditőr« céggel. Bőven akad ilyen Szlatinán. A szállítási dijat, amely mindenkor pontosan az áru értéké­nek tíz százaléka, előre kell kifizetni. És a legtöbb esetben reggelre oda­haza van a portéka, a megadott má- ramarosszigeti címen. Hogyan? Ki tudná ezt megmondani. Rendesen éj­szaka jutnak át a határon, de ván rá eset, hogy rendes utón kerülnek át egyik országból a másikba. A csempészek ismerik az áruszállítás minden csinját-binját... Ki tudná őket útjukra elkísérni... A biztosítótársaság kötvényei Ma már se az eladó, se a vevő, se a csempészek számára nem rizikó £ csempészet. Egy évvel ezelőtt ugyanis élelmes vállalkozók valóságos biztositó tár­saságot alakítottak, amely megfelelő dij ellenében vállalja a csempészáruk­nak a fináncok ellen való biztosítá­sát. Hogyan keletkezett ez a társa­ság? — annak is érdekes históriája van. Valami baj akadt a csempészés körül, fináncok rálőttek egy társa­ságra, mire megakadt a forgalom. Már-már félteni tehetett Aknaszlatina jövőjét. Ekkor támadt valakinek az az ötlete, hogy alapítani kell egy ilyen társaságot és ezzel keli fellen­díteni újra az »üzletmenetet«. Meg­alakult a társaság és furcsa játéka a véletlennek, hogy azóta kevesebb a baj. A csempészet azonban annak rendje és módja szerint folyik to­vább ... Ez a biztosítótársaság az áru ér­tékének három százalékáért vállalja a rizikót. Az összeget az eladó elő­re fizeti ki. Viszont a vételárat a biztosítótársaság inkasszálja és két | százalék levonásával eljuttatja a ve- | vötől az eladóhoz, összesen tehát öt százalékot keres. A biztosításról rendes kötlevelet állítanak ki. Stam- pigliával. A kötvény érvénye azon­ban huszonnégy óra múlva meg­szűnik. A szállítást egy nap lefor­gása alatt le kell bonyolítani. A »köt­vény« rublikáiban pontosan fel van sorolva az áru minősége, mennyi­sége és értéke. A »biztosítótársaság« ellenőrzi, hogy a bemondott adatok stimmelnek-e. Éjféli interjú a »biztostíó«-val Alkalmam nyílott arra is, hogy be­ható beszélgetési folytassak a bizto­sítótársaság tulajdonosával, aki egy­ben alapitója is a különös üzletnek. Ez a beszélgetés éjfélkor történt, egy vasúti állomás restijében. A vál­lalkozó azt hitte, hogy jó magam is bransbéli vagyok. Megtisztelő ajánlatot is tett nekem. Azt proponál­ta: társuljak be az üzletbe. »Nagyszerű bolt az enyém — mon­dotta — csak éppen kevés a forgó­tőkém. Ezerötszáz dollárra lenne még szükségem. Érdemes velem tár­sulni. Rezsim nincs és rizikót nem viselek. Még csak tagja se vagyok a kartelnek, nem dolgozom viszont­biztosítókkal ... Az öt százalékból három és fél tisztán megmarad, más­fél percentet kapnak »segítőtársaim«. Megbízhatom bennük... Ha kedve van az üzlethez, elmesélem majd a technikát is. Eddig egyetlen egy eset­ben volt csak malőröm, de az el­kobzott áru harmadnapra visszake­rült hozzám... És az embernek né­ha érdekeltséget lehet vállalni magá­ban az üzletben is.« A kedves ismeretlentől gondolko­zás! időt kértem, de ezúton üzenem meg, hogy a kedvező auspiciumokkal kecsegtető üzlethez nem társulhatok be. Egyrészt, hiányzik az ezerötszáz dollárom, másrészt félek, hogy a szlatinai konjunktúrának egyszer ! mégis csak vége szakad. De az ol- I vasók között talán akad valaki, aki kedvet érez magában ahhoz, hogy biztosításokat kössön a határ men­tén. Pontos címmel ugyan nem tu­dok szolgálni, de Mármarosszigeten és Aknaszlatinán mindenki ismeri a kitűnő, kartelen kivüli vállalatot __ A „Festménye“ Érdekes és praktikus ter­vezete a gazdaadúhátralÉkok reedezÉsÉríl A terv szerint 200 hat. holdig terjedően terményekben, azon felill pedig földben fizetné 1931 dec. 31-ig fennálló adóhátralékát a gazdatársadaiom Rendkívül életrevaló, akadály nélkül 1 megvalósítható s úgy a hivatalos, mint pedig a magánkörökben érthetően nagy figyelmet keltő tervezetet dolgozott ki s jelentetett meg hasábjain a »Pestme­gye- cimü vármegyei hetilap. A tervezet az ország egyik legégetőbb kérdését:-a gazdaadóhátralékok rendezését tárgyalja s uj iránye’vet jelöl meg arra nézve: ho­gyan lehet ezt a súlyos kérdést úgy az adóhátralékos gazdanép, mint pedig az államra nézve egyképen előnyösen és praktikusan megoldani. A Pestmegye tervezetének lényege ab­ban á'l, hogy a nagyösszegu adóhátra­lékokkal sújtott gazdatársadalom uj fize­tési eszközökkel teljesítené az 1931. év december 31-éig fenná ló adótartozását. Ezek a fizetési eszközök: a termények. A Pestmegye logikusan kimutatja, hogy az árkrizis, az országok közti hely­telen vámpolitika, a mezőgazdasági és az ipari cikkek árnivója közti diszpari- tás együttes következményeként meg­szűnt a földművelés rentabilitása s oly súlyosan e’szegényedett, oly annyira e!- pénztelenedett a gazdanép, hogy a jelen­legi törvényes fizetési eszközzel: a pénz­zel képtelen adóhátralékait rendezni. Csupán egy lehetőség áll a gazdanép előtt, mégpedig az a lehetőség, hogy olyan uj fizetési eszközzel egyenütse ki adótartozását amely ma is birtokában van, amellyel ma is rendelkezik. így jut el Pestmegye az adóhátralékoknak természetben (terményekben) való fize­tési eszközéhez. A tervezet végrehajtására nézve a kö­vetkező útmutatást nyújtja a Pestmegye: A kormány rendeletben hívná fel a gazdanépet, hogy 1931. december 31-:g fennálló adótartozását terményekben is teljesítheti. A rende'et egyben megha­tározná a terményeket, amelyeket a kor­mány fizetési eszközül elfogad. A ren­de'et természetesen nem lenne (nem is lehetne) kötelező érvényű, s igy csupán azokra a gazdákra vonatkozna, akik tud­nának és hajlandók lennének termé­nyekben fizetni. Rendkívül hathatós ösztönzést jelen­tene — mondja nagyon hélyesejn a Pest- megye, — ha a fizetési eszközül elfoga­dott termények tőzsdei árához bizonyos prémiumot adna p'uszként a kormány, olyan prémiumot, amely a napi árnál 20—25 száza ikkal magasabban biztosí­taná a termények adóbeváltását. A gaz- dahátra ékoknak terményekben való fize­tési kedvezményét csupán a 200 kát. holdig terjedő birtokokra és birtokosok­ra vonatkoztatja a Pest megye. Az ennél nagyobb birtokosokra a földben való fizetést jeiö i meg legmesszebbmenő ked­vezményként. Az ilyenformán egybegyúrt terménye­3 oldal két a hadsereg s az ínségesek élelmi­szerellátására, valamint az állami alkal­mazottak bizonyos mértékben vaió ter­mészetbeni fizetésére fordítaná az ál­lamhatalom. A kormány tehát nagy készpénzkiadásoktól mentesülne ezál­tal, mert azok a milliók, amelyek a had­sereg s az ínségesek ellátására igényel­tetek, az államkasszában maradnának. A Pestmegye tervezete két oldalról je­lentene óriási hasznot, megvalósulás esetén. Egyfelől megrázkódtatás nélkül mentesítené a gazdanépet az adóhátra­lékok iszonyatos terheitől, másfelől pe­dig megspórolná azokat a készpénzki­adásokat, amelyeket a hadsereg ellátása s az inségmunkások feglaikoztatása igé­nyel. Ezek a szempontok, amelyek úgy a kormány, mint a gazdák érdekeivel gon­dosan számodnak, mielőbbi megvalósítást követelnek a Pestmegye igen üdvös és igen praktikus tervezete számára! 12-:—■—■---r-sss:m Hamis ezüstpénzek kerültek forgalomba Majsán Az elmúlt héten több ötvenfüiéres pénzdarabot szolgáltattak be a kis­kun máj sai csendőrőrsre, amelyek gyanúsaknak bizonyultak. A pénzek­ről első pillantásra meg lehetett ál­lapítani, hogy hamisítványok, még pedig nem is a legjobban sikerült fajtából. Nemsokkal az eset után megjelent a csendörségen Hegedűs József kis- kunmajsai vendéglős és egy ham:s ötpengöst adott át a csendőr ségnek. A hamis ötpengöst vasárnap délután hagyta a korcsmájában egy isme­retlen ember. A hamis ötpengösnek a színe igen hasonló a valódiéhoz, csengése szin­te hajszálnyira tökéletes, rajzolata is tökéletesnek mondható s csakis a sú­lya az, amiről észre lehet venni a hamisságot. A esendörség természetesen a, leg- szélesebbkörü nyomozást indította meg az ügyben. Husfogyasztó közönség figyelmébe Mai naptól kezdve állandóan I. a. friss libahús kapható a városi hus- csarnok 5-ös fülkéjében, az alanti árakon: Liba háta kg-ja P 0.90 Liba aprólék kg-ja P 1.— Liba mell szinhus P 1.30 Liba comb szinhus P 1.40 Vágatás hatóságilag ellenőrizve. Laniermann Sándor vaskerereskedónél (Postával szemben)

Next

/
Oldalképek
Tartalom