Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1932 (32. évfolyam, 1-105. szám)
1932-09-28 / 78. szám
szeptember 28 Kiskunhalas Helyi Értesítője 3 oldal 19 éves úri fiú és 17 éves urileány romantikus szökése és regényes kalandjai a szülői háztól országhatárok mentén keresztül a halasi öregszőlő kigésa rendőrségen át vissza a mamához Az eset, ami alább következik semmiesetre sem sablóneset, sőt annak inditóoka és furcsán érdekes részletei úgy alakulnak ki, hogy pompás témája lehetne egy romantikus és ' szentimentális regénynek, de ugyan- j akkor a mai kor bizarr és zavaros ! állapotainak, lelkűidének és gondol- j kozásának is hű tükre. Két fiatal gyerekember életének az epizódja az eset. Egy fiú és egy leány egymáshoz való ragaszkodásának hűsége. Egy fiúé, aki 19 éves és egy leányé, aki alig 17 éves még, de már is láthatatlanul hűséget esküdtek egymásnak, megesküdtek, hogy soha el nem hagyják egymást és az élet viszontagságai közt egymás örömeinek és szenvedéseinek osztályosai lesznek. Ha kell együtt is szöknek, ha kell éheznek és fáznak, ha kell odahagy- ják az otthon melegét és meghúzódnak pajtákban és kunyhókban, csakhogy elérhessék a mai csúnya világban a céljukat. Az esetet úgy mondjuk el, ahogyan azt a halasi rendőrségen a két disz- tingvált és előkelő család gyermeke elmondotta. A rendőrségen a fiú beszélt. Lovaglás volt, Mindent magára vállalt. Még azt is, hogy ő adja elő az eseményeket. Kímélte a kisleányt, aki szopegve hallgatta a fiú hősies lélekjelenlétét, aki még itt a szigorú rendőrség előtt is olyan bátran viselkedik. Rövidesen kitudódott, hogy a fiú egy MÄV. pályafőorvusnak a fia, a leány apja pedig föerdötaná- esős. Mindkét len a vadregényes Salgótarján szülöttei és hozzátartozóik is ott laknak. A fiúnak az iskolával voltak némi elintézetlen ügyei, vizsgái körül voltak némi kis bajok és ezen any- nyira elkeseredett, hogy szökésre szánta el magát. El akart menni akármerre, világgá akart futni, szerencsét próbálni. Ezt a tervet azután közölte ideális egyetlen igaz barátjával a kisleánynyal is, akitől érzékeny búcsút akart venni, de ez nem sikerült. Nem sikerült pedig egyszerűen abból az okból, meTt a leány tudomásul vette a szökés tervét, de csak úgy, ha ő is együtt marad a fiúval. Vigye el magával, mellette akar maradni mindvégig, nem tudná túlélni, ha a fiú egyedül bolyongana idegenek közt a világban. Úgy viselkedett a csitri kis lány, mint egy felnőtt. Mint egy színpadi hősnő. Azzal a különbséggel, hogy elhatározásában nem volt semmi szinészkedés. őszinte volt. A szó szoros értelmében. Menni akart a fiúval. Kisétáltak a vad- regényes salgói várromhoz, málnát szedegettek, friss forrásból friss vizet ittak, még egyezer ntóljára magukba itták a tájék minden szépségét, ezürcsöl- ték a tarjáni pompás, ezer illattól terhes levegőt és eltervezték, hogy elszöknek dél- felé. Akár a darumadár igy ősztájban. Ennek a romantikus gondolatnak a hallatára örömtől gyulladt ki a kisleány arca, a fiú pedig, mint akire fontos gondok nehezednek, komolyan adta elő a gyerekes tervet, hogy a déli határon Jugoszláviába fognak szökni. Ez estefelé volt, éjjel mindketten visszatértek a szülői házba és mintha mi sem történt volna, nyugodtan megvacsoráztak és nyugalomra tértek. Ezen az éjjelen a kisleány szive mind erősebben dobogott arra a gondolatra, hogy világgá fognak vándorolni, a fiú pedig nehéz gondokon töprengett, gondokon, amelyeket ő állított fel magának. Két héttel ezelőtt volt, amikor az emlékezetes reggelre ébredtek kis csomagocskát vettek magukhoz és mindegyikük más-más kirándulás ürügyével elhagyta a szülői házat. Budapestre utaztak, onnan pedig tele zsúfol! tervekkel meg sem álltak a kelebiai határállomásig. Innen akartunk átszökni a határon — mondja a fiú, de nem számítottunk ennyi akadályra. Nem tudtuk, hogy a szerb őrség olyan goromba és puskával fogad bennünket. Az egyik szőlőben leültünk és haditanácsot tartottunk. Mi történjen most, merre menjünk és mit csináljunk. Kicsit pihentünk, majd elhatároztuk, hogy Kiskunhalasra megyünk és ott elhelyezkedünk. Ezt olyan természetesen és bájosan mondta az elkényeztetett úri fiú, olyan naivan, hogy csak mosolyogni lehetett rajta. Azt hitte, hogy ma csak meg kell valahol jelenni és már is az állások ezeregyéjszaka meséi várnak mindenkit. Majd igy folytatta. —■ Amikor megérkeztünk nagyon féltem, nem mertem Kiskunhalason sehova sem bekopogni, hanem a városon áthaladva az úgynevezett Öregszőlőkbe mentünk és ott egy üres kunyhót foglaltunk el. Gondoltuk uj Robinzonok leszünk addig is, amíg meg nem ismerkedünk a várossal és majd utána vállalunk magunknak valami foglalkozást. A kunyhóiak ásban jól éreztük magunkat. Gyümölcsöt ettünk, szőlőt is kaptunk a jólelkü emberektől, de néha megtörtént az is, hogy csak tökmagot ebédeltünk. Később kirándultunk a környékre, A hirbedt belgrádi börtönből most szabadult ki Szőry József szegedi hajóskapitány, aki ártatlanul sínylődött hosszú hónapokon át. Szőry József szegedi tudósitónk előtt nyilatkozott borzalmas emlékeiről és többek közt a következőket mondotta fel: — Egy évvel ezelőtt mentem át Bara- nya-Vörösmartra, szabályos útlevéllel, vízummal és minden szükséges okmány- nyál felszerelve bátyámat és rokonaimat meglátogatni. Még megérkezésiem napján csendőrök jelentek meg lakásunkon és bátyámmal, valamint egy barátunkkal együtt letartóztatta-к, kihallgattak, aztán elkezdtek hurcolni városról-városra, börtönről-börtönre. Először Batinára vitbekopogtunk egy-egy iauyai házba, mindenütt kaptunk valamit, több helyen kis ebédjükkel kínáltak meg bennünket az emberek és nekünk nagyon jól esett ez a szívélyes vendégszeretet, lassan megszerettük a tanyákat és szinte el is felejtettük néha, hogy tulajdonképen nem vendégeskedni jöttünk ismeretlen emberekhez. Közben a kisleány mosolyog, olyan nyugodtan hallgatja, mintha odahaza náluk egy vendégtársaság mesélné el a kalandjait. A fiú pedig komoly, nagyon ma- gábamerült és úgy mondja el, hogy az egész leleplezésnek a kisleány az oka, aki bejárt a városba is ennivalót kivinni a szőlőbe. Ha nem ment volna be a városba, nem jöttek volna rá szökésünkre — jegyzi meg határozott hangon. És valóban úgy is van, mert a rendőrségnek feltűnt, hogy egy feltűnően szép és csinos fiatal urileány bejár a városba, látszik rajta, hogy nem tudja magát tájékozni, ugyaniakkor pedig senki sem ismerte. Feltűnő volt a rendőrségnek az is, hogy intézeti egyenruha van rajta és végül is igazolásra szólították fel. így került a rendőrségre és igy hozták be a fiút is. A rendőrségen amikor látták, hogy mindketten előkelő család gyermekei, értesítették Salgótarjánt és értesítették a szülőket is, hogy gyermekeik a halasi rendőrségen vannak és ott átvehetők. A kedves és kalandos szökésnek a végszava a rendőrségen játszódott le, ahol vasárnap megjelent Traum Péter salgótarjáni plébános, a kisleány nagybátyja, aki a fiatalokat szárnyai alá véve vitte haza a mamához Salgótarjánba. Ha a vége jó, minden jó, a két fiatal azóta már odahaza piheni a kalandos ut fáradalmait. A kisleány talán lemond a romantikus kalandokról. A fiú kevésbbé. ő kijelentette, hogy becsületszavára elveszi a kisleányt feleségül. a trónját félti fok, azután Eszékre, Zágrábba, végül pedig Bellgrádba kerültem.- Efelgrádban először az Uprava Nova (uj fogház) épületébe vittek, ahol man- sardszerü cellákban helyeztek el bennünket. Ezeknek a sajátossága, hogy a bejárat alulról, .a padién van, az ablak pedig fent a menyezieten. Itt találkoztam Rátkovics Iván szerb pénzügyőrrel, aki azért volt lezárva, mert ellenzéki érze’mü volt és ezt nem is titkolta. Innen az Uprava Stoni (gyüjtöfogház) épületébe kerültem, ahol már közös cellába tettek bennünket. Ebben a cellában, volt Uséac dr. katonaorvos, aki két évi büntetését töltötte itt. — Ez az orvos igen szimpatikusán viselkedett la magyarokkal szemben és sokat elbeszélgettem ve!©. Tőle tudtam meg, hogy ía diktatúra recseg-ropog, elégedetlenség van az egész országban. Az egyetemeken zavargások vannak, azokat a dékánokat, akik az ifjúság mellé álltak, szintén börtönbe vetették. — Amint ezekről1 la dolgokról beszél- gjetünk, egy éjszaka nagy lármára lettünk figyelmesek. Hallatlan üvöltés, ordítás hangzott fel a fogház .udvaráról. Kétszáz tüntető egyetemistát kisértek id© be, akik a diktatúra és a király ellen tüntettek. A diákok la fogház udvarán is tovább folytatták .a tüntetést. — Le a királlyal! — Engedjék szabadon Györgyöt! — Vesszen Zsifkovies! — kiáltozták szüntelenül la diákok és semmiképpen nem akarták abbahagyni az üvöltést. — Elmesélte, hogy miért akarják a diákok kiszabadittatni a király bátyját. Az egész iszerb nép rajongva szereti és tiszteli az ifjú Györgyöt, mert ő ás szereti a népet. Míinident elkövetne, hogy a szerb köznép a boldogulás lutjára lépjen. Sándor király természetesen ezért nagyon féltékeny bátyjára. Attól fél, hogy magához ragadja a hatalmat és akkor az egész nép mellé fog állni. Ezért azt Wireszteli róla, hogy elmebeteg, nem tudja, mit beszél és mit csinál, ezért zárt intézetben kell tartani. Belgrádiéi töz kilométerre külön nagy fogházat rertdeztek be az ifjú György számára, ahol állandóan [kétszáz csendőr őrzi, hogy senki idegen közelébe ne férkőzhessen. Pádig György teljesen egészséges, épelméjű, semmi baja nincsen, csak a szerb nép javát, boldogulását akarja. e -------------~tt-==t~=s=£m Fiatalkorú ellen nem lehet büntetőparancsot kiadni A törvénykezés egyszerűsítéséről szóló törvény lehetővé tette, hogy a bíróságok a büntetőparancsok kibocsátását gyakrabban alkalmazhassák. Vitás volt eddig, hogy fiatalkorúak ellen lehet-e büntetőparancsot kibocsátani. A kúria jogegyeségi határozatában most kimondta, hogy fiatalkorú ellen büníeióparanceot kibocsátani * nem lehet. —“типi—ттногагттстгаш1гтжт11П1^^ Horthy Miklós kormányzó nyilatkozata a Palit Parlsienben Henry Berand, a Petit Párisién kiküldött munkatársa középeurópai ta- nulmányutjáról szóló cikksorozatának folyamán szombaton gödöllői kihallgatásáról számolt be. A kihallgatás alkalmával — írja — a kormányzó fesztelen beszélgetés közben ecsetelte Magyarország súlyos mezőgazdasági nehézségeit és nyomatékosan mutatott rá arra a tarthatatlan helyzetre, amelyet a gabonaárak zuhanása és a kiviteli piacok elzárkózása okozott Magyar- országon. Kiemelte azt a veszélyt is, amelyet a kommunizmus jelent a közép- és nyugateurópai államokra nézve. Majd, amikor a beszélgetés a politikára terelődött, a kormányzó a következőket mondotta : »Nagy békeszereteire van szükség egész Európában. Európa, ha összefog, biztosíthatja a békét. Bízom az emberek bölcsességében.« lauer szári király íriitni Byilváoitoiü Is kétszáz csendőrrel őrizteti bátyját Györgyöt, akitől i
