Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1932 (32. évfolyam, 1-105. szám)

1932-09-21 / 76. szám

szeptember 21 Kiskunhalas Helyi Érteettéje 3 oldal 4000 ember jelenlétében helyezte a felsővárosi kát. kápolna alapkövét a váci megyéspüspök 971-en bérmáihoztak vasárnap tiaiason Lelket emelő, magasztos és méltó­ságteljes ünnepe volt vasárnap a ha­lasi katolikus híveknek, akiknek szá­mára ezen a napon osztotta ki Ha­nauer A. István dr. váci megyés­püspök a bérmálás szentségét. Ezen a napon 971 áldással felkent ifjú hagyta el az oltár lépcsőjét hitében megerősítve és buzgalmában meg- edzve. A püspökvárás már szombaton az ebéd utáni órák­ba« rendkívül ünnepélyes hangu­latban fejeződött ki, a házakra felszökkentek a lobogók, a Ka- rucz szobornál diadalkapu me­redt a magasba, általában ez a nap magán viselte a rendkívüli várakozások minden külsőségét. A pályaudvar előtli térséget hatalmas közönség foglalta el, kivonult Fekete Imre dr. polgármester vezetésével a város képviselete, a róm. kát. egy­háztanács tagjai dr. Zeisz Károly vezetésével, a különböző hivatalok és testületek, kivonultak a leven­ték is. A piiőpökfogaüáó A Budapestről érkező délutáni gyors néhány percnyi késéssel ér­kezett meg Halasra. A váci megyéspüspököt dr. Va- szary Mihály pápai kamarás, püspöki titkár kisérte. Az állomáson a püspököt elsőnek Ligely Béla főintéző, a halasi állomás főnöke üdvözölte. A püspök ezután a térségre jött ki, ahol tisztelet és szeretetteljes éljenzés fogadta. A püspöknek szép kis üdvözlő vers elmondása után Henni Klárika gyö­nyörű fehér rózsacsokrot adott át, amit a püspök látható meghatott* sággal fogadott. Ezután dr. Fekete Imre polgár- mester üdvözölte hatásos beszéddel a váci püspö­köt és elmondotta, hogy itt az Al­föld legdélibb pontján jól esik látni, hogy a vezetők faluról falura és vá­rosról városra járnak, hogy megis­merkedjenek az emberek sorsával és életviszonyaival. Ez a kölcsönös megismerés rendkívül jó hatással van különösen arra a megismerésre, amelyből kialakul a bizalom, a biza­lomból a hit, amely hozza a békét és a megnyugvást, a széthúzó em­berek közt a harmóniát, azt a boldog állapotot, amely a háború előtti idő­ket vetiti elénk. — Ettől az érzéstől áthatva üd­vözlöm mély tisztelettel nagyméltó­ságodat — folytatta a polgármester, nemcsak mint egy hatalmas egyház­megye főpásztorát, hanem mint az ország kiváló közjogi méltóságát is. Isten hozta körünkbe. Utána dr. Zeisz Károly üdvözölte a püspököt a katolikus egyházközség nevében. Kiemelte, hogy a püspök látogatása lélekemelő ünnepe első­sorban azoknak, akik e kegyelem közvetlen részeseivé váltak, de öröm­ünnep az egész egyházközségnek, inert a Krisztusi erények végezeté­vel felékesitett ifjú harcosokban a jövő reménységét, a halasi katolikus erdőnek égbeszökő fiatal sudarait kell látni és őket az anyaszentegy- hóz megalkuvást nem ismerő erős támaszainak kell tekinteni, De öröm­teljes ünnep ez — mondotta — azért is, mert ennek a látogatásnak idejére esik az uj kápolna alapkövének le­tétele, amely létesülés a katolikus hitélet és erkölcsi felfogás erőtelje­sebb térfoglalásának, a katolikus ön­tudat diadalmas előretörésének kö­szönheti létét. Annak a lelkűk mé­lyén gyökerező kiolthatatían és forró vágynak, mely a szentségi Jézus tisz­teletére egy uj oltár emelésiében ke­resett kielégülést. A katolikus gon­dolat és világnézet diadalmas újjá­éledésének — folytatta — a katoli­kus reneszánsznak a halasi katoliku­sok is aktiv részesei akarnak lenni, erre kérem nagy méltóságod föpász- tori áldásét. Isten hozta nagyméltó­ságodat. A püspök az elhangzott beszédekre válaszolva kijelentette, hogy teljes egészében átérzi azokat az igazsá­gokat, amelyeket a polgármester ál­lapított meg, ugyanakkor pedig örömmel látja az egyházközség üd­vözletében foglaltakat, mert Kiskun­halason valóban egy erős és öntuda­tos és ugyanakkor önfeláldozásában dicséretes egyre növekvő és erő­södő katolikus tábort lát. A püspök ezután dr. Fekete Im­re polgármesterrel kocsiba szállt, a kiséret a többi kocsikat foglalta el és a plébániára hajtattak. A püspök harangzúgás közt vo­nult be a városba és őt a plébánia kapujában Hangódy Lacika ügyes kis verssel és virág­csokorral üdvözölte. Tisztelgések a plébánián A plébánián a püspök a polgármester vezeté­sével megjelent városi képviselet . tisztelgéséé fogadta. Ugyanakkor tisztelgett a püspöknél az egy­háztanács nevében Medveczky Károly, a tantestület nevében Róna Gábor és a templomípiiő bizottság nevében Gadó Lajos. A püspök meghatóban fogadta a spontán üdvözléseket. Vasárnap délelőtt 9 órakor főpapi mise volt, amely után a püspök kiosztotta a bérmálás szentségét 971 jelentkezettnek. Fél két órakor szükkörü ebéd volt a plébánián, amelyre már megérke­zett Szilágyi Gábor vármegyei fő­jegyző is Preszly Elemér főispán képviseletében. Délután 3 órakor a litánia után körmenetben vonultak a hívek a fel­sővárosi uj kápolnához, ahol velük együtt közel 4000 ember várta az alap- kőtetételi ünnepséget. Dr. Kovács Vince beszéde az alapkőletételnél A püspöknek a kápolnához érke­zése után a Szabadságtéren dr. Kovács Vince esperes plé­bános szivbemarkoló beszédet tartott. Beszéde1 lényegében többek közt a következőket mondotta; Kedves Katolikus Testvérek! Minden kornak és minden idő emberének legna­gyobb ügye volt mindig a vallás, az a hit, ame’.y közel visz bennünket Isten­hez és amelynél jobban soha semmi nem mozgatott meg tömegeket, Ennek a hit­nek a kifejezője a templom. Legnagyobb lelkiszükséglete az igazságra szomjazó és tlkkadt emberiségnek, amely mindig templomokba építette bele buzgalmát Erről szólnak harsányan Egyiptom hall­gatag sziklatemplomai, India sejtelmes mesevilágából való templomóriásai, Ki­na, Japán százsarku pagodái, a Sión hegyi templom és a (kereszténység ős­kora, amely vértanukkal rakta meg a templomok lelkét. A sírokból bazilikák nőttek szédületes magasságokba, fel Isten trónusának zsámolyáig. A közép­kor tetehintette Európát a szépség felül­múlhatatlan formáival, románnal, góttal és minden más szépséggel. Minden láng­elmének, minden vagyonnak, munkásha­daknak legszentebb luxusa volt oltárt emelni, templomokba zsúfolni minden emberi jóságot. A régi kor művészete tempomokban, a maié múzeumokban. Templom, ez a miénk, ha mégoly ki­csiny is, mert hitünk szerint Jézus itt •lakik, kenyér színben, elfátyolozva. Ez a hit az, mely e falakat templommá te­szi. Ez a hit az, mely templomainkat díszessé, meleggé, bensőségessé teszi. Ez a hit az, mely benne az imádók tö­megeit összehozza. Nem a méretek, nem a részletek, nem a gyarló papi szó, ha­nem Krisztus valóságos, személyes testi jelenléte teszi azzá. Betlehem, Názáreth, Kafarnaum édes Istenközelsége. Nehéz sorsban küzdő, szétszórtságban élő fel­szögi kathoükus testvérek! örüljetek! Jön az isteni Jó Pásztor, hogy össze- gyüjtsön benneteket. Amott a templom után jött a város, most a hívek után jön a templom. Százhatvanhárom év óta űz a halasi kathoiikusság első sorsdöntő megmozdulása. Most, a legnehezebb időkben a halasi katholikusságnak volt bátorsága kezdeni és iesz ereje foly­tatni. Nem mintha anyagi erőinkkel di­csekedhetnénk, hanem Isten után való vágyunk, istenben való bizodalmunk nagyobb szegénységünknél. Fe'szögi Katholikus Testvérek! A régi templomból hoz ma nektek imádsá- gos testvéri üdvözletét a hívek serege, fe'eljetek rá ti is testvéri szóval. Szálljon egyik templomtól a másikig Isten di­csérete. Járjon egyik tempómtól a mási­kig hűséges alattvalói között a Krisztus király. Kedves Testvérek! Valahol egy középkori krónikában gyönyörű jelene­tet olvastam. Építés alatt állt azoknak az égbbemutató gyönyörű dómoknak egyi­ke, melyekben oly gazdag az a vallásos középkor. A templom alapkőieíétét tar­tották, de az építési kassza máris ki­ürült. Az alapkőletétel! ünnepre sok ezer hivő jött össze s az ünnep szónoka sírva jelentette be, hogy ha Isten valami csodás utón nem segít, az építést belát­hatatlan. időre abba kell hagyni. Szava a jelenlévőkbe markolt, Isten kegyelme a hiyek leikébe szállott s a csoda meg­történt. A lányok, asszonyok nyakáról •lekerültek az ékszerek, a férfiak zsebé­ből előkerültek a pénztárcák s leraktak mindent a félig kész templomfaiakra s a templom a legrövidebb idő alatt föl­épült. Kedves Testvéreim 1 Én nem kérek Istentől has'Onló csodát. De mégis ké­rem, érintsen meg szent kegyelmével minden jóra hajlandó szivet. Adjon bele édes vágyat, hogy ő is tegyen valamit Isten “hajlékáért, e. lelkek javáért. Kérem, áldja (meg azok munkáját, akik eddig a templom létrehozásán fá­radoztak és .azokat, kik ezen még fáradozni fognak. 'Áldja meg jószándé­kunkat, hogy amit benne bízva kezdet­tünk, segítségével (befejezhessük. A beszéd elhangzása után a püs­pök a szokásos szertartások szerint helyezte el az uj kápolna alapkövét. Ezután a püspök tartott rövid be­szédet, további lelkességre buzdítva az áldozatos hivő sereget. A megkapó ünnepséget a Himnußz eléneklése fejezte be. A püspök hétfőn reggel utazott el Halas­ról Majsára, hogy ott is kiosz- sza a bérmálás szentségét. A tolató vonat elvágta a halasi állomáson egy tékező lábát Véres szerencsétlenség játszódott le hétfőn hajnalban a halasi vasúti állomáson. A vasútnál tolatás közben fékezői munkát végzett Urbán Lajos fékező — egyébként halasi ember — és közben eddig még meg nem állapított módon az egyik vasúti kocsi ke­rekei elvágták a bal lábfejéi. A szerencsétlen fékezőt beszámí­tották a halasi kórházba, ahol a bál lábát térden alul amputálni keltett. Tűzriadalom volt hétfőn délután Halason Bőfantázláju emberek adhatták to­vább hétfőn délután 3 órakor azt a bírt, amely izgalomba hoz­ta a város közönségét és amely arról szólt, hogy ég a város­háza. Ezt ebben a formában természete­sen csaknem mindenki már első pil­lanatban rémhírnek tekintette. Szerencsére valóban csak tüzria- dalomról volt szó, mert mint azt megállapították, valószínűleg a városházán dobhatott be va­laki a •papírhulladékkal telt egyik kályhába egy égő cigaret avéget és ez okozta a kiömlő füstöt, amely­ből a tüzet következtették. «ямнмниммм* A legkényesebb igényeket kielégítő szürke antilop és barna sevró divatcipők P. 11*50 a Maradó к áruházban A cipők tartósságáért és minősé* géért legmesszebbmenő felelőssé* get vállaljuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom