Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1932 (32. évfolyam, 1-105. szám)

1932-09-03 / 71. szám

6 oldal Kiskunhalas Helyi Értesítője szeptember 3' Kékvirága Iucemtomiag, monori keve- j rék, szöszös és őszi bükköny vetőmag beszerezhető a Hangya bármely üzleté- ! ben. Tisztelettel értesítem régi vevőimet, > hogy virágüzletemet újból megnyitottam, j volt Makay virágüzlet helyiségében, ref. 1 templommal szemben. Dús választék | mindenféle virágokban, babérkoszorúk- i ban és menyasszonyi csokrokban. Tudia- j tóm, hogy Feuerstein Fülöpné kézimun­ka eiőnyomdáját átvettem. Uj mintákkal ; megújítom, a kézimunka cikkeiket na­gyon jutányosán árusítom. Kováid kép- j viseletét is bírom és ruhatisztitást, fes- i test és gaülértisztitást a régi olcsó ár- j ban vállalom. Használt állványt polcokkal és fiókok- ; kai megvételre keresek. Dohány nagy- i áruda. Megvételre keresek használt üzletajtót, i üvegajtót és ablakokat. Cim a kiadóhiva- I tatban. Jó Meteor-kályha eladó Szilády Áron- j u. 22. sz. alatt Ezúton is közhírré teszem, hogy Mély- ( kuti-ut 4. szám alatt, ahol a Központi Szeszfőzde is van, a borecet üzem* a gyártást és eladást megkezdte. Eiső Ha­lasi Borecet üzem. Kiadó Eötvös-u. 25. sz. alatt egy kü­lönbé,járatú szoba-konyhás modern la­kás. Érdeklődni lehet Maján Györgynél Kmeth Sándor-u. 1. sz. alatt. Bútorozott szoba esetleg koszttal ; is kiadó. Diáklányokat vagy fiukat ! teljes ellátásra jutányosán elvállal- I nak Arany János-u. 13 sz. alatt. Farkas Kálmán órás, a Gazdasági j Bank épületében raktáron tart fali, inga, ébresztő és zsebórákat és szemüveget nagy választékban. Brilliáns, arany, ezüst pénzt, aranyat, ezüstöt (töröttet is) magas áron vesz, órát és ékszert pontosan javit. Topán Imre-féle Alsónádor-u. 6. sz. 1 lakóház október elsejei beköltözéssel el­adó. Megtekintés és egyéb felvilágosítás végett özv. Borbás Imrénénél, Dohány ucca 3. sz. alatt lehet jelentkezni. Olcsón kaphat nálam befőtt es, lek­város, babos üveget. Uborkás üve­gek literje 18 fillér. Üveg és porcel­ánból lakodalmi és névnapi aján­dékok. Kerti díszek: kutyák, törpék, gólyák, nagyon olcsón. Kávét fino­mat, mig a készlet tart, mindenki a régi árban kapja, mindennap friss pörkölés. Gyermekkocsik nagyon ol­csón. Nyaraló és pihenő székek 1.50 pengő drbja, nyugágy 4.50-ért kap­hatók Langermann Józsefnél (a ba­romfi piacon.) Ugyanott üvegezést és gittelést nagyon olcsón vállal Kő­vári Antal üvegesmester. Házhoz is kimegy. Fenyő lábsó enyhülést ad fáradt- j Ságtól, melegtől, áldogálástól elkin- zott lábnak. Ara 1 pengő. Kapható > a Rácz patikában Kossuth-u. 1. (Та- , karék épület.) özv. dr. Babé Mihályné Dömötörre j egy feles búdért felfogad. Szénáskert- j ben nádat elad. Értekezhetni Kossuth-u. j 26. sz. alatt. Jó házból való 16—18 éves fiút tanú- j Jónak felveisz Szakter József kémény- i seprő, Zalán-u. 4. sz. Erős kifutó filut, kinek saját kerékpárja van, felveszek. Schön Sándor, Petőfi-u. 19. sz. Tudatom t. vevőimmel, hogy kézi- munkaelőnyomdámat Szilyné Szabó' Etus virágkereskedőnek átadtam. Tisztelettel Feuersteinné. i Csatai István aiisófüzesi 30 holdas ta- 1 nyáját több évre haszonbérbe kiadja. Értekezhetni a tulajdonossal Jánoshal­mán, vagy Binszki Imre kováccsal. Zongorázni tanítok kezdő és ha­ladókat. Gyakorolni is lehet. Cim a kiadóhivatalban. Hofmieűsiier-féle 40 holdas tanyásbirtok haszonbérbe vagy feliből kiadó. Felvilá­gosítást nyújt dr. Szabó ügyvéd. Korona sósborszesz erős bedör­zsölő nehéz testi munkát végző mun­kásoknak, sportolóknak. KészitiRácz gyógyszertár Kossuth-u. 1. (Takarék j épület.) Megbízóm részére keresek sürgősen J 100—250 holdas jóminőségü tanyás | földbirtokot őszi átvételre haszonbér­be, közvetlen a város alatt nagyobb, kiváló talajú feketeföldet egy holdas parcellákban, továbbá több' tanyás­birtokot mindehfé'.e nagyságban. Városi lakóházat és szőlőt elad Fűzik Andor OFB irodája, Eötvös-u. 17. szám alatt. KéreMk az, kinek a vásárban a birkái közé egy kos keveredett, adja be a, Fe­hér-házhoz, mert ellenkező esetben az eljárást ellene megindítom. Babenyecz Vendel egy magános em­bert kanásznak Dömötörre bentartásra felfogad. Jelentkezhetni eresztői tanyá­ján. A kiskunhalasi kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság. 4142—1932. tk. szám1. Árverési hirdetményi kivonat. Halasi Hitelbank Rt. végrehajtatónak Farkas József és neje Temesvári Vik­tória végrehajtást szenvedők elten indí­tott végrehajtási ügyében a tkvi hatóság a végrehajtató kérelme következtében az ШЛЯШШ1 1881:60. te. 144, 146, 147 §-ai értelmé­ben elrendeli a végrehajtási árverést 800 P töke s jár. s az árverési kérvényért ezúttal megállapított 32 P 40 f. költség behajtása végett a kiskunhalasi kir. jbi- róság területén levő, Kiskunhalas város­ban fekvő s a kiskunhalasi 8803 sz. be­tétben А I. 1—3. sor. 26515—4b, 26515 —5, 26515—13. hrsz. alatti 660 öl szőlő, 227 öl lakház és udvar, 1 hold 621 öl szántó Pirtón Farkas József és neje Temesvári Viktória nevén álló egész in­gatlanra 1114 P 50 f. kikiáltási árban. Ugyanott X 1. sor. 26515—15. hrsz. alatti 9 öl szántó Pirtón ugyanazok nevén 50 f. kikiáltási árban A telekkönyvi hatóság az árverésnek a kiskunhalasi kir. járásbíróság hivatalos helyiségében (Városház épület, I. em. 1 ajtó) megtartására 1932. évi szeptember 21. napjának d. e. 10 óráját tűzi ki s az árverési feltételeket az 1881 :LX. te. 150. §-a alapján a következőkben állapítja meg: 1. Az árverés alá eső ingatlanokat a kikiáltási ár kétharmadánál, de legalább 160 P 80 f.-nél alacsonyabb áron eladni nem lehet (az 5610—931. M. E. sz. ren­deltet figyelembe vételével). 2. Az árverezni szándékozók kötelesek bánatpénzül a kikiáltási ár 10 százalékát készpénzben vagy az 1881 :LX. te. 42. §-ában meghatározott árfolyammal szá­mított, óvadékképes értékpapirosban a kiküldöttnél letenni, vagy a bánatpénz­nek előlegesen bírói letétben helyezésé­ről kiállított letéti elismervényt a kikül­döttnek átadni és az árverési fel­tételeket aláírni (1881 :LX. te. 147, 170, 150. §; 1908:XLI. te. 21. §.) Kiskunhalas, 1932. május 18. Dr. KISS sk. ömf. jegyző. — A kiad­mány hiteléül: MÉSZÁROS irodatiszt. Felelős szerkesztő és kiadó: PBAGEB JANOS EGY I REGÉNY I LEGIONISTA NAPLÓJA Folytatás 4 Vaksötét éjszaka volt. Lassan halad­tunk előre és minden baj nélkül értünk be egy mély sziklahasadékba. Itt meg­álltunk. A tiszthelyettes kettős csopor­tokba osztott be bennünket. Az egyik csoport előre ment, felkapaszkodott a meredek sziklákon, hogy a magasból ki­kémlelje a tájat, nincs-e a közelben ellen­ség. Addig mi a sziklahasadékban vár­tuk a jeleit, behúzódva szűk barlangok­ba, kőrepedésekbe, mert félő volt, hogy esetleg errefelé portyázó riffek meglep­nek. Tiz percnyi várakozás után még mindig nem adott étetjeit megáról az előre küldött csoport. Már elhatároztuk, hogy újabb két ember megy utánuk meg­nézni, mi történt velük, amikor hirtelen éles füttyöt hallottunk, utána pedig két lövés dördült el. Nyomban vádhoz emel­tük fegyverünket és lövésre készen előre akartunk nyomu’ni, de ebben a percben előbukkant egy alak és odaugrott a tiszt- helyetteshez. A sötétben nem tudtuk, kicsoda és már keresztül akartuk lőni, amikor megszólalt: — Vigyázzatok, egy kisebb csapat most hatolt be a sziklahasadékba. Az egyik előreküldött emberünk volt. — Ki fütyült? — kérdezte a tiszthe­lyettes. — Nem tudom, mi azt hittük, hogy itt fütyültek, azért siettem le.-r• És ki lőtt? — ök lőttek, azt tudom határozottan. A tiszthelyettes, aki bátorságával küz­dötte fel magát erre a rangra, nyomban kiadta a parancsot. — Szétoszlani és behúzódni a sziklák közé... Ha jelt adok, akkor lőni... A legnagyobb csendben telt el néhány pere, lélegzeni sem mertünk, a legna­gyobb izgalomban vártuk a fejleménye­ket. A csendet újabb lövés zavarta meg. A következő pillanatban rémes kiáltást hallottunk és a sziklákról egy hatalmas test zuhant le lábunk elé. Hatalmas termetű berber volt. — Most mit csináljunk? — kérdezte Dán Márk. A tiszthelyettes felmutatott a sziklafal tetejére. — Fel kell mennünk, mert itt össze­lőnek bennünket. Amint ezt kimondta, a szoros kanya­rulatánál feltűnt négy-öt alak és a szik­lákhoz lapulva közeledett rejtekhelyünk felé. Döntő pillanat volt. Ha közelünk­be érnek, észreveszik a berbert és tudni fogják, hogy a közelben vagyunk. Úgy éreztük, mintha a szivünk a torkunkban dobogott volna. A tiszthelyettes elszánta magát és kiadta a parancsot: — Lőni! Nyolc napig céloztam sörösüvegek­re. Utóbb már minden lövésem talált, de most, amikor vállhoz emeltem fegy­veremet, az izgatottságtól úgy remegett a kezem, hogy alig tudtam a ravaszt meghúzni. Társaim már öreg rókák vol­tak, már megszokták a veszedelmet és amikor a parancs elhangzott, (kilenc fegyver dördült el. A visszhang óriási dördülésben robbant ki a szűk szoros­ban. — Ne félj! — ordított rám Dán Márk, Újabb sortüz következett, de amit re­méltünk, nem történt meg. Az ellensé­ges csapát, bár meglepte a váratlan puskatüz, nem vonult vissza, hanem ránkvetett© magát és a sötétben borzal­mas közelharc fejlődött ki. Ember em­ber ellen küzdött, két bajtársunk hang­talanul rogyott össze és a mi helyzetünk is kétségessé vált, mert, mint utóbb ki­derült, az ellenséges csapat túlerőben volt. A végsőkig elszántan küzdöttünk, ha ezt látta volna a hadvezetiőség, ró­lunk készittette volna a harmadik számú receptet. — Azt hiszem elvesztünk! — kiáltot­tam oda kétségbeesetten mellettem küz- ■ dő társamnak, de ebben a pillanatban váratlan dolog történt. A magasból pus­kalövés dördült el, mire az ellenfél meghökkent és abban a hi szemben, hogy erősítéseket kaptunk, feladva a küzdel­met, hevesen tüzelve, visszavonult. Arra nem is gondolhattunk, hogy üldözőbe vegyük őket, csupán búcsúzóul eresz­tettünk utánuk még egy sortüzelt és az­után emberfeletti erővel felkapaszkod­tunk a sziklafalon a tétőre, ahol na­gyobb biztonságban érezhettük magun­kat. Amikor felértünk, derült ki, hogy előreküldött bajtársunk volt a megmen­tünk. ő lőtt a levegőbe, számítva .arra, hogy ezáltal megriasztja az ellenséget. A csel pompásan sikerült. Mi összesen két halottat hagytunk hátra, ezzel szemben á riffek 9-et. A 10-ik a berber volt. Társunk elmondotta, hogy amikor egyedül maradt, hirte'en egy hatalmas alak vetette rá magát és a földre tfeper- te. Azonban a váratlan támadás ellenére sem vesztette el a lélekjelenlétét és rö­vid dulakodás után sikerült revolverét elsütni. A golyó úgy látszik halálosan megsebezte a támadót, iaki egyensúlyt vesztve, lezuhant a mélységbe. Már hajnalodé tt, amikor folytattuk utunkat és hajnali négy órakor elértünk a bekerített csapat közelébe. Láttuk, hogy erődítéseket építenek és hogy egyelőre nincsenek komolyabb veszély­ben. Dán Márk vállalkozott arra, hogy átmegy hozzájuk, mi pedig visszafordul­tunk és pihenő nélkül igyekeztünk elérni Ain el Hadjár védett állásait. Az éjszakai kaland nagyon megviselt bennünket, de különösen engem, akinek még sohasem volt ilyenben része. A ki­merültségtől holtféradtan értünk be az állásokba, ahol a tiszthelyettes jelentésit tett a történtekről. Parancsnokunk na­gyon megdicsérte a csapatot hősies vi­selkedéséért és ezen a napon őrmeste­rünk is megpuhult velünk szemben. A je­lentés után a parancsnokság nyomban intézkedett, hogy felszabadító sereg vo­nuljon ki a hegyek közé és harmadnap már az egész különítmény minden baj nélkül visszatért Ain el Hadjárta. A következő hetekben semmi külö­nösebb esemény nem történt és miután már a kiképzésünk is befejeződött, a szokásos gyakorlatoktól eltekintve, ame­lyek azonban távolról sem voltak olyan fárasztóak, mint a kiképzés, semmi dol­gunk nemi akadt. Egész napi a város­ban csavarogtam Dán Márk barátommal. Bekukkantottunk a tipikus arab viskók­ba, a monumentális templomokba, ame­lyek a mór építőművészet remekei, meg­tekintettük a város határában álló romo­kat, csodálatos építmények évszázados maradványait, amelyek még így omlado­zófélben is bámulatba ejtik a szemlélőt. Dán Márk тэт jól ismerte Afrika északi részét, Algírt, Marokkót és szíve­sen beszélt lakóiról, népszokásairól, sú­lyos helyzetéről, amelybe a francia im­perializmus sodorta. Valamikor itt vi­rágzó gyarmatok voltak, amelyeknek ma már csak a romjai vannak meg, a sza­bad törzsek mesébe®) gazdagsága is már a múlté, a legtöbb helyen a nyomor tanyázik és a nyomorral társult ezeknek az egykor egészséges, erős törzseknek az elpusztítására az emberiség legször- nyübb betegsége: a vérbaj. Sehol sincs úgy elterjedve, mint itt és főkép azért, mert mig máshol irtó hadjáratot indí­tottak ellene, itt senki sem törődik vele, a betegség csirái pedig napról-napra jobban terjednek. (Folytatjuk).. Berefvás Pasztilla a iBsmakaesabb fejfÉjÉit Is aiialaatja! Nyomatott a Helyi Értesítő Lapvállatat-nyomdában, Kiskunhalasod. 1932.

Next

/
Oldalképek
Tartalom