Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1932 (32. évfolyam, 1-105. szám)

1932-06-11 / 47. szám

6 oldal Kiskunhalas Helyi Értesítője junius 1 1 — A központi iskola majálisára la­punk egyik múlt számában közölt ado­mányokon kivül még a következő adb- mányok, folytak be: Gazdasági Bank 10 P, Bán György, Kereskedelmi Bank, Hi­telbank 5—5 P, Camerle Rajmundné, Szilágyi Imre, Szálai Mihály 2—2 P, Sza­kái Juliska. 2.70 P, Dr. Kun Bertalan 1.50 P, Börcsök, István és ötveczky Kató 1.40—1.40 P, Kocsis Irén, Tóth Klári, Tóth Vpli 1.20-1.20 P, Kocsis Gyula, Gjaál Jenő v. jegyző, Gaál István, Szi­lágyi Ákos 1—1 P, Nagy Biró Sándor és Korda Ilona 10 1. bőr, Maján György . 6 1. bor, Babó Sándbr 1 bárány, Makay ! Károly 8 I. tej, Sz,abó G. Benőné 100 j cfrb. kifli és 1 kgr. zfsir, Kocsis Sándor i 200 drb. kifli, Heister István 100 drb. j kifli, Várad! Kálmán 24 nagy üveg szó­dia, dr. Babó Mihályné 10 kg. burgonya és 5 kgr. liszt, Kerekes Sándor 10 1. bor és 1.50 P, Ványi Teréz és Babó Be­nő 20—20 1. bor, Orbán Pönci 2 P és fél kg. paprika, Vojnich Irén 2 kg. zsir, Hangya Szövetkezet 50 kgr. burgonya. Ezenkívül több kisebb mennyiségű ter­mészetbeni és pénzadomány érkezettbe. Az iskola tanító testu ete hálás köszöne­tét fejezi ki a nemesleikü adományokért. — A rendőrségről. Felhívom Kis­kunhalas város területén lakó ösz- szes bérautóvezetőket, továbbá azo­kat, akik 1929. évben vagy ez előtt szereztek gépjárművezetői igazol­ványt, hogy 1932. évi junius 27-én, reggel 8 órakor időszaki orvosi fe­lülvizsgálat végett a rendőrkapitány­ságon jelenjenek meg és vezetői iga­zolványukat hozzák magukkal. A rendőrkapitányság vezetője: Dr. Do­mokos Sándor m. kir. rendőrkapi* tány. Г i 1 Kamatmentes kölcsönt folyásit „Saját otthon“ j Épitő-Takarék-Szövelkezet Budapest, VI., Vilmos császár-ut 45. ez. Házvételre, drága kamatos kölcsön leváltására. Évi 6 százalékos tőke­törlesztés. Taglétszám: 1400. Felvilá­gosítást ad megbízottunk: KOVÁCS FüLöP Kiskunhalas, Bimbó-ucea 15. a --------­Közgazdaság Veszedelem fenyegeti a búzavetéseket Marokkói sáska, kolumbácsi légy, ka­liforniai paizstetü, kukoricamoly és pa­lántavész után ismét egy újabb csoda­bogár: a szereesenpoloska. Éppen most Szentesen já^iak a Rovartani Intézet ki­küldöttei, akik az újabb veszedelmet a környékben többhelyt megállapították. A szereesenpoloska néhány centimé- j terrei a kifejlődésben levő kalász alatt, ) ahol a szár a legzsengébb, megszurja a szárat. A szúrás helyétől kezdve fel­felé a zsenge, nedvekkel teli szárhegy felé a szár belsejében nagy pusztítást okoz a rendkívül káros rovar. Elszívja a nedveket, megakadályozza a kalász ki­fejlődését. A megtámadott buzaszái vé­ge lekonyul, rajta kalász nem nevelődik ki. A szereesenpoloska irtásáról nem ha­tósági utón gondoskodnak, bár a rovar i igen veszedelmes. Egyelőre nincsen más í védekezési mód, mint az, hogy a rovaro­kat a fertőzött helyeken le kell rázni a szárról és össze kell gyűjteni, megsem­misíteni. Vannak ugyan külön gépszer­kezetek már a szereesenpoloska irtására, ezek a szerkezetek azonban nagyon drá­gák. Halasi gabonaárak Junius 10 i j Búza 10’—, rozs 10‘30 P boletta nélkül Ferencvárosi sertésvásár. Árak könnyű sertés 88—96, közepes 96—106, nehéz 112—117 fillér. Irányzat élénk. Magánhirdeíések AZ EGYESÜLT MAGYAR MA­LOMIPARI RT. (volt VIKTÓRIA ma­lom) HALASI TELEPE A LISZT­CSERÉT MEGKEZDTE. BÚZÁT és ROZSOT KIVÁLÓ MINŐSÉGŰ LISZTRE CSERÉL AT A TÖRVÉ­NYES VÁM SZÁZALÉK MELLETT. GABONÁT A LEGMAGASABB ÁRON VÁSÁROL. Bodogláron 145 holdas tanyásbir­tok haszonbérbe kiadó. Értekezhetni özv. Fadgyas Aronnéval, Szabadkai ucca 2 sz. alatt. Bíró Sándor Felsőszálláson 50 kát. hold tanyásbirtokát olcsón eladja. Ér­tekezhetni a helyszínén vagy Biró Nagy- uccai vendéglőjében. Deák Ferenc-u. 9 sz. lakóházat 12-én, vasárnap délután 3 órákor ön­kéntes árverésen eladják. Venni szán­dékozók elváratnak. Kávé nagyszemü újból érkezett és olcsón kapható, mindennap friss pör- j kölés. Gyermekkocsik, minden kivitel­ben már 16 pengőtől kapható. Nyug­ágyak nagyon olcsón. Kerti színes go­lyók már 40 fillértől Langermann Jó­zsefnél (a baromfipiacon). Ablaküvege­zést háznál is olcsón eszközöl Kővári Antal. Megtalálható Langermann József üzletében. 4 Jóházból való fiút tanulónak fel­vesz Heisler sütömester. Göböljórási állomásnál 135 hold tanyásbirtokot haszonbérbe ad dr. Morava Károly ny. járásbiró. Alsószálláson 75 kát. hold tanyás­birtok haszonbérbe kiadó. Értekez­hetni Fő-u. 2 sz. alatt. Használt, jókarban lévő szívásra és nyomásra alkalfcms kutat veszek megbízóm részére. Értekezni lehet Schnautigel géplakatossal. Korona sósborszesz erős bedör­zsölő nehéz testi munkát végző mun­kásoknak, sportolóknak. Készíti Rácz gyógyszertár Kossuth-u. 1. (Takarék épület.) • ELADÓ HÁZ. Fecske-u. 7 sz. alatt. Földért vagy szőlőért is elcserélhető. Értekezhetni az uj postapalotában Г. emelet 1 sz. ajtó. Kisebb-nagyobb üvegek, ballonok, kőkorsók, olajos bádogkannák, fel­vágó és újságpapír vegyes nagy­ságú papírzacskók, különféle irkák, gyakorlatok és árucikkek, továbbá kétszárnyu üvegajtó és egy erős fé- deres stráfkocsi mérsékelt áron el­adó. Értekezhetni délelőttök folya­mán Győrfi Józsefnél, Fő-u. 9. Figyelmezteti a hatóság a gazdasági és gép (cséplő) tulajdonosokat, hogy gépeiknél alkalmazott és alkalmazandó munkásaiknak baleset esetére vaió biz­tosításáról a gép munkájának (csép- lésnek) megkezdése előtt a rendőrbirói hivatal utján okvet’enül gondoskodjanak, mert ellenkező esetben szigorúan bün- tettetni fognak. Fenyő lábsó enyhülést ad fáradt­ságtól, melegtől, áldogálástól elkin- zott lábnak. Ara 1 pengő. Kapható a Rácz patikában Kossuth-u. 1. (Ta­karék épület.) Felelős szerkesztő és kiadó: PRAGEH JANOS A VÉGZET Idegenből fordította: FIGYELŐ Folytatás 5 — Feláldoztam volna magáért min­dent: méltóságot, vagyont, tekintélyt. Igen, hallgassa meg. Rettenetes az, arait mondok: nem is tudom, hogy egyikéért azoknak az óráknak, melyeket a szemei­ből sejtek, oda nem adtam volna a ne­vem becsületét is! — Valóban? — kérdezte a nő, mialatt majdnem megdöbbentő örömmel tekin­tett Keriselr©. — Igen, úgy kell engem szeretni. Mindent fel kell1 értem áldozni. De most már vége van a szerelemnek és nem is tudom, hogy miért mondtam el mindent önnek, aki csaknem idegen hozzám. — Soha! Sohasem fogom elfelejteni ezt a fenséges és mégis oly kegyetlen órát. Ezalatt odaérkeztek a várakozó kocsi­hoz. A nő könnyedén ült fel, kecses kéz­mozdulattal köszönve. — Viszontlátásra! — mondta nevetve. — Talán! — felelt Kerisel komolyan. A kocsi elrobogott. * Másnap alkonyaikor a hajóról megpil­lantották a marseillei kikötő világitó tornyának vörös-fehér fényét. Hamarosan megérkeztek Marseil'e ki­kötőjébe. A gép megállóit s a hajó csu­pán a széltől hajtattal magát. Most egy gőzbárka érkezett a ki­kötői orvossal. Kérdések és fe’e’etek váltódtak. Végre kimondták a határoza­tot: »egészséges«, úgy hogy a hajó ki­köthetett. E pillanattól nagyfokú izgatottság uralkodott a hajón, mert mindenki a leg­első akart lenni a partraszállásban. A gőzös néhány csafarfordulással a part­hoz közeledett. A gőzöst az apró ladikok Áömege vette körül, melyekből süketitö lárma zú­gott fel. Valóságos bátorság kellett ahhoz, hogy az ember lemenjen a mélység fölött sza­badon lebegő lépcsőn és beletegye lábát az ingadozó ladikok va'amelyikébe. A fiatal asszony, mikor a sor reá ke­rült, félni látszott és mintegy aggódva nézett körül. l — Hiszen tudja, hogy itt vagyok — szólt Kerisel. Ezután szóval és kézzel helyet csi­nálva magának, gyámolito'.ta az asszony t a nedves, csúszós lépcsőkön- Egy szót se szólva, karjába fogta, mint a gyer­meket, lebocsájtotta a ladikba, amelybe csakhamar leérkezett komornája is. Az asszony köszönetét és búcsút mon­dott, de Kerisel nem ügyelt reá- őrült sebességgel rohant fel a lépcsőn, hogy holmiját összeszedje és szintén partra szálljon. Csakhamar ki is szállt. Felug­rott egy kocsira s a vasúthoz hajtatott. Egy órával utóbb, amint a Párisba in­duló vonat készen állott, s Mervágóné helyet keresett az utasokkal tultömött waggonokban, egy vasúti tiszt ál’ott elé­be és levett sapkával mondta: — Asszonyom, utasításom van rendel­kezésére bocsájtani egy külön fülkét. Mervágóné jól tudta, hogy kinek kö­szönheti ezt a kedvezményt s mialatt he­lyet foglalt a számára nyitott 'fülkében, azon tűnődött, vájjon anélkül kell-e utaznia, hogy Keriselt még egyszer lássa. Ugyanabban a pillanatban megjelent í ez ajtó előtt Kerisel. Becsukta az ajtót, aztán felhágott a pallóra. — Fogadja köszönetemet — mondta Mervágóné, a lebocsájtott ablakon ki­nyújtva neki kezét. — Erről a figyelmes­ségről magára ismerek, őszintén sajná­lom, hogy válnom keil öntől. > — Én nem válók el magától — felelte Kerisel reszkető ajakkal — Beülök egy hátsó kocsiba s megyek Párisba. — Párisba! Elment az esze? Hát a... — Hallgasson — mondta Kerisel nyersen. — Lehet, hogy őrült vagyok. De maga azt mondta nekem: »igy kell engem szeretni.« A harang megkondult. Éles fütty hasí­totta a levegőt. Útban voltak Páris felé. * Míg a vázolt események lezajlottak, Madeleine széid türelemmel várta vőle­gényéi. Nagyatyjával csak róla beszélt; minden gondolata, érzése feléje irányult. Együtt sétált a, még életerős öreg úrral — Csúf pálya a diplomáciai — mondta a leány. — örökös változás, folyvást uj arcok és uj ismerősök. Sohasem hittem volna, hogy vőlegényem elvállalna egy olyan távoleső állomást. De úgy látszik, meg is bánta,; egy idő óta olyan szomo­rúak, olyan különösek a levelei... De legyen csak itthon, nem eresztjük el többé, ugy-e, nagyapa? Oh, az a hajó semmiesetre sem érkezett meg tegnap este Marseilébe, mert különben Kerisel már itt volna. Csengettek a rácsos kapun. Mind a ketten összerezzentek. De csak a levél­hordó volt. — Nápolyból irt! — szólt Madeleine, miután elvette a leve'et. — Ma délután minden bizonnyal itt lesz... Elmúlt hát ez a két esztendő... Mondd nagyapa, nem vénültem? — Sőt, inkább szépültél gyermekem. — Igazán? De a te ítéleted nem irány­adó. — Nem irányadó? Egy testőrtiszt ítélete? Ismét meghúzták a csengietyüt. A tár- iratkihordó jött, kezében a négyszögle­tűre összehajtott kék papirossal A távirat Madeleinének szólt. Felbon­totta és olvasta: »Kény telen vagyok előbb Párisba men­ni. Bocsáss meg. — Kerisel.« — Nos? Jön? — kérdezte az öregur. — Nem, nagyapa. Útban van Páris felé. Mégegyszer elolvasta a táviratot han­gosan, nem sejtve, hogy a kezében tar­tott két irás kelte között megszületett az ő boldogtalansága. De mégis valami szivszaggató fájdalmat érzett, amelyet soha többé el nem feledett. — Nézd csak, egészen sápadt lettéit — mondta az öregur. — Különben na­gyon természetes, hogy Kerisel előbb Párisba megy. Az én időmben a kabinet­futárok még annyi időt sem vettek maguknak, hogy csizmájukat levessék, hanem egyenesen a miniszterhez siettek. — Csak legalább irt volna néhány sort, hogy mikor jön. Valami különös dolognak kellett történni. Ismételten megírta, hogy előre beküldte jelenté­seit, zsebében van a szabadságolása s hogy egyenesen ide fog jönni, Ganmesba. — Ej, hiszen majd megjön a levél is! Légy nyugodt, még ma este megkapod. Oh, lánykám, milyen szerelmes is vagy... * (Folytatjuk.) Nyomatott a Helyi Értesítő Lapvállalat-nyomdában, Kiskunhalason. 1932.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom