Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1932 (32. évfolyam, 1-105. szám)
1932-06-01 / 44. szám
4 Kiskunhalas Hely! Értesítő}« junius 1 — Hü azt a vén huncut mindönit kendnek! Mit csinált kend!? ' • — Hát édös fiam megparancsoltad, hogy ilyen subája ne tőgy ön senkinek! Már, most gondolhatod, mennyi fejtörést okoztál neköm! Mert szépnél-szöb- bet találtál volna, de ilyen még nincsen senkinek! Egyik darab bőrt a szőrivel befelé, a másik darabot mög a szőrivel kifelé varrtam! Most pedig vödd magadra! Eridj végig vele a városon, — egyik szélitől a másikig s ha ilyen subát találsz, hát ingyen odaadom! A juhász meg, — kitérőleg — így válaszol: — Hát ide hallgasson Mihály bátyám! Csináljon kend néköm olyan subát,'amilyen másnak is lőhet! De nagyon szép lögyön! Az elejébe tükröket mög gyöngyszömöket is rakjon kend! Mög- fizetök, nem is kérdözöm az árát! — Látod fiam! Ez már beszéd! Cz L. Junius 19-én lesz a halasi öregdiákok nagy találkozója Legutóbb két évvel ezelőtt jöttek össze a halasi Diákszövetség tagjai, amikor a Szász Károly-emléktábla j leleplezési ünnepélyével kapcsolatban 1 tartották meg közgyűlésüket. Ebben az évben junius 19-ikére, a gimnázium évzáró ünnepély napjára tűzték ki a közgyűlés idejét, mely alkalommal bizonyára ismét nagy számban fognak egybeseregleni, régi baráti és diáktársi emléküket felújítani az ősi Alma mater egykori növendékei. Erre az ép oly kedvesnek, mint népesnek Ígérkező összejövetelre a Diákszövetség elnöksége a választmány határozata alapján a következő meghívót bocsátotta ki: »Kedves Diáktársunk! Diákszövetségünk ez évi rendes közgyűlését junius 19-én, vasárnap d. e. 11 órakor tartja. Erre s az evvel kapcsolatos öregdiák-találkozóra szere tette' hívja és várja a szövetség tagjait és valamennyi régi halasi diákot a hü Alma mater. Legyen ez a találkozás, igazi rendeltetéséhez híven, az iskolához és egymáshoz fűző régi szálak megerősítésének, a romantikus diákbarátság megújításának felejthetetlen alkalma. Találkozásunk programmja a következő: 8.30-kor gyülekezés a gimnáziumban. 9-kor részvétel az évzáró istentiszteleten. (A ref. templomban dr. Mohácsy Lajos ev. esperes; öregdiák végzi a szolgálatot). 10.30-kor választmányi ülés a rajzteremben. 11-kor közgyűlés a tornateremben a következő tárgysorozattal: Dr. Dencz Ákos orsz. képviselő elnöki megnyitója. — Titkári jelentés. — Pénztári jelentés. — Tisztajitás. — Indítványok. — Pataky Dezső ref. lelkész felolvasása »Néhány lap a halasi iskola múltjából« címen. -» Elnöki záróbeszéd. A diákhősök emléktáblájának megkoszorúzása. Kivonulás Nagyká’.ozi Sándor sírjához. 1 órakor közebéd az Úri Kaszinó helyiségében. 4 órakor részvétel a reálgimnázium évzáró ünnepélyén. A közebéd ára borral: 2 P. Jelentkezés határideje junius 15. A jelentkezés a részvételi dij megfizetésére meg nem jelenés esetén- is kötefező. A közgyűlést megelőzőleg junius 18- án, szombaton d. u. lesznek az esedékes 10, 15, 20, 25, 30 és 40 éves találkozók is a gimnáziumban, amelyekre szintén lehet jelentkezni a csatolt válaszfevélező- lap megfelelő kitöltésével. Az egyes osztálytalálkozók társas vacsoráit az évfolyam helyi megbízottjai külön-külön fogják rendezni. — Elnökség.« Rendezzünk halasi vásárt a Kiskinvladal ideiére ás ennek alkalmából állandósítsuk is azt meg A testedzés idejében, a szellemi kulturáltság mellett, gondoljunk végre arra, hogy a gazdasági vérfelfrissülés is elemi érdekünk HALASI EMLÉKEK MONDVACSINÁLT. — De szép rámás csizmád van komám! — mondja juhász cimborájának egy nyalka legény. — Mondva készült ám! Hát hogyne volna szép!? Nemsok idő vártáivá beállít a legény Kacsó vargához s megrendel nála egy- pár takaros csizmát 6 pengő forintért. Már a város szélén jár, mikor eszébe jut, hogy valamit elfelejtett. Visszamegy a vargához s így magyarázkodik: — Én mög, halija kigyelmed. eiíéltej- töttem valamit mögmondani. — No mi az fiam! — Mondvacsinált lögyön ám! — Jól van fiam! Csakhogy akkor 1 forinttal drágább lössz ám! — Nem baj! Csak mondvacsinált lögyön! DAKU VÉTEL. Kaszás szűcs házához beköszön egy pakfontgombos fiatalember: — Jó napot kívánok Kaszás bácsi! Van-e egy dakuja? — Gyere fiam, van- itt elég! Azzpí vezeti a vevőt a padlás feljáróig. — No itt megállj! Majd én fölmék, aztán vetők le egyet, te mög fölpróM- lod! A szűcsnek csak egyetlenegy kész: dakuja volt, az is mint afféle kimustrált daku került fel' a padlására. Mikor a dakut a padlásról leveti s a legény felpróbálja, így indul meg köztük a párbeszéd: — Milyen ára volna ennek Kaszás ur? — Ez fiam 7 forint! — Kiesilíöm Kaszás ur! — Dobd föl fiam! Majd adok le másikat! A padláson, ahová a legény nem látott fel, meghuzkodta Kaszás a daku eiejét-hátulját, ujjait s megint ledobta a legénynek. — No, ezt vödd föl fiam! Ez már egy számmal nagyobb! A legény magára veszi, aztán nézegeti jobbról, balról, aztán felszól a mesterhez : I — Ez egy kicsit nagyobbacskái, de még egy számmal nagyobb kellene! — Dobd csak föl fiam! Adok nagyobbat! Van itt elég! A mester megint neki huzalkodik; húzza, feszegeti eiejét-hátulját, hogy nyúljon egy kicsit a daku. Mikor a legény harmadszor is felpróbálja a dakut, — nagy elégedettséggel mondja: — No ez jó lössz Kaszás ur! Ezt éppen én rám tetszött szabni! — De ez drágább is ám egy forinttal! MONDA SZŰCS. Mikor a Benke malom égett a Templom hegyen, a gazdája, — bár reá volt a gyanú, — igen jajgatott. — Mft jajgat? — kérdi tőLe Monda Mihály szűcs iparos, ki a sötét éjszakában az elsők között ért a tűzhöz. — Hiszen magának helyben van a tűz! Hanem mink mekkorát szaladtunk!? Nekünk van itt okunk jajgatni! * A Harangos-tó szélén levő háza végénél egyszer megáll egy nyalka juhász a csacsival, aztán szamarát az eperfához kötve, illő köszönés és lekezelés után így kezdi a szót: — Csináljon nekem Mihály bátyám olyan subát, hogy olyan ne lögyön senkinek! Nem kérdőm az árát, hanem fizetők, mint a jó köles! Még azt is megmondom, hogy »egy kerék« lögyön árn a suba! (Le terítve a két szárnya ösz- szeérjen, vagyis kerek legyen, mint a kocsi kerék). — Jól van fiam! Möglössz! A mondott időben felnyergeli a juhásza csacsiját, aztán haza kocogtat a subáért. — No hát készen van-e a suba Mihály bátyám? — köszönti a szűcsöt.-4 Gyerünk csak az udvarra, majd ki terit öm! Amint a szües a subát a gyöpön kiteríti, a különös látványra igy indít szót в juhász: i \ ‘ m ’ jj ! Az utóbbi esztendőkben csak jajgatunk, hogy baj van, hogy nincs pénz, hogy nincs vevő, csak roskadozó és a tönk felé sodródó eladók vannak, kereskedők, iparosok és mindazok, akik a gazdasági életben vezetőkötelességeket teljesítenek. Ugyanakkor, amikor valóban józan együttérzéssel mindezeket egyhangúan megállapítjuk, nem jut eszünkbe az a nagyon fontos feladat, amely főkében már kötelesség, hogy minden nagyobb helység, igy Halas város és annak közönsége is, úgy járhat elől jó példával és buzdító útmutatással, ha szükségleteit minden viszonylatban itt Halason szerzi be. Ezzel nemcsak az elvesztett megélhetéshez juttatja az iparost és a kereskedőt, nemcsak szociális kötelességeket végez nagyon sok irányban, de hozzájárul ahoz is, hogy a kereskedő és iparos közteher tartozásainak is eleget tehessen és ennél a pontnál már eminens hazafias kötelességet is végez a közönség. Nyilvánvaló és kétségtelen az, hogy a hazai ipar termékei és a közvetítő kereskedelem támogatása óriási jelentőséggel bir, de ugyanakkor fokozott kötelességünk, hogy szükebb körünkben, ezúttal Halason, támogassuk a helyi kereskedőket és iparosokat. Ezt elsősorban azzal érhetjük el, ha szilárd kitartással és nem lankadó elhatározással csakis halasi kereskedő üzletét keressük fel vásárlás céljából és mindenfajta szükségletünkkel halasi iparost támogatunk. Ugyanakkor természetesen a halasi kereskedelem és ipar is honorálni fogja, mert honorálni tudja azt a kívánalmat, hogy a mai viszonyokhoz megfelelő árral lép a közönség elé és akkor lesz valóban, reálisan és közhasznúan a tétel érvényességben, hogy nagy forgalom kevés haszon. Pillanatra sem vonhatja kétségbe senki, hogy a mai világban a kereskedők és iparosok tényleg leszállították áraikat a lehető legminimálisabb fokig, de a fokozott támogatás révén azt még alacsonyabbra is képesek volnának leszállítani. A közönség ezzel a támogatással tehát önmagát is támogatná, ezen a logikai láncolaton keresztül könnyűszerrel bizonyítható az is, hogy a közönség saját jól lelfogott érdeke az, hogy azt a kevés pénzt, amely még rendelkezésére áll, közszükségleti cikkeinek bevásárlásánál halasi cégeknek és iparosoknak juttatja. Az utolsó órája következett el a teherbíró képességeknek és ugyanakkor utolsó órája annak a köteles- ségteljesitésnek, amely azt diktálja, hogy azt a pénzt, amink van, itt helyben köttsük el. Százszor elismételt, még többször bebizonyított igazság az, hogy a helybeli kereskedők árai nem magasabbak, mint akár a főváros kereskedőinek árai és hogy ipari termékek terén a halasi ipar is felveszi a versenyt bármelyik nagyváros iparosaival. Nincs tehát értelme annak, hogy továbbra is egy megrögzött, hibás felfogásban maradjunk és továbbra is azt állitsuk, amit végeredményben talán magunk sem hiszünk el, hogy a külföldi és belföldön a bpesti áru olcsóbb és jobb, mint a halasi. Elgondolásunk szerint feltétlenül megvalósítható volna, hogy Halason a Kiskunviadal idején és utána állandóan, megszakítás nélkül, mai lét- küzdelemmel telt viszonyainkban tartsák meg a kereskedők és iparosok a Halasi Vásárt, kitartóan és lelkesen és tartsa meg a vásárló közönség folytonosan újjáéledő és mindlelkesebb elhatározással az egyetlen nagy tételt, hogy minden halasi Halason költi el a pénzét. A Városi Dalkör évi közgyűlése A Városi Dalkör évi közgyűlését vasárnap délután tartotta meg a közgyűlési terembe«. A Hiszekegy eléneklése után a közgyűlést dr. Fekete Imre polgármester nyitotta meg, majd Nagy Czirok László jegyző terjeszteti© elő a Dalkör életében lefolyt eseményeket. A jelentésből kitűnik, hogy a Dalkör milyen ünnepségeken szerepelt és általában milyen nagyszabású munkásságot fejtett ki. Különösen említésre méltó az az estély, amelyet legutóbb a Városi Színházban tartott a Dalkör. A zárszámadás és a költségvetés letárgyalása után a tisztujitást ejtették meg a következő eredménnyel. Elnök: dr. Fekete Imre, ügyvezető elnök: dr. Gusztos Károly. Társelnök: Hofmeiszter Gyula. Ale’nökök: Martinyi József, Gyevi Sándor, Monda Benő, Horváth Ferenc. Jegyzők: Nagy Czirok László, Tóth Ferenc. Pénztáros: Gye- nizse Balázs. Ügyész: dr. Kathona Mihály. Ellenőr: Kerekes Sándor. Gazda: Sándor József. Zenemű táros: Nagy József. Zászlótartó: Dér Gyula. Számvizs- gálóbizottság: VVendier Zoltán, dr. Mészöly Dénes, Lobi Béla. — Választmány: a működő tagok. Szántó Emanuel, Dobó Kálmán, dr. Boross Géza, Königsberg Károly, dr. Szabó Lajos, dr. Hollender Ignác, Bátory Gábor, Fridrich Lajos, Gulyás Sándor, Sütő József, Kristóf József, Stepanek Ernő, Róna Gábor, Tyu- kody Janő, Tarján Pompejus, Fröhlich Lajos, Torma Károly, Bíró Sándor, Babó Lajos, Nagypál Sándor, id. Nagypál Ferenc, dr. Nagypál Ferenc, Körösi Jenő, Körösi Antal, Kiss Illés Antal, Szarvas Imre, Bálint Mihály, Kun Benő, Kohn Benő, Van Balázs, Kerék József, Szekér Pál, Weisz Ignác, Ligeti Béla, Med- veczky Károly, Präger János és Gael Jenő (tan.-jegyző). Ezután a közgyűlés Krafcsik Zoltán tanítónak, a Dalkör karnagyának jegyzőkönyvi köszönetét fejezett ki, majd hálás köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik a Dalkör érdekében oly sokat fáradoztak. ._ í _Lj
