Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1932 (32. évfolyam, 1-105. szám)

1932-05-25 / 42. szám

6 oldal Kiskunhalas Helvi Értesítője május 25 — Я Polgári Lövészígylet értesíti tagjait, hogy hetenkint kétszer: csü­törtökön d. u. 4 órakor és vasárnap délelőtt 10 órakor gyakorló lövészet lesz az uj vágóhid melletti lőtéren. Az első gyakorló lövészet űrnapján d. u. 4 órakor lesz. A vezetőség kéri tagjait, hogy minél nagyobb számban szívesked­jenek megjelenni a1 lövészeten. — Ä kiskunhalasi Levente Egyesület vezetősége közli, hogy az idei levente- napot junius 19-én fogják megtartani. Ugyanaznap este a Sóstón táncmulat­ság is lesz. A részletes programmot la­punk későbbi számában fogjuk közölni. — Д felsővárosi iskola 21-én, szom­baton tartotta majálisát a Sóstón. Gyö­nyörű napsütéses időben árnyas fák alatt késő estig jókedvűen táncoltak és szórakoztak a gyermekek. Minden gyer­mek 2 kiflit, 2 zsemlyét, délben pedig marhapörköltet krumplival kapott. Dél­után a szülők jöttek ki s élvezettel néz­ték gyermekeik örömét. — A felsővárosi iskola tanítótestülete ezúton mond hálás köszönetét mindazoknak, kik adomá­nyaikkal lehetővé tették a gyermekek megvendégelését. — Péntekem dönt a minisztertanács az uj búza jegyzéséről. Pénteken gaz­dasági minisztertanács lesz, amely az uj búzával kapcsolatos intézkedéseket tárgyalja. A búza állami egyedáruságára vonatkozó híresztelések valótlanoknak bizonyultak és valószínű, hogy az áru­sítást egy társaságra bízzák, amelybe bevonják a gabonakereskedelmet is. Azért van szükség a társaságra, mert nem akarják, hogy mások esetleg olcsón kinálgassák külföldön a magyar búzát. Közgazdaság A búzáért most annyit fizetnek, mint az elmúlt esztendő novemberében A budapesti gabonapiacon a forga­lom jelentéktelen, pedig a malmok még nem fedezték az aratásig szükséges ga­bonamennyiséget. A kiviteli lehetőség terén is fellendülést várnak a közeljö­vőben valószínűen megkötendő magyar —cseh kereskedelmi szerződéstől. Cseh­országban, amint a jelentések közük, a búzakészlet teljesen elfogyott és a ten­gerentúli búzánál jobban konveniál a csehországi malmoknak a magyar búza úgy ár mint minőség tekintetében. A malmok vásárlásától és á kivitel' meg­indulásától függ a gabonaárak alakulása is. Most a búzát éppen olyan áron jegy­zik, mint az elmúlt esztendő novembe­rében, amikor a kiviteli nehézségek rendkívül súlyosak voltak és amikor úgy látszott, hogy ai külföldi piacokon jelentékenyebb mennyiségű búzát nem is sikerül elhelyezni. — Я gyapjú értékesítésének előmozdí­tása. A »Futura« Részvénytársaság gyapjuosztályától vett értesülésünk sze­rint a Gyapjuárverési Vállalat cimére szóló gyapjuküldemények után 25 szá­zalékos fuvarkedvezményt engedélyezett a kereskedelemügyi miniszter a földmi- velésügyi miniszterrel egyetértőig s ezenkívül gyapjú tár olásra kiválóan al­kalmas raktárhelyiséget bocsátott a cse­peli vámmentes kikötőben rendelkezésre. Ezek az intézkedések azt célozzák, hogy a gazdáknak a julius 1-iki aukción való részvétel megkönnyittessék és ennek ér­dekében határozta el a gyapjuárverési vállalat is, hogy eddigi feltételeiből bi­zonyos engedményeket adjon és ennek megfelelően az »üzletszabályzatot« a f. é. gyapjuaukcióra módosítsa. Lényeges könnyítéseket nyújt ezek szerint a gyap­juárverési vállalat a múlttal szemben és igy joggal feltehető, hogy az aukció is­mét jelentős szerephez jut a gyapju- értékesités terén, ami a jelenlegi súlyos gazdasági viszonyok között a 'gazdák érdekében mindenesetre kívánatos volna. •••• Halasi gabonaárak Május 24 BuzalO'5D, rozs 11 '80 P boletta nélkül Ferencvárosi sertésvásár. Árak könnyű sertés 80 —88, közepes 88—96, nehéz 100—105 fillér. Irányzat élénk. ... ...... —==■ Nyilfíér (E rovat alatt közlőitekért nem vállal felelősséget a szerkesztőség). Tudatom a közönséggel, hogy felesé­gemnek, Nyári Imréné szül. Király Gy. Erzsébetnek senki hitelt vagy kölcsönt ne adjon, mert érte felelősséget nem vállalok. NYÁRI IMRE V. járás, Öregszőlők, 334. sz;. ; Anyakönyvi hírek — Május 15. — május 22. — SZÜLETTEK: Takács István és Biró Vilmának halva született fiuk. Csapi Sándor és Orbán D. Juditnak Sándor nevű fiuk. Horváth András és Vancsik Krisztinának Margit nevű leányuk. Bálint Sándor és Takács Jusztinának Margit nevű leányuk. Pus­kás József és Juhász Annának Gizella nevű leányuk. Ángyán Mihály és Vincze Máriának Mihály nevű fiuk. Lovászi Jó­zsef és Sebők Annának József István nevű fiuk. Vajda István és Böröczi Te­réziának László nevű fiuk. Barta Ferenc és Fodor Etelkának Ferenc nevű fiuk. Bátyi Imre és Tóth Teréziának Dezső nevű fiuk. Lakatos József és Gondi Te­réziának József nevű fiuk. Födi János és Sánta Etelkának Jolán nevű leányuk. Babos Sándor és Födi Juüánnának De­zső nevű fiuk. MEGHALTAK: Odor János 64 éves. Bazsa Imre 50 éves. Jakab László 2 éves. Ábrahám Zsófia 73 éves. Özv. Lovas Ferencné Tóth Terézia 83 éves. Sonkoly Sándor 77 éves. ördög Pál 76 éves. Bogár Fe­renc 29 éves. KIHIRDETETT JEGYESEK: Födi György Bata Etelkával. Brinkus Lajos Németh Katalinnal. Élő Kálmán csornai lakos Ninkó Helénával. Elmer István Lagner Piroskával. Sáfrik Kálmán Józsa Margittal. Rácz István bu dapesti lakos Hegyes Máriával. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Kónya Vince Kossipos Mária Veroni­kával. König Lajos Babenyeez Margit­tal. Tóth Lajos Császár Etelkával. Agócs Sándor Zádori Máriával. Tamás József Horváth Rozáliával. Felelős szerkesztő és kiadó: PRAGER JANOS Г P 1 ­REGÉNY A lUZBRIGAD IRTA: ZENTAI FERENC Folytatás 9 j — Ne' kérdezzétek, hogy ki vagyok, | — kezdte а к őré je települt embereknek i mondókáját. — Én se1 kérdem tőletek, mi az igazi nevetek. Tudom, hogy Ián- J goló lelkű magyar hazafiak vagytok, I akik cigányszerepetekben, ellenséges föl­dön, ezernyi veszély közepette küzdő­tök az isteni igazságért, Nagymagyar- ország feltámadásáért. Mint a tüzbrigád felesküdött katonáiban, nincs jogom ké­telkedni hüségtekben és ti tok tart ástok- ban. Jaj nekünk valamennyiünknek, ha egyetlen áruló is akadna közöttetek. De jaj lenne az árulónak is. Nincs az a bú­vóhelye a világnak, ahová a tüzbrigád bosszuló haragja el nem ér. Vigyázza­tok tehát magatokra és egymásra, hogy szent titkainkat senki ne sejthesse és soha fel ne fedje. Medárd kutató szemmel nézett hosz- szasan és külön-külön valamennyi em­bere szemébe. Azok azonban állták a tekintetet s az eszmei meggyőződés s a híven megtartott eskü nyugodt lelki- ismeretével fúrták szemüket emelt fővel a vezér szemébe. Az uj vajda most váratlan kérdést adott fel a karavánnak. — Hát Reska merre jár? Hol van ő ilyenkor? Ketten is felelték: — Az őrnagy ur körül legyeskedik. Főzi, puhítja a macedón, tisztet, hogy megnyerje őt a Tüzbrigád eszméinek. Medárd arcán árnyék suhant végig. Látszott rajta, hogy kellemetlenül ha­tott reá a kapott felelet. Néhány percnyi kínos csend után új­ból megszólalt az uj vezér. — Lábú akarom azt a cigánylányt. Kerítsétek őt azonnal elő s hozzátok ide a sátorba. De ne szóljatok neki semmiről semmit. A világért se tudassátok vele, hogy uj vajdája van a karavánnak. A karaván felcihelődött. Már öreg este volt, amikor a fekete legények szétszéledtek a szélrózsa minden irá­nyában. A szétszéledt emberek órák múlva se jelentkeztek. A falu tornya az éjfélt is elverte már s Medárd még mindig egyedül gubbasztott a füstös sátorban. De talán, jó is volt ez igy. Minden­esetre bőséges ideje volt arra, hogy alaposan eltűnődjék a dolgok felett s kihámozza a körülötte zajló esemé­nyekből a lényeget. Medárd néhány gyanús momentumot szeretett volna önmaga előtt tisztázni, így mindenekelőtt Reska szerepét igye­kezett megoldani, mert sehogysem fért a fejébe, hogyan tudta ez az egyszerű cigánylány oly feltűnő módon magába gabalyitani a jugoszláv őrnagyot. — Az a gyanúm — morfondírozott Medárd — hogy közönséges kém, aljas áruló ez a cigánylány. Áruló, aki csak látszólag áll a mi ügyünk szolgálatában, valójában pedig a szerb vezérkar agya­fúrt kéme ő, aki alaposan lépre csalta a hiszékeny Kumanit. A kapitány egyre kellemetlenebbül érezte magát a sátorban. Komolyan kezdte hinni, hogy a szent ügy el van árulva s egy pillanatig sincs bizton­ságban' itt az élete. Már arra gondolt, hogy be sem várja Reska érkezését, hanem faképnél hagyja az elárult ka­ravánt s még ma éjszaka visszaiszökik a határon. Kívülről azonban hangok hallatszot­tak, szinte minden irányból egyszerre, úgy, hogy Medárd, ha akart volna, se tudott volna már menekülni. A ka­pitány szinte ösztönös mozdulattal revol­vere után kapott s mint az ugrásra kész párduc, várta a további fejlemé­nyeket. A sátorponyva meglibbent s a résen egy gyönyörű női fej vigyorgott be­felé. — Á, jó reggelt! — kacagta a nő, csillogóan fehér fogsorát villogtatva, be­felé. A leány arcán azonban nyomban megfagyott a mosoly, amikor észre­vette, hogy Kumani helyett egy soha nem látott, ismeretien ember van a sátorban. Medárd elhatározta, hogy most már végigjátsza a szerepet s intett a nőnek, hogy lépjen közelebb S amint a nő be­libbent, kezet nyújtott neki s mosolyog­va, szívélyesen üdvözölte. — Jó reggelt, Reska lelkem. A leány félszegen és zavaros szemmel állott előtte. Látszott rajta, hogy nem tudja, mit mondjon a soha nem látott ismeretlen idegennek. De Medárd felfogta a leány zavarát és sietett eloszlatni kételyeit. — Nem ismersz, ugy-e, kedvesem? — mosolyojgta a nő felé, miközben meg­simogatta annak csodaszép ábrázatát. A leány a fejével intett, tagadólag, többször is. — Nem baj — legyintett Medárd. — Az a fő, hogy én már ismerlek téged. Sok szépet hallottam rólad s azért jöt­tem messzi földről ide, hogy végre szemtől-szembe is lássalak. A leány kényszeredetten mosolygott. Észre lehetett rajta venni, hogy rosszul érzi magát. A kapitány azonban tovább fonta a szót. — A karaván már este óta kutatja., keresi hollétedet. Szétkergettem őket, htogy vezessék elébem a mi szépséges tündérünket, vezessenek elébem téged, aki a magyar ügy legnagyobb erőssége vagy s aki a macedón őrnagyot is kezes báránnyá varázsoltad bűbájos ha­talmaddal. — Hát ez igaz! — vigyorgott Reska. — De még mindig nem tudom, hbgy kit tiszteljek az urban, kezeit csókolom. Medárd most hirtelen egész lényében megváltozott. Közelebb lépett a leány­hoz s átható szemeivel szinte végig pörkölte Reska lángba borult arcát. — A tüzbrigád egyik vezére áll előt­ted, leányom! — pattogta diadalmasan és vészesen a kapitány. A leány megremegett. Fázott is és melege volt is egyszerre. Még az álla is leesett, ahogy tátott szájjal, kerek szemmel bámulta az ismeretlen nagy­urat. — Istenem, — nyöszörögte szinte félájultan. Medárd e pillanatban tisztán meg­érezte, hogy közönséges áridó áll előtte. A leány zavara és szemmel látható fé­lelme beszédesen hirdette, hogy nagy bűnök nyomják a lelkét s nyilván azt hiszi, hogy ez az ember veséjébe lát s most minden vétkét számon kéri tőle. A kapitány elérkezettnek látta a pil­lanatot, hogy hipnotikus álomba me­rítse az áldozatot. Átható tekintettel addig nézett far­kasszemet a leánnyal, áruig el nem vette annak akaratát s amíg a delejes álom összes tünete ki nem ütközött rajta. A cigánylány arcán lázrózsák égtek. Szemeiben ismeretlen erők visszfénye lobogott. Látszott rajta, hogy transzba vitte őt a kapitány s maradéktalanul hatalmában tartja. Medárd megkezdte a vallatást. — Hogy hívnak? — Csemof Reskának. — Hol születtél? — Oroszországban. (Folytatjuk.) Nyomatott a Helyi Értesíti Lapvállalat-nyomdában, Kiskunhalason. 1932.

Next

/
Oldalképek
Tartalom