Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1932 (32. évfolyam, 1-105. szám)
1932-05-21 / 41. szám
1932. május 21, szombat XXXII. évfolyam, 41 szám / JCbkmfuáws Jfelui&le* dóié Politikai, társadalmi és közgazdasági lap Stábén ....... ELŐFIZETÉSI ÁR EGY ÉVRE. ... 13 P BO fill. — Vidékre .................. ....... 1« P Alapította i PRÁGER FERENC MEGIELENIK SZERDÁN ÉS SZOMBATON Szerkesztőségi Molnár n. 2. — Telefon 45 (mellékállomással) EGY SZÁM ÁRA 13 FILLÉR Kiadóhivatalt Városháza épületében Nagyarányú katonai összeesküvést tervezett a szabadkai és az újvidéki garnizon Egyre jobban terjed a forradalmi hangulat Jugoszláviában, ahonnan menekül a cseh tőke és napról-napra szökdösnek át a határon a katonák *------ ЛЛДЛЛ Teljesen aláaknázták a kruseváci és valjevói municiógyárat Beálltunk most ünnep után ismét a munka robotjába, újból megindult az élet monoton kereke. Munkába álltak a kétségek is, elfoglalták kelleténél nagyobb helyet okkupálva helyüket a gondok és a hétköznap mindén furcsa és bizarr, még a mai súlyos helyzetet is felülmúlva a kifejlődött életkálvária. Az élet béna, mankón bicegő, roggyant vén öreg, betegesen sivár és reménytelennek Iátszóan sötét. Az égő nap foszlányfényei pislogó mécsesek, a csillagtenger redős homlokokat talál, a sóhaj, ma, most Pünkösd tüzes ünnepe után, talán még szivbőljövőbb, őszintébb, megkeményedettebb mint volt ezelőtt. A reményeknek nincs megnyugtató biztositéka, a sóhajok elől felvontatódtak a hidak és hiába keressük, hol vannak a hites, széles levegőjű, erős pionérok, akikre a hidverés nem is olyan nehéz, mint inkább szivet kivánó munkája vár. Itt nem panaszkodik senki, itt elfásult, önmagukba visszaroskadt lelkek lesik a csodát, a csodáraéhezet- tek kidülledt szemmel várják, nyitott szájjal figyelik, mit hoz, mit adakozik, mit gavallérkodik ki számukra az élet, amely úgy rohan, olyan kegyetlenül gázol, akárcsak a flandriai tarlókon a kegyetlen tankok a vüágháboru irgalmatlan napjaiban. A háború tankjai — itt jut eszembe — hiszen garázsokba kerültek, de közben mégis ujult erővel folyik, ujraizmosult karral, szinte örökfiatalon tombol »békeéveink« gázháboruja, maszk nélkül, visszariasztó bandázs nélkül, valóban és súlyosan a végkimerülésig. Korunknak nem elég az első csöpp vér szine, nem elég a verejték izzása és nincs meghatva a korgó gyomor zenéjétől. Pedig a muzsikának ez az instrumentuma mindnagyobb mérvben terjedő orkeszterévé válik a magyar életnek és szerencsétlen, agyonnyomoritott, keresztül-kasul szabdalt csonka hazánknak. Mikor lesz vége, nem reflexiózza sem szug- gesztiv ösztönös megérzés, nem rajzolja fel a jövendő égboljára semmiféle jövőbelátó telehor-készülék. A kimenteden magyar hit ad még legfeljebb erőt, a bátor kitartás mindennel felérő és mindent lenyűgöző ezerszinü és rengeteghuru lelkivilág injekciózza most a bízó erőt a magyar Nemzettest tagjaiba. A magyar dolgozókat mentsük meg a magyar munka számára. Egyetlen társada- lomépitő feladat csak ez lehet ma. M-y. (Kiküldött munkatársunktól.) Kelebián vagyok. A gyors jár be Budapest felől fél egy tájban. A vidéken csend van, néhány ember sörözik az állomással szemben levő vendéglőben. Kettősbirtokosok. Nem beszélnek, de az arcukon végtelen szomorúság és rettegés ül. Nem csoda, hiszen estére vissza kell menniök Szabadkára és a megszállott részre, ahol ki tudja mi vár rájuk. Forradalom, fosztogatás, esetleg az ember élete sincs biztonságban. Néhány szerb vasutas őgyeleg az állomás körül. Bámulják itt nálunk a rendet, a tisztaságot, de ők sem beszélnek senkivel. Néhány kilóméterre vagyunk Szabadkától és mégis olyan messze tőle, nincs természetes határ és mégis mintha ezer kilométerre volna Szabadkától annak egykor egyik tanyarésze, Kelebia. Vihar előtti csend üli meg az egész határt, mindenki tudja, hogy valami kitörőben van, de bizonyosat senki nem tud, legfeljebb annyit, hogy igazak voltak a két hét előtti hírek, Jugoszlávia valóban a forradalom küszöbén áll, Szlovéniában fellázadtak a tisztek és hogy újabban pünkösdkor lázadást készített elő az összeesküvő szabadkai és ujvédéki garnizon. A szabadkai és újvidéki lázadásról megtudtuk, hogy azt egyik altiszt árulta el, akinek viszont az egyik tiszt szolgája súgta meg, hogy mi készül. Az összeesküvés élén Damjanovics tábornok állt és egy adott jelre tervezték, hogy az úgynevezett Vajdaság tartományban — tehát a volt magyar területen kezükbe kerítik a hatalmat és kikiáltják ennek a résznek a függetlenségét. Az összeesküvők megbeszéléseiket, hol Damjanovics tábornok lakásán, hol a Trisesira nevű vendéglő egyik külön szobájában tartották, az újvidéki tisztek pedig a Béla Ladja nevű vendéglő egyik szintén elkülönített termében tanácskoztak. Munkatársunknak alkalma volt a »Vreme« cimü belgrádi lapot áttekinteni. Ez az újság azt mondja egészen röviden, hogy Damjanovics tábornokot és vele együtt 78 tisztet letartóztattak. Arról a szerb kormány hivatalos orgánuma egy szó említést sem tesz, hogy mi volt az oka a letartóztatásnak, de tekintettel erre a tömeges letartóztatásra és arra, hogy ez a hír minden kommentár nélkül jelent meg, tényképen kell elfogadni, hogy A parasztlázadás Megtudtuk ezenkívül ugyancsak jól- J értesült forrásból, hogy az utóbbi hónapokban egyre több katona szökik át a határon, köztük sok szerb is, néhány hónap alatt több mint kétszáz katona lépte át menekülőben a határt, akik a legrém- ségesebb dolgokat beszélik el a szerbiéi állapotokról. A földművelő parasztság lázongóban van a búzatermés lefoglalása miatt, amelyet csaknem állami monopóliummá szovjetizált Jugoszlávia és a gazdáknak úgyszólván minden darab kenyérért hatósági jegyet kell kérni, azért a lisztért, amely az ö földjükön termett búzából Menekül Szerbiából a Munkatársunknak alkalma volt Kelebián beszélgetni az egyik prágai gyárossal. Skribenszkinek hívják, kedves, udvarias ember, látszik rajta, hogy az egé$z életét az üzleti levegőben töltötte. Most Kelebián pihen a következő gyorsig. Megy vissza Prágába. Amit tudott megmentett magának. Egyenesen Belgrádhöl jött a cseh követség útlevelével. Kedves és bájos amiket a cseh gyáros mond szláv testvéreiről és a Csehországgal szövetséges Szerbiáról. Ezeket mondja: — Menekülni kell onnan kérem minden civilizált, igazi európai embernek. Rengeteg csehországi tőkét fektettünk be Jugoszláv vállalatokba, cseh pénzen prosperált ott csaknem valamennyi vállalat, mi nem tudtuk, hogy az a nép annyira barbár és annyira megbízhatatlan az állami berendezése. Én sorrendben körülbelül a huszadik cseh gyáros vagyok, aki elhagyta Jugoszláviát. Sok pénzt fektettem be társaimmal a kriseváci és valjevói municiógyá- rakba, ezeket most aláaknázták az összeesküvés valóban nagyszabású lehetett. És az is tény, hogy a papirmasé állam düledezik és közel az idő ahoz, hogy a teljes összeomlás be- ' következzék az uj Szerbiában, amely ma Európában, a legheterogénabb ! nemzetiségi állam. is kitörőben van készült. Ez a helyzet azután odáig fajult, hogy a földművelő lakosság a ko- \ moly lázadás küszöbén áll, napiren- 1 den vannak az összetűzések a csend- őrséggel és a letartóztatások is állandósultak ma már. Ezenkívül óriási veszélyt rejt magában az a tény, hogy az elkeseredett gaztíalakosság a szélső forradalmárok felé hajlik. Ezt tudja a burkolt szerb diktatúra és minden erőszakos közbelépést foganatosít olyan értelemben, hogy vérbefojtson minden legkisebb megmozdulást. Ez azonban nem sikerül neki, mert csak annyit ér el ezzel, hogy a forradalmi hangulatot mind erősebbé szítja fel. cseh tőke és pénzemberek az összeesküvők és ezt tudja, mert leleplezte a hadügyminisztérium és a műszaki katonai főparancsnok is, de nem mernek az aláaknázott municiógyárhoz hozzányúlni. Félnek, hogy felrobban. Rengeteg pénzünk veszett oda, de menekülünk, mert legalább a további veszteségeket elkerülhetjük. Közgazdaságilag a legzüllöíteb- bek a jugoszláviai állapotok — mondja keserűen a kárvallott cseh gyáros, alá van ott aknázva kérem minden. Nem adok neki még néhány hónapot sem, óriási felfordulás lesz Szerbiában, amely a forradalom karjaiban van már. De hiszen a budapesti szerb követség erélyesen cáfolta a forradalmi, hireket — vetem közbe. — Igen — mondja — a diplomácia cáfol, de az élet és a valósig beszél. A valóság pedig az folytatja, hogy a legelemibb jogok is gúzsba vannak kötve. Az újságok a legszigorúbb előzetes cenzúra alatt állnak, mindenki suttogva beszél, vagy hallgat, nyomott, fülledt, vihar előtti
