Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1932 (32. évfolyam, 1-105. szám)
1932-03-30 / 26. szám
4 Klskunhala« Helyi Értesítője mácius 30 HALASI EMLÉKEK A síkon élt utolsó adószedők и. Gyékény László, Rábi Laci. Ezek arról voltak nevezetesek, hogy számadó fogadáskor a legolcsóbban ajánlkoztak. Néhányszor meg Ls fogadták őket a gazdák, de torokszáradó bajbaesésük folytán mazurrá lettek. Bujtárjaik is egy gyékényen árultak velük s igy a barom-ménes legeltetés és itatás körül hiányzott a megfelelő rend. A kezükre bízott jószág e miatt nem igen pendült fel, hanem amelyik sovány volt a kiveréskor, sovány volt az az őszi szétveréskor is, sőt némelyiket szekéren kellett hazaszállítani, néhánynak meg csak a bőrét adták számba. Még ami több, hiány is akadt, amit meg kellett tériteniök. Szájbérszedéskor az ő járandóságukat nem is kettőzték meg a gazdák, pedig ugyancsak előhozakodtak a pusztabiróval, pusztacsősszel felgyülemlett bajaikkal, meg azzal is, hogy milyen sokba kerül nekik, mikor hol egyik, hol másik bujtárjukat kapkodják el a zsa- rók. A hiányok pótlásáról tanyalátogatással, bugaci adószedésseí próbáltak segíteni, de apránként ezen szakmában is le vitézlettek. Cserepes Károly. Már 48 előtt juhász számadó volt, aztán gulyás és ménes számadó, majd orgazda lett. A bélyegtelen »szorzott« jószágot a környéken ő tudta legjobban értékesíteni s azokat saját bélyegével ellátva adta tovább. A hozzá kerülő jószágot szőrbélyeggel látta el mint sajátját. Ha pedig a »szorzott« jószág bélyeges volt, potom áron vette meg, mivel a passzus beszerzés itt már pénzbe került. Kanyi Jancsi azonban olyan jólelkü ember volt a szomszédjában, hogy az ügyes-bajos embereken — kivált a passzus hiányban szenvedőkön — szívesen segített 20—25 forintért. Cserepes Ká- rolynak ugyan, mint gyakori megrendelőnek, darabonként 10 forintért is kiállított egy-egy passzust. Mert ha este megrendelték nála, reggelre már készen ás volt. Még ami több, nesztelenül lehetett hozzá járni, mivelhogy a falu szélén lakott s kutyát se tartolt. Dolgaikat oly ügyesen végezték mindketten, hogy még törvény elé sem kerültek soha. A Ráday korszak vége felé — látva, hogy az ő mesterségük is kezd veszélyes foglalkozás lenni — felhagytak vele mindketten. Mielőtt Cserepes lelke itt hagyta földi porsátorát, szerzett vagyonát mind jótékonycélra hagyta. Dobai Illés. Csikósbujtár volt már 48 előtt s még a verbunkosok se bírták kicsalni a cserény mellől. Kötéllel azonban mégis csak befogták. A szabadságharc idején több osztrák tisztet fogott a nyereg kápájához kötött végű csikófogó kötéllel. A némötből pedig, mire a ló után hu- zatva, a hadiszállásra ért vele, elveszett a lélek. 48 után egy darabig még pásztorkodott, aztán vármegye hadnagya, majd prófuc s dobos lett szülő falujában. E hivatalában is öregedett meg. Nagy összeköttetése volt a »két- vizközi« pásztor-betyár emberekkel. Dobai bácsi sorolta el annak a módját is, hogy a bélyegtelen jószágot hogyan lehet szőrbélyeggel ellátni, mely eltart a jószág vedléséig — 1 évig, azután újból kell azt csinálni. A szőrbélyeg eltüntetéséhez ki- vántató tudományban is jártas volt. — Hej az én csikósbujtár koromban de sok ló cserélt igy gazdát! — mondogatta öreg napjaiban. Vöttem is hasznát, hogy mögtanultam, de méginkább a komiszáros ur, mikor legénye voltam, mert hát sok lopott ló került bitangságba. Egyször is az igaz jószágtulajdonos nemcsak passzust, hanem tanukat is hozott, ; hogy a ló az övé. A ló szőrbélye- 1 ges volt. Oda somfordál ám egy j másik embör, az mög hozza a M- legvasat is, hogy az ő igaz jószága a ló. Ráillesztjük a bfflegvasat, hát bátya egyezik. Azt mondja a komiszáros ur erre: No Illés, hogy tö- szünk most igazat?! Két jó hitös ta- j nu, mög a billegvas! Melyiké most már a ló?! Avval már súgja is ne- köm, hogy a tanús gazda 100 pengő forintot is mellékölt a két tanú mellé, a bffiegös gazda mög 300-at ígér, ha az ő billegje nem valódi. Hogy már előbb mögtapogattam a billeg helit a lovon s nem éröztem a bőrön a dudorodást, a forradást, hát amint a komiszáros ur mögsugja, hogy: »Több lösz ám 300-al a 100, a fele mög úgyis a tied, hanem csinálj valamit, ha lőhet!« Vágok ám oda a csásszömömmel, hogy: Lőhet! Erre aszongya a komiszáros ur a gazdának, hogy másnap röggel je- löntközzenek, akkor hirdetünk majd itéletöt, hogy kié a ló, addig pedig itt marad! A billegös gazda aszongya erre: Dejszen én nem fizetők ám tartást! — Ejnye mondok, hát eltartom én röggelig ingyen is, ha már úgy van. Aztán még ő vezette el az istállómba s bizonykodott váltig, hogy nem a tanuk a döntők, hanem a billeg. (Folytatjuk.) Cz. L. Megszüntetik a városok és községek vármegye! hozzájárulását Újból bevezetik a megyei pótadót A 33-as bizottság legutóbbi ülésén tárgyalta a vármegyék és községek háztartásáról szóló rendelettervezetet, amely megszünteti a városok és községek vármegyei hozzájárulását és visszaállítja a régi időben érvényben volt vármegyei pótadót. E rendelkezésekkel biztosítják a községek háztartását, különösen a községi alkalmazottak pontos fizetését. Több hozzászólás után Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter hangsúlyozta, hogy a rendelet nem jelenti a vármegyék és községek háztartásánál mutatkozó nehézségek gyökeres orvoslását. Kétségte’ennek tartja azonban, hogy a rendelet a vármegyéknek az eddigieknél biztosabb bevétel forrást biztosit, a községek költségvetését pedig mentesíti a községek háztartására kedvezőtlenül1 ható vármegyei terhektől. A régi rendszert állította most visz- sza, az 1810—932. M. E. sz. rendelet, amely kimondja, hogy 1932. január 1-től kezdődően a vármegyei költségvetés hiányát, megyei pótadóból kell fedezni. A megyei pótadó alapja a föld, ház, kereseti, társulati és tantfismadő. Fontos rendelkezés, hogy az ideiglenes házadómentesség a vármegyei pótadóra nem terjed ki. A pótadó kivetési kulcsát a törvény- hatósági bizottság állapítja peg s azt a bel- és pénzügyminiszterek együttesen módosíthatják. Ezzel egyidejűleg a városi költségvetésekből törlik a vármegyei hozzájárulásra előirányzott összegeket és igy csökken a városok és községek pótadója. A jövö költségvetési évben teljesen szünetelni fog minden állami útépítés — mondotta húsvéti nyilatkozatában a kereskedelemügyi miniszter Kenéz Béla kereskedelmi minisz- i tér kijelentette húsvéti nyilatkozata- * ban, hogy a minisztérium hatáskörébe tartozó intézmények összevonásán kívül a takarékosság abban is érvényesül, hogy a jövő költségvetési évben az állami útépítés teljesen szünetelni fog és az útjavítási munkálatokat is csak a legszűkebb keretben fogják végezni. Лл államvasutaknál fokozatosan végre fogják hajtani a létszámcsökkentést. Ez csupán a legszükségesebb mértékben történik meg. Korányi Frigyes báró pénzügymi- miniszter a költségvetésről ezeket mondotta: — A kiadások elkerülhetetlen csökkentése esetleg sajnálatosan érint majd egyes intézményeket. Hogy milyen intézmények jönnek tekintetbe, erről a költségvetés végleges elkészítéséig nem nyilatkozik. Ismételten is hangsúlyozza, hogy a megtakarításoknál az utolsó lesz, aki a tisztviselők fizetését igénybe veszi addig, amíg egyéb eszközök állnak rendelkezésére. Az első számszerű javaslat mezőgazdasági termelésünk átszervezésére Érdekes tervet dolgoztak ki a földművelésügyi minisztérium felszólítására a Mezőgazdasági Exportintézet, továbbá az OMGE és a Mezőgazdasági Kamara. Azt javasolják, hogy 200.000 holddal csökkenteni kellene a búzatermő területet és ehelyett a tengeri vetésterületet kellene 100.000, a sörárpa területet a Dunántúl észak- nyugati részén és Borsod környékén 20.000 holddal, a zabtermö területet pedig legalább 10.000 holddal kellene emelni. A belföldi szükséglet fedezése és az export fokozása céljából kívánatos lenne, ha a lucerna- és heremagterületet 25.000 holddal, a len- és kendertermelést pedig legalább 10.000 holddal növelnék. Ez a javaslat azért is érdekes, mert mezőgazdasági termelésünk régóta sürgetett átszervezése dolgában ez az első számszerű és részletes prepozíció. A francia kormány különben az európai mezőgazdasági termelés célirányos szabályozása ügyében javaslatot dolgoztatott ki egy bizottsággal, amely arra törekszik, hogy az agrárországok olyan cikkeket is termeljenek, amelyeket a tekintetbe jövő beviteli területeken elhelyezhetnek. Az európai agrártermelés szabályozására vonatkozó javaslatát a francia kormány már be is nyújtotta a Népszövetségnek. Az alfüldkutati) bizottság nagyszabású tervei Peslvármagyáben Érthető érdeklődéssel és Indokolt figyelemmel kiséri Pestvármegye közönsége annak a gazdasági blokknak megalakulását és működését, a melyet Alföldkutató Bizottság elmen gróf Klebelsberg Kunó kezdeményezése teremtett meg, az alföldi országgyűlési képviselők bevonásával. A blokk tisztán gazdasági célokat; közelebbről az elhanyagolt magyar Alföld egyetemes gazdasági érdekeit lesz hivatva szolgálni. Már az alakuló ülésen felszínre vetődtek mindazok a problémák, amelyek régi égető kérdései az alföldi közületek- nek s igy legelsősorban a Duna— Tiszaköze valamennyi vidékének is. Jól esett hallanunk a két legfontosabb programpontnak: az alföldi úthálózatok és a Duna—Tisza csatorna megépítésének sürgető hangoztatását, mint olyan életbevágó szükségleteket, amelyek nélkül lehetetlen lesz valaha is valóra váltani Pestmegye gazdasági reneszánszát. Az elmúlt tizenkét év alatt res- pektábilis erőfeszítéseket tett útépítések terén vármegyénk vezetősége, hiszen több mint ezer kilométer hosszúságú uj kövezett utakat teremtett a legnehezebb időkben, mégis messze vagyunk attól, hogy különösen a tanyavilágra vonatkoztatva, elfogadható útviszonyokról beszélhessünk. A legnagyobb örömmel kell tehát köszöntenünk Klebelsberg kezdeményezését és az Alföldkutató Bizottság megalakulását, amely közéletünk szi- ne-javát egyesítette keretébe s elegendő súllyal és erővel rendelkezik ahhoz, hogy egy virágzó gazdasági élet minden atributumát kiküzdje és megteremtse a Duna—Tiszakö- zén is. — Mennyi jut a bankjegyforgalomból egy lakosra az európai államokban. Az osztrák jegybank érdekes kimutatást tett közzé az egyes államok bankjegy- forgalmához — be’eértv© a zsiróköte- lezettségeket és váltópénzt — viszonyított fejkvótáról. A kimutatásból, amely dollárban van számítva, kitűnik, hogy a fejkvótában a rekordot Svájc tartja, ahol egy személyre 131 dollár esik a bankjegyforgalomban, utána következik Franciaország 109.9, Hollandia 66.2 és Anglia 48.2 dolláros fejkvótával. Közép- európában Ausztriában van a legnagyobb fejkvóta, ahol egy személyre 29.7 dollár esik, míg Németországban csak 27.2 és Olaszországban 22.3, Csehországban pedig 17.1 dollár a fejkvóta. Kitűnik a kimutatásból, hogy Magyar- országon valóban nem lehet pénzbőségről beszélni, mert egy Lakosra a fentiek szerint számított teljes bankjegyforgalomból 12.3 dollár fejkvóta jut és ennél kisebbet csak Románia 10, Szerbia 7.3, Lengyelország 6.1 do'1 áros kvótája mutat fel. еоввянвнвшш11 áraimat leszállítottam! gyárosaimmal karöltve olcsóbbá tettem cikkeim árát, győződjön meg HATTYÚ' drogéria olcsó tavaszi vásárjának arairól