Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1932 (32. évfolyam, 1-105. szám)
1932-03-16 / 22. szám
4 oldal Kiskunhalas Helyi Erteilt 6 je március 16 HALASI EMLÉKEK A bugaci adó X, A számadó pajtás up meg eközben súgva mondja a gazda fülébe: — Gazduram! Ha ide találnak gyünni a vármögye perzekutorai, aztán kérdözni találják, hogy mikor adott nekünk ilyesfélét, hát azt mondja ám, hogy a múlt hétfőn! Mert tudja gazduram, nyughatatlanok ezök a legény bojtárok, ha már besütétödik! Hát hogy szöknek se lögyön bajuk! Leérve a padlásról, gazduram javasolja, hogy még a Szentjános áldást meg kellene inni. Eközben a számadó pajtás ur harsányan kiáltja a kocsi mellett álló társaihoz: — Fönt van-e mindön a kocsin? — Fönt! — kiáltja a tájfölnéző, — csak még a pusztabiró ur része nincsen! — Tyüh az áldóját — mondja a számadó, — ha mindön itt marad is, csak az ne! Akkor hát gyerünk még be! Mialatt a Szentjános áldását ivogat- ják, gazduram előkotorássza zsebeiből a 30 forintot, a számadó meg szépen megköszönve zsebreteszi, majd tudtára adja a gazdának, hogy van ő neki ebben a pusztában már egy-két jó ismerőse. — Azt hiszöm, ösmeri is őket gazduram: az Öreg Vörös Sándor, a Mo- dokok, Szecsödiek! Itt ugyan régöbben történt egy kis hiba, de hát mánk azt már jóvá nem töhetjük! No mög a Pé- tör Károly, aztán a Gyenizse István! Ezöknél már voltunk is az idén többször, nem is esik ezöknél semmi hiba! Gazduram is alhatik nyugodtan, itt se szabad hibának lönni! Erre belekottyan az öreg bujtár is: — Hát a vén Rokolya! — Azt ne is emlögesd! — vág vissza a számadó, — az olyan embör ám, hogy az csak azt látja szívesen, aki oda visz valamit, annak ott »nincsenek otthon!« — Hát a Gránicz Imre gazda? — kottyan bele megint az öreg bujtár, — azt hallom 500 hold földje körül van! — Jah, öcsém, azzal nem érdömös szóba állni, mer az mög egy elkódor- gott ökre miatt izetlenködik, pedig addig őszi a fene vele, még a mögmaradt párja Is el nem kódorog, aztán keresheti!: Közben lépegetnek a rakott kocsi felé s a számadó folytatja: — Ha mégis valami hiba esne gazduram a tanyája körül, hát ne ám a vár- mögyének, hanem csak nekünk szóljon, mert tudja, hogy kapcabetyár volt is, lössz is! — Dehát hol találom én mög magukat? — Hát tudja a mórici volt zsandárka- szárnyát! Messzire kisárgál’ik az erdőből! Attu! fél órajárás a »Zsandárszori- tó«, ott mindég van valaki! Ha aztán nem volna, csak sipo’jon a két ujjával, igy-e (meg is mutatja), — mindjárt lössz ott valaki, akivel beszélhet! Annak költ csak elmondani, hogy mi a hiba! Az majd a bil'egét leírja, aztán csak azt köll neki mondani, hogy adja oda a »sullo- gó«-nak, majd az aztán tudja a többit! A billeg azért köti, mert arrul tudjuk mög, hogy melyik gazda lőtt a káros! Mög köll annak azután lönni! De ha mégis... akkor mög egy-két kapcabetyár harap a fűbe! Nekünk a jó gazdákra szükségünk van, mink azért vagyunk pásztorok, hogy a gazdákra vigyázzunk! Oda se nézzön ám neki gazduram, ha ugatnak is éjjel a kutyák, csak krákog- jon, füttyögjön s amerröl füttyögést hall, röggel korán csak arra hajtassa ki a jószágot, a gyütt-mönt csapást mög se lássa! * A gazdasszony is — látva, hogy már most elmennek a hivatlan vendégek, oda megy a kocsihoz s egy csomag fe- héritetlen vásznat ad a számadónak, hogy tegye a zsebbe, nehogy ittfelej- tődjön a kért s ígért törülköző. — No gazdasszony, Ьд már gondoskodott még eiTül is, hát a szátoimás ácskót se hiozzuk ám vissza üresen, majd teli kötjük szántott aszalt hüssal, abból löhtet ám: hirtelen ebédöt, vacsorát készíteni a váratlan vendégüknek! Kalocsai tudósítónktól. A kalocsai törvényszék nagy tárgyalóterme zsúfolásig megtelt hallgatósággal és tanukkal. Soltvadkertről óriási számban jöttek el erre a furcsa és megdöbbentő tárgyalásra az emberek, hogy szemtöl-szemben lássák Klamm Sámuelnét, az elvetemedett asszonyt, aki meggyilkolta a férjét és utána a pincében ásta el. Minden újabb vallomásrészletnél el- szörnyülködő morajlás zúgott végig a tárgyalóteremben, ahol egymásután kerültek felszínre a rémes gyilkosság borzadályai. Az esetről a Helyi Értesítő annak megtörténte után azonnal beszámolt részletesen és megírtuk, hogy az elmúlt év október 24-én fedezték fel a gyilkosságot, ameynek során Klamm Sámuelt felesége és a fia gyilkolták meg. Az asszony több fejszecsapással végzett a férjével. A kalocsai törvényszéken az ügyet Oláh Miklós tanácsa tárgyalta, sza- vazóbirák voltak László Géza és Pa- látsik Lajos. A gyilkos asszony fia előadta, hogy ő nem tudott a gyilkosságról és csak akkor tudta meg az esetet, amikor arról anyja öt értesítette és rávette, hogy segédkezzen neki apjának a pincében való elásásánál. Ezután a gyilkos asszony kihallgatására kerül a sor. Elmondja, hogy négy évvel ezelőtt tudta meg, hogy férje szerelmi viszonyt folytat egy özvegyasszonnyal. Ettől az időtől kezdve férje rosszul bánt családjával. — Az emlékezetes estén — mondja az asszony — féltizenegy órakor feküdtünk le a férjemmel közös ágyunkba. Elalvás előtt beszélgettünk, majd arra lettem figyelmes, hogy férjem előveszi a bicskáját és felém akar sújtani vele. Rémületemben kiugrottam az ágyból és a konyhába futottam. A férjem mindenütt utánam futott. Én felkaptam a földön fekvő szekercét és feléje sújtottam. Rémülten vettem észre, hogy az uram elvágódik a földön. Ekkor még kétszer-háromszor feléje sújtottam. Láttam, hogy fejéből vastag sugárban folyik a vér. Rémületemben egy lábast tettem a feje alá és az összegöngyölt télikabátját. Az edényben fogtam fel elfolyó véréi. — Egyedül végzett férjével, vagy a fia segített? — teszi fel a kérdést az elnök. Pár pillanatnyi csend. Mindenki a sápadt asszonyt nézi. — Ä fiam nem segített — feleli az asszony. Mikor láttam, hogy férjem nem mozdul, kimentem a másik szobába és lefeküdtem. Ekkor érkezett haza a fiam, akihez pár szót szólA két iccés füles pohár még egyszer körüljár, aztán ekezelnek gazdától, 1 gazdasszony tói. A nap is épen lecsusszanóban. Felülnek a kocsi tetejébe a kifordított subákba, kalapjukat leálladzózva, lóínditás- kor »Uram Jézus segíts meg« szavak elhangzása után sebes hajtással eltávoznak azon a csapáson, amelyiken jöttek. Néhány perc múlva az esti szellő dallos szavaikat vágja a tanya felé: Ha levágod a láb ár ul a békót, Hát azután hová hajtod a csikót, Majd elhajtom, amerre a nap lejár Arra talán a vármögye sohfeem jár... (Folytatjuk). Cz. L. tam. Miután a fiam lefeküdt, felkeltem, targoncára tettem a holttestet és kivittem a répaföldre. Itt körülbelül egy méter mély gödröt ástam és a targoncáról be'.ehengeri tettem férjem holttestét. Utána dobtam télikabátját és egyéb ruhaneműit is. — Másnap megbántam a tettemet és szörnyű lelkiismeretfurdalást éreztem. A csendőrség is nyomozni kezdett eltűnt férjem után. A faluban is pletykák keltek szárnyra arról, hogy fiam az én unszolásomra eltette láb alól férjemet. Ekkor mondtam meg fiamnak, hogy megöltem az apját. A fiú sirt, alig tudtam megvigasztalni. Ekkor kértem meg, hogy segítsen kiásni a holttestet. A fiú segített is anyjának a szörnyű mesterkedésben, de miután a holttest felszínre került, az asszony elküldte a fiút. Maga végezte a második elföldelést is, körülbelül száz méternyire a régi sírtól. — Miért követte el a szörnyű tettet? — kérdi az elnök az asszonyt. — Nem tudatosan ütöttem én agyon. Mos! már a tíz körmömmel is kiásnám sírjából, ha ezzel éleire tudnám kelleni. A gyilkos asszony kihallgatása után sor került a tanuk kihallgatására. Prókay József csendőrtiszthelyettes elmondja, hogy a nyomozás során kiderült, hogy Klammné kétszer ment férjhez. Első férje ellen az ablakon keresztül revolveres merényletet követett el, amely azonban nem sikerült. Első férjétől elvált s azután ment feleségül az öregebb Klammhoz. Ezután több, a nyomozásban részt vett csendőrt hallgat ki a biróság. A meggyilkolt Klamm Sámuel holttestét Schönwald József dr. és Link Elemér dr. törvényszéki orvosok boncolták fel. A boncolási jegyzőkönyv szerint a holttest a boncoláskor már oszlásnak indult. A koponyán nyolc centiméter hosszúságú, halált okozó csonttörést találtak, amely egy tompa tárgytól eredt. Azonkívül öt fejszecsapást is találtak, amelyek köny- nyebb sérüléseket okoztak. Mindkét vádlott a tett elkövetésekor teljes Ítélőképességgel rendelkezett. AZ ÍTÉLET Bánhidy Gábor, az ügyészség elnöke Klamm Sámuelnénak gyilkosság büntette címén kéri megbüntetését, a fiatal Klamm Sámuelt pedig bünsegédi bünrészesség dmén kéri súlyos fegyházbüntetéssel sújtani. Majd Lázár Miklós védő tette szóvá, hogy ifjabb Klamm Sámuelt a hetekig tartó őrizet ideje alatt súlyosan bántalmazták. Anyját js állanA soltvadkerti férjgyilkos asszonyt tizenötévi fegyházra Ítélték A gyilkos nő edényben fogta fel férje vérét dóan rémitgették, úgy hogy Klamm Sámuelné cellájában öngyilkosságot kiséreft meg. A biróság Klamm Sámuelnét félórái tanácskozás után bűnösnek mondotta ki szándékos emberölés bűntettében és ezért 15 évi fegyházra mint főbüntetésre, továbbá 10 évi hivatalvesztésre mint mellékbüntetésre ítélte. Ifjabb Klamm Sámuelt szándékos emberölésben bünsegédi bünrészességben mondotta ki bűnösnek a törvényszék és ezért háromévi fogházra ítélte. Az ügyész az asszony Ítéletében megnyugodott, a fiú büntetésének súlyosbításáért felebbezett. и ............................ и Az ország déli részeire megérkeztek a fecskék Az ország déli részeiben megjelentek az első fecskék. A jelentések szerint a kis vándorok megpihentek a vasútvonalak mentén húzódó táviródrótokon és sok helyül! már berepüljek az udvarokba és istállókba is, ahol elfoglalták tavalyi fészküké!. A nép pedig szórja nekik az élelmet, hogy a jobb időjárás beköszöntéséig el ne pusztuljanak a tavasz kedves kis hírnökei. Kél legény erkölcstelen merényletet követett el egy dorozsmai leány ellen, aki szégyenében a robogó vonat alá feküdt A dorozsmai állomástól pár száz méterre a vonat elé vetette magát a múlt év junius 6—7-ére virradó éjszaka Hegedűs Mária kisteleki fiatal leány. Az öngyilkos leányt a hajnali személyvonat gázolta halálra. Hegedűs Mária testét, amelyet a vonat derékban vágott ketté, csak délelőtt találták meg a sínek mellett. A csendőrség megindította a nyomozást és akkor arra a megdöbbentő megállapításra jutottak, hogy a szerencsétlen leány azért követte ef borzalmas tettét, mert előző este erkölcstelen merényletet követett el rajta Tóth Pál 23 éves kisteleki legény és Virág János 19 éves yazda- sági munkás. A szégyen miatt Hegedűs Mária nem mert szüleihez hazamenni, hanem kiment a vasúti sínek közé és amikor látta a szegedi személyvonatot, lefeküdt a sínekre. Az orvosi vizsgálat és a boncolás is igazolta a csendörségnek ezt a megállapítását. Néhány nappal később letartóztatták a két elvetemült legényt, akik azonban tagadták, hogy erőszakot követtek el a leányon. A csendőrség ekkor két embert bujtatott el a fogdában levő ágyak alá. A két legény a cellában megfogadta egymásnak, hogy nem vallanak be semmit, mert a leány, akit megbecstelenitettek, már úgy sem tehet ellenük terhelő vallomást. A szegedi ügyészség a két legény ellen erőszak büntette miatt emelt vádat. A törvényszék Gömöry-taná- csa csütörtökön tárgyalta az ügyüket. A legények tagadták, azonban a tanuk terhelő vallomást tettek. A biróság a vád- és védőbeszédek után Tóth Pált három évi, Virág Jánost pedig kéí évi fegyházra ítélte el. A biróság súlyosbító körülménynek vette, hogy a leány az erkölcstelen merénylet miatti szégyenében öngyilkosságot követett el.
