Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1932 (32. évfolyam, 1-105. szám)

1932-01-06 / 2. szám

6 oldal Kiskunhalas Helyi Értesítője január 6 — Makacs székrekedés, vastagbéi- katarus, gyomorbaj, puffadás, vértor­lódás, sárgaság, aranyeres csomók, csiipőfájás eseteiben a természetes >Fe,renc József« keserüviz, reggel és esfe egy-egy kis pohárral bevéve, rendkívül becses háziszer. Klinikai megfigyelések tanúsága szerint a Ferenc József viz még ingerlékeny belü betegeknél is fájdalom nélkül hat. A Ferenc József keserüviz gyógyszertárakban, drogériákban és füszerüzletekben kapható. SPORT A Nagykálozt Sportkör aszta’i tennisz csapata vasárnap Bácsalmáson vendég­szerepeit, hol a BSC csapata ellen csa­patmérkőzést játszott. A verseny 14:2 arányú fölényes halasi győzelemmel vég­ződött s a szépszámmal megje’nt kö­zönség me'egen tapsolta a szép formát mutató halasi játékosokat. A halasi csa­patból Beck I. és Viziák 4—4, Beck II. és Rokolya 3—3 győzelmet szereztek. A bácsalmásiak mindkét győzelmét Müller a Baján rendezett kerületi verseny győz­tese szerezte. A jan. 10-én tartandó kiskunhalasi 1932. évi asztali tennisz verseny nevezé­sei nagyon szépen sikerültek s az elője­lek arra mutatnak, hogy ez a verseny is Úgy, mint az e'őzőek minden tekintetben jól fog sikerülni. 17-én a bácsalmásiak látogatnak el Halasra, mikor még való­színűig a bajai válogatott asztali tennisz csapat is Halason fog szerepelni. * A Kiskunhalasi ÄC vezetősége értesíti futballjátékosait, hogy a tornatermi tré­ningek 7-én, csütörtökön este 7 órakor megkezdődnek. A vezetőség felhívja úgy az első csa­pat, mint a többi kijelölt játékosokat, hogy a tornaórákon tekintettel a korai szezon kezdetre, kivétel nélkül pontosan je’enjenek meg. — Tíz fillér kiviteli Jutalék minden kil óméz után. Az országos magyar mé­hészeti egyesület és a méhészek orszá­gos szövetsége kezdeményezésére a ma­gyar méhésztársadalom olyan kedvez­ményhez jutott, amely a mézárak kiala­kulására kétségtelenül kedvező befolyás­sal lesz. A földmivelési minisztérium hozzájárult ahhoz, hogy a kivitelre ke­rülő méz minden kilója után 10 fillér jutalomban részesüljenek mindazok a ke­reskedők és termelők, akik magyar mé­zet visznek külföldre. A jutalmat a ma­gyar mezőgazdasági és kiviteli intézet té­ríti meg. Magpiaci Jelentés. Я Mauthner Ödön magtermeld és mag­kereskedelmi rt. heti Jelentése. Az ünnep hetében a forgalom, mint más években, ezidén is csendes volt; ezen okból külföldi érdeklődés is alig mutatkozott. — Lóheremag. Szilárd és emelkedő irányzatot követ, a készletek nem számottévők. Lucernamag. Az üz­let nyugodtabb, jóminőségü áru kevés kerül piacra, gyenge minőségekre alig akad vevő. Tavaszi bükköny kereslete alábbhagyott, jegyzése némileg alacso­nyabb. Baltacimmag és nyulszapuka­mag továbbá is szilárd. A budapesti áru- és értéktőzsde hivatalos jegyzései 100 kilónkint, nyersáruért, budapesti pa­ritásban : káposztarepce 26—27, vörös köles 14.50—15.50, vegyes köles 14— 14.50, lucerna 78—90, lóhere 145—155, tavaszi bükköny 26—28, napraforgó fe­hér 24—26, kék mák 74—75, Viktória borsó 26—30, zöld borsó 25—29 pengő. •••• Halasi gabonaárak január 5 Búza 10'40, rozs 12*— boletta nélkül. Ferencvárosi sertésvásár. Árak könnyű sertés 80—86, közepes 86—92, nehéz 94—104 fillér. Irányzat vontatott. Apolló Mozgóképszínház Nagy szezonnyitó ünnepi műsor I Fádnai Szent Antal élet© és csodái filmjáték 16 felvonásban Készítette Ó szentsége a Pápa engedelmével a római „Szacras* filmgyár a világ legkedveltebb szentje halaidnak 700>ik évfor« dulójára, ihletett nagy művészek által. Szombaton 1 előadás este fél 8 órakor. Vasárnap 3 előadás 4 6 és 8 órakor ? Felelős szerkesztő és kiadó: PRAGEB JANOS Anyakönyvi liireli — December 27. —< január 3. — Születtek: Király István és Bán Rozáliának Ro­zália nevű leányuk. Vásárhelyi Ferenc és Dékán Etelkának Ete'ka nevű leányuk. Nagy József és Ba'asi Máriának halva született leányuk. Bakró Nagy Gábor és Pap Takács Juliannának Gábor János nevű fiuk. ; Meghaltak: özv. Sziráczki Istvánná Bob ár Vero­nika 66 éves. Pertich Ilona 20 éves. özv. Pénzes Imréné Kozics Anna 73 éves. Cseri Lászlóné Buda Juliánná 45 éves. Nagy Józsefné Balasi Mária 19 éves. Kolozsvári László 48 éves. Takács V. Imre 82 éves. Lengyel Istvánná Szal­ma Juliánná 39 éves. Kihirdetett Jegyesek: Sáhó János Keresztúri Erzsébet Julián- nával. Bi’itzki Mihály jánoshalmai lakos Banári Margittal. Házasságot kötöttek: Szederjessy Viktor Gulyássy Mária Stefánia Gizellával. Gyenizse János Áb­rahám Krisztinává'. Sándor István Fad- di Juliannával. Miskei Vendel Bukros Jolánnal. Szalma András Gárgyán Etel­kával. Szalai István Horváth Juliannával. <ч»-81Ч» Wi'sunnium. *r~M ift'oerBiaa Nyilíér (E rovat alatt közlőitekért nem vállal felelősséget a szerkesztőség) Azon rágalom és sértő kifejezések^ melyeket egy névtelen levél alapján tettem Nagy M. Sándor és csa­ládja ellen, itt e rovatban igazolom, hogy azokból semmi igaz nem volt, mert én azokat bosszúból követtem el a család ellen. Harkai Pál. Legyőzhetetlen szerelem Regény Denise belépett a szobába: — Bocsásson meg kisasszony, de nem találom alkalmasnak a pillanatot látoga­tások fogadására. Férjem és kisleányom halódnak! — mondta a grófnő ridegen. — Ha nem hallgat meg grófnő, beme­gyek a férjéhez és tudtára adom, hogy nem akar gyóntatót hivatni hozzá! — Nem értem! — Dehogy nem ért! Mindent tudok... Amit nem mondtak el, azt kitaláltam magamtól. Jaques az ön kedvese volt iés a gróf megtudta és bosszút állott raj­ta! És ön, aki megakadályozhatta volna a bűnt, eltűrte! Most, igy a halála előtt! Meri-e IKkiismsreténe venni a felelőssé­get? Nyugodtan fog élni ezzé! a rette­netes bűnnel lelkén? Mire való a bűn? Hiszen olyan egyszerű volna még min­dent jóvá tenni. Adjon alkalmat haldokló férjének arra, hogy könnyítsen teCkiisme- retén. Ne vigye sírba magával szörnyű titkát! Ne kockáztasson mindent csupán hiúságból, hogy jó hírnevét megmentse. A grófnő gúnyosan nevetett: — Ki beszél a jó hírnévről? Még egy héttel ezelőtt odadobtam volna jó hír­nevemet, hogy Jaquessal megszökjem... Csak egy szavába került volna, de azt mondta: »Inkább a gálya.« — Nos, ak­kor kerüljön a gályára, ha úgy akarja! Denise szemeit elöntötték a könnyek: — Oh, én nem tudtam volha ilyen kegyetlen lenni! Én másképen szere­tem Jaquesot!... Asszonyom én lemon­dok róla, én visszalépek... de az Istenre kérem, mentse meg! Vegye le róla a szé­gyent! — Ilyen áldozatot hozna? — Jaquesért mindent! Az én szerel­mem nem számit... csak Jaques legyen boldog, nyugodt, megengedett! Inkább tegyen a másé, semhogy ártatlanul ítél­jék el! — Komolyan beszél? Vagy csak tőrbe csaj!? — Oh, asszonyom, esküszöm min­denre, ami szent előttem! Lemondok Jaquesróü Csak mentse meg! Ne féljen tőlem... Higyje el, hogy nem sokáig élek. Én... Én úgy sem birom az életet elvi- se’ni... Zokogva boruílt a grófnő lábaihoz. A lelkében felgyülemlett keserűség, fájda­lom, hosszú hetek rettenetes izgalma, most hirte'en kitört ajkán, omló köny- nyeiben. A grófnő nem tudta szemét levenni róla. Mintha a jég hirtelen meg­olvadt volna szeme körül. Nézte, nézte a fájdalmában is angyali szépségű, tisz­táiéitól leányt... és önkénytelenül sut­togta: — Nem, nem fogadom el áldozatát! Fe’téleelk nélkül igyekszem megmenteni Jaquest! Feláldozom becsületemet és hír­nevemet neki! Felállóit helyéről és behivatta a plé­bánost. Az e:emények gyorsan zajlottak egy­másután. Az ügyvédek semmiségi pa­naszt adtak be, a vizsgálóbiró legna­gyobb elképedésére. És mintha minden összeesküdött volna ellene. Tanuk jöt­tek, akik látták a grófnőt az éjfélttel; bizonyították, hogy mélységes szeretem kapcsolta őket egymáshoz. A közönség körében hovatovább mind I hangosabban beszélnek róla, hogy Bois­coran valóságos drámai hős, középkori lovag, aki inkább gályára megy, sem­hogy egy asszonyt kompromittáljon, hol­ott az az asszony kegyetlen, gonosz és nem érdemel kimé'etet. A vallomások kapcsán beidézték a grófnő komornáját, aki Jaquesnak ajtót nyitott. Szembesítették vele. A leány rá­ismer és elmondja becsületesen, ponto­san mindazt, amit hallott, az idegrázó jelenetből. Galpinnak napról-napra lejebb esik az álla. Citromsárga tesz. Máris rebesgetik róla, hogy hosszas szabadságra tesz szüksége. Másnap reggel megérkezett egy je­lentés mely tanúsította, hogy Boiscoran valóban házat vásárolt, ahova állandóan í járt a grófnő. A volt cselédséget megta­1 jálták s azok a felmutatott képben fel­ismerték gazdájukat és a hozzá járó hölgyet. A szerencsés események ép olyan gyorsan halmozódtak most, mint ahogy a terhelő körülmények sűrű szövedéket fontak Jaques körül az üjgy kezdetén. Folgat kijátszhatta a legfőbb ütőkártyát is. Hála a deteiktfv ügyességének, aki le- j itatta Cocoleut és megszólaltatta. Kész ) bármikor tanuk e'őtt megszólaltatni a hülyét, aki ittas állapotban szívesen eldi­csekszik hőstettével. És a nagy je'enetnél ott vannak ugyanazok, akiket a valpinsoni tűzvész hire, azon a veszedelmes éjszakán, ki­eseit a párnák közül. Az ügyész, a pol­gármester, sőt kénytelen keletien Galpin is résztvesz saját csúfos vereségén. Ide­gei pedi|g alig bírják már a sorsdöntő események várat'an halmozódását. Vé­gighallgatják a szomszéd szobából Co- ooleu ittas hencegéseit az orvos és Fol­gat ügyvéd is. A detektív és Coco’eu ott ülnek az . asztalnál, isznak és együgyü nótákat éne- ; ke'nek. Coco'eu nagyokat csettint nyel- j vével, valahányszor mohón kortyog a i poharából. — Jó az ital, jó... jó! A detektív kérdez és Cocoleu köny- ! nyelmüen, ostobán mindenre válaszol. — Valpinsonban nem kaptál1 bort? — Dehogynem, amennyit akartam! Be tudtam mászni a pincébe! — Miért gyújtottad akkor mégis fel? — Nem is akartam az egészet felgyúj­tani, csak a farakásokat, hogy kicsaljam a grófot... Nem tehetek róla, hogy min­den e'égett! j — De hát a grófot miért akartad meg- j ölni? — Hogy a grófnő férjhez mehessen Boiscoran úrhoz. — ő parancsolta neked, -hogy megöld a grófot? — Nem parancsolta bizony! Csak egy­szer hallottam, hogy sirt és azt mondta, hogy milyen boldog tehetne, ha őzve- ' gyen maradna! A grófnő mindig jó volt hozzám... gondoltam, miért ne tegyen boldog? — Aztán miért mondtad, hogy a Bois­coran gyújtogatott és hogy ő lőtt a grófra? — Csak azért, mert mindenki rólam suttogott... Hát gondoltam magamban, inkább az ő nyakát vágják el, mint az enyémet! Megint ittak és énekelte^, azután te detek tiv megkérdezte: — Hát a puskát honnan vetted? — A gróftól loptam., azután jól el­dugtam a lyukba... Abban a pillanatban az orvos elcugrott rejtekhelyéről: — Éljen! Nagyszerű volt! Cocoleu vérbenforgó szemekkel bá­mult reá. Mindent megértett. — Rabló! — kiáltotta tajtékzó száj­jal és nekirohant a detektívnek, kést rántva ki zsebéből. Szerencsére idejeko­rán lefogták. Még te sem alkonyodott az esemény- dus nap, mikor Bréehyből a plébános kívánt beszé'm az ügyésszel. Átnyújtotta neki Claudieuse gróf sajátkezű aláírásá­val ellátott nyilatkozatát, amelyben visz- szaszivja tanúvallomását és bocsánatot kér igaz keresztény lélekkel Boiscoran úrtól. Jaques ártatlansága napnál is fénye­sebben állott most mindenki előtt. Nem volt semmi ok reá, hogy azonnal sza­badon ne bocsássák. Az elcsigázott, agyongyötört fiatalem­ber áig mert hinni a váratlan sorsfor­dulóiban. Lehetséges-e ennyi kin és szenvedés után felhőtlen, tiszta boldog­ságot megérni? Lehetséges e, hogy elvo­nuljanak a Sötét viharfelhők élete egéről és a boldogság napja süssön reá megint? Hűséges barátai valóságos diadalme­netben kísérték a Chandoré-házhoz. A jó hirt, a vő’egénnyel együtt akarták megvinni Denisenek. Boldogabb, tisztább, örömteljesebb vi­szontlátást sohasem ünnepe'tek a földön, mint akkor, a Boiscoran házaspár, Chan- doré nagyapa és Denise megint keblükre ölelhették Jaquest. Boldogságuknak nem igen volt szava. Az érzések elárasztották a telkeket, de az ajkak szótlanok marad­tak, csak elvétve szállott fel ajkukról* 1 a megkönnyebbülés, a nyugalom sóhaja. * Egy hónap múlva nagyot fordult a világ mindenkivel. Jaques és Denise megesküdtek a virá­gokkal disz!tett Boiscoran kastélyban, az öreg plébános áldásával. (Vége).. Helyi Értesítő Lap vállalat-nyomda, Kiskunhalas, 1931.

Next

/
Oldalképek
Tartalom