Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1931 (31. évfolyam, 1-104. szám)
1931-02-28 / 17. szám
<931. február 28., szombat XXXI. évfolyam, 17. szám ß Politikai, társadalmi és közgazdasági lap ELŐFIZETÉSI ÁR EGY ÉVRE, MEGJELENIK SZERDÁN ÉS SZOMBATON Helyben ...... . ... 13 P 80 fill l Vidékre ................. E GY SZÁM ÁRA 13 FILLÉR Alapította , PRÄGER FERENC Szerkesztőségi Molnár u. 2. — Teiefon 45 (mellékállomással) Kiadóhivatal, Városháza épületében lifiviiBklil küzködik a magyar élet már évek óta. Száll a hó szakadatlan és már az erdőt se; látni, állig be vannak havazva a hegyek és völgyek. Amerre csak nézünk, mindenütt hó. Várjuk a segélyvonatot, amely keresztültöri a görgetegeket az ország minden vasutján és körülkémlelünk a vakító fehér láthatáron, halljuk-e már a segítő mozdony dobogását, a még erősebb hóeke jövését, hogy kivezessen bennünket. Mennyi hasztalan reménység, mennyi vigasztalan várakozás. Mondjuk meg őszintén, hogy a Bakony, a Mecsek és az irottkő óriási hava nem csupán a vonatok előtt terpeszkedik, hanem az egész nagy magyar dolgozó társadalom előtt is. Kiszállnánk a vonatból akár mindannyian és lapátot ragadnánk, hogy eltakarítsuk a havat és a munka vonata tovább roboghasson. Ezer, százezer és millió kéz akarna sürgölődni, hogy tisztába tegye az utat, hogy az acélsínen tovább rohanjon a boldog vonat. De mit ér mindez az akarás, a munkavágynak ez a gigászi kitörése, ha egyszer nem mozdul a mozdony, ha elfogyott — a szén a viharral való küzdelemben és nincs utánpótlás a fekete gyémántból. Kihűlt mozdony áll a vonat előtt és a vonatvezető kétségbeesetten integet, hasztalan minden, elfogyott a szén. Vájjon nem lehetne a magyar társadalomnak ezt a munkavonatát mégis csak elindítani. Vájjon nem lehetne egy utolsó nekirugaszkodással keresztültörni a lavinát, átvágni a hóhegyet és szabadon rohanni tovább a szabad síneken? Félre a kétségbeesőkkel, félre a rémlátókkal, mi rendületlenül hisszük, hogy igenis lehet. Ennek a nagy magyar társadalomnak, óriási akarással mindent lehet, még csodákat is lehet művelni, aminek oedig már elmúlott az idejük. Hogyan? Minden vizsgázott mozdonyvezető, de minden vizsgázatlan analfabéta is megmondhatja, hogy hogyan. Egy marék szenet kell vetni, hogy a kialudt tűz helyében uj tüzek lángoljanak. -Fölemelt fővel hirdetjük, hogy félre a kishitüekkel. Jön, feltartózhatatlanm közeledik az élet, a feltámadás, mely lélegzethez juttat és kenyeret biztosit mindnyájunknak. Ennek az erős magyar hitnek a hullámrezgéseit felfogni hivatott és avatott füleknek kell, rá kell lépni a 'reális utak, a meglátó ösvények mégoly tövises és mégoly hepehupás göröngyeire is. Döntő fordulat in áll Harka-Köíönynelc Halashoz ia!ó csatolása és ohhen az iyta iegközelehh határoz a ráraiap Szerdán délután a vármegyeházánál értekezlet volt Harka—Kötöny ügyében. Az értekezleten Preszly Elemér főispánon kivül résztvett Erdélyi Lóránd alispán, Ney Géza főjegyző, Halas város részéről dr. Fekete Imre polgármester, Babó Imre dr. kormányfőtanácsos, a bárkái érdekeltség részéről Barky Andor földbirtokos, Kiskörös részéről pedig Melczer Gyula főszolgabíró. Az értekezlet majdnem egy óráig foglalkozott a kérdéssel'és tárgyalta meg a szükséges teendőket. Az értekezlettel kapcsolatban felkerestük dr. Fekete Imre polgármestert és megkérdeztük tőle, hogyan áll Harka—Kötöny ügye? A polgármester a következőket mondta munkatársunknak: Ez a kérdés nem uj keletű, amint a régi polgármesteri jelentésekben látható, továbbá, ahogy a képviselőtestületnek vezető tagjai, igy Szekér Pál ny. rendőrfőkapitány is nyilatkoztak az ügyről, már 1890-ben, ‘tehát H0 évvel ezelőtt indult meg az a mozgalom, hogy Harka—Kö- tönyt Halashoz csatolják. Azóta ezt a kérdést állandóan felszínen tartották. Dolgoztak és tevékenykedtek benne igen sokan. Tudtam és éreztem én is a városnak ezen évtizedes óhaját és polgármesterré választásomkor kötelességemnek tartottam kijelenteni, hogy ennek a méltányos és jogos kérésnek a sikere érdekében mindent megteszek. I Nagy segítségemre vannak a harkai érdekelt birtokosok és annak vezetői 1 és igy a vármegyénél kellő megvilá« gitásba tudtuk helyezni ezen kérdés elintézésének fontosságát. — A tegnapi napon egy értekezleten vettünk részt, ahol a főispán elnökölt s az értekezlet eredményeként kijelentem, hogy az ügyben már legközelebb döntő lépések történnek. [ A vármegye egyik legközelebbi köz- 1 gyűlésén határozni fognak Harka— Kötöny hovatartozása kérdésében. Reméljük, az előjelek után, hogy a vármegye közgyűlésének határozata Halas városra nézve kedvező lesz. Az elismerés és hála azokat illeti elsősorban, akik négy évtizeddel ezelőtt megindították a mozgalmat és a vármegye vezetőségét, amely sikerre juttatja Harka—Kötöny és Halas város régi közös óhaját. írassai Ismeretlen betörők szerdán éjjel vakmerő körülmények közt megfúrták a gimnázium wertheim-szekrényét és 741 pengőt vittek el Nagyértékü 2000 éves pénzeket otthagytak és figyelmüket elkerülte egy könyvecske is, amelyben 410 pengő volt — Rádió, telefon és detektivseregek üldözik az eddig még ismeretlen betörőket Szerdán reggel furcsa hir kelt szárnyra Halason, amely eleinte meg- , lehetősen hihetetlenül hangzott. Hi- j vatalnokok és mások, akik a reggeli 1 órákban a város belsejében vannak elfoglalva, egymásnak adták tovább a hirt, amely úgy hangzott, hogy a gimnáziumban betörés történt, de ekkor még annyira kezdetleges állapotban voltak ezek a hírek, hogy arra sem tudtak felelni, hol törtek be és mit vittek el. Az első konkrétum, ami az ügyben befutott, az a rendőrségen történt > és pedig a gimnázium pedellusának j értesítése alapján az egyik örszemes rendőr jelentette, hogy a gimnázium igazgatói szobájá- \ ban elhegyezett Werthelm-szek- rényt feltörték és feldülve otthagyták a helyszínén. Az értesítés vétele után a rendőri bizottság azonnal kiszállt a helyszínre és ott különös, szinte vandáli pusztítás tűnt elő. A Wertheim szekrény fel volt dűlve, össze-vlssza volt fúrva és általában az egész igazgatói szoba olyan benyomást betett, mintha egész éjjel dolgozott volna ott egy csomó ember. A rendőri bizottság emberei cső- , dálkozással szemlélték a látottakat j és első benyomásként azonnal meg- áliapitották, hogy a betörök nagyon agyafúrt és ügyes módon hajtották végre a betörést és mindén jelet is eltüntettek, amely felismerésükhöz vezetett volna. Munkatársunk a rendkívül vakmerő betörés ügyében a következőket tudta meg. Kedden este egészen tiz óráig zenekari óra volt a gimnáziumban, de az azon megjelentek, semmi gyanúsat sem észleltek és igy a betörésre vonatkozóan sem tudhatnak semmi támpontot sem nyújtani. A rendőrség mindenekelőtt megállapította azt, hogy az igazgatói dolgozószoba mellett van egy másik kisebb helyiség is, ahol rendesen az idegen vendégek szoktak aludni és ebben a szobában találtak rá zsebvillanylámpa elemekre, egy piszkos vízzel telt lavórra, amelyből arra lehet teljes bizonyossággal következtetni, hogy a betörők dolgukat végezve, ott mosták meg a kezüket, viszont az ott levő ágyon sárnyomokat találtak és ebből az látszik, hogy sáros szerszám táskát helyeztek oda. A kassza alját egy sarokban találták meg, míg a kassza az ablak előtt feküdt, ledütve. Ezt azért döntötték fel, hogy kényelmesebben dolgozhassanak. A kasszán száztíz fúrást találtak. Apró lyukas fúrások ezek, közel vannak egymáshoz, úgyhogy mire ezt a munkát befejezték, akkorra már gyerekjáték volt kifesziteni mind iá három zár helyét és igy könnyen megközelíthető lett számukra a pénzszekrény belseje. A rendőrség próba fúrásokat végeztetett és megállapították, hogy a 110 kifúrt lyuk feltétlenül igénybe vett két órai munkát. Érdekes, hogy 1 és 3 óra között rendőrségi ellenőrző ut volt épen a gimnázium épülete előtt is, de ez az ellenőrző ut semmi gyanúsat nem észlelhetett, mert szerdán este próbát végeztek és rájöttek, hogy a spaletták feltétlenül szilárdan zárnak, annyira, hogy a nagy villanyégő sem bocsájt rajta keresztül semmiféle fényt, igy tehát a betörőkre még ha villanyt égettek, akkor sem lehetett volna rábukkanni. A betörők mindkét szobában já*-
