Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1931 (31. évfolyam, 1-104. szám)

1931-02-28 / 17. szám

<931. február 28., szombat XXXI. évfolyam, 17. szám ß Politikai, társadalmi és közgazdasági lap ELŐFIZETÉSI ÁR EGY ÉVRE, MEGJELENIK SZERDÁN ÉS SZOMBATON Helyben ...... . ... 13 P 80 fill l Vidékre ................. E GY SZÁM ÁRA 13 FILLÉR Alapította , PRÄGER FERENC Szerkesztőségi Molnár u. 2. — Teiefon 45 (mellékállomással) Kiadóhivatal, Városháza épületében lifiviiBklil küzködik a magyar élet már évek óta. Száll a hó szakadatlan és már az erdőt se; látni, állig be vannak havazva a hegyek és völgyek. Amerre csak nézünk, mindenütt hó. Várjuk a segélyvonatot, amely ke­resztültöri a görgetegeket az ország minden vasutján és körülkémlelünk a vakító fehér láthatáron, halljuk-e már a segítő mozdony dobogását, a még erősebb hóeke jövését, hogy kivezessen bennünket. Mennyi hasz­talan reménység, mennyi vigasztalan várakozás. Mondjuk meg őszintén, hogy a Bakony, a Mecsek és az irottkő óriási hava nem csupán a vonatok előtt terpeszkedik, hanem az egész nagy magyar dolgozó társada­lom előtt is. Kiszállnánk a vonatból akár mindannyian és lapátot ragad­nánk, hogy eltakarítsuk a havat és a munka vonata tovább roboghasson. Ezer, százezer és millió kéz akarna sürgölődni, hogy tisztába tegye az utat, hogy az acélsínen tovább ro­hanjon a boldog vonat. De mit ér mindez az akarás, a munkavágynak ez a gigászi kitörése, ha egyszer nem mozdul a mozdony, ha el­fogyott — a szén a viharral való küzdelemben és nincs utánpótlás a fekete gyémántból. Kihűlt mozdony áll a vonat előtt és a vonatvezető kétségbeesetten integet, hasztalan minden, elfogyott a szén. Vájjon nem lehetne a magyar társadalom­nak ezt a munkavonatát mégis csak elindítani. Vájjon nem lehetne egy utolsó nekirugaszkodással keresztül­törni a lavinát, átvágni a hóhegyet és szabadon rohanni tovább a sza­bad síneken? Félre a kétségbeesők­kel, félre a rémlátókkal, mi rendület­lenül hisszük, hogy igenis lehet. En­nek a nagy magyar társadalomnak, óriási akarással mindent lehet, még csodákat is lehet művelni, aminek oedig már elmúlott az idejük. Ho­gyan? Minden vizsgázott mozdony­vezető, de minden vizsgázatlan anal­fabéta is megmondhatja, hogy ho­gyan. Egy marék szenet kell vetni, hogy a kialudt tűz helyében uj tü­zek lángoljanak. -Fölemelt fővel hir­detjük, hogy félre a kishitüekkel. Jön, feltartózhatatlanm közeledik az élet, a feltámadás, mely lélegzethez juttat és kenyeret biztosit mindnyá­junknak. Ennek az erős magyar hit­nek a hullámrezgéseit felfogni hiva­tott és avatott füleknek kell, rá kell lépni a 'reális utak, a meglátó ös­vények mégoly tövises és mégoly hepehupás göröngyeire is. Döntő fordulat in áll Harka-Köíönynelc Halashoz ia!ó csatolása és ohhen az iyta iegközelehh határoz a ráraiap Szerdán délután a vármegyeházánál értekezlet volt Harka—Kötöny ügyében. Az értekezleten Preszly Elemér főispánon kivül résztvett Erdélyi Lóránd alispán, Ney Géza fő­jegyző, Halas város részéről dr. Fekete Imre polgármester, Babó Imre dr. kormányfőtanácsos, a bárkái érdekeltség részéről Barky Andor földbirtokos, Kiskörös ré­széről pedig Melczer Gyula fő­szolgabíró. Az értekezlet majdnem egy óráig foglalkozott a kérdéssel'és tárgyalta meg a szükséges teendőket. Az értekezlettel kapcsolatban fel­kerestük dr. Fekete Imre polgármes­tert és megkérdeztük tőle, hogyan áll Harka—Kötöny ügye? A polgármester a következőket mondta munkatársunknak: Ez a kérdés nem uj keletű, amint a régi pol­gármesteri jelentésekben látható, továbbá, ahogy a képviselőtestület­nek vezető tagjai, igy Szekér Pál ny. rendőrfőkapitány is nyilatkoztak az ügyről, már 1890-ben, ‘tehát H0 évvel ezelőtt indult meg az a mozgalom, hogy Harka—Kö- tönyt Halashoz csatolják. Azóta ezt a kérdést állandóan fel­színen tartották. Dolgoztak és te­vékenykedtek benne igen sokan. Tudtam és éreztem én is a városnak ezen évtizedes óhaját és polgármes­terré választásomkor kötelességem­nek tartottam kijelenteni, hogy ennek a méltányos és jogos kérésnek a sikere érdekében mindent megteszek. I Nagy segítségemre vannak a harkai érdekelt birtokosok és annak vezetői 1 és igy a vármegyénél kellő megvilá­« gitásba tudtuk helyezni ezen kérdés elintézésének fontosságát. — A tegnapi napon egy értekez­leten vettünk részt, ahol a főispán elnökölt s az értekezlet eredménye­ként kijelentem, hogy az ügyben már legközelebb döntő lépések történnek. [ A vármegye egyik legközelebbi köz- 1 gyűlésén határozni fognak Harka— Kötöny hovatartozása kérdésében. Reméljük, az előjelek után, hogy a vármegye közgyűlésének határozata Halas városra nézve kedvező lesz. Az elismerés és hála azokat illeti elsősorban, akik négy évtizeddel ezelőtt megindí­tották a mozgalmat és a vármegye vezetőségét, amely sikerre juttatja Harka—Kötöny és Halas város régi közös óhaját. írassai Ismeretlen betörők szerdán éjjel vakmerő körülmények közt meg­fúrták a gimnázium wertheim-szekrényét és 741 pengőt vittek el Nagyértékü 2000 éves pénzeket otthagytak és figyelmüket elkerülte egy könyvecske is, amelyben 410 pengő volt — Rádió, telefon és detektivseregek üldözik az eddig még ismeretlen betörőket Szerdán reggel furcsa hir kelt szárnyra Halason, amely eleinte meg- , lehetősen hihetetlenül hangzott. Hi- j vatalnokok és mások, akik a reggeli 1 órákban a város belsejében vannak elfoglalva, egymásnak adták tovább a hirt, amely úgy hangzott, hogy a gimnáziumban betörés történt, de ekkor még annyira kezdetle­ges állapotban voltak ezek a hí­rek, hogy arra sem tudtak felel­ni, hol törtek be és mit vittek el. Az első konkrétum, ami az ügyben befutott, az a rendőrségen történt > és pedig a gimnázium pedellusának j értesítése alapján az egyik örszemes rendőr jelentette, hogy a gimnázium igazgatói szobájá- \ ban elhegyezett Werthelm-szek- rényt feltörték és feldülve ott­hagyták a helyszínén. Az értesítés vétele után a rend­őri bizottság azonnal kiszállt a hely­színre és ott különös, szinte vandáli pusztítás tűnt elő. A Wertheim szek­rény fel volt dűlve, össze-vlssza volt fúrva és álta­lában az egész igazgatói szoba olyan benyomást betett, mintha egész éjjel dolgozott volna ott egy csomó ember. A rendőri bizottság emberei cső- , dálkozással szemlélték a látottakat j és első benyomásként azonnal meg- áliapitották, hogy a betörök nagyon agyafúrt és ügyes módon hajtották végre a betörést és mindén jelet is eltün­tettek, amely felismerésükhöz ve­zetett volna. Munkatársunk a rendkívül vakme­rő betörés ügyében a következőket tudta meg. Kedden este egészen tiz óráig zenekari óra volt a gimnáziumban, de az azon meg­jelentek, semmi gyanúsat sem észleltek és igy a betörésre vo­natkozóan sem tudhatnak semmi támpontot sem nyújtani. A rendőrség mindenek­előtt megállapította azt, hogy az igazgatói dolgozószoba mellett van egy másik kisebb helyiség is, ahol rendesen az idegen vendégek szoktak aludni és ebben a szobá­ban találtak rá zsebvillanylámpa elemekre, egy piszkos vízzel telt lavórra, amelyből arra lehet teljes bizonyossággal következ­tetni, hogy a betörők dolgukat végezve, ott mosták meg a ke­züket, viszont az ott levő ágyon sárnyo­mokat találtak és ebből az látszik, hogy sáros szerszám táskát helyez­tek oda. A kassza alját egy sarokban talál­ták meg, míg a kassza az ablak előtt feküdt, ledütve. Ezt azért döntötték fel, hogy kényelmeseb­ben dolgozhassanak. A kasszán száztíz fúrást találtak. Apró lyu­kas fúrások ezek, közel vannak egymáshoz, úgyhogy mire ezt a munkát befejezték, akkorra már gyerekjáték volt kifesziteni mind iá három zár helyét és igy könnyen megközelíthető lett számukra a pénzszekrény belseje. A rendőrség próba fúrásokat végezte­tett és megállapították, hogy a 110 kifúrt lyuk feltétlenül igénybe vett két órai munkát. Érdekes, hogy 1 és 3 óra között rendőrségi ellenőrző ut volt épen a gimnázium épülete előtt is, de ez az ellenőrző ut semmi gyanúsat nem észlelhetett, mert szerdán este próbát végeztek és rájöttek, hogy a spaletták feltétlenül szilárdan zárnak, annyira, hogy a nagy villanyégő sem bocsájt rajta ke­resztül semmiféle fényt, igy tehát a betörőkre még ha vil­lanyt égettek, akkor sem lehetett vol­na rábukkanni. A betörők mindkét szobában já*-

Next

/
Oldalképek
Tartalom