Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1931 (31. évfolyam, 1-104. szám)
1931-08-29 / 69. szám
■augusztus 29 KisfcmüMlM HelylÉrtetóőJ« 5 oldal Pirtó 143. — Pírtól levél Ez a hely* és magasságjelző név és kizám minden részletes, u. n. »katonai« térképen fel van tüntetve. Kiskunhalas várostól északra, a Budapest—zimonyj vasútvonal jobb oldalán fekszik. A bennszülött halasiak csak a többihez hasonló felsőkisteleki buckának tekintik, nekünk — idetelepedetteknek azonban — ottho- nunk. Bármilyen furcsán hangzik is itt e szó, mégis valóság. Otthonunk — a puszta, És mi, ha bemegyünk olykor-olykor Halasra, nem azt mondjuk, hogy »hazamegyünk«, hanem: bemegyünk a városba. Visszajövet pedig nem ki-, hanem »haza«-jövünk. Mert jni csak közigazgatásilag tartozunk Kiskunhalashoz. Lelkileg, szivünkkel Pirtóhoz vagyunk láncolva. Ahhoz a Pirtóhoz, mely vasútvonalunk jobb oldalán fekszik. Mert van ám egy másik Pirtó is. Sőt — helytelenül, tévesen — csak a Budapest —zimonyi vasútvonal, illetve a So’tvad- kert—halasi országút bal oldala szerepel »Pirtó-pusztá«-nak, holbtt »Pirtó« nem a bűzös, mocsaras, nádas »Tó»-tól kapta nevét, hanem az a »Pirító« szóból keletkezett. E helyre, a 143 magassági pontra, erre a buckára jöttek össze pásztor- elődeink kenyeret és szalonnát pirítani és azért hívták azt »pirtó«-helynek, mely ősi helyhatározóból tett a mai — Pirtó. Ezen édes, kedves otthonunkban — úgy mondják — irigylésre méltó élet pezseg. De csak azok irigykednek reánk, akik nem ismernek bennünket. Mert akik felkeresnek és megismernek, azok megtudják, hogy Pirtón azért van élet, mert ide nem puhányok, hanem munkaszerető egész-emberek telepedtek. Igazolja ezt »Kiskunhalas Helyi Értesitöjé«-nek egyik múlt heti száma, ahol rólunk pirtóiak- rőt, nekünk oly jól eső sorok jelentek meg, melyekért úgy a szerkesztőségnek, mint a cikk nagyrabecsült írójának, Mes- terházy Ambrus szerkesztőnek őszinte köszönetét mondunk. Szerkesztő barátunk nyitott szemmel jött Pirtóra. Látni akart. De az agya és lelke is felfogta mindazt, amit szemével látott és a valóság észlelésének ismertetése nekünk igen-igen jól esett. Mert oly félszeg és téves véleménnyel vannak felőlünk halasi testvéreink. Azt hiszik, hogy Pirtó még mindig csak a Tegzes és Kolozsváriak járása. Azt hiszik, hogy itt még mindig az a régi lustaság terpeszkedik, ami ezt: a tájat jellemezte. Hogy még mindig csak kutyatej és lajtorjatüsök terem azokon a járásokon, hol a lábas jószág legeim nem tudván mit, csak járkált, élelmet keresve, de mert azt nem talált: nem a »legelő«, hanem a »járás« nevet kapta. Mindennek az ellenkezőjét az újságírónak kellett meglátnia, ö tárta fel, hogy Pirtó nem »IUancs« többé, hanem épen olyan oázisa Kiskunhalasnak, mint Kecskemétnek az ő kedves Helveciá-ja. Neki, a lapszerkesztőnek kellett felfedezni azt az intelligens tábort, mely az egyetlen bennszülött Tegzes Károlyon kívül mind más és más vidékről jött ide azért, hogy a halasiak által hasznavehetetlennek tartott »járás«-okon életet, oázisokat teremtsen, miként teremtett is. Pedig ezt az intelligentiát mások is észrevehették volna, már csak számuknál és társadalmi állásuknál fogva is, miről a következő névsor tanúskodik: Dr. Csont Lajos keresk. akadémiai tanár, Fejesné Nagy Margit áll. tanítónő, Geleta József szőlőbirtokos, Haidekker Ervin, ny. ezredes, földbirtokos, dr. Hevesi György ügyvéd, dr. Jakab Sándor ügyvéd, ifj. Jakab Sándor mérnök, Jókai Szilágyi Miklós váll. igazgató, Kärrner Ágoston tisztviselő, Kazár Gyula ny. fővárosi pénztáros, Máriássy Miklós ny. százados, Pekáry István ny. huszárszázados, dr. Persina Viktor ny. főszolgabíró, Rásonyi Papp Gedeon birtokos, Rásonyiné Vannay Erzsébet állami tanítónő, Solti Béla ny. máv. főfelügyelő, Seifried József ny. igazgató, Straub Gyula birtokos, Szántó Ferenc állami tanító, Szántóné Menyhért Borbála állami tanítónő, Székessy Gyula birtokos, Szemes Árpád m. kir. honvédszázadós, — ; id. Szemes Árpád magy. kir. jó- j szágfelügyelő, özv. Szölőssy Györgyné m. kir. pénzügyigazgató özvegye, Tegzes Károly gazd. tanácsos, özv. Timáné Somogyi Erzsébet állami tanítónő, dr. Virányi László ügyvéd, Vilcsek János ny. máv. felügyelő, dr. Vinnay Géza pénzügyminiszteri o. tanácsos, Zsem- bery Béla máv. állomásfőnök. Mi büszkék vagyunk rá, hogy annak idején Kiskunhalas legelhanyagoltabb határrészén, a felsőkisteteki Pirtón telepedtünk le és abból »nyaralóte’ep«-et varázsoltunk, hova az ország különböző részéről érkeznek kedves nyaraló családok, kiket mi igaz magyaros szeretettel ( várunk és fogadunk körünkben. • Ez lett a Pirtó 143 magassági pont és I környékéből. kisebb összegű személyi hitelhez m juthassanak. A miniszter végül kijelentette, hogy szivén viseli a kisiparosok sorsát, ajtaja mindenkor nyitva áll az iparosság vezetői előtt és a kisiparosság őszinte bar atya kivin tenni. Ezután a küldöttség felkérésér* megígérte a miniszter, hogy szeptember 6-án megjelenik a soproni országos iparos nagygyűlésen. g '.y.; H A városnál leszanált kát dijnoki állás megszüntetését meg- fóllebbezték Mint ismeretes és mi is megírtuk a takarékossági bizottság úgy határozott, hogy a városnál két betöltött dijnoki állást megszüntet. Ezt a határozatot magáévá tette a közgyűlés is. A két leépített dijnoki állást Szilágyi Imre és Dobóczki Lenke tölti be. Mint most munkatársunk értesül, mind a két leépítést megfölebbezték. Az indokolásban Szilágyi Imre javéra azt hozták fel, hogy munkaköre any- nyira bonyolult és annyi időt vesz igénybe, hogy azt helyette más hivatalnok, mint külön munkakört, nem végezheti el, mert az fizikailag is lehetetlenség. Dobóczki Lenke érdekében beadott felebbe zés pedig részben a humánus szempontokra utal, de ezenkívül megemlíti azt is, hogy hosszú hivatali működése alatt kiváló és jól bevált munkaerő volt A két íelebbezés ezenkívül elmondja, mint figyelembe veendő szempontot, azt, hogy elboesájtásuk esetén mindkettőnek végkielégítést tartozik fizetni a város. 354 állat cserélt gazdát a jánoshalmi vásáron Nevezetes napja volt kedden a já- noshalmai országos vásárnak. Ez alkalommal tartották ugyanis először uj helyén az állatvásárt, de uj helyre kerültek a portékások sátrai is. A sporttelep mellett, szépen elsimított, körülárkolt és elterített hatalmas térségen kényelmes és jó elhelyezése volt az áltatvásárnak. Nagy felhajtás volt lovakban, marhákban és sertésekben. A sertésvásárban éves malac darabjáért 80 pengőt kértek, de csak 72-őt ígértek. Választási malac párja 22—24 P-ért kelt el, másutt 7 darabot vettek meg 60 P-ért, 5 hónapos süldő 30 P-ért cserélt gazdát. Az állatvásár gyenge forgalma mellett is 354 átírás történt, nagyobbrészt 16 és tehén kelt el. A kirakodóvásár a régi áltatvásár megmaradt helyére került. Itt is érezhető volt a nagy pénztelenség. Helypénzből 1047 P folyt be. Megsürgetik az ínséges gazdák segítését A gazdák Ínséges helyzetével kapcsolatban a kormánypárt kisgazda- képviselői hosszabb tanácskozást folytattak. Elhatározták, hogy a kormánynál megsürgetik a kársujtotta vidékek vetőmagszükségletének biztosítását, az adóhátralékok behajtásának elhalasztását és a gabonakiviteli hitelek kiutalását. A belügyminiszter érdekes nyilatkozata a községek háztartásának rendezéséről és a nagy városok külön főispánságairól Vitéz Keresztes-Fischer Ferenc főispán az alábbi igen érdekes nyilatkozatot tette a községek háztartásáról : — Munkaprogramom egyik legelső s legsarkalatosabb pontja a községek háztartásának sürgős rendezése. Proeminens követelménynek tekintem a községek háztartásának rendbehozatalát, mert csak normális ház- tartásu községek alkalmasak azoknak a feladatoknak a teljesítésére, amelyeket a folyton fejlődő élet gazdasági, közigazgatási és szociális téren rohanó tempóban diktál. Viszont az is bizonyos, hogy ezeknek a háztartásoknak a rendbehozatala valami uton-módon pénzáldozatot követel az államtól. Nyilatkozott az uj belügyminiszter a városi főispánságokról is. — Evekre visszanyúló tapasztalataim szerint — mondotta — gyakorlatilag megoldható az, hogy több vármegyének egy főispánja legyen. A nagyobb városok külön főispánjait viszont szeretném fenntartani, mert a város lelke, karaktere egészen más, mint a falué, mások az érdekei, más politikai, gazdasági és társadalmi körülmények szerint kell vezetni az egyiket, máskép a másikat. Nem tudom, hogy a költségvetési reform lehetővé teszi-e ennek a meggondolásomnak a keresztülvitelét. Természetesen ebben az esetben is csak a nagyobb városok főispáni tisztségeinek a fenntartására gondolok. Ebben a kérdésben egyébként, mint értesülünk, a költségvetési ötös bizottság is javaslatot fog tenni a kormánynak. Az őrült leány szörnyű önbinzásai A kecskeméti elmeosztályon ápolt betegek megrázó történetei közül is kiválik annak a 36 éves leánynak a históriája, akit a napokban szállítottak ki az elmeosztályra az egyik szarkási tanyából. Történetét senki sem tudja bizonyosan. Mesélik, hogy a leány régóta szerelmi viszonyt folytatott az egyik szarkási legénnyel. Gyermekük született, azonban a legény ekkor már feléje sem nézett. A leány egy napon karjára vette kisgyermekét s átment hűtlen szeretőjéhez, aki azonban elzavarta. A kisgyermek nemsokára meghalt. A temetésen a leány jeleneteket rendezett, mire a hűtlen fiatalember ott a helyszínen úgy elver- j te, hogy elállt a szava. Ez másfél hónappal ezelőtt történt. A leány egész életében nagyon vallásosnak mutatkozott s a nagy ellentétek alatt lelke megbomlott. Nem akarta sze- | meivel látni a világot, amely ujjal mutogat rá. Hüvelykujjával állandóan a szemeit nyomkodta. Amikor maga maradt otthon, meggyujtotta a petróleumlámpát s a lángjára ült s a tűz fölött hangosan, sikitozva imádkozott az eszét elvesztett szerencsétlen leány. Mikor a szomszédok ösz- szefutottak, azt mondotta, hogy ő ezt »felsőbb parancsra« teszi. Neki az égieket ki kell engesztelni élete nagy bűnéért. Szemei állandóan vérben voltak s a sok nyomkodástól csaknem teljesen bedagadtak. Máskor vasat tüzesitett s azzai sütögette testét. A szülők behozták az elme- osztályra s egyik szemét azonnal ki kellett operálni s valószínű, hogy a másik is hasonló sorsra jut, teljes gyulladásban van. Szörnyű égési sebei fél hónap múlva gyógyulnak. A leány egyébként egy külön céliában van. Állandóan föltérdel s hangosan imádkozik, hogy bocsájtassék meg az ő nagy bűne. Az uj kereskedelmi miniszter megígérte, hogy gondját viseli a kisiparosságnak Az ipar testületek Országos Szövetsége szerda délelőtt küldöttséggel kereste fel az uj kereskedelmi minisztert, hogy hivatalbalépése alkalmából üdvözöljék. Kenéz miniszter az üdvözlésre kijelentette, hogy a kisipar helyzetét gyermekkora óta személyes tapasztalataiból jól ismeri. Kiemelte a kisiparnak három nagy baját: a tőke- szegénységet, a kereskedelmi szervezetnek és némely szakmában a kellő szakismeretnek hiányát. Ezeken a bajokon sürgősen kiván segíteni. Felemii tette, hogy az ipartestületi reformról és az ipartestületek központjáról szóló törvényjavaslatot még az ősszel letárgyaltatja a törvényhozással. Szólt a kereskedelmi miniszter arról is, hogy az Iparosok Országos Központi Szövetkezetéről szóló törvényt rövid időn belül megreformálja, mert lehetővé akarja tenni, hogy a kisiparosoknak ne kelljen a hitelért a fővárosba jönniök és a kisiparosok
