Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1931 (31. évfolyam, 1-104. szám)

1931-12-16 / 100. szám

december 16 Kiskunhalas Helyi Értesítője 3 oldal A majsai községháza kifosztója — a kétéletű betörőkirály küzdelme az élettel, fekete éjszakái, fehér nappalai, balszerencséje és könnyei az anya után Emlékezetes még olvasóink előtt az a vakmerő betörés, amelyet a majsai községházán követtek el, ami­kor feltörték az ottani Wertheim kasszát. Most azután világosság de­rült erre a bűnesetre is, elfogták az alföldi betörőkirályt, aki majsai szár­mazású és aki az idők során vé­gigfosztotta az Alföld igen sok hely­ségét, ő fosztotta ki többek közt a postahivatalok pénztárait és rettegett nevet szerzett magának a nyomozó- hatóságok és a lakosság körében. A viharos és sötét életű betörő élete annyira furcsa és különös, megdöbbentő és még a mai világ­ban is feltünéstkeltő, hogy kecske­méti tudósitónknak a kecskeméti tör­vényszéken lefolyt tárgyalásáról a következő tudósításban számolunk be az utolsó évtizedek legvakmerőbb betörőjéről és életének körülményei­ről. Ha valakire ráillik ez a szó: be­törőkirály, Tarjányi Józsefre, aki szombaton állt a kecskeméti törvény­szék előtt, teljes mértékben ráillik. Ezt a nem éppen díszes jelzőt Tar­jányi József nemcsak vakmerő be­töréseivel, kasszafurásaival érdemel­te ki, hanem azzal is, hogy való­sággal kettős éltetet élt. Éjszaka Tarjányi József volt, a betörőkirály, akitől rettegett az Alföld, nappal pe­dig Fodor József, szegedi nagy­vállalkozó, akit tiszteltek ismerősei és nagy vagyonáért irigyeltek szom­szédai. A betörő bünlajstromi Egy csomó kisebb lopáson kívül ő zsákmányolt 1928-ban a félegyházi ipartestület kasszájából 1600 P-t, a kisteleki Hangyától 1500 P-t, Fé­legyházán Feuer Miksa Wertheim- ka&szájából 4000 P értékű pénzt, ék­szert, máshonnan ismét 4000 pengő- nyi ékszert, Pálmonostoron Mihály Bélától 1500 P értéküt lopott, meg­fúrta az ottani postahivatalt, de a kutyaugatás miatt nemekülni kellett. Számos lopást követett el Szege­den, Szentesen, birkákat hajtott el Orgoványon, Szabadszálláson, Kiste­leken, sőt még a vakszerencse is kedvezett neki, az országúton egy vaskazettát talált 5600 pengővel. Két társával megfúrta Dömsödön a Ko- burg hercegi uradalom Wertheim- kajsszáját s ugyancsak velük követte el a kunszentmiklósi postarablást, ahol 2460 pengő volt a zsákmány. Az áruló jel, ami csak volt... Tarjányi József után már hat éve nyomoztak az ország valamennyi csendőrségei és rendőrségei. A vak­merő betörő már kétszer szenve­dett el büntetést, legutóbb 1924-ben csapódott volna be mögötte hosz- szabb időre a fegyház ajtaja, Tarjá­nyi azonban megugrott a csendőrök keze közül. Azt gondolták, hogy ha­marosan kézre fog kerülni, mert bal arcán hatalmas anyajegy éktelenke­dett és előzőleg sem kellett mást csinálni, mint a körözőlevélben er­re az éktelen jelre figyelmeztetni és Tarjányit 24 órán .belül bárhol tar­tózkodott az országban, fülöncsipték. A betörőkirály nagyon jól tudta, hogy ezzel a bélyeggel sem az or­szág határán belül ,sem kívül nem élhet szabad életet, szökése után első dolga volt tehát, hogy egy kozmetikussal leoperáltatta arcáról az áruló jelet. Menekülés a bepiszkított név- • töl. A Tarjányi név is nagyon terhes volt s minden igyekezete arra irá­nyult a betörőnek, hogy olyan ne­vet válasszon, ami mögött kényel­mesen meghuzódhatik. Megismerke­dett egy gyengeelméjű emberrel, aki­nek kikutatta személyi adatait és aki­nek nevében anyakönyvi kivonatért jelentkezett a hatóságnál. így nyert hivatalos anyakönyvi kivonatot Koz­ma János névre s ettől az időpont­tól kezdve egy ideig mint Kozma János élt Szegeden. Azt is tudta azonban, hogy egyszer erre a tur­pisságra is rájöhetnek, ezért olyan megoldást keresett, aminek törvé­nyes jellege is volt. Adoptálíatta ma­gát egy Fodor nevű gazdával és er­re, belügyminiszteri engedélyt is nyert. így lett Tarjányi-Kozmából Fodor József. A szegedi Fodor József egyre nőtt vagyonában. Szállítási vállalko­zó lett belőle, akinek teherkocsijai voltak, meg teherautója, több mint 50 kubikos lova, sőt uszályhajót is vásárolt, amivel a Tiszán bonyolítot­ta le üzleteit. Száz és száz ember a betörökirálytól élt, aki egész út­építésieket bonyolított le napszámo­saival. így élte nappalait Fodor Jó­zsef Szegeden. Nappal Fodor, éjjel Tarjányi Nem tűnt fel senkinek, hogy az ál Fodor József sokszor napokig el­marad lakásából, mindenki azt hitte, hogy ilyenkor munkaalkalom után néz. Fodor József alias Tarjá­nyi József azonban az éjszakákat sem töltötte tétlenül, az éjszaka sö­tétjében is »dolgozott«. A nagyvállal­kozó éjszakára betörökirállyá ved­lett át és ilyenkor fúrta meg a vi­déki postahivatalok, községházák Wertheim-kasszáit, ilyenkor fosztot­ta ki a magánlakásokat, sokszor az alvó emberek mellől lopta el a pénzt és az értéktárgyakat. Nem törődött azzal, hogy ujjle­nyomatokat hagy maga után. Ezeket a nyomokat fel is vették a nyomo­zók és nem volt nehéz megállapítani, hogy az ország különböző részein történt betöréseket Tarjányi József követte el, aki ellen országos körözés volt és akinek a nyomozók tudo­mása szerint ott volt a bal arcán az elcsúfító áruló jel. A nyomozók ezt a Tarjányi Józsefet keresték, természetesen sohasem akadtak rá. A balszerencsés betörő A betörökirály nem mondhatta ma­gát valami felette szerencsés ember­nek. Megtörtént vele Lajosmizsén, amikor a községházát rabolta ki, hogy a leszegényedett község pénz­tárában, amelynek vaslakatját órák munkájával verte szét, nem talált mást, mint hamisított bankjegyeket, amelyeket az elöljáróság bűnjelként őrzött. Tarjányi azt gondolta, hogy ezek jó bankjegyek, öröme azonban keserűséggé változott, amikor a reg­gel világosságában észrevette téve­dését. Elfogatása is balszerencséjére vezethető vissza. Elcsúszás a narancshéjon Majdnem valamennyi gaztettét cin­kostárs nélkül követte el, mert jól tudta, hogy a Utóik mindjárt nem titok, mihelyt két ember tud róla. Azt mondja Tarjányi, hogy élete utolsó bűncselekményének szánta a kunszentmiklósi postahivatal kifosz­tását. Ez volt az a nagy sansz, amit még meg akart csinálni és aminek elvégzése után már örökre búcsút akart mondani kettős életének. A kunszentmiklósi postahivatal tőszom­szédságában volt a csendőrlaktanyá­nak. Egymaga nem vállalkozhatott a betörésre és jól tudta, hogy haj­szálon függ élete. Két cinkostársától csak azt kívánta, hogy csendben le­gyenek és csendben vegyék át tőle azokat a tárgyakat, amiket az ab­lakon keresztül az utcára kiad. Min­den rendben is ment, már a kétlo- vas kocsin voltak a pénzeszsákok, az összes csomagok, a két kézi kasz- sza és Tarjányi éppen a nagy Wert- heim-kasszát tolta ki az ablakon, amikor két ügyetlen cinkostársa a földre ejtette a hatalmas vasszek­rényt. Természetesen a Wertheim- kassza zuhanása nagy zajt okozott, összefutottak az emberek és Tarjá­nyinak már nem volt annyi ideje, hogy kabátját a postahivatal helyisé­géből magával vigye. A vasúti menetrend, mint min­den titok kulcsa Ez volt azután a veszte. A kabát még nem lett volna nagy baj, mert teljesen üresek voltak a zsebei, na­gyobb haj azonban az volt, hogy egy gomb hiányzott róla és ezt a gombot, amit elővigyázatlanul egy előző betörésnek színhelyén felej­tett, már bűnjelként őrizte a csend- őrség. De ez sem vezetett volna még nyomra, éppúgy az a csaknem vadonatúj vasúti menetrend sem, ami a kabát zsebében volt, mert csak annyit tudtak megállapítani belőle, hogy a két betörés tettese azonos. Nem számított azonban Tarjányi ar­ra, hogy a kunszentmiklósi csendőr­őrs hihetetlen ambícióval veti rá magát eme a teljesen jelentéktelen­nek tetsző nyomra és végül hurokra keríti a betörőkirályt. Egy ceruzá­val írott nevet is találtak a menet­rendben, amely azonban csak ennyi volt: »Berezvai, Ürgés-sor.« A csendőr elment Szentesre és megállapította, hogy valóban vannak Szentesen Berezvaiak, sőt kettő kö­zülük éppen az Ürgés-soron lakik. Felkereste őket és az egyik elmon­dotta, hogy arról is tudott, hogy ez az ember egy Burkus Fe­renc nevű kubikossal tárgyalt, aki­től lovait akarta megvásárolni. Fülöncsipik a betörőkirályt A csendőr Burkus Ferencet is fel­kereste és megtalálta Félegyházán. Ez az ember elmondotta, hogy a ve­vők Kozma János és Nagypál Ist­ván voltak. Ez a Nagypál István régi betörő hírében állott és nem csalt a csendőr szimata, amikor Nagypál lakásán Kozma Jánost meg­találta. Erre a Kozma Jánosra azután rá- illett a személyleirás s a csendőr ki is kutatta a zsebeit. j Tarjányi-Kozma-Fodor József meg­lepődött, hirtelen nem is jutott eszébe, hogy zsebében levő töl­tött fegyverét használja s engedelme­sen nyújtotta a szorító vasperecek közé karjait. — Most már mindegy, mindent elmondhatok — mondotta és szépen sorjában el is mesélte összes be­töréseinek történetét. Drámai részletek a tárgyalá­son A betörökirály főtárgyalása bővel­kedett szenzációs és drámai jelene­tekben. A tárgyalóterem teljesen megtelt érdeklődőkkel, közöttük sok jogásszal, aikik érdeklődéssel figyel­ték a nem mindennapi életű ember viselkedését a bíróság előtt és iz­galommal lesték azokat a részlete­ket, amelyek megvilágították a külö­nös lelki életet élő betörő gondol­kodásvilágát. — Tizenhárom éves voltam — mondotta a tárgyalás végén a be­törőkirály — amikor elkerültem ha­zulról. Apámat a háborúba hívták, anyám nem tudott eltartani. Vagy tiz helyen cselédeskedtem, kóborol­tam, többször haza akartam menni, anyámat azonban nem találtam. Az­után katona lettem és az élet első pofoncsapása itten ért. A tisztikony­hán nyertem alkalmazást és égy em­ber megirigyelte jó helyzetemet és ki akart tűrni a helyemből. Rám fogta, hogy evőeszközöket loptam és hiába tiltaikoztam a rágalom éllen, kitettek a tisztikonyhából, elvesztet­tem becsületemet s nem volt más hátra, mint megszöknöm. Földön­futó lettem. Nem volt semmi Írá­som, seholsem alkalmaztak, szüléi­mét nem tudtam felkutatni és szinte nem is vettem észre, hogy egy éj­szaka idegen lakásban járok. — Nem volt egy ember, akihez bizalmas lehettem volna, akinek pa­naszkodhattam volna, végül ide ju­tottam és édesanyámnak is csak a sírját láthatom meg már. A félelmetes betörőkirály, amikor ideért vallomásában, ráborult az el­nöki pulpitusra, keserves, mély férfi­zokogás rázta meg egész testét és percekig nem tudott szóhoz jutni. A drámai jelenet mélyen megindítot­ta a bíróság tagjait s a hallgatósá­got és a terem több sarkából elő­törtek a szánakozás könnyei. ——ivi .... A legújabb kormányrendelet 20 százalékkal csökkenti a dohánybeváltási árat A hivatalos lap mai száma közli a kormány rendeletét a dohánybeváltási árak újabb megállapításáról, ami átlag 20 százalékos leszállítást jelent. A do- hánybeváltási árakat legutóbb ez év feb­ruárjában szabályozták. Az azóta beál­lott ismert rendkívüli események foly­tán a kormány az államháztartás egyen­súlyának biztosítása érdekében tudva­levőleg kénytelen volt alkalmazni. Az erre* irányuló rendelkezések isme­retesek. Ilyen körülmények között nem lehet mellőzni a dohánybeváltási árak újabb megállapítását sem. Ezt annál is inkább meg kellett tenni, mert a bevál­tási árak már a békebeli átlagok 147 százalékának felelnek meg és emellett az idei, kivételesen nagy termés követ­keztében a februárban megállapított árak fenntartása több mint 3 millió pen­gő tulkiadást okoznak. — Kalocsáin felépítik a Szent Imre templomot. Gróf Zichy Gyula kalocsai érsek legutóbbi körlevelében bejelentette, hogy Kalocsán faiépitteti a Szent Imre templomot, amelyben oltárt kap Szent Erzsébet is. A főpásztor a két magyar szent iránti kegyeletét óhajtja leróni s egyben Kalocsa város munkanélküli tö­megeit akarja munkaalkalmakhoz jut­tatni. , [ i , ; , I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom