Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1931 (31. évfolyam, 1-104. szám)
1931-11-11 / 90. szám
november 11 Kiskunhalas Helyi Értesítője 3 oldal A postaforgalom is súlyosan érzi a gazdasági válságot A halasi postán is jelentékenyen esett a , még inkább az ajánlott levelek és csomagok feladási és érkezési forgalma A pénztelenség mellett a postai tarifa emelése az oka a helyzetnek Az 50-es években vala a postakocsi, nem az, amelyről olyan édes- bus érzelgős dalt irt mint a zenélő óra muzsikája Krúdy Gyula az ő »Vörös postakocsijában — amely akkor még az akkori idők nyelvén szólva csupán pasasérokat szállított — hanem az a postakocsi, amelyben még volt romantika, volt regényesség, amelynek bakkján a kürtös postás fújta a maga indulóit és a melynek szimbólumát még ma is a nyakán hordja a postás formaruha. Akkortájt még volt valóságos fő- postamester, amely állás inkább tiszteletbelinek tituláltatok, amolyan úri passziónak minősítették a kortársak és valahogy a postai forgalomban is bizonyos patriárchálizmus húzódott meg, akkor a posta még nem volt megfejelve a bürokrácia apró vonásaival és bár igaz, hogy akkor nem lehetett még Halasról négy órán belül levelet kézbesíteni Pest-Budára, de ki törődött azokban az időkben a levelezésekkel és azzal^, hogy az gyorsan oda is érjen a címzetthez és kinek lett volna gondja arra, hogy a postamester urra megnehezteljen azért, hogy az érkezés után két hétre kézbesittette ki a levelet azzal a megokolással, hogy baráti körvadászaton vett részt a közbeeső időszakban. Később a magyar posta nagyot rukkolt előre az idő rokkáján. A magyar postát megszervezték precízen és hozzáférhetetlenül, a magyar vonatok mellett megszületett a mozgóposta, a magyar posta úgyszólván máról-holnapra a világ legkiválóbb és legmodernebb postája lett, annyira, hogy háború előtt az európai nyugati államok kiküldött bizottságai látogattak el Magyarországra, hogy itt a világ legkiválóbban megszervezett postarendszerét tanulmányozzák. A magyar posta tekintélye és ázsiója megnövekedett, egyre terebélyesedett és domináló módon emelkedett minden más ország postája fölé. A közönség elismerése egyenes arányban szállt a posta felé az idegen államok elismeréseivel egyidejűleg, a magyar posta alkalmazottai minden rangban és elhelyezkedési viszonylatban szintén az elismerés tekintélyét érdemelték ki. De jött a mostani nehéz gazdasági helyzet és a posta emelte a tarifát és megint emelte a tarifát, akárcsak ikertestvére a vasút és a vége az lett, hogy a posta is elrekesztette magától a publikum szélesebb rétegeit és ennek csak másodsorban a pénztelenség az oka, elsősorban abban keresendő, hogy a közönségnek még a sokat levelező kereskedelem osztályának sem telik arra, hogy a méregdrága postát meg tudja fizetni. Ma a legtöbb ember levelezőlapot ir, aki teheti nem tesz 20 filléres bélyeget a levélre, ha csak nem kényszerül erre és ma csak nagyon kevés ember gondol arra és csak szórványos esetben, hogy ajánlott levelet könnyelmüsködjön. Az ajánlott levél ma már valójában lukszuscikk, olyan mint ételben a kaviár és italban a pezsgő'. A csomagoknál bár szintén fontos része a kereskedelmi és általában a gazdasági életnek szintén nagyfokú takarékoskodás tapasztalható. A csomagok száma is erősen leredukálódott, ma talán ha egy kereskedő vesz valamit a gyárostól, vagy nagy lerakatos cégtől, inkább elhozza magával személypoggyászként, semmint a postára bízza, ámelyben pedig töretlen a bizalma még ma is, de a postai politika a maga tarifa- emelésével és gyakori és nagyfokú emelésével leszoktatja az embereket a postai szállítástól, pedig épen az ellenkezője volna célszerű és okos dolog. A telefon bár kisebb mértékben, de mégis csökken, a telefont ma már távolsági forgalomban az veszi igénybe, akinek arra valóban fontos szüksége van. Azelőtt a telefont felcsöngették kevésbbé fontos dologban is, ma az emberek egy órát meditálnak mielőtt a központtól vidéki számot kérnek. A halasi telefonforgalom az egyedüli egyébként ahol csak kevés esés van, a tavalyihoz viszonyítva, de ez nem azért van, mert a beszélgetések száma nem csökkent, hanem azért, mert azóta több állomást kapcsoltak be a telefonközpontba. A távírót ma alig veszik igénybe, a távirószolgálatot kiszorította a telefon. Ma kevesebb a távirófo-rga- lom Halason, mint volt harminc évvel ezelőtt. A postatarifa megdrágulásának következményeire, mint érdekes számokat közöljük a következőket. Szombaton a reggeli órákban egészen komoly formában hírek terjedtek el Halason arról, hogy pénteken a délutáni órákban a szerb hadseregből hat felfegyverzett katona akart átszökni a magyar határon, ahol köztük és a szerb határőrség között fegyveres és véres harc fejlődött ki. Ezek a hírek természetesen az első percekben, sőt még a délelőtt folyamán is ellenőrizhetetlenek maradtak és az emberek mind igyekeztek mentői több részletet tudni és továbbadni a történtekből. Az ideérkezett hirek szerint, a hat szökött szerb katonát, a szerb határőrség leakarta fegyverezni, mire ezek fegyvert használtak és csakhamar puskaharc fejlődött ki köztük és a határőrök között, amelynek következményeképen óriási pánik és riadalom tört ki a határmenti lakosság között és több halott is maradt az összeütközés színhelyén. Ez a hir még vasárnap és hét1930 októberében egy hét alatt feladtak a halasi postán 9932 közönséges levelet, az idén ugyancsak októberben egy hét alatt 8808 közönséges levelet. 1930 októberében egy hét alatt érkezett Halasra 17.600 közönséges levél, az idén októberben egy hét alatt érkezett 9600 levél. 1930 októberében egy hét alatt feladtak a halasi postán 600 ajánlott levelet, az idén októberben egy hét alatt 452 ajánlott levelet. 1930 októberében érkezett Halasra egy hét alatt 700 ajánlott levél, az idén októberben egy hét alatt 450 ajánlott levél. Csomagot feladtak Halason 1930 októberében egy hét alatt 1800-at. Az idén egy hét alatt 1570 darabot. Érkezett Halasra 1930 októberében egy hét alatt 3100 csomag, az idén egy hét alatt 2400 darab. Mint a postai forgalomhoz hozzátartozót itt említjük meg, hogy az elmúlt év december 31-én Halason 1045 volt a rádióelőfizetők száma, ma pedig 985. > Meg kell kétségtelenül állapítani, hogy a nehéz gazdasági helyzetben a posta többet vészit el bevételeiből, mint amennyit nyerni szándékozott és hogy a tarifaemelés súlyos terheket rótt nemcsak a közönségre, de a postára is. Furcsa volna innen a magyar vidékről sürgetni a postatarifa sürgős csökkentését, de ugyanakkor le kellett szögezni azt, hogy Halas közönsége és érdekeltségei részéről is sok panasz hangzik el napról-napra az érthetetlen tarifaemelés következményei miatt. főn is tartotta magát a városban, ugyanakkor munkatársunknak szombaton délután sikerült megállapítani, hogy a hir ebben a formájában egyáltalában nem felel meg a valóságnak. Tény az, hogy három polgári egyén szökött át magyar területre és azokat üldözte hat szerb határőr és abból faragtak szenzációt — ha jóhiszeműen is — a könnyen hevülő fantáziák. H -------- .,.=== K — Hamis ötp ;ngős Keedea. Az elmúlt héten egy keceli asszony a községházához felvitt egy jól sikerült hamis ötpengőst, amelyet ismeretlen egyéntől kapott. A községházánál utasították, hogy vigye be a csendőrörsre, ahol az eljárást megindítják. Az asszony azonban nem ezt tette, hanem egyik ruhásboltban árut vásárolt és ezzel fizetett. A kereskedő csak másnap vatta észre, amikor is azt a csendőrségnek bejelentette, ahol az eljárást megindították az asszony el'.en is. HALASI EMLÉKEK Tálas János in. — Hová viszöd azt a kötél szómát János? — kérdi egyszer tőle Egyed Izsák János. — Haza viszöm, hallja kigyelmed! Mögszaporodott az annyukom! Mondok jó lössz nekik a fütött ház! — Tavaly azt vetötted, hogy nem köH több kölök! — Hát igaz, de nizze kigyemed, csak nem hagyhat! az embör az eklézsiára, amicskéje van! * Péter Imre indzsellér kezdeményezésére egyszer magukkal vitték az urak Kecskemétre, hogy jobban telik majd az idő. Kalbászkáját meg útközben a tarisznyájából kicsenték s a helyére más fagyos dolgot tettek. A zöldhalmi csárdánál a vitt cók-mó- kot az urak Manó Trézivel (a korcs- márosnéval) fölmelegittették s mikor már jól eltelteitek, akkor kusnyogott elő valahonnan Tálas János. Mindjárt kérdi is tőle Péter Imre: — Hát te mit öttél János? — Semmit tejes uram! — mondja Tálas Jánois, — mer mikor az uraké má javában sutyorgott a kemöncébe, mondok oda tőszóm na az én kis kóbászká- mat is, had melegöggyön, ammög éc- cőre elolvadt a tepsziben! így semmivé lőttem! Hanem most má kedves nem- zetös tejes uraimnak egésségikre kiyá- nom!... Gyöpre került a jó fölöstököm. * Mikor az uj városháza 1836-ban már majdnem készen volt s az urak ott becs- kérezik egyszer, delleg az uccán arrafelé Tálas János. Odaszóütja Péter indzsellér s kérdi tőle: — Na János! Hát mit szólsz ehhöz az uj örökséghöz? — Hát osztán mi lössz ez voltaképen kedves tejes uram? — Ez lössz az uj városháza, János! Mit szólsz hozzá? — Mondanék valamit, de félök, hogy majd bezárnak! — Ne félj semmit! Nem lössz semmi bajod! Csak mondjad! ■— Henye, hát városháza lössz ez kedves nemzetös tejes uram! — Az ám János, mit szólsz hozzá? — Mondanék valamit, de majd rabja löszök! — Ugyan ki merne tégöd bántani, ha én itt vagyok?! — Hát csakugyan nem lössz semmi bajom? — Semmi az égvilágon! — Hát nizzék kedves nemzetes tejes uraim! Helbehagyok én itt mindönt, csak ammondó vónék, hogy igön kis kaptár lössz ez ennek a sok herének! * Egyszer a tengeri utazásáról beszélt. Kérdi tőle Kis Faragó János: — Hát aztán milyen vót az a toskánai tengör? Hogy érözted ott magadat? — Hát hallja kend, szép valami az a tengeri utazás. Nem hever a szamár a pörnyébe olyan jóizüt, mint én a hajó farába. — Aztán láttál-e ott a, tengörön valami ösvény ős dolgot? — Láttam, hallja kend egy akkora égödelém nagy hattyút, amint szömürik láttára lehajut, aztán háromszor ivott, hát bátya leitta aluhrnk a vizet, úgy hogy se ide, se oda, — szárazon maradtunk! * — Na János! Te nagy fejszámadásu embör vagy, mögtudod-e mondani, hogy hány font a Hold? — kérdi egyszer tőle a piacon Gózon Mimi. — Csak egy font nemzetös uram! — feleli Tálas János. — Mer abba is négy fertáj van! * Sokszor dicsekedett vele, hogy ő soha meg nem veri a feleségét. — Hát mit csinálsz vele, ha rossz fát tösz a tűzre? — kérdi tő!© az egyik városatya. — Mögfogom a fiasmacskát, kócmad- zagon a nyakába akasztom, aztán csak a macskát ütöm. Az aztán röndbe töszi a körmeivel a hátát, — a rékiin kö- rösztül is! (Folytatjuk). Cz. L. M—y. Szökött katonák kelebiai véres összeütközéseiről és harcairól érkeztek hírek Halasra szombaton délelőtt
