Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1931 (31. évfolyam, 1-104. szám)

1931-02-07 / 11. szám

február 7 Kiskunhalas Helyi Értesítője 5 oldal uház ^épüz« tellett) ;dö­téli só Ésa né­inra, link jre, téli itásfi jia! ifjú» )3l év 8=án este cgya« |estét z il lsen sitem, testű= a e=hó este lessz :pség» gybe» tanfo» létfőn dődík adók irdek» )eírat» índen >1 ;ike !ozi bruár onság LZ 1 el n]a ima í ban 5 : OLN kéz» rakor rak 1 d 1 m * F> 0 0 aaaaauaaja □ jaaaaaaaaaaa,□ uaaaoauaa^Qajaaaanaananaa Regény Irta: Zantai Parent — Ä Kiskunhalasi Róm. Ksth. Legény­egylet az önképzőkörben tartott tánctan­folyamának befejezéséül 1931. febr. 14-én este 8 órai kezdettel családias farsangi táncestélyt tart, melyre a meghívókat a rendezőség a napokban fogja kiküldeni. — Halasi tanügyi hirtk. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Kiss István kis­kunhalas-fehértói áll. el. isk. helyettes tanítót az örkényi-csurgaymajori áll. el. iskolához, Oláh Anna kiskunhalas—zsa- nai II. sz. áll. el. isk. helyettes tanító­nőt a zagyvapálfalvai áll. el. iskolához, j Fejesné Nagy Margit tiszaföldvári-kék- pusztai áll. el. isk. tanítónőt a kiskunha- j ias-füzespusztai áll. el. iskolához, Sváb ■ József kiskunhalas-balotai áll. el. isk. ta- j ni tót a pesterzsébeti áll. el. iskolához, Sváb Józsefné kiskunhalas-balotai áll. el. isk. tanítónőt a pesterzsébeti áll. el. ; iskolához, Szabó Antal kiskunhalasi-fü- j zespusztai áll. el. isk. tanítónőt a Kis- ! kunhalas belterületi áll. el. iskolához, j Barna Mária kiskunhaias-gőböljárási II. j sz. áll. el. isk. tanítónőt a Kiskunhalas ' belterületi áll. el. iskolához áthelyezte. — Helyettes tanerők alkalmazása. A val­lás- és közoktatásügyi miniszter Tóth Erzsébet oki. tanitónőt a kiskunhaias- gőböljárási áll. el. iskolához helyettes tanítói minőségben alkalmazta. — Ki­nevezések. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Barttíalos Lenke okleveles el. i iskolai tanitónőt az Örkényi belterületi j áll. el. iskolához rendes tanítónővé ki- ■ nevezte. — Meghívó. A kiskunhalasi Iparos Ifjúság önképző-Egyesütete saját helyi­ségében (Kőhid-u. 1.) február 15-én dél- j után 2 órakor évi rendes közgyűlést j tart, melyre a tagok ezúton meghivatnak. Tárgy: 1. Elnöki beszámoló. 2. Zár­számadás bemutatása és a felmentvény megadása. 3. Az uj tisztikar és választ­mány megválasztása. 4. Indítványok, me­lyek az elnök kezeihez a közgyűlés előtt Írásban benyújtandók. Amennyiben a közgyűlés a fenti napon a megjelentek csekély száma miatt nem lenne megtart­ható, február 22-én a megjelentek szá­mára való tekintet nélkül megtartják. — Köszönet. Január 31-én a budapesti vasutas ének és zenetársaság által meg­tartott hangversenyen a felülíizetésekért hálás köszöne et mond az állomásfő­nökség. — Kitűnő hangulatban sikerült az orgona alap javára megtartott szer­dai pettyes bál. A róm. kát. templom orgonaalapjának javára szerdán este tartották meg a róm. kát. önképző kör helyiségében a pettyes bálát. A bál vacsorával kezdődött, majd tánc következett, amely a legjobb és leg­kedélyesebb hangulatban a reggeli órákig tartott. A hagyományos pety- tyes bál ezúttal sem maradt mögöt­te az eddigi hasonló összejövetelek­nek és az anyagilag is nagyon jól sikerült. — Ha fáradt és izgatott, ha ál­matlanságban és gyakori félelemér­zetben szenved, ha hasgörcs, mell­nyomás vagy szivfájás kínozza, ak­kor igyák reggel éhgyomorra 1 po­hár természetes »Ferenc József« ke- serüvizet, mert ez megszünteti az emésztési zavarok okait s elhárítja a vértolulást. Az emésztőszervek gyógyításának több orvostanára elis­meri, hogy olyan tüneteknél, melyek a tápcsatorna tartalmának önmérge­zéséből származnak, a Ferenc Jó­zsef víz kitünően beválik. A Ferenc József keserüviz gyógyszertárak­ban, drogériákban és fűszer üzletek­ben kapható. — A Stefánia Egyesület közgyü- | lése. A Stefánia fiókszövetség febru­ár 12-én, délután 3 órakor a közgyű­lési teremben tartja évi rendes köz­gyűlését. Tárgy: Zárszámadások és költségvetés bemutatása, esetleges indítványok. A tagokat ez utón hivja meg az Elnökség. Az ügyvédek a törvénykezés egy­szerűsítéséről szóló törvény revizi óját kérik. Az ügyvédek körében a törvény­kezés egyszerűsítéséről szóló uj tör­vény nagy ellenzésre talált. Hangsú­lyozzák, hogy ez a törvény nemcsak az ügyvédekre ,de a nagyközönség­re is sérelmes. Az összes ügyvédi­egyesületek kiküldöttei közös érte- keleten tárgyalták a sérelmeket. Az ügyvédi kamara székházában tartott értekezleten Kövess Béla elnöki meg­nyitója után Gerlóczy Endre ismertette a törvényt, egyben indítványozta, hogy a március 1-ére összehívott kamarai köz­gyűlés előtt vitassák meg alapo­san a törvény revíziójának szük­ségességét. A márciusi közgyűlés alaposan izgal­masnak Ígérkezik, mórt ezen fogják letárgyalni azokat a javaslatokat, á melyeket az ügyvédek a törvény revízióját il­letőleg ölő fognak terjeszteni. — Tarzan legújabb filmje a »Dzsungel fantomja« 2 részes, 16 felvonásos film újdonság kerül holnap vasárnap az Apol­lóban bemutatóra. A legújabb feldol­gozása Tarzan-film bizarul érdekes, min­den fordulata csupa meglepetés, szen­záció. A világsajtó egybehangzó kriti­kája szerint ez a film, a legtökéletesebb mestermü. Sport Vasárnap délután 5 órai kezdettel ren­dezi a Kiskunhalasi Ref. Reálgimnázium Sportköie országos érdeklődést keltő fe­dettpálya athtetikai versenyét az intézet tornacsarnokában. Ez lesz az első ver­seny ebben az évben, hol ezen kiváló athléták összemérhetik erejüket az ath- létika ügyességi számaiban. Éppen ezért nagy érdeklődésre van kilátás a verseny iránt, ^ melyen a következő versenyzők indulnak. Sulydobásban: Bácsalmási I, II., 111., Simek, Solthy, Kalló, magasugrásban: Bácsalmási II., II., Orbán, Magyaror­szág magasugró bajnoka, Retteghy, Bát- ky, Pesty, Czakó, Kovács, rúdugrásban: ugyanezek, helyből magasugrásban: Do- licsek és a fentiek. Kiegészítő számok lesznek a gimnáziumi tanulóknak kor­osztály versenyei, akik magasugrásban, távolugrásban és sulydobásban döntik el egymás között, hogy kik az intézet legjobbjai. Ezenkívül a verseny részt­vevői még függeszkedésben és mászó versenyben találkoznak, ahol Borbás és Gesmay látszik legjobbnak. A verseny, mely d. u. 5 órakor kez­dődik az intézet tornacsarnokában meg­tekinthető 60 filléres és 1 pengős belépő­jegyekkel. Nyllfíér (E rovat alatt közlőitekért nem vállal felelősséget a szerkes/,tőség) Tudatom a közönséggel, hogy Ist­ván nevű fiamnak senki hitelt vagy kölcsönt ne adjon, mert érté semmi- I féle felelősséget nem vállalok, i Idős Patai István. Szibéria... Éppen ma van tiz éve annak, hogy megszűntem e misztikus ország lakója lenni. De most is, tiz teljes év és több mint négyezer kilométer távlatán át is reflektor-fénnyel világit rá emlékezetem szinte mindenegyes napjára, órájára és percére e csodálatos országban töltött nehéz rabéletemnek. Öt és félévig tapostam végnélküli hó- mezőit és jártam uttalan útjait a keleti mesék e fehér birodalmának... öt és félévig ettem, akarva nem akarva, ke­serű rabkenyerét, laktam fából összetá­kolt tomszki fogolytáborát és fagyoskod- tam végig már alig elképzelhető, ke­mény teleit. öt és fél év nagy idő! Kiváltképpen akkor, ha végnélküli sóhai, és fogcsikor­gató szenvedés az alaptónusa. Óh, hányszor nyomtam oda lázas hom­lokom börtönöm hideg vasrácsához és fúrtam bele égő tekintetem az odakint buján zöldelő nyárba, tavaszba, a vet­kőző, hervadó keleti őszbe, vagy a hó- pihéktől terhes csikorgó télbe. S mint a karthauzi barát az olvasót, úgy per­gettem én is a napokat: hittel, vágyón fanatikusan, hogy majd egyszer mégis csak a végére érek a rámmért sorscsa­pásnak, a nehéz rabidőnek, amikor majd elkotródnak a nagycsizmáju, esetlen rab­őrök s végérvényesen kitárja vassal, szu­ronnyal őrzött szárnyait a láger ka­puja s beárad rajta az annyira sóvárgott isteni szabadság. Sok volt az eltékozolt, a börtönbe préselt idő és nagy volt az áldozat, amit erőben és egészségben adnom kel­lett érte: de végül mégis teljesült rab­imám s 1920 elején az Isten, vagy az Igazság ujja diadalmasan félretolta a 1 lágerkapu reteszét, s miközben félre­lökte otromba őreit, bezengte hozzánk a feltámadást: »Rabok, rabmagyarok, — mától kezdve szabadok vagytok!...« * Szabad voltam tehát, én is, mint a többi... s mint a madár, mely előtt nincsen gát, akadály...’ De nem, mégsem! Gáncs és akadály ezután is bőven vetődött lábaim elé. Sőt mintha megsokasodtak volna attól ; kezdve, hogy elhagytam a hadifogolytá­bor háromszoros drótsövénnyel körül­bástyázott kazamatáit. Hja, a szabadság I nagyon is veszélyes ajándék azok szá­mára, akik mohón és mindjárt fenékig ürítik örömeit. Fenékig, mint ahogyan — vesztemre — Szibéria csapdáit és veszélyeit nem ismerve, én tettem. Szibériában sok ember, sok rab ma­gyar elbukott. Már-már úgy látszott, hogy én is osztozom sorsukban. S hogy ma mégis itthon vagyok s hogy innen: a biztonság nyugodt révé­ből mesélhetem el az alábbi szibériai történetet, nem magamnak és nem má­soknak köszönhetem, hanem egyedül Őneki: Szibéria démonának, Jeléna Ste- panowna Sakaroffnak, aki egy meggon- dolaüan percében kiejtett bűvös hatal­mából... 1 * Jól emlékszem még a dátumra... Ezer- küencszászhusz februárjának első vasár­napja volt. Hárman mentünk Tomszk főüecáján, i a Millionája ulicán. Demeter, a nyalka I huszárzászlós, Kenéz Pali, a festő-fő- I hadnagy, meg én. Hárman egy cél felé lépkedtünk a si­kamlós, jéggel galvanizált deszkajárdán, amelyen már bukfencet hányt az első napsugár. Demeter vitte a szót. Demeter, aki tökéletesen beszélt oroszul s akiről az egész láger tudta, hogy nagyszerű ösz- szeköttetésekkel rendelkezik a városban. Csaknem minden jobb családhoz bejára­tos volt, amit mindannyian természetes­nek találtunk, hiszen Demeter kitünően beszélt oroszul s amellett kellemes mo­dorú fiú volt. Szóval Demeter vitte a szót. — Nem tudom, tisztában vagytok-e az' előkelő famíliával, amelynek néhány perc múlva vendégei leszünk? Ha nem, hát jegyezzétek meg, jó lesz megjegyezni dinét, rangját a vendéglátónak. Demeter itt felemelte hangját. — Tehát: Stepan Iwanovics Sakaroff és bájos családja vár teára bennünket. Megjegyeztétek: Stepan Iwanovics Saka­roff nyugalmazott tábornok. Miután kétszer is elismételte velünk, Demeter a tábornok nevét, végezetül még hozzátette: — A kegyelmes megszólítást mel­lőzhetitek. Csak per »tábornok«-nak szó­lítsátok az öreget. Ebben a vörös világ­ban — hiszen tudjátok — kétszer is meg kell gondolni a hangosan kiejtett szavakat. Na, de már itt is vagyunk! Kétemeletes faház előtt álltunk. Sötét­barnára festett, erkélyes épület volt á tábornok hajléka, olyan, aminő tucatjá­val található Tomszk belvárosának bár­melyik utcájában. Demeter megnyomta a csengőt. Egy perc múlva már fent voltunk az emeleti fogadóban. A tábornok is előkerült mihamarabb. Kedves modorú, kissé biccegő járású, katonásan közvetlen öregur volt Saka­roff, olyasféle ember, akit legszíveseb­ben bácsinak szeretne az ember mind­járt kezdetben nevezni. A bemutatkozás és néhány obiigát kérdés és felelet elhangzása után mind­hármunkat karon fogott a tábornok s »kerültetek beltebb« felkiáltással gyön­géden betuszkolt bennünket a szomszé­dos szobába. ízlésesen, szépen berendezett nappa­liba jutottunk. Nehéz keleti szőnyegek, könnyű francia bútorok, selyemruházatu fotőjök emelték a tágas helyiség disz­kréten előkelő milljőjét. Sakaroff széles és joviális gesztus kí­séretében hellyel kínált meg bennünket, majd az orosz házak asztslán elmaradha­tatlan szamovárra mutatott, je'ezvén, hogy néhány pohár csája elfogyasztása igen fontos vendégi kötelességünk. Demeter dobta fel az első témát, — amely körül hamarosan élénk társalgás ke'etkezett. — Tábornok ur, ugyebár, önt indexre helyezték a vörösök? — Igen — bólintott Sakaroff, miköz­ben átható és kutató pillantást vetett re ám és Kenézre. Demeter is észrevette ezt s nyomban megnyugtatta az öreg katonát. — Tábornok ur, egészen bizalmasan beszélhet, mert ezek az urak épp úgy gyűlölik a vörös csőcselék gonosz ural­mát, mint akár ön, vagy én. A tábornok megnyugodott. Most már szaporábban pergett a nyelve. — Igen, indexre tettek az átkozottak. Ami azt jelenti más szavakkal, hogy rövidesen kivégeznek. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom