Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1931 (31. évfolyam, 1-104. szám)
1931-11-04 / 88. szám
4. oldal Kfrknnhalag Helyt Brte»ltfi)e november 4 Halmi színtársulata november 17-én kezdi meg a halasi sziniszezont, de csak hat héten keresztül HALASI EMLÉKEK Tálas János Régen elköltözött már. Jeltelen sírja ott horpadt be valahol a Péter indzseJ- léré körül. Szegény éis gazdag, jól megférnek ott egymás közelében, pedig az életben sok osztópörük volt. A régi Halas egy igen érdekes alakja volt Tálas János. Kis alacsony szörbók- mók, ki nyáron át avas, folt hátán foltos szűrben, télen meg zörgős tökhaj subi- kában olyan dellegveformán járogatott. Zsíros konya kalapja nyakából a hátára kócmadzagon lógott, kenyeres átvetőjé- ben sokféle mesterségéhez tartozó különféle gyatra szerszámai lapítottak. Az uecákat róva, éneklő hangon kiabálta: Droótozni, foótozni, ládasarkokat igazii- tani! Olyan falubolondja félének s félkoldusnak tartották gondtalanul élő nagyapáink s csupa kedvtelésből is beszó- litották az uccáról. Ha aztán valami régi rossz szuszéket, vagy tulipános ládasarkokat »megiszkábált«, nemcsak hogy garasok ütötték a markát, de legtöbbször egy-egy kis maradék ételt is kapott! A nyújtott alamizsnát hálás szívvel fogadta s zsoltáros énekléssel meg tréfákkal, mesékkel fizetett meg érte. Evés előtt, ha már elimádkozott, gu- sza bajuszát kérges tenyerével végigsi- mitva mondogatta: »Félre te csóktu kopott! Nem kő neköm csősz a fölösíö- kömhő!« Bevastagodás után meg ez volt a szavajárása : »Úgy esött szógám, mint éhös kutyának a vajajja!« Ha a városháza körül feltűnt, a sza- kálszáritó pádon hüssölő vagy lebzselő uraink rendesen odaszóHtották, kiknek igy köszönt: — Álgya mög a mennybéli fölségös szenturisten nemzetös tejés uraimat mindönféle födi javakkaa ezön az árnyékvilágon, a másikon pedig nyomja fejikbe a szentök aran koronáját! Kedves egésségikre az éccakai nyugodalmat, ha vót, mög szöröncsés jóröggeet is kívánok! Tréfás, ötletes kiszólásaival, érdekes elbeszéléseivel az urakat is sokszor megnevettette a könnycsordulásig, sőt meg is leckéztette nem egyszer, — adván elébük olyan feladványokat, találós kérdéseket, miknek megfejtésére földi halandó hiába törte a fejét. Lakodalmas házakhoz, disznótorokba, halotti torokba, kézfogókra vagy kopor- sótételi alkalmatosságokra gyakran be- türődött s ha beljebb tessékelték, dalolt, énekelt vagy mesélt, amint kiván- tatott. Életuntság, keserűség sohasem látszott rajta. Szemei nyomorúságában is mindig megnyerőén, vidáman ragyogtak. Ez érdekes vonásai miatt majd mindenki szerette s jóakarattal volt iránta. Vénségére templomsepregető ko'dus- biró lett belőle. Szép imádságaiért a templomajtóban is hányták neki az uj- krajeárokat. Szombatnapokon ö is koldulni járt. Beköszöntője ilyenkor ez volt: »Amivel a jó Úristen mögáldotta kigyelmetöket!« — Tovább nem igen mondhatta, elnyomván szavait a nagy kutyacsaholás, meg már lépegettek is eléje egy kis elemózsiával, mit hálálkodva csúsztatott szürujjába. Érdekes elbeszéléseiből s élményeiből az öregek még tudnak egy keveset, de e csekélységbői is minden esztendő lekaszál, mert az idő kérlelhetetlen. Száguld a maga másithatatlan pályáján mindig csak tovább és tovább, elhagyva maga után mindent, ami szép és jó volt, — többnyire az elmúlás és feledés martalékául. Megpróbálkozom! Száguldó kerekei külleébe egy pillanatra rudat dugok s a Tálas adomák egy kicsinyke töredékét a megsemmisü’és magtalan ködeiből kihalászva, az örökfeledés ásott vermei izéiéről visszarántom — s közreadom. ^ (Folytatjuk), Cz. L. A nehéz viszonyok folytán különösképen bizonytalan volt, hogy Halmi Jenő színigazgató társulatával megtarthatja-« az idén az itteni sziniszezont és ezt a bizonytalanságot főleg az okozta, hogy a város értesítette az igazgatót arról, hogy más támogatást nem adhat a számára, mint a színháztermet. Most azután Orosházáról az ott tartózkodó Halmi színigazgató levelet intézett a városhoz és ebben azt írja, hogy a tavaly szomorúan végződött sziniidényböl kifolyólag nagyon nehéz probléma előtt áll Halast illetőleg. Az azóta még sokkal Mint az utóbbi időben több ízben irtunk róla, most már komoly előtérbe került a Duna—Tisza- csatorna építésének kérdése. Erre ujult erővel tört ki a harc Szolnak és Csongrád között a csatorna irányáért. A csatorna csongrádi torkolattal való vonalvezetéséért legújabban dr. Csergő Károly csongrádi alispán szállt síkra, aki a csatornakérdésről a következőket irta: »A Duna és Tisza között levő terep — írja — csatornaépítéshez Budapest—Kecskemét—Csongrád felé a legkedvezőbb és legkedvezőtlenebb épen Szolnok felé, mert mig az előbbi vonalvezetésnél csak 10 zsilip kellene, addig Szolnok felé 21. Ha SzolA Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének halasi csoportja mint minden esztendőben, az idén is kegyelete® szívvel zarándokolt el a Hősök szobrához és a hősi sirokhoz, hogy lerója a kegyelet adóját hősi halált halt katonáink dicső emléke előtt. A MANSz-nak ez a. kegyeleti ünnepsége lélekkel teljeis, szép és maradandó volt ebben az évben is, jeléül annak, hogy a magyarság hála és megható köszönet® mindenkor élni fog azokkal szemben, akik mindenüket, az életüket is feláldozták azért a szent földért, amely a hazánk. A MANSz. vasárnap délelőtt 10 órára hívta össze tagjait a központi iskolába és innen indultak e! a Hősök szobrához. A Hősök szobránál Ványi Teréz tanítónő helyezett beszéd kíséretében koszorút. Beszédében a szónok többek közt a következőket mondotta: »Itt állunk emléketek e’őít a gyásznak, szomorúságnak ünnepén, alázatos lélekkel ,mi magyar nők. Idehozott bennünket a tisztelet, a hódolat, a kegyelet érzése, A feltámadásba, az örökéletbe vetett reménységünk, hitünk, hogy a lélek él, s elszállt fektetek ott az örökkévaló Isten színe előtt könyörög szegény magyar hazánk, árva magyar népünk boldogulásáért. Idehozott az emlékezés, hogy erőt gyüjtsünk a további küzdelemre. S a visszaemlékezés fonalán úgy tetszik, mintha megkondulnának a történelmi múlt ércharangjai s azt zúgnák a fülünkbe, hogy régi időben, szebb világban, a Kárpátok alján, a Duna és Tisza zugó habjai mentén, aranykalász- szal ékes rónaségon élt egy nemzet. Élesúlyosabb viszonyok folytán — írja Halmi — kéthónapos sziniszezonra semmi szin alatt sem tudnék kötelezően vállalkozni. A színházat november 17-től hat hétre kérem, azon hozzáadással, hogy a színház rosszul menetele esetén négy hét után eltávozhatom. A bérletek 12 előadásra fognak szólni, melyeknek egy hónap alatt kötelező a felhasználása. Majd azzal végzi Halmi igazgató a levelét, hogy bár súlyos helyzetben lesz a színház fűtése és világításával ,de hiszi és reméli, hogy a város ezen a téren is juttatni fog számára jóindulatából. nők felé építenék, úgy a vizét 40 méter magasra kellene felszivaty- tyuzni a Dunaszintje fölé, hogy hajózható legyen, a Tiszához képest pedig 57 m. magasra. Az, hogy Szolnak vasúti csomópont, teljesen közömbös forgalmi szempontból, mert a viziut forgalmát nem a vasút szolgáltatja, hanem a csatorna és a hozzá csatlakozó természetes vizi- utak: a Tisza és a Kőrös. Tehát a viziut középvidékére kell helyezni a torkolatot ,nem pedig vasúti gócpontba. Egyedül Csongrád a megfelelő.« Szóval élesen folyik a harc, dacára annak, hogy a csatornaépítésről még mindig nem tudni semmi bizonyosat. tét dicső múltjának fényes emlékei tet- 1 ték gazdaggá. Ennek a fényes múltú 1 nemzetnek voltatok Ti bátor fiai, hős [ katonái. Olyan hősök, hogy dicsőségetektől visszhangzott az egész világ. Barát és ellenség csodálta titáni küzdelmei- * tékát s hajolt meg a Ti vitézségtek előtt. Mégis elbukott a mi igazságunk, a mi szent ügyünk.« A Hősök sírjánál Csüik János káplán tartott beszédet. — Hősi halottatok soha el nem évülő emléke, mint lobogó fáklya fog élni mindenkor bennünk, az élőkkel szemben, akikért feláldozták magukat, akikért halált megvetve odadobták fiatal és életerőtől duzzadó életüket. A hősi halottak a haza krónikáiban, a magyar történelem annyi dicsőséggel megrakott aranylapjain egyikét a legelöke'őbb helyeknek foglalják el, a magyar hősök a magyar bátorság magyar hűség és magyar becsület inkarnációi. Az ő áldozatuk, az ö áldozatkészségük foka több és maga- sabbrendü annál, mint amit mi, az élők elképzelhetünk, ök itthagyták a gyermekeiket, a hitveseket, a szülőt, a jóbarátot és mindent odahordtak a haza szent oltárának áldozatához, amit élő ember adhat. A magyar hösök megszentelt vére végigcsurgott a Karsztok szikláin, ezt a legdrágább magyar vért betaposták Galicia agyagjába, a magyar vitézség katonáinak vérét beitták a szomjas homokok, hogy belőlük kiviruljon káprázatos fényességben a magyar ideálok hófehér lilioma. De az emlékezésen tűi, a kegyeleten át, a mi oroszlánbátorságu hőseink megtanítanak bennünket a haza fogalmának kitisztult, kicsiszolt és kikristályosodott fogalmára és ennek a fogalomnak gyakorlati vérátömlesztésé re, megtanítanak bennünket a hűségre, az áldozatok nagy értékmérőjének legmagasabb grádusaira, ezek a hősi sírok örök figyelmeztetés és húsba és idegekbe vágó, el-nem-évül hető fénycsóvák arra az útra, amelyre rá kell térni mindannyiunknak és amely ut az igazság, a keresztényi erények és a krisztusi parancsok követelte keresztényi élet gyakorlásának drágaköveivel van kirakva. Hőseink nem. haltak meg, hőseink élitek, hőseink diktálnak, tisztult életet és megszentelt jócse’ekedeteket. A MANSz nevében Korda Ilona tanítónő virágot helyezett el és a következő beszédet mondotta el. — Hős halott katonák! Mi, kiskun- halasi magyar asszonyok tisztelgünk most előttetek! Tiszteletet teszünk nektek azért az erős, törhetetlen lelkietekért, hogy a haza iránt való forró szeretet- ből itt tudtatok hagyni gyászoló özvegyet és siró árvát! Tisztelgünk előttetek, mert meg tudtatok halni a hazáért dicsőségesen! Tisztelgünk eőttetek hálás alázattal, mert hitet és büszkeséget adtatok nekünk és minden magyarnak azzal, hogy megmutassátok a világnak, hogy micsoda törhetetlen erő lakozik a magyar lélekben. Furfang ás ármány elvette sok anyagi javainkat, területeinket, de a ti megdicsőült telketek e mellett a fájdalmas anyagi veszteség mellett egy nagy kincset adott nekünk. A ti megdicsőült telketek fénye csodás világosságot tud adni a mi szegényes emberi értelmünknek, Élő telketek értelmükkel is meg tudja értetni hitünk nagy tanítását a létek halhatatlanságáról. Mert élő valóságnak érezzük telketeket, amint örökké élő érvként buzdít bennünket áldozatos hazaszeretetre és a haza iránt való törhe tetten kötetességteljesitésre. ■wnfimniniin mu«»»« mini ——amaaatzxi A szegedi autóbusz súlyos szerencsétlensége a majsai országúton Vasárnapra virradó éjjel súlyos szerencsétlenség történt a Kiskun- majsai úton Dorozsma—Forráskút közelében lévő Dudás-major előtt. A szegedi városi autóbusz szombat este fél 8 órakor menetrendszerint indult el Kiskunmajsáról. Az autóbuszban mintegy 15 főnyi utazó közönség foglalt helyet, akik részint Dorozsmára, részint Szegedre igyekeztek. Forráskutnál uj utasokat vett fel az autóbusz, de néhány kilóméterrel odébb a legnagyobb megdöbbenéssel vette észre a vezető, hogy a kormány összekötő huzalja elszakadt és a kocsi irányítás nélkül szalad. Fékezni akart most már a soff őr, de már késő volt, mert a következő pillanatban a szó szoros értelmében ; I j J felfutott az autóbusz az egyik utszéli eperfára. Az összeütközés következtében a kocsi levált az első kerekeket összekötő tengelyről, a kocsitest oldalt az árokba fordult, inig a kerekek a fatörzsön a levegőben lógtak. A karambol óriási pánikot okozott az utasok között ,de csakhamar kiderült, hogy a szerencsétlenségnek csak két súlyos sérültje van s ifiig a többi, számszerint hatan, könnyebb sérülésekkel menekültek meg. A szerencsétlenség ügyében a rendőrség a csendőrséggel karöltve indította meg a vizsgálatot. Újra megindulta harc a Duna- Tiszaközi csatorna irányáért A MANSz kegyeletes megemlékezése a Hősi szobornál és siroknál
