Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1931 (31. évfolyam, 1-104. szám)

1931-10-17 / 83. szám

október 17 Kiskunhalas Helyi Értesítője 3 oldal Kétségbeesett üzletek és elnémult műhelyek vergődése A gazdasági viszonyok és a pénztelenség kegyelemdöfést mér a halasi ipar r a éskereshed,elemre Az egész világ tele van panasz- szal, gyötrődik a sóhajtások alatt, mindenki a pénztelenségről és a nyomorról beszél, a gazda, az ipa­ros, a kereskedő és valahogy a gazdasági élet valóban napról-napra halálugrásokat végez. A panaszok és a kétségbeesések j önmagukba visszatérő fájdalmak, i nem érez és nem lát és nem tapint egyik osztály sem meg olyan fé­nyeket, amelyek a helyzet derűssé tételét reflexióznák. A kereskedők és iparosok panaszai általánosságok keretei közt mozognak, mindaddig, amig közelebbről nem vizsgáljuk meg azokat, de a helyzet ismerete után meg lehet állapítani, hogy en- j nek a két osztálynak a helyzete is . megdöbbentően sötét és kilátástalan a mai képében. Munkatársunk körülnézett a két­ségbeesett üzletekben, bepillantott az elnémulásra Ítélt műhelyekbe, ahol nem szól a kalapács, ahol nem ser- ceg a gyalu és szabómühelyekbe, ahol mindhalkabbá válik a varró­gép zakatolása. És igy tovább le­hetne folytatni minden iparágnál ezt a sirámot, akár végkimerüiésig is. Mit mond elsősorban a fűszeres? A fűszeres, ahol a megélhetéshez legszükségesebb és legfontosabb árucikkeket szoktuk beszerezni. A fűszeres eleinte nem mond semmit. Úgy néz rám, mint aki hirtelen meg­bolondult. Hogy hogyan megy az üzlet? Hát sehogy kérem. Ahogyan mondom. Sehogy. Az idén hat­van százalékkal csappant a forga­lom. Az idén már négyezer pengő kintlévőségem van. Az idén a 26 pengős forgalmiadómat fel­emelték 39 pengőre. Az idén min­denki hitelre szeretne vásárolni és én is hitelre szeretnék adni, de nem lehet. Elsősorban azért nem, mert én csak készpénzért kapok árut. Az adómat is felemelték. Csoda, hogy i megélek. Ma még igen — mondja. De mi lesz holnap? Adjon valami tanácsot szerkesztő ur, mi lesz hol­nap. És megint mosolyog. Nem vár tanácsot. Csak humorizál. A fűsze­resnek akasztófahumora van. És iga­za van. Egyelőre. Benyitok a rőíöshöz. Az üzlet üres. Vevő nincs. Két segéd tesz- vesz, de úgy, mint aki tudja, hogy na még két hét és ha igy megy úgyis felmondanak. Az árut rendez­getik, ide-oda teszik, felveszik, meg­simogatják. Búcsúznak az üzlettől és talán némelyik pesszimistább a szakmától is. Ezek bizonyosan sír­nak este mikor lefeküsznek. Rágon­dolnak a télre és elpityergik magu­kat. A kereskedő maga, amikor kér­dezősködöm az üzletmenetről, már első szavával ki akar elégíteni. Ret­tenetes — mondja. És hogy még jobban aláhúzza, ezt mondja nagy kacskaringós hangsúllyal: kriminális. Ilyenkor kérem már mindenki vett, vásárolt, téli ruhaneműt. A gazda, az iparos és a tisztviselők is. Ma jóformán senki sem vásárol és aki vesz, az is kiválogatja a legolcsóbb fajtákat, mindenki pár garasért akar vásárolni. Kevés a pénz. Ma a gaz­dák még a tehetősebbek is 70—80 filléres teniszflanellbe öltöznek. A tisztviselők ezelőtt vettek, de most, hogy a fizetéseket csökkentették, azok is elmaradtak. A tisztviselők fizetését 10 százalékkal csökkentet­ték, de ők ezzel szemben nem tiz, hanem, 50 százalékkal redukálták a ; vásárlást. Takarékossági láz ural- j kodik kérem itt még azzal a na- i gyón kevés pénzzel is. A múlt év­hez képest 60 százalékkal csökkent a forgalmam. Hitel nekünk keres­kedőknek nincs. Aki harminc napos hitelt* kap, az már boldog ember. Adóink magasak, sok hitelünk van kint. És hogy még utólag is alá­húzza a helyzetet, még egyszer be­mondja: kriminális. A vaskereskedönél népes társasá­got találok. Nem vevők. Csak úgy bejöttek diskurálni. Miről beszélnek? Miről lehet ma társalogni. Adóról. Rossz üzletmenetről. Erről beszél­getnek. A vaskereskedö rezignáltan mondja: — Üzlet, az nincs kérem. A gaz­da ilyenkor szerszámokat vásárol, beszerzi a vasasnál is szükséges hol­mijait. Ma mindenki azzal jön be, hogy úgy mondjak árat, hogy ve­gyem figyelembe a 3 filléres sző­lőárat. És hogy ezt nem lehet, hát vásárol egészen csekély összegért valamit és inkább lemond arról, hogy még a legfontosabb dolgokat is hazavigye. Az üzletem forgalma | 50 százalékkal csappant a tavalyi j forgalomhoz képest. A vasszakmá- 1 ban az árak pedig egyre emelkedj- I nek, holott a meglévő árakat sem ‘ képes a gazda és az iparos rnegfi- ' zetni. Előfordult már többször, hogy olcsó árut választott a gazda, meg­tudta az árat, rámnézett, én is rá­néztem és elkeseredésünkben csak néztünk egymásra. A vége? Kifor­dult a gazda az üzletből. Nehéz szívvel, mert nem tudta megfizetni azt a néhány pengőt az áruért, amelyre pedig láttam olyan szük­sége volt, mint egy falat kenyérre. A divatárus? Kinek kell ma itt divatáru. Az a pár ember, aki vesz még valamit, az annyira jelenték­telen, hogy attól akár éhen is hal­halhatna a kereskedő, aki pedig olyan olcsó árat kalkulál, hogy egyetlen pesti kereskedő sem tud­ná utána csinálni. A csemegés, az illatszerész ma már luxusok és senki sem gondol arra, hogy üzletük vendége legyen. A halasi kereskedők helyzete any- nyira kétségbeejtő, hogy a teljes adóelengedés sem volna indokolat­lan velük szemben. A másik osztály az elnémult mű­helyek osztálya az iparosság. Végigmegyek a városon, a tábla kint van, de az üzem az jóformán teljesen szünetel. Irtózatos az ipari munkanélküliek száma. Iparban al­kalmazott csak az építőiparban van, elenyészően a laktanya építésnél és a posta építkezésnél. Minden más szakma iparosai munkanélkül ténfe- regnek. Az iparosok ilyenkor szüret táján a boldog időkben még csak két évvel ezelőtt is el voltak hal­mozva munkával. Télire cipőt, ru­hafélét csináltattak a gazdák. Ma pang minden. Ezelőtt két évvel, bár már akkor sem voltak rózsásak a viszonyok, 250 segéd foglalatoskodott az ipar­ban, ma sok, ha van 10—12. Az is inkább kegyelemből, mint azért, hogy munkája volna. A kétségbeesett gazdák, iparosok és kereskedők sanyarú helyzetük­ben két nappal ezelőtt a következő memorandumot adták be a város polgármesteréhez: »Bizonyára nem ismeretlen Pol­gármester Ur előtt, hogy hónapok óta pihennek városunkban a kis ipari szerszámok, a boltok konganak az ürességtől, a gazdaközönség pe­dig, amely minden reményét a sző­lőtermés eredményéhez fűzte, a ne­vetségesen alacsony szőlő és egyéb terményárak miatt még a legszeré­nyebb várakozásában is súlyosan csalódni volt kénytelen. A város egész gazda.-, iparosi és kereskedőtársadalma kétségbeesetten várja a mentőövet, hogy a teljes elsülyedéstöl megmeneküljön, közben szaporodnak a közterhek, növeked­nek a b3nk kamatlábak és a kímé­letlen végrehajtások a kis existen- ciáknak egyre nagyobb tömegét ker­getik a legkétségbeesettébb lelkivál­ságba és taszítják anyagi romlásba. Ismerve a Polgármester Urnák közgazdasági érzékét, feltétlenül bí­zunk benne, hogy nem lehet közöm­bös Polgármester Ur előtt ezen jobb sorsra érdemes gazdasági rétegek teljes összeroskadása. Egészen bizonyos, hogy a mos­tani, a tökéletességig leromlott gaz­dasági helyzetet gyökeres segítség nélkül nem lesz képes egyik társa­dalmi osztály sem túlélni, de addig is, mig egy komolyabb segítségre számíthatunk, arra kérjük Polgár- mester Urat, hogy a fennálló köz­tartozásokra vonatkozó végrehajtá­sokat, illetve árveréseket ne fogana­tosítsák, mivel a napról-napra nyo­masztóbb gazdasági viszonyok a közterhek erélyesebb behajtása ese­tén a gazda-, iparos- és kereskedő­társadalom ezreit juttatná most egy­szerre koldusbotra. Nagyon kérjük egyben Polgármes­ter Urat, hogy fenti kérésünk ér­dekében a legsürgősebben mindent elkövetni szíveskedjék és egyben méltóztassék úgy felettes hatóságát, mint a pénzügyigazgatóságot is ilyen irányban megkeresni.« Hogy ennek a memorandumnak, illetve az annak alapján teendő köz­benjárásnak lesz-e eredménye, az nagyon kétséges, de mindenesetre élénken dokumentálja ennek a há­rom legfontosabb társadalmi réteg­nek súlyos és borzalmas helyzetét. A helyzet ma mindenesetre az, hogy a sors kegyelemdöfést tarto­gat minden kereskedő és iparos számára. M—y aaa 'irm ■itragmtftMwaaiwBBMi Egész évben lesz friss magyar szőlő Bernhardt Nándor kecskeméti sző­lőtermelő tökéletes eljárást talált fel a szőlő és egyéb friss gyümöl­csök konzerválására. Az eltett sző­lő és gyümölcs hónapok elteltével is friss, zamatos és hamvas, mint friss korában. A konzerválási módszer rendkívül olcsó, éppen ezért kívána­tos lenne, hogy ily módón az ország minden Részében nagymennyiségű szőlőt raktározzanak el, amelyet az év bármely szakában lehetne érté­kesíteni külföldön és itthon egyaránt. A kormányhoz intézett memoran­dumban is kifejti a szőlőkonzervá­lás nagy jelentőségét ez a társaság, amely most .részvénytársaságot ala­kit a konzervált szőlő belföldi for- galombahozatalának és külföldi ér­tékesítésének megszervezésére. Egész sereg jánoshalmai asszonyt csaptakbefurfangos és csaló cigány kuruzslóasszonyok Az emberi hiszékenység mindég meg­találja a maga vámszedőit; a babona- ságra való hajlam még ma is kitéphetet- len a lakosság egy részében. Ezt hasz­nálják fel ügyes szélhámosok és a leg­különfélébb módon károsítják meg a közönséget. Különösen a cigányasszo­nyokban, a jósokban és jövsndőmon- dókban hisznek az asszonyok és ezektől várják sorsuk jobbra fordulását. Egy ilyen ügy foglalkoztatta a napokban a törvényszéket. A megkárosítottak jánoshalmaiak, a vádlottak pedig kerekegyházai cigány- asszonyok. akik a jánoshalmai vásárt választották ki működésűk teréül. Ott jósoltak az asszonyoknak és beszélték nekik, hogy egészségük, férjük, kedve­sük szerelme tőlük függ. S az asszonyok fizettek. Az egyik pénzt, a másik ruhát és ékszert adott. Többek között Kovács Krisztina azt kérte, hogy kiütéseit szün­tessék meg. A cigánynő megígérte, hogy imádkozni fog az utszéli keresztnél, de annak csak akkor lesz meg a kívánt hatása, ha a beteg ruhájában mondja el az imát. Szinte nevetséges, hogy milyen ürü­gyekkel szedtek ki pénzt és használati tárgyakat a cigányasszonyok a jános- halmaiakból. Az ügy végre is a bajai törvényszék elé került, amely öt cigány­asszony: Raffael Jánosné, Raffael Mag­da és Erzsébet, Kun Katalin és Tóth Magda ellen indított eljárást. ítélet: két heti fogház. Jön a havi lakbérfizetés ? A közalkalmazottak a terv meg­valósulása esetén havonként kapnák lakáspénzüket Egyes érdekeltségek küldöttségi- leg jártak a pénzügyminisztérium­ban, hogy engedjék meg a, havon­kénti lakbérfizetést. Vargha állam­titkár kijelentette, hogy ilyen arányú rendelkezés előkészítés alatt áll. A tárgyalások ebben az irányban foly­nak a népjóléti minisztériummal. A terv megvalósulása esetén a közalkalmazottak havonként kapnák meg lakáspénzüket. „Tegyük Magyarországot Európa gyüuiölcsüskertjévü" A Felsödunántuli Mezőgazdasági Kamara kertészeti szakosztálya nagy érdeklődés mellett tartotta meg Győ­rött őszi közgyűlését, amelyen meg­vitatták a magyar gyümölcskerté­szet összes problémáit. Az elnöklő Mocsáry Lajos dr. elérendő célként azt tűzte ki, hogy »tegyük Magyar- országot Európa gyümölcsöskertjé­vé«. A közgyűlés kimerítően foglal­kozott az oktatási kérdésekkel, a kötelező növényvédelem, a tömeg- termelés, az értékesítés és az export problémáival. I-a tea sütemény kilója 5.20 P Csokoládés keksz kilója 3.20 P Csemege keksz kilója 2.— P Kókusz csók kilója 4.— P Mogyorós csók kilója 5.— P Vegyes pralinéé 10 deka —.40 P Kókusz bonbon 10 deka —.40 P Töltött csokoládé 10 deka —.32 P Gesztenye pirée tejszínhabbal állandóan kapható Záborszky cukrászdában

Next

/
Oldalképek
Tartalom