Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1931 (31. évfolyam, 1-104. szám)

1931-10-10 / 81. szám

október 10

Kiaktmhalag Helyi Értesítője

5 oldal

— Hivatalvizsgálat a halasi rendőrkapitányságnál A halasi rendőr- kapitánysághoz a szokásos hivatalvizsgálat megtartására szerdán délben Halasra érkezett dr. Szalay József a szegedi rendőrkerület főkapitánya kíséretével. A rendőrfőkapitány értesülésünk szerint szombaton fejezi be a hivatalvizsgálatot,

— Négy uj tiszt érkezett a halasi csendöríovasalosztályhoz. A halasi csendőrlovasalosztályhoz, mint értesültünk, négy uj tiszt érkezett. Az uj tisztek: Huber Ferenc őrnagy, vitéz Gerencsér Jenő százados, Mariska György százados és vitéz Kiss László százados.

— Ä Polgári Olvasókör 10-én, szombaton este 8 órakor disznótoros vacsorát rendez. Résztvenni szándékozók jelentkezzenek a kör gondnokánál szombaton déli 12 óráig.

— Tsa-sst. A Kiskunhalasi Ref. önképzőkör 25-én, vasárnap este 8 órai kezdettel vidám, családias teaestét rendez, mely iránt nagy érdeklődés nyilvánul meg. Részvételi jegy személyenként tea süteménnyel és felvágottal 1.50 pengő. Részvételre szóló aláírási iveket a napokban bocsájtják ki.

„Küzdelmes évek“

a Helyi Értesítő uj regénye

A lüktető élet csendül ki uj regényünkből, amely a szabadságharc utáni időkben játszódott le. A személyek valamikor élő, nagy szerepet játszó egyének voltak; a történet színhelye felöleli Halast is. Uj regényünk hivatva van árra, hogy szórakozást nyújtson, egyúttal azonban tanulságot is rejt magában. Mintegy jelképezi, hogy a bűn, a gonoszság előbb-utóbb elnyeri méltó jutalmát. Szerzője írásaiból jól ismert olvasóink előtt; az iró Figyelő név alatt juttatja hozzánk Írásainak szine-javát. Biztosra vesszük, hogy uj regényünk megnyeri az olvasók tetszését. Uj regényünk közlését jövő szombati számunkban kezdjük meg.

— Nagykőrösön is megkezdték a szüretet. Nagykőrösön a szüret elkezdődött. A must jó, 16—22 fokos a cukortartalma ,de szűrnek jobbat is. Az ára rendkívül alacsony. Előbb a szőlő ára 3 fillérre esett s most 4—5 fillért kínálnak a must literjéért. A forgalom igen kicsiny. Az ujbor árára még következtetni sem lehet ,mivel még a tavalyi készletek is eladatlanul hevernek a pincékben.

— Ingyenes gyorsírást tanfolyam

kezdők és haladók részére és akik a tanfolyamion részt akarnak venni, szíveskedjenek október 10-én (szombaton) este 6 órakor a fiúpolgári iskola I. oszt. tantermében (szokott helyen) megjelenni. Akik a haladók tanfolyamát sikerrel végzik el, azok »Irodai Gyorsírókat és Gépírókat Vizsgáló Országos Bizottság« által kiadott, állami bizonyítványt kapnak, mely szerint irodái gyorsírókká minősíttetnek. Molnár Lajos tanfolyam- vezető.

— Bármatiton a váci püspök. Hanauer Á. István dr., váci megyéspüspök, kedden délután püspöki bér- mautjának folytatására elutazott Vác- ról. A bérmaut végeztével résztvesz a katolikus nagygyűlésen.

— Német tanfolyamat kezdek október közepétől december közepéig. A tanfolyamon résztvenni akarók legyenek szívesek október 13-án este fél 7 órakor a polgári fiúiskolában megbeszélésre megjelenni, sz. Csorba Tibor tanár.

— Szenzációs filmestten lesz része városunk mozilátogató közönségének vasárnap, október 11-én, amikor is a 5 millió dollár költséggel készített Vár- konyi Mihály-film, a Trafalgar! oroszlán kerül bemutatóra. Ez a film évtizedek óta a leggrandiózusabb filmmüsor.

A macska szétmarcangolta a kisgyermeket, amig a szülők a városban jártak

Dorozsma község egyik tanyáján szerdán délelőtt borzalmas szerencsétlenség történt.

Kovács István gazda, a tanya tulajdonosa és felesége bementek a városba és egyedül hagyták a lakásban 8 hónapos csecsemőjüket. Mikor visszatértek, szörnyű ' látvány tárult eléjük. A kisgyermek vérbefagyva holtan feküdt bölcsőjében és mellette egy hatalmas macska kuporgott. A kóbor macska a nyitott ablakon ugrott be, mig Kovácsék távol voltak és az alvó gyermeket megfojtotta, majd szétmarcangolta.

A gondatlan szülők ellen megindult a bűnügyi eljárás.

— Hetvenöt éves a katolikus le- gényegyesület. Az országos központi katolikus legényegyesület most ünnepli fennállásának 75-ik évfordulóját. Az ünnepély vasárnap, hétfőn és kedden lesz Budapesten.

— Aranyérnél és az evvel járó béldugulás, repedés, kelés, gyakori vizelési inger, derékfájás, mellszorulás, szívdobogás és szédülési rohamoknál a természetes »Ferenc József« keserüviz használata kellemes megkönnyebbülést eredményez. A belső bajok orvosai az igen enyhe hatású Ferenc József vizet sokszor mindennapi használatra reggel és este egy-egy félpohárnyi mennyiségben rendelik. A Ferenc József keserüviz gyógyszertárakban, drogériákban és füszerüzletekben kapható.

sport"

A KAC vezetősége ezúton is értesíti a kalocsai mérkőzésre vonatkozólag a kísérőket, hogy az indulás vasárnap déli egynegyed egy órakor fog a vásártéri öltözőtől történni és kéri a jelentkezőket a pontos megjelenésre. Jelentkezni a Hoffmann-féle trafikban lehet.

*

A játékosokat értekezletre szombat este 8 órára a Nagy vendéglőbe várja a vezetőség több fontos ügy megvitatására.

Valódi Aspirin tabletták aBayer-kereszttel felülmúlhatatlanok fejfájás, fogfájás, rheuma és mindennemű meghűléses megbetegedéseknél.

Soha nem éreztem magamat oly szerencsétlennek és elhagyatottnak, mint most, amikor a rövid és hideg búcsú után egyedül loptam szomorú életemet a Tomszk felé vezető országúton. Sirt és zokogott a lelkem, hogy el kellett szakadnom Jelénától és Mariannától, akikkel, ha a szív nem is, de az elmúlt hetek véres szenvedése végtére mégiscsak összekalapált.

Amig csak láthattam őket, meg- megálltam és integettem feléjük zsebkendőmmel. Ők is integettek s már régen ködbe veszett alakjuk, amikor még mindig láttam azt a vibráló fehér rongyot, amely utolsó isten- hozzádot remegett felém Sacharoff Jeléna kezéből.

Aztán az is eltűnt. A rongyot is elnyelte a távolság s én visszavonhatatlanul magamra maradtam.

Mint egy rossz álom, úgy tűnt előttem a közelmúlt, a szökés, az erdő, a küzdelem, meg a kirgizek. Örültem, hogy felébredhettem ebből az álomból, hogy most már nem ül rajtam Jeléna lidércnyomása s nem gátol meg a -szerelem rablánca a szabad futásban, a hazámba való visszatérésemben.

Az utón, amelyen sebes léptekkel haladtam, emberek jöttek velem szemben, apró öszvéreken ülő, meg kis parasztszekereken bóbiskoló muzsikok. Megkérdezték, hová, merre megyek s készörömest megmutatták a helyes útirányt, amelyik Tomszk felé elvezet.

S amikor rámszakadt az este, meghúztam magam az ut szélén s magamba rogyva, félig ébren, félig szunyókálva, átdidieregtem az éjszakát. Csak akkor lapultam meg jobban, amikor lódóbogás riadt bele az éjjeli csendbe s ismeretlen emberek loholtak el mellettem. Rablók vagy vörösök lehettek a lovasok, akik nagy sebesen rohantak ismeretlen célok felé. Lehet, hogy a tábornokot keresték, de az is lehet, hogy engemet. Erős volt a gyanúm, hogy a tomszki cseka már mindént kinyomozott s azt is jól tudja, hogy én rejtettem el Sacharoffot.

Az éj sötétje azonban jó takaró volt s szerencsére nem vettek észre az ismeretlen alakok.

A gyanú azonban tovább élt bennem, hogy alighanem én is proskri- bált vagyok s hogy nem lesz tanácsos a vörösök kezébe kerülnöm, óvatosabb lettem tehát, mint eddig voltam s alig hogy megvirradt, letértem az országúiról. Árkon-bok- ron, ismeretlen és uttalan földeken bolyongtam naphosszat, anélkül, hogy egyetlen emberi lénnyel találkoztam volna.

Estére elértem a Tom folyót, ezt a széles hátú feneketlen nagy vizet, amelynek partjait végtelen füzerdő szegélyezi. Közvetlen a viz szélén lapultam egész éjszaka, dideregve és reszketve a csípős hidegben. Már hajnalodott, amikor evezőcsapások nesze ütődött fülembe. Nyilván halászok, gondoltam az első pillanatban, majd mégis az a gyanúm támadt, hogy vizirablók lehetnek az éjjeli csolnakosok, akik a másik parton portyáztak valahol s most zsák-1 mánnyal megrakodva, hazafelé térnek. Az egyre növekvő zaj egyenesen felém tartott, jónak láttam hát, hogy beljebb húzódjak az erdőbe s amilyen gyorsan csak lehet, tovább inaljak.

Mire felbukkant a nap, már kilométerekre jártam éjjeli menedékhelyemtől s meg sem álltam addig, amig messze észak felől ki nem bontakozott a távol ködéből a tomszki szábor aranykupolás teteje.

Akkor megálltam s újból megpihentem. Majd újból megindultam s néhány órai keserves ut után bevánszorogtam a városba.

Már késő este Volt, amikor Tomszk város jól ismert utcáin árnyékként átosontam, a Millionája, meg a Postamszkája ulicán, meg ta többieken, mig végre kiértem az Ir- kutzkája útra, ahonnan néhány hónappal ezelőtt elindultam végzetes utamra s Kenéz és Demeter barátommal ellátogattunk Sacharoff tá- bornokékhoz.

Ki hitte volna akkor, hogy ily keserves és végzetes kerülővel jutok majd néhány hónap múltán vissza a barakktáborba, amelyből mit sem sejtve egy forró teára elindultam, hogy szörnyűséges kalandok után testben megtörve és lélekben megöregedve kerüljek vissza.

A jól ismert barakktábor szöges drótkerítése előtt könnyezve megálltam. Az irgalmas Isten nevét emlegettem, aki kivezette méltatlan fiát a halál országából, meg a kirgizek poklából, meg Szibéria démonának őrjítő bűvöletéből.

Sokáig settenkedtem ott a tábor körül, de bemenni nem mertem. Különben is gyanús volt, hogy egyetlen lámpa sem ég odabent, s hogy egyetlen kémény se füstöl.

Mint valami elhagyatott boszorkánytanya, olyan némán és élettelenül feküdt előttem a tábor, tizennyolc sötét faépületével és huszonnégy holdra terjedő, háromszorosan lezárt területével.

Hosszas tétovázás után a lágerkapu elé merészkedtem. Gondoltam, ha megszólít az őr, majd csak ha- zudok neki valamit s holmi ürügygyei szóba ereszkedek vele, megtudandó egyet-mást.

A kapu előtt azonban senkit sem találtam. Egyetlen katona, egyetlen élőlény se állt az ajtóban, amely tárva-nyitva volt. Mint valami ási- tozó száj, úgy tárult elém szélesen a kapu, amelyből csak úgy ömlött a mögötte fekvő udVar fekete sötétsége.

Habozás nélkül beléptem. Senkise állta utamat. Végigmentem az udvaron. Sehol senki. Benyitottam a fabarakba, abba, ahol négy évig laktam, de az is üres volt.

— Úristen, mi van itt?! — kiáltottam fel szinte magamon kívül.

— Hát hová lettek a társaim?! Ki és hová vitte őket?! Vagy talán már mindnyájan hazamentek? Smár csak magam vagyok egyedül? — zúgtak, zakatoltak bennem a gondolatok.

A lábam alatt patkányok futottak szerte. Megborzongtam. S amilyen gyorsan csak lehetett, kisiettem a táborból.

*

Reggel újra bementem a városba. Alig léptem be az első utcába, egy csukaszürke ruhás ember botlott elibém. Felujjongtam. Hadifogoly volt! Még hozzá magyar, aki mindent elmondott, amit csak tudni akartam.

— Bizony, már sokan hazamentek közülünk — mesélte a pleni-társ, de azért még sokan vagyunk itt, akik nem tudunk, vagy nem akarunk megszökni. A vörösök úgyis halállal büntetik azt, aki a város területét engedély nélkül elhagyja. Hadifogoly-