Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1931 (31. évfolyam, 1-104. szám)

1931-09-09 / 72. szám

4 oldal szeptember 9 HALASI EMLÉKEK Orbán Ferenc tizedessége 1848-ban. az első halasi őrsereget Ho- dossy Péter, a későbbi telekkönyvvezető vezette. Az egyik bácskai sváb faluban, azt mondja Hodossy Orbán Ferencnek, mivel látta, hogy a hazulról hozott ká­sát, tarhonyát már megunták az őrse- regbeliek: . — Ejnye Ferenc! ügy nizöm, lőhetne itt túrót, téfölt szőrözni, csak lönne, aki mögfőzi! — Mögfőzöm én! — mondja Orbán Ferenc. — Főzött is olyan túrós galus­kát, hogy akárhol bevált volna. Ezen vitézi tettéért mindjárt tizedessé léptették elő. Ki tud régebbi nótát ? .. A világháborúban a 38-ik gyalogez­red trénjénél szolgált egy mulatós fő­hadnagy, ki mindég csak a régi nótá­kat fújta s másokkal is ilyeneket szere­tett dalolt atni. Egyszer széles jókedvében, amikor a front mögött mulatozott a tisztek és tisztjelöllek társaságában, igy szólt: — No, fiuk! Ki tud ennél régebbit!? Aztán elkezd dúdolni egy valóban régi dalt. Földváry Balázs jelentkezett s elkezd­te énekelni a 90-ik zsoltárt. — Ennél mondjon valaki régebbit! — mondotta az ének végén. Czirok Mihály Gróf Teleki, Kötöny-puszta egykori bérlője, egyszer az erdő szélén sétálva látja, hogy Kalapáron az öreg Czirok Mihály hetedmagával füvet kaszál. Amint odaér a kaszásokhoz, meigkér- di, hogy mi az oka, hogy az öreg kaszál elöl, a fiatalabbak meg utána? Az öreg igy felelt: — Ja Méltóságos Uram! Ez a hat ka­szás mind az én fiam ám! így hát illik, hogy az apjuk járjon elől jó, példával! — No öregem! Fölirom a kend nevét — mondja a gróf, mert én még világ­életemben ilyent nem láttam, hogy a paraszt hat fiával kaszáljon! Világitó Lámpás Péter Imre is jeles haxangozója volt az eklézsiának. Tiz ember husporcióját bármikor meg bírta enni, bár a torkára sem lehetett panaszkodni. Igyekezett is minél több ajándékot be- gyüjtögetni a halottra harangozásokért. Egy SavanyusarO'kbeli halott hozzátar­tozói kérdezték egyszer tőle: — Ugyan eltalálja-e kend a csöndi­tést? Möglátja-e, hogy mikor indul a gyászmönet a temetőbe? f — Mög-e? MÖglátok én mindönt, csak jó nagy világitó lámpást hozzanak! — Hát az mög micsoda? > — Egy jó kanta bor! Jó két iccés üveg pálinka! Egy nagy, főtt hátulsó sonka, mög egy jó nagy fehér könyér! — magyarázta meg a harangozó. A zöldhalomi csárdában Szabó János kántor 180 forintot örö­költ a fejeség© jussán. Mikor az örök­séget hozta Kecskemétről, — gyalog­szerrel lévén — betévedt a, Zöldhalom- esárdába. Ott meg Rózsa Sándor mu­latott több betyárral. Közibük keveredett a kántor s dalolt nekik szebbnél-szebb nótákat, ami tet­szett is nagyon a betyároknak. Egyszer elkezdett dicsekedni a kán­tor, hogy ő is nagypénzü ember, most is van nála 180 forint. Rózsa Sándor meg a fülébe súgta: — Ne dicsekedjen kántor uram! 180 forint nem pénz! Majd ismét dalolni, aztán újra beszél­getni kezdtek. Egyszer megint dicsekedni kezd a, kántor, hogy ö milyen jó lövő. Erre Rózsa Sándor az ablakon ke­resztül lelőtt egy fecskét röptében. Majd ellőtte a felhajtott két garasost is. így kénytelen volt kántor uram egy kissé beljebb gombolkozni. Cz. L. 15 ezer magyar hadifogoly sinyiidik a szibériai ölöm és sMáayákban Beszélgetés a kínai ólombányából hazatért volt oroszfogollyal, aki a borzalmak egész sorozatát mondja el Egy kecskeméti ember 16 évi ha­difogság után érkezett haza család­jához. Horvát Gyulának hívják és nem volna semmi rendkívüli abban, hogy hadifogságából visszatért, ha nem hozott volna olyan borzalmas híreket, amelyek hallatára elszomo­rodik az ember. Horvát Gyula állítása szerint a szibériai ólom és sóbányákban 15 ezer magyar sínylődik. Kecskeméti tudósitónknak alkalma volt beszélni Horvát Gyulával, aki­től a következőket tudta meg. — 23 éves korában, mint harma­dikos tani tóképzös vonult be a vi­lágháború első évében. Prsemyslben harcolt. Mikor már végképp kiéhe­zett a várost védő hősies katonaság, már patkányokat s egereket ettek, Horvát egyike volt azoknak, akik kijöttek a várból, hogy élelmet pró­báljanak szerezni. Alig haladtak egy pár lépést az esti sötétben, mikor orosz őrszem lepte meg őket. Hor­vát egy mellövést kapott, amellyel azután Pétervárra kórházba került. Felgyógyult. Ez már a második sé­rülése volt. Elsp fejlövését még ré­gebben kapta. A kórházból Zsurov- novba egy lágerbe került. Itt rend­kívül sokat éheztek s sok magyar társával együtt ismerősök segítségé­vel kivándoroltak Kínába. Itt leg­alább munkájukból meg tudtak élni, Horvát Minszkbe só-, majd ólom­bányába szegődött. Az óriási bányá­ban hatezer ember dolgozott. A hon­vágy azonban mind erősebben el­fogta Horvátot. ötször próbált meg­menekülni. Mindannyiszor elfogták s kegyetlen korbácsolás lett a vége a kísérletnek. A többiekhez viszonyít­va még jó sorsban élt, mert Horvát j bányamester volt. Május 6-án egy kalózhajó jelent meg Minszkben Amikor sót pakoltak föl, Horvátnak sikerült elrejtőznie a hajón. Amikor fölfedezték, már mélyen bentvoltak a tengerben. Hajón s vonaton tette meg az utat Fiúméig rengeteg nél­külözés között. Augusztus 7-én ért Fiumébe. Azóta gyalog, néha vo­naton járja az országot. Most fel­kereste kecskeméti ismerőseit is. — Sok magyar fogoly dolgozik még Kínában — kérdeztük. — Tizenötezer. — Tudják-e azok, hogy csonka a hazánk. — Nem. — Maga mikor tudta meg? — Zsombolyán jártam a bátyám­nál, aki ott iömolnár s az mondta, hogy Zsombolya már nem a magya­roké. Ott tudtam meg azt, hogy nem úgy van már, mint régen. — Most mit csinál? — A feleségem elhagyott. Haza­megyek Csongrádra, mert oda való vagyok. Talán ott kapok munkát a szabóiparban. Mert fiatal koromban szabó voltam. Pénzem azonban nincs, csiak ötven fillér. Amit Kínában gyűjtöttem elfogyott. Szegény elgyötört ember egészen belefáradt élete szomorú regényének elmondásába. Kezét leejtve sem­mit mondóan néz. Itthon van! Végre! Annyi vér és verejték után! S nincs betevő falatja. Elővettem a pénztár­cám s markába öntöttem, amennyi csak volt benne. Legalább ma ne éhezzen Prsemysl hős katonája, a minszki bányamester, Rebegve mond köszönetét. Elválunk. Lassan, inga­tagon lépked. Megtört szemeit már nem látom, de arca még mindig | előttem van. A kegyetlen világégés borzalmas nyomokat ütött rá. MwniW».n«nWnnM,n,1n—ni-11 .nnn. nt A halasi tiizoltótestiilet értékes selyem­zászlót vitt el a vasárnapi vármegyei tíizoltóverseny dijai közül Rendkívül jól sikerült a kiválóan megrende­zett verseny Pestvármegye Tüzoltószövetsége ezévi tüzoltóversenyét vasárnap tar­totta meg városunkban. A versenyről az alábbi tudósitá- sunk számol be: Mozgalmas képet mutatott Hala­son vasárnap az itt megtartott vár­megyei tűzöl tóverseny. Egymásután érkeztek meg a külömböző testüle­téket szállító autók és a közönség nagyszámban foglalta el a verseny helyét, hogy megtekintse a valóban szép és tarka képet nyújtó versenyt. A verseny kiváló megrendezése és az a tény, hogy a halasi tűzoltó testület a verseny egyik legértéke­sebb dijához jutott a kiváló és de- rekas munkát kifejtett tűzoltókon kí­vül dr. Kathona Mihály városi fő­ügyész, h. tűzoltó főparancsnoknaik az érdeme, aki dicsére treméltó ambi- bicióval és lelkesedéssel intézi a tűz­oltóság ügyeit, amely sok érzéket és körültekintést kiván. A verseny délelőtt fél tizenegy óra­kor kezdődött, fél kettőkor bankett 1 volt a polgári olvasókörben, majd | utána újból a versenyt folytatták. A versenyen megjelentek a Ma­gyar Orsz. Tűzoltó Szövetség ré­széről dr. Marinovich Imre ny. ál­lamtitkár, a Magyar Orsz. Tűzoltó Szövetség alelnöke. A vármegyei Tűzoltó Szövetség részéről Csilléry Zoltán főjegyző, a Szövetség ügy­vezető elnöke, dr. Lukács Zoltán és dr. Pető János hivatásos vármegyei tüzrendészeti felügyelők, Boros Imre a Szövetség titkára, dr. Dabasi Ödön, Biró Dezső tb. várm. tüzrendészeti felügyelők, Dósa István, Lantay Ist­ván, Hajós Emil járási tüzrendészeti felügyelők, vitéz László Árpád Nyír­egyháza város tűzoltó főparancsno­ka, Karner Béla Budafok város tűz­oltó parancsnoka és Minka Lajos az újpesti önk. Tűzoltó Testület al- parancsnoka, akik a versenybírói tisztet töltötték be. A versenyen a következő csapatok vettek részt. Városi csapatok: Nagy­kőrösi, pesterzsébeti, szentendrei és I a kiskunhalasi Önk. Tűzoltó Testü- | letek. Községi csapatok: a keceli, pestszentlőrinci, csepeli, abonyi, rá­kosligeti, solti, gödöllői, dunakeszi, vecsési, soltvadkerti, maglödi, rákos- szentmihályi, rákoshegyi, kiskőrösi, tasi, alsónémedi, szigetszentmíklósi és császártöltési önkéntes tüzoltótestü- letck csapatai. Résztvett a versenyen összesen 22 csapat, 350 főnyi legénységgel és 50 tiszttel. A verseny eredménye a következő volt: Városi csapatok versenyében: a vándordijat Mátrai Antal tüzoltószer- gyáros által adományozott csapat- zászlót (védte a pesterzsébeti Ónk. Tűzoltó Testület) és a vármegyei Tűzoltó Szövetség ezüstplakettjét nyerte a kiskunhalasi önk. Tűzoltó Testület. Az első dijat: Kiskunhalas megyei város által felajánlott ezüst­serleget a Nagykőrösi Önk. Tűzoltó Testület, a második dijat: a kiskun- halasi önk. Tűzoltó Testület által adományozott serleget a pesterzsé­beti önk. Tűzoltó Testület, a har­madik dijat: a Halasi Gazdasági Bank és a Generáli Biztositó Rt. által ado­mányozott serleget a szentendrei Önk. Tűzoltó Testület nyerte. A községi csapatok versenyében: a vándordíját, Agorasztó Tivadar Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye volt alispánjának nevét viselő motoros­fecskendőt (védte a keceli önk. Tű­zoltó Testület) és a vármegyei Tűz­oltó Szövetség bronzplakettjét a ke­celi ■ Önk. Tűzoltó Testület nyerte el. A mozdony fees kendővel versenyző csapatok közül az első dijat: a ha­lasi Pénzintézetek által adományozott órát a csepeli Önk. Tűzoltó Testület, a második dijat: Ligeti és Biró cég által adományozott Totál kézi tüz- oltókészüléket a pestszentlőrinci Önk. Tűzoltó Testület, a harmadik dijat: Hurt A. Ferenc áital adományozott vázát az abonyi önk. Tűzoltó Tes­tület nyerte meg. Tiszteletdijat ka­pott még Mátrai Antal tüzoltószer- gyáros által adományozott szobrot a rákosligeti önk. Tűzoltó Testület. A kocsifecskendővel versenyző csapa­tok közül az első dijat: Köhler Ist­ván tüzoltószergyáros által adomá­nyozott szobrot a vecsési ,a máso­dik dijat: a Minimax kézitüzoltószer- gyár áltál adott készüléket a mag- lódi Önk. Tűzoltó Testület, a harma­dik dijat: a Vármegyei Tűzoltó Szö­vetség bronzplakettjét a rákosszent- mihályi Önk. Tűzoltó Testület nyer­te meg. Tiszteletdijat kapott még a solt­vadkerti önk. Tűzoltó Testület, Mát­rai Antal tüzoltószergyáros által adományozott plakettet. A versenyző csapatokat vezénylők közül a városi csapatoknál első di­jat: a Magyar All. Gépgyár által adományozott dohányzó készletet Hatházy László a kiskunhalasi önk. Tűzoltó Testület alparancsnoka nyer­te, második dijat: a halasi Keres­kedők Egyesülete által adományozott ezüst cigarettatárcát a szentendrei csapat vezénylője, a községi moz­donyfecskendővel versenyző csapa­toknál az első dijat: Mátrai Antal tüzoltószergyáros által adományozott ezüst jelzőkürtöt a keceli csapat ve­zénylője, a második dijat: Köhler István tüzoltószergyáros által adomá­nyozott cigaretta tárcát az abonyi csapat vezénylője, a kocsifecskendő­vel versenyző csapatoknál az első di­jat: a halasi Gazdasági Egyesület ál­tal adományozott ezüst órát a ve­csési csapat, a második dijat: Mát­rai Antal tüzoltószergyáros által ado­mányozott ezüst jelzőkürtöt a rákos- szentmihályi csapat vezénylője nyerte meg. Este a 48-as körben szép sikerű táncmulatság fejezte be a verseny ünnepségeit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom