Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1931 (31. évfolyam, 1-104. szám)

1931-08-15 / 65. szám

augusztus 15 Kiskunhalas Helyi Értesítője 5 oldal — Hz u) képviselőház tagjainak fog­lalkozása. Az uj képviselőház tagjai fog­lalkozás szerint így oszlanak meg: Vár­megyei, városi tisztviselő 14, ügyvéd 31, földbirtokos 30, nagybirtokos 13, saolgabiró 10, gyáros és vállalati fő­tisztviselő 8, egyetemi tanár 9, volt ak­tiv katonatiszt 8, egyéb köztisztviselő 39, mérnök 5, kormánypárti kisgazda 6, ellenzéki kisgazda 3, volt bankfőtiszt- viselő 3, római katolikus lelkész 9, párt­szervezeti funkcionárius 6, gyógysze­rész 1, jogász 6, orvos 3, malomtulaj­donos 2, magántisztviselő 3, tanár 1, ta­nító 1, közgazdász 4, biró 2, ipari mun­kás 9, iparos 1, iró, újságíró, lapszer­kesztő 10, egyéb 3. — Hz akasztóhalmi legeltető társaság és a vármegye. Erdélyi Lóránd pestme­gyei alispán felfüggesztette az akasztó­halmi legeltető társaság önkormányzati jogát. Az alispán megállapította, hogy a társaság alakulásánál nem tartotta be a törvényes formákat és törvényes kötelezettségeinek — gyomirtás, talajja­vítás, apaáUattartás — nem tett eleget. Az egyesülési törvény vonatkozó szaka­szai szerint az önkormányzati jogától felfüggesztett társaság ügyeinek intézé­sét az illetékes közigazgatási hatóság vezetőjére, Cegléd város polgármeste­rére bizta az alispán. — Lapunk mai számának legbájo- sabb humora. Lapunk mai számában kedves és bájos humoros cikket ol­vashat olvasóközönségünk és hisz- szük, hogy a nehéz időkben felvidul annak elolvasásakor. A humort ez­úttal dr. Kocsis Mátyás városi na- pidijas szolgáltatja, aki helyreigazi- tás címén nyekergi el kis mundani- valóit a legelnézöbb szerkesztő, a sajtótörvény jóvoltából. Tekintettel arra, hogy ennek a kis városi dij- noknak szellemi képességeivel az egész város tisztában van, mi fölé­nyes és elnéző jóakarattal nem akar­tuk nyilatkozatát leadni — nehogy még abban is kételkedjen a közön­ség, hogy esetleg elemi iskolába is járt, de ő ragaszkodott hozzá — ám legyen. Egyebekben ezt a humoros cikkecskét analizáló olvasásra is me­legen ajánljuk. — Foga nőtt egy 82 éves asszonynak Kunszentmiklóson. Kunszentmiklóson Bá­lint Zsigmond községi kézbesítő nagy­anyja, özvegy Patai Ignácné 82 éves öregasszony, kinek már 25 éve egyetlen egy foga sincs, napokon át fájdalmakról panaszkodott, melynek okát nem is sej­tette. Pár nappal ezelőtt azután megle­pődve tapasztalta, hogy foga kezd nőni. Ma már 5 teljesen egészséges foga van a 82 éves asszonynak, ki boldogan újsá­golja mindenkinek, hogy rendesen tud harapni, mert kinőttek a fogai. MINDENKI a legnagyobb példány» számban megjelenő MAGYAR OLVASSA Hírszolgálata a legjobb Tartalmával minden más lapot felülmúl Áraminden más lapnál OLCSÓBB — Uj miniszteri megbízott négy pestmegyei vizszabályozó társulatnál. I A gyáli vizfolyásszabályozó társu­! latnál, a Pestvármegyei Dunavölgy- lecsapoló és öntöző társulatnál, a Rekettye-bogárzóvölgyi vizlecsapoló társulatnál és a tápióvölgyi lecsapoló társulatnál Hegedűs Kálmán kir. mű­szaki tanácsost, másirányu hivatali beosztására való tekintettel, a mi­niszteri megbízotti teendők ellátása alól 1931. évi október hó végével felmentette a földművelésügyi minisz­ter. Egyben a teendők ideiglenes el­látásával november 1-étől kezdődő- leg Taxner Béla kir. főmérnököt bizta meg a miniszter. — Aki százaigy ével ált. A Debrecen közelében lévő Szent Anna pusztán 101 éves korában meghalt Timár János ma­joros. Timár Jánost 1830-ban Debre­cenben mint kitett gyereket találták meg és a Várady-Szabó család neveltei fel. Timár János egész életében a Várady- Szab ó család szolgálatában állt. Százegy évig élt a Várady-Szabó családnál, elő­ször, mint hetes, később, mint majoros. Élete' végéig dolgozott és szellemi ké­pességeinek teljesen birtokában volt. A 48-as szabadságharc idején Debrecenben élt és itt többször látta közvetlen közel­ből Kossuth Lajost, valamint a szabad­ságharc nagyjait. Pontosan emlékezett a debreceni csatára és az ezt követő orosz megszállásra. A régi, hü cselédet a Vá­rady-Szabó család temetteti el — Csak 16 éven felülieknek tartja va­sárnapi előadásait az Apolló mozi, ami­kor is az Ufa két világattrakciója, köz­tük Olga Csehova legnagyobb filmje, Az élet hullámain (Leánybecsület) cimü 10 felvonásos dráma és a Sabin nők elrab­lása 9 felv. vígjáték supervilágattrakció vannak műsoron. Mindkét film szenzá­ciós remekmű és csak felnőtteknek van engedélyezve. — Szent István-napi ünnepélyre en­gedélyezett féláru vasúd kedvezmény 17-én, hétfőtől kezdve már igénybe ve­hető. Érvényes Budapestre való utazásra 20-áig a hajnali vonatra, vissza utazásra 20-án déli 12 órától 23-án éjfélig. Fél- áru jegyek a városi menetjegyirodában válthatók. — Soha sem előzte még meg nagyobb érdeklődés az Apollónak előadásait, mint a mai Rádió-Estet. A rádió műsorok legjobb erői jönnek le személyesen, hogy Halas szinházpártoló közönségének fe­lejthetetlen szép estét nyújtsanak. Műso­ron: »Egy nap a Stúdió életéből« cimü rádió-revü fenséges perceket nyújt; ezen­kívül egyfelvonásos darabok kerülnek színre, közte egy falrengető bohózat, •— amelynek szerzője Köpeczi-Boócz Lajos, aki egymaga öt szerepet alakit a darab­ban. A fent emlitett óriási érdeklődésre való tekintettel jegyekről tanácsos azon­nal gondoskodni. Jegyelővétel Hurt-féle papirüzletben. — Nehéz székelésben szenvedők, akiknek az agyvértódulás, a fejfájás és szívdobogás, az emésztési zava­rok és különösen a végbélbajok te­szik az életet nehézzé, igyanak reg­gel és este egynegyed pohár termé­szetes »Ferenc József« keserüvizet. Klinikai vezető orvosok igazolják, hogy a Ferenc József viz műtétek előtti és utáni időszakban is nagyér- tékü hashajtónak bizonyul. A Ferenc József keseriiviz gyógyszertárakban, drogériákban és füszerüzletekben kapható. tabletták nélkül. / (tiiisxssa /ess.h«iti meghűlés veszélyének könnyen ki van téve. Ne keljen útra tehát sohasem Ctak gyógyizertárba* kaphatók. JUplrto faltilmnlhaiaSaa» Regény — ő itt van. Itt van a közelben. Marianna tiltakozóan legyintett kezé­vel. — Nem! Ne hivd őt ide. Jeléna ne- : kém nem nővérem. Kitagadom s meg­tagadom öt. őt: Iréné gyilkosát és éle­tem megrontóját. Fölindultán, ziháló mellel percekig zo- ; kogott Marianna. Sírástól fuldokolva egyre ezt hajtogatta: — Ez a démon! Ez a démon! Mind­nyájunkat tönkretett! — Ne bántsd őt! — kérleltem a szen­vedő nővért. — Nem tehet róla, hogy olyan szilaj a vére. Hogy olyan démon­nak, olyan sátánnak született. — Téged is megcsalt! Megcsalt és eldobott! — sikoltotta magából kikelve Marianna. — Én már megbocsájtottam neki! — duruzsoltam halkan a leány fülébe. — Különben is, már megbünhődött minden vétkéért. Ne büntessük, akit az Isten megbüntetett! Marianna szeme kerekre tágult. — Megbünhődött? — csodálkozott ki száján a szó. — Én nem tudok róla. Sokáig tartott, amig rá tudtam venni Mariannát, hogy ha már nem is tud megbocsájtani nővérének, legalább tűrje meg maga mellett s engedje, hogy őt is elvezessem atyjához. — Meg kell bocsájtani neki — szóltam felhevülten, szegény nem tehet róla, hogy ilyen beteg vére van. Marianna megnyugodott. Nyilván aty­jára gondolt, a gyerekeit imádó édes­atyára, aki előtt mindegyik leánya egy­formán kedves. — Szegény, szegény atyám — suttogta könnyes szemmel Marianna — vigasztal­hatatlan lesz az ő bánata, ha megtudja, hogy mily tragikus körülmények között pusztult el Iréné. Megnyugtattam a zokogó nővért, hogy az idő majd begyógyítja a sebet s eny­hülést hoz a szörnyű fájdalomra. Aztán intettem a ragyavertnek, hogy siessen az erdőbe és hozza vissza Jelé- nát. S mert hosszú idő múlva se jött visz- sza a rabló, balsejtelem gyötört s arra gondoltam, hogy megszöktették a kirgi­zek a leányt. — Mit álltok itt?! — förmedtem a ragyás bámészkodó társába. — Lódul­jatok azonnal és nézzétek meg, mi tör­tént a vezéretekkel. A fához kötözött le­ányt pedig a lehető leggyorsabban te­remtsétek ide. Ellenkező esetben... no, jaj lesz nektek! A zsiványok eltűntek. Aztán percek múlták el. A percek tizpercekké sokasod­tak. A tizpercek meg félórákká nőttek. — Vájjon mi történhetett? — aggodal­maskodtam. — Miért nem jönnek vissza ezek a gazemberek? Nem győztem tovább türelemmel. Fel­keltem s magam is besiettem az erdőbe. Fától-fáig lopakodva, vagy kétszáz mé­tert osontam előre, amikor felfedeztem a fához kötött Jelénát. A leány mozdulatlanul függött kötelé­kein. Feje a mellére bukott, egész teste élettelen volt. A zsiványok sehol. — Megszöktek az átkozottak! — vü- lámlott át rajtam a gondolat. — Meg­szöktek s engem a sorsomra hagytak! Odasiettem az élettelen tesíhez s tő­römmel, amilyen gyorsan csak lehetett, elnyiszáltam a köteléket. 2s Irta : Zsnsaä Ferenc Megállapítottam, hogy gonosz és ke­gyetlen munkát végeztek a zsiványok, amikor fához cövekelték a szerencsétlen teremtést. Kezét, lábát annyira megszori- tották, hogy mindenütt kiserkent a vér. A mellén és derekán is jó mélyen bevá­gott a húsba a ruhaszárító kötél. Ahogy megszabadítottam az élettelen testet, az ölembe emeltem s kisiettem vele a tisztásra. — Vizet! Hamar vizet! — kiáltottam Mariannára. Kis bőrtömlőben mihama­rabb előkerült a viz. Maga Marianna hozta, aki előbb még kiátkozta és meg­tagadta nővérét. De a szenvedés s a szá­nalom irgalmasságra ösztönözte őt s készséggel segített az élesztgetési mun­kában. Sokáig, nagyon sokáig tartott, amig az elalélt leány visszanyerte öntudatát. Riadalom és félelem vibrált a szemé­ben, ahogy megismert. — Ne félj! — nyugtattam meg a sze­rencsétlent. — Én most mint érző szivü ember állok itt, nempedig mint bosszú­álló. Nem szeretlek, de nem is gyűlöllek. Az én nevem e perctől kezdve: ember. Ember, akit kötelességek terhelnek tár­saival szemben. Ember, aki elbukott ugyan, de már kigyógyult bűnéből s Jnßnti a menthetőt. Megszegtem az atyá­nak adott szót, de a veszett fejsze nyelét visszaadom neki. Visszaadom az elbu­kott Jelénát és visszaadom a tiszta Ma­riannát. Irénét, sajnos, már nem adha­tom vissza. Jeléna könnyezett. Mariannát egész testében rázta a sirás. — Meg kell egymásnak bocsájtanunk. Hiszen emberek vagyunk. Gyarlók és bűnösek — szóltam megindultam Szivet facsaró zokogás kísérte szava­im. A két testvér egymásra borult, ösz- szefolytak bűnbánó és megbocsájtó könnyeik, újra egybefonódtak telkeik. Ki­békültek, megbékéltek egymással. A vezeklés s a megbánás után nyu­galom és béke költözött sziveikbe- Jeléna kitárta karjait. Felém, egyene­sen felém. Nincsenek szavaim — zokogta fuldo­kolva. — Bűnös, nagyon bűnös vagyok! Egy életen át fogok vezekelni érte! Csak egyet kérek, egyet könyörgök! Jeléna térdre roskadt. Kezeit imára kulcsolta. Két sizeméből a bűnbánó Mag­dolna nézett rám. — Bocsánatot kérek! — ezt könyrög- ték tőlem a szemeli. Fájdalom és boldogság ölelkezett szí­vemben, amikor Jeléna aranyszőke ha­jára hullottak kezeim. — Meg... megbocsájtok, gyermekem — sóhajtottam tuhrilági üdvösségben úszva. (Folytatjuk.) SPORT Vasárnap délután 5 órai kezdettel ba­rátságos mérkőzést játszik a KAC csa­pata a Soroksári AC és Soroksár FC profi kombináltjai ellen. Jelenleg nem bir Ugyan a KAC kompletten kiállani, mert a sérülések egyes játékosokat pihenésre késztetnek, mindazonáltal reméljük, hogy a tavasszal oly sok szép sikert ért egyer sülét még igy is megmutatja, mire ké­pes. Vérmes reményeink azonban nem lehetnek, mivel az ellenfél játéktudás dolgában bizony még felettünk áll. Dön­tetlen, vagy kis arányú vereség is tisztes eredmény tenne. Ezzel megindul az őszi futball élet, melyet a bajnoki küzdelmek még izgalmasabbá fognak tenni. y« Y’

Next

/
Oldalképek
Tartalom