Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1931 (31. évfolyam, 1-104. szám)
1931-07-18 / 57. szám
főzi ilius i9.*én s fél r ielv. ip. SZÍV )lcsó aki oz ta« jegye« n be» ISI iän órás Bank ktáron a, éb» ebórá« üveget ékban. any, ranyat ttet is) vesz t pon« ít. f ulius 18 Kisktmhalaa Helyi Értesítője — Ä Gróf Széchenyi és Ruttkay cég nyilatkozata a halasi laktanya^- épités pályázatával kapcsolatban. Szerdai számunkban részletesen közöltük a halasi laktanyaépitésre beérkezett ajánlatokat. Ebben a felsorolásban felemlítettük a pályázók között a Gróf Széchenyi és Ruttkay céget is. A cég most annak közlésére kérte fel lapunkat, hogy ö csupán társtulajdonosa a Lakos István tsa cégnek és igy külön ajánlatot nem adott be. — A kiskunhalasi Diana Vadásztársaság 26-án d. e. fél 12 órakor a Gyugel- féfe vendéglőben választmányi ülést tart, melyre a választmányi tagokat ezúton meghívja az elnökség. — Megteremtik a vásári vándor1«- árus ipart. Az ipartörvény köztu- domás szerint nem ismeri a vásári ipart, vagyis a vidéki vásárokat csak az az iparos és kereskledő látogatta, aki műhellyel, illetve üzlethelyiségl- gel rendelkezett. Az évek során azonban kialakult az az egészségi télén rendszer, hogy vásározáshoz igazolványt kaptak olyanok is, akik sem műhellyel, sem pedig üzlethelyiséggel nem rendelkeztek. Ezeknek csak azért volt szükségük iparigazoll- ványra, hogy a vásárokon megjelenthessenek. Ennek a rendszernek káros következményeit azok a kereskedők és iparosok érezték, akik műhelyt tartottak fenn, illetve üzlethelyiségekkel rendelkeztek. — Gyengélkedés Idején, különösen ha a rosszul!étet szorulás fokozza, a természetes »Ferenc József« kesdrüviz fájdalommentes székürülést és kielégítő emésztést hoz létre. — Két nagyszerű Gaumont-fiJmet mutat be az Apolló Mozi ma esti előadásaiban. A veszthozó cimü 7 felv. dráma és Az égő Szív cimü 7 felv. szerelmi dráma kerül vászonra. Függesszék fel a kisiparosok Hadik János gróf, az Országos Kézműves Testület elnöke, megkereséssel fordult Búd János kereskedelmi miniszterhez, hogy a kormány pénz- és devizaforgalomra vonatkozó átmeneti intézkedni eine 1 biztositassék a kézműipar munkájának zavartalan folytatása. Tegyék lehetővé úgy a betéteknek munkabérre és .általában üzemi termelési célokra való felhasználását, mint a belföldi átutalási forgatom szabadságát és a szükséges deviza akadálytalan beszerzését. Kívánják azt is a kézmüiparosok, hogy az átmeneti intézkedések ne érintsék a közszálitásból eredő követelések folyósítását, továbbá a kisipari hitelakció folytatását. A kormány részéről megértéssel fogadták a Kézműves Testület elnökségének előterjesztéseit és azt a készséget is, hogy a testület mindenben hajlandó segítségére sietni az átmeneti intézkedések^' kapcsolatban a kormányzatnak, a kézműves Testület elnöksége Írté a kormánytól, hogy a gaztetten beállott zavarok követ- tartozásaikat kiegyenlíteni nem >sok ellen a kitűzött végre- árverérekiet, a késedelmi ka» tópótlékok szedését fügesszék »r!-, bél- és anyagcsere1 a természetes »Fsrenc ■jviz az emésztőszervek thatósan előmozdítja s •iti, hogy a tápláló be kerüljenek. Orvosi hangsúlyozzák, hogy i viz különösen ülő hasznos gyomor- és r. A Ferenc József ertárakban, drogé- izletekben kapható. — Személyi hjr. Pestvármegye főispánja dr. Rozgonyi Kálmánt, Rozgonyi László géderlaki főjegyző fiát tb. szol- gabiróvá nevezte ki. — Az 1930. évi termés értéke. A Központi: Statisztikai Hivatal közli a Magyar Statisztikai Szemlé-ben, hogy a szántóföldi termények termelői ára 1930-ban erős csökkenést mutat. Az elmúlt év szántóföldi termésének összértéke 1 milliárd 196 millió 390 ezer pengő volt, ez az összeg 27.9 százalékkal kisebb, mint a megelözőévi és 51.8 százalékkal, mint a kééveőtti összérték. Legnagyobb a csökkenés (50 százalék) a lencse átlagértékénél, igen tekintélyes még az esés a repcénél (48.5 százalék) és a rozsnál (47.1 százalék). A búza átlagértéke is 31.4 százalékkal kisebb, mint az előző évben. Az összes szántóföldi termények között átlagértékjavulást csakis a zabnál (3.3 százalék) állapíthatunk meg. — »Szebbek az én lovaim, mint a fiamé« — szólt az apa — mire fia véresre verte. Sopronban idősb Wurm István gazda, aki fiával és menyével lakik együtt, a kocsisával beszélgetett s beszéd közben azt mondotta, hogy az ő lovai szebbek, mint a fiáé. Ezt a kijelentést fia és menye meghallotta és nekiestek az öreg Wurm Istvánnak, ütni, fojtogatni kezdték. SPORT Megyei céllővő verseny Kalocsán. A kiskunhalasi Polgári Céllövőegye- sület elnöksége közli tagjaival és az érdeklődőkkel, hogy augusztus 9-én Kalocsán megyei lóverseny tesz. A versenyen résztvesznek a kiskunhalasi lövészek is. A vezetőség felkéri a tagokat és az érdeklődőket, hogy a lövészet gyakorlása és a további teendők megbeszélése végett 18-án, szombaton délután 6 órakor az uj vágóhíd melletti lőtéren megjelenni szíveskedjenek. A megyei céllövőversenyen az öt legjobb céllövő csapatversenyben fog részt venni, a jó eredménnyel működő lövészek egyéni versenyben indulnak. A versenyre való benevezések a legutóbbi halasi céllövőverseny eredményétől függetlenül fognak megtörténni. Díjazások a megyei céllövő versenyen: Csapatversenyben: 1. dij: Vándordíj és a csapat tagjainak tiszteletdij és érem. 2. dij: Érem és tiszteletdij. 3. dij: Érem és tiszteletdij. Egyéni versenyben: 1. dij: aranyérem. 2. dij: ezüstérem, 3. dij: kis ezüst érem, 4. dij: nagy bronz érem, 5—8. dij: kis bronz érem. Az éremdijazáson kívül minden nyertes tiszteletdijban részesül. Az utazási és étkezési költségeket a verseny rendezősége meg fogja téríteni. A vezetőség közli még, hogy a jövő héttől kezdve minden héten kedden, csütörtökön és szombaton délután 6 órakor gyakorló lövészet lesz a lőtéren. —lagMasaBSgaBEaBHtawffiBfis Gyalog többet sose méh, Megjött a csoda Wonder gép« 20 psngös részletre KAPHATÓ Langermann Sándor vaskereskedőnél (Murgáccsal szemben). Regény 24 — És kik voltak azok, akik nektek mindezeket újságolták? — kérdem tovább a zsiványoktól, meglehetősen rosz- szul teptezve feündultságomat. — Hát, — vakarta meg bozontos üstökét a ragyavert, — hárman is voltak a hírhozók. A nevükre bizony nem igen emlékszem, csak annyit mondhatok, hogy alaposan megtermett, szálas fickók voltak. Egyikük ábrázatán hatalmas forradás éktelenkedett, erre biztosan emlékszem. — Jó, jó! — mordultam a ragyásra, — azt a sebhelyet magam is jól ismerem. Sungur Csémó a neve. Egyébként Bingazi Calmó alvezére. — Úgy van! Úgy van! — vigyorogtak torz pofával a zsiványok. — Tulajdonképpen mit akartak tőletek a kirgizek? — fűztem tovább a szót. — Hát segítséget kértek tőlünk a dühöngő vojnopleni ellen. Azt mondták, hogy napok óta üldözik az erdőben menekülő vengert, de sehogysem tudnak boldogulni ve’e, mert ördöngős fegyverével minden közelmerészkedőt lepuffant. — És ti mit ígértetek? — Semmit, panyi, semmit! Egyszerűen megtagadtuk a segítséget! Hogyisne, — majd bolondok vagyunk szembeszállni egy vengerrel. — Hát miért? Olyan veszedelmesek azok a vengerek? Hárman is rikácsolták. — Ojjé, uram, bizony azok nagyon veszedelmes férgek! Erősek, mint a medvék és ügyesek, mint a rénszarvas. Nem jó velük kikezdeni! Nem értettem, miért respektálják ezek a zsiványok oly annyira a hadifoglyokat. Megkérdeztem tehát tőlük: — Mondjátok csak, volt már nektek valaha dolgotok vojnoptenikkel? — Nem is egyszer, goszpodin! — si- vitották magukból kikelve. — Néhányszor már megtámadtuk őket, de mindannyiszor véres fejjel kellett meghátrálnunk. — Úgy kellett nektek! — ripakodtam rájuk. — Most aztán megint megjártátok, mert ezúttal is egy hadifogollyal merészeltetek kikezdeni. Vegyétek tudomásul, hogy én is vojnopleni vagyok és én vagyok az az ember, akit a kirgizek keresnek! Majd mikor láttam, hogy a három megrökönyödött alak úgy pislog reám, mintha nem értették volna meg szavaimat, újból megismételtem. — Igen, én vagyok az üldözött! Megértettétek?! — Meg! meg! jó uram — krákogták a .torzult arcú atyafiak. — Megértettük, csak egyet nem tudunk felfogna, azt, hogy miképen tudtál a vad és mindenre elszánt kirgizek karmaiból kimenekülni? — Ahhoz nektek semmi közötök! — intettem le a kiváncsiaskodó mihaszúikat. — Különben elképzelhetitek, hogy természetfeletti erővel rendelkezem, ha egy egész kirgizfalut szét tudtam kergetni, megtörve a mindenható sámán bűvös hatalmát is. — Oh, azt jól tudjuk — nyöszörögték a zsiványok. —- Sőt azt is tudjuk, hogy nekünk is végünk van, ha te úgy akarod. — Ezt jól mondtátok — vágtam közéjük a diadalmas szavakat. — De ti engem még nem ismertek! Erő5 oldal irta: Zental Ferenc met és hatalmamat majd csak ezután fogjátok látni és tapasztalni. Majd csak akkor, amikor vetetek együtt visz- szamegyek a kirgizek közé, hogy elraboljam tőlük a három harisnyát, kiket erőszakkal foglyul ejteltek. A rablók összenéztek. Hol egymást, hol engem bámultak percekig, szótlanul. A kétségbeess s a halálos rémület minden torzsága kiütközött egyébként is ijesztő arcukon. Mint valami pokolból megugrott Belzebubok, éktelenkedtek előttem. Nem nézhettem tovább a látványt; bosszantott és bántott ez a gyávaság, amely sehogysem illett a rablók marcona külsejéhez. Rájuk szóltam tehát: — Mi az? Reszkettek? Féltek? Hát miféle zsiványok vagytok ti, ha még a kirgizekkel sem mertek ujjat húzni? Kutyák vagytok ti, nem betyárok, szükölő és nyöszörgő kutyák, akik nem kegyeimet, de sőréiét érdemelnek. A ragyás arcú volt az első, aki valar hogyan mégis összeszedte magát s dadogva, hebegve, választ tudott adni'. — Menjünk, goszpodin, a világ végére is elmegyünk veled, ha követeled, ha parancsolod, ha te úgy akarod. Még a kirgizek közé is elmegyünk, mert tudjuk, hogy a te árnyékodban hajunk szála se görbülhet. A ragyás dadogása a másik kettőbe is lelket vert. Reszketve, szipogva ismételték: — Megyünk, goszpodin, megyünk! A célomat tehát elértem. A három vad fickóban tokin é yes sötétséget nyertem. Félistennek, bűbájos varázslónak hisznek, gondolni se mernek tehát arra, hogy akaratomnak és parancsomnak ellenszegüljenek. Ez a három zsivány tüz- be megy é:tem, mert teljes a hitük, hogy mellettem minden akadályt és minden ellenállást győzve legázolnak. Nyugodtan indulhatok bárhová is velük, hiszen ezek a hipnotizált vademberek a pokol kapuját is megostromolnák érettem. — Rendben van! — szóltam hozzájuk most már egészen más hangon. — Ezt el is vártam tőletek, mint izig-vérig való zsiványoktól. E perctől kezdve tehát az én embereim vagytok, akik minden szavamnak, minden parancsomnak engedelmeskedni tartoztok. Megértettétek? —■ Dá-dá-dá! — kiáltották vadaim egyszerre, kórusban. — Jeszii dá-dá, takdá igyom! — Ha igen, akkor induljunk! — rivalltam olyan hangon feléjük, hogy azt hittem nyomban szertefutnak. De nem! Nem futottak el. Ellenkezőleg: katonásan és határozottan megindultak s mintha láthatatlan acéllánccal lettek volna hozzám fűzve, jöttek utánam — vissza az erdőbe, a sürü és bozontosán félelmetes őserdőbe. A cél adva volt. A cél a lányok vissza- íablása volt a kirgizek hatalmából. Tudtam, hogy Bingazi Calmó és emberei még mindig ott tanyáznak azon a helyen, ahol utolsó birkomat vívtam a fickóval s ahol Jeléna leszúrta legfrissebb kedvesét. Calmó bizonyára nem heverte még ki a sebet, a láte s a gyöm- geség egy helyhez köti, bizonyos tehát, hogy ott találom a Sacharoff-leányokat is. (Folytatjuk.)
