Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1931 (31. évfolyam, 1-104. szám)

1931-07-18 / 57. szám

főzi ilius i9.*én s fél r ielv. ip. SZÍV )lcsó aki oz ta« jegye« n be» ISI iän órás Bank ktáron a, éb» ebórá« üveget ékban. any, ranyat ttet is) vesz t pon« ít. f ulius 18 Kisktmhalaa Helyi Értesítője — Ä Gróf Széchenyi és Ruttkay cég nyilatkozata a halasi laktanya^- épités pályázatával kapcsolatban. Szerdai számunkban részletesen kö­zöltük a halasi laktanyaépitésre be­érkezett ajánlatokat. Ebben a felso­rolásban felemlítettük a pályázók között a Gróf Széchenyi és Rutt­kay céget is. A cég most annak közlésére kérte fel lapunkat, hogy ö csupán társtulajdonosa a Lakos István tsa cégnek és igy külön aján­latot nem adott be. — A kiskunhalasi Diana Vadásztársa­ság 26-án d. e. fél 12 órakor a Gyugel- féfe vendéglőben választmányi ülést tart, melyre a választmányi tagokat ezúton meghívja az elnökség. — Megteremtik a vásári vándor1«- árus ipart. Az ipartörvény köztu- domás szerint nem ismeri a vásári ipart, vagyis a vidéki vásárokat csak az az iparos és kereskledő látogatta, aki műhellyel, illetve üzlethelyiségl- gel rendelkezett. Az évek során azonban kialakult az az egészségi télén rendszer, hogy vásározáshoz igazolványt kaptak olyanok is, akik sem műhellyel, sem pedig üzlethelyi­séggel nem rendelkeztek. Ezeknek csak azért volt szükségük iparigazoll- ványra, hogy a vásárokon megjelent­hessenek. Ennek a rendszernek káros következményeit azok a kereskedők és iparosok érezték, akik műhelyt tartottak fenn, illetve üzlethelyiségek­kel rendelkeztek. — Gyengélkedés Idején, különösen ha a rosszul!étet szorulás fokozza, a termé­szetes »Ferenc József« kesdrüviz fáj­dalommentes székürülést és kielégítő emésztést hoz létre. — Két nagyszerű Gaumont-fiJmet mu­tat be az Apolló Mozi ma esti előadá­saiban. A veszthozó cimü 7 felv. dráma és Az égő Szív cimü 7 felv. szerelmi dráma kerül vászonra. Függesszék fel a kisiparosok Hadik János gróf, az Országos Kéz­műves Testület elnöke, megkereséssel fordult Búd János kereskedelmi minisz­terhez, hogy a kormány pénz- és de­vizaforgalomra vonatkozó átmeneti in­tézkedni eine 1 biztositassék a kézműipar munkájának zavartalan folytatása. Te­gyék lehetővé úgy a betéteknek munka­bérre és .általában üzemi termelési cé­lokra való felhasználását, mint a bel­földi átutalási forgatom szabadságát és a szükséges deviza akadálytalan beszer­zését. Kívánják azt is a kézmüiparosok, hogy az átmeneti intézkedések ne érint­sék a közszálitásból eredő követelések folyósítását, továbbá a kisipari hitel­akció folytatását. A kormány részéről megértéssel fo­gadták a Kézműves Testület elnöksé­gének előterjesztéseit és azt a készséget is, hogy a testület mindenben hajlandó segítségére sietni az átmeneti intézkedé­sek^' kapcsolatban a kormányzatnak, a kézműves Testület elnöksége Írté a kormánytól, hogy a gaz­tetten beállott zavarok követ- tartozásaikat kiegyenlíteni nem >sok ellen a kitűzött végre- árverérekiet, a késedelmi ka» tópótlékok szedését fügesszék »r!-, bél- és anyagcsere­1 a természetes »Fsrenc ■jviz az emésztőszervek thatósan előmozdítja s •iti, hogy a tápláló be kerüljenek. Orvosi hangsúlyozzák, hogy i viz különösen ülő hasznos gyomor- és r. A Ferenc József ertárakban, drogé- izletekben kapható. — Személyi hjr. Pestvármegye főis­pánja dr. Rozgonyi Kálmánt, Rozgonyi László géderlaki főjegyző fiát tb. szol- gabiróvá nevezte ki. — Az 1930. évi termés értéke. A Köz­ponti: Statisztikai Hivatal közli a Magyar Statisztikai Szemlé-ben, hogy a szántó­földi termények termelői ára 1930-ban erős csökkenést mutat. Az elmúlt év szántóföldi termésének összértéke 1 mil­liárd 196 millió 390 ezer pengő volt, ez az összeg 27.9 százalékkal kisebb, mint a megelözőévi és 51.8 százalékkal, mint a kééveőtti összérték. Legnagyobb a csökkenés (50 százalék) a lencse átlag­értékénél, igen tekintélyes még az esés a repcénél (48.5 százalék) és a rozsnál (47.1 százalék). A búza átlagértéke is 31.4 százalékkal kisebb, mint az előző évben. Az összes szántóföldi termények között átlagértékjavulást csakis a zab­nál (3.3 százalék) állapíthatunk meg. — »Szebbek az én lovaim, mint a fiamé« — szólt az apa — mire fia vé­resre verte. Sopronban idősb Wurm Ist­ván gazda, aki fiával és me­nyével lakik együtt, a kocsisával beszélgetett s beszéd közben azt mon­dotta, hogy az ő lovai szebbek, mint a fiáé. Ezt a kijelentést fia és menye meg­hallotta és nekiestek az öreg Wurm Ist­vánnak, ütni, fojtogatni kezdték. SPORT Megyei céllővő verseny Kalocsán. A kiskunhalasi Polgári Céllövőegye- sület elnöksége közli tagjaival és az ér­deklődőkkel, hogy augusztus 9-én Ka­locsán megyei lóverseny tesz. A ver­senyen résztvesznek a kiskunhalasi lö­vészek is. A vezetőség felkéri a tagokat és az érdeklődőket, hogy a lövészet gyakor­lása és a további teendők megbeszélése végett 18-án, szombaton délután 6 óra­kor az uj vágóhíd melletti lőtéren meg­jelenni szíveskedjenek. A megyei céllövőversenyen az öt leg­jobb céllövő csapatversenyben fog részt venni, a jó eredménnyel működő lövé­szek egyéni versenyben indulnak. A versenyre való benevezések a legutóbbi halasi céllövőverseny eredményétől füg­getlenül fognak megtörténni. Díjazások a megyei céllövő verse­nyen: Csapatversenyben: 1. dij: Ván­dordíj és a csapat tagjainak tiszteletdij és érem. 2. dij: Érem és tiszteletdij. 3. dij: Érem és tiszteletdij. Egyéni ver­senyben: 1. dij: aranyérem. 2. dij: ezüst­érem, 3. dij: kis ezüst érem, 4. dij: nagy bronz érem, 5—8. dij: kis bronz érem. Az éremdijazáson kívül minden nyer­tes tiszteletdijban részesül. Az utazási és étkezési költségeket a verseny ren­dezősége meg fogja téríteni. A vezetőség közli még, hogy a jövő héttől kezdve minden héten kedden, csütörtökön és szombaton délután 6 órakor gyakorló lövészet lesz a lőtéren. —lagMasaBSgaBEaBHtawffiBfis Gyalog többet sose méh, Megjött a csoda Wonder gép« 20 psngös részletre KAPHATÓ Langermann Sándor vaskereskedőnél (Murgáccsal szemben). Regény 24 — És kik voltak azok, akik nektek mindezeket újságolták? — kérdem to­vább a zsiványoktól, meglehetősen rosz- szul teptezve feündultságomat. — Hát, — vakarta meg bozontos üstökét a ragyavert, — hárman is vol­tak a hírhozók. A nevükre bizony nem igen emlékszem, csak annyit mondha­tok, hogy alaposan megtermett, szálas fickók voltak. Egyikük ábrázatán ha­talmas forradás éktelenkedett, erre biz­tosan emlékszem. — Jó, jó! — mordultam a ragyásra, — azt a sebhelyet magam is jól isme­rem. Sungur Csémó a neve. Egyébként Bingazi Calmó alvezére. — Úgy van! Úgy van! — vigyorogtak torz pofával a zsiványok. — Tulajdonképpen mit akartak tőle­tek a kirgizek? — fűztem tovább a szót. — Hát segítséget kértek tőlünk a dü­höngő vojnopleni ellen. Azt mondták, hogy napok óta üldözik az erdőben menekülő vengert, de sehogysem tudnak boldogulni ve’e, mert ördöngős fegy­verével minden közelmerészkedőt lepuf­fant. — És ti mit ígértetek? — Semmit, panyi, semmit! Egyszerűen megtagadtuk a segítséget! Hogyisne, — majd bolondok vagyunk szembeszállni egy vengerrel. — Hát miért? Olyan veszedelmesek azok a vengerek? Hárman is rikácsolták. — Ojjé, uram, bizony azok nagyon veszedelmes férgek! Erősek, mint a med­vék és ügyesek, mint a rénszarvas. Nem jó velük kikezdeni! Nem értettem, miért respektálják ezek a zsiványok oly annyira a hadifoglyo­kat. Megkérdeztem tehát tőlük: — Mondjátok csak, volt már nektek valaha dolgotok vojnoptenikkel? — Nem is egyszer, goszpodin! — si- vitották magukból kikelve. — Néhány­szor már megtámadtuk őket, de mind­annyiszor véres fejjel kellett meghátrál­nunk. — Úgy kellett nektek! — ripakodtam rájuk. — Most aztán megint megjártá­tok, mert ezúttal is egy hadifogollyal merészeltetek kikezdeni. Vegyétek tu­domásul, hogy én is vojnopleni vagyok és én vagyok az az ember, akit a kirgizek keresnek! Majd mikor láttam, hogy a három megrökönyödött alak úgy pislog reám, mintha nem értették volna meg szavai­mat, újból megismételtem. — Igen, én vagyok az üldözött! Meg­értettétek?! — Meg! meg! jó uram — krákogták a .torzult arcú atyafiak. — Megértettük, csak egyet nem tudunk felfogna, azt, hogy miképen tudtál a vad és mindenre elszánt kirgizek karmaiból kimenekülni? — Ahhoz nektek semmi közötök! — intettem le a kiváncsiaskodó mihaszúi­kat. — Különben elképzelhetitek, hogy természetfeletti erővel rendelkezem, ha egy egész kirgizfalut szét tudtam ker­getni, megtörve a mindenható sámán bűvös hatalmát is. — Oh, azt jól tudjuk — nyöszörögték a zsiványok. —- Sőt azt is tudjuk, hogy nekünk is végünk van, ha te úgy aka­rod. — Ezt jól mondtátok — vágtam kö­zéjük a diadalmas szavakat. — De ti engem még nem ismertek! Erő­5 oldal irta: Zental Ferenc met és hatalmamat majd csak ezután fogjátok látni és tapasztalni. Majd csak akkor, amikor vetetek együtt visz- szamegyek a kirgizek közé, hogy elra­boljam tőlük a három harisnyát, kiket erőszakkal foglyul ejteltek. A rablók összenéztek. Hol egymást, hol engem bámultak percekig, szótlanul. A kétségbeess s a halálos rémület min­den torzsága kiütközött egyébként is ijesztő arcukon. Mint valami pokolból megugrott Belzebubok, éktelenkedtek előttem. Nem nézhettem tovább a lát­ványt; bosszantott és bántott ez a gyá­vaság, amely sehogysem illett a rablók marcona külsejéhez. Rájuk szóltam tehát: — Mi az? Reszkettek? Féltek? Hát miféle zsiványok vagytok ti, ha még a kirgizekkel sem mertek ujjat húzni? Ku­tyák vagytok ti, nem betyárok, szükölő és nyöszörgő kutyák, akik nem kegyei­met, de sőréiét érdemelnek. A ragyás arcú volt az első, aki valar hogyan mégis összeszedte magát s da­dogva, hebegve, választ tudott adni'. — Menjünk, goszpodin, a világ végére is elmegyünk veled, ha követeled, ha parancsolod, ha te úgy akarod. Még a kirgizek közé is elmegyünk, mert tud­juk, hogy a te árnyékodban hajunk szála se görbülhet. A ragyás dadogása a másik kettőbe is lelket vert. Reszketve, szipogva ismé­telték: — Megyünk, goszpodin, megyünk! A célomat tehát elértem. A három vad fickóban tokin é yes sötétséget nyer­tem. Félistennek, bűbájos varázslónak hisznek, gondolni se mernek tehát arra, hogy akaratomnak és parancsomnak el­lenszegüljenek. Ez a három zsivány tüz- be megy é:tem, mert teljes a hitük, hogy mellettem minden akadályt és minden ellenállást győzve legázolnak. Nyugodtan indulhatok bárhová is velük, hiszen ezek a hipnotizált vademberek a pokol ka­puját is megostromolnák érettem. — Rendben van! — szóltam hozzájuk most már egészen más hangon. — Ezt el is vártam tőletek, mint izig-vérig való zsiványoktól. E perctől kezdve tehát az én embereim vagytok, akik minden szavamnak, minden parancsomnak en­gedelmeskedni tartoztok. Megértettétek? —■ Dá-dá-dá! — kiáltották vadaim egy­szerre, kórusban. — Jeszii dá-dá, takdá igyom! — Ha igen, akkor induljunk! — rivalltam olyan hangon feléjük, hogy azt hittem nyom­ban szertefutnak. De nem! Nem futottak el. Ellenkező­leg: katonásan és határozottan megin­dultak s mintha láthatatlan acéllánccal lettek volna hozzám fűzve, jöttek utá­nam — vissza az erdőbe, a sürü és bo­zontosán félelmetes őserdőbe. A cél adva volt. A cél a lányok vissza- íablása volt a kirgizek hatalmából. Tudtam, hogy Bingazi Calmó és em­berei még mindig ott tanyáznak azon a helyen, ahol utolsó birkomat vívtam a fickóval s ahol Jeléna leszúrta leg­frissebb kedvesét. Calmó bizonyára nem heverte még ki a sebet, a láte s a gyöm- geség egy helyhez köti, bizonyos tehát, hogy ott találom a Sacharoff-leányokat is. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom